Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-18 / 66. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 66. szám ARA: 1988. március 18., péntek 1,80 FORINT Kádár János munkamegbeszélése iparvállalatok vezetőivel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtök délután az Ipari Minisztérium, a Magyar Gazdasági Kamara és az OKISZ szervezésében iparvállalatok vezetőivel, ipari szövetkezetek elnökeivel folytatott munkamegbeszélést a Tungsram RT. budapesti székházában. Kíséretében volt Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Kádár Jánost Berecz Frigyes ipari miniszter, Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke és Köveskúti Lajos, az OKISZ elnöke fogadta, majd megkezdődött a kötetlen eszmecsere. Elsőként Berecz Frigyes vázolta a minisztérium irányításához tartozó ágazatoknak az év első két hónapjában elért eredményeit. (Folytatás a 2. oldalon) BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA Módosították a termelőszövetkezetekről és az élelmiszerekről szélé törvényt Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosítására vonatkozó javaslat feletti vitával folytatta munkáját csütörtökön a Parlamentben. Az ülést Péter János, az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. A nagyüzemekhez való ragaszkodás a gyakorlatban is rendkívül erős kötelék Az MSZMP főtitkára képviselők és újságírók társaságában A szerdai felszólalók sorát négyen gyarapították. A vita lezárásaként az elhangzottakra válaszolva, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elmondotta: a tsz-ek mai helyzete, gazdálkodási eredményeik szoros összhangot mutatnak a gazdasági-társadalmi környezettel, a vagyoni viszonylatok is egyfajta ál- landósultságot jeleznek, és természetesen kialakultak az érdek- és jövedelemviszonyok — mindezeken rövid úton nehéz változtatni. Nem beszélve arról, hogy az újabb követelményekhez, így az adótörvényhez js alkalmazkodniuk kell a termelőknek. A szövetkezeti mozgalom szilárd pilléreken nyugszik, és — amint az a vitából is kitűnt — alapja a magyar mezőgazdaságnak. A nagyüzemekhez való ragaszkodás a gyakorlatban is rendkívül erős kötelék. A szövetkezeti mozgalmat — jelentette ki — ma nem a kilépési szándék jellemzi. Még a legnehezebb körülmények között gazdálkodó üzemekből sem akarnak kilépni a tagok. Hozzáállásukat nem a kiábrándultság jellemzi, hanem a nagyfokú kötődés, amely a nehézségek idején különösen szembetűnő. Ezt a kapcsolatot kell hasznosítani a megújulási folyamat gyorsításánál. A foglalkoztatási kötelezettség kérdéseiről szólva — ezzel szintén több képviselő foglalkozott — azt hangsúlyozta: a korábbi jogi szabályozáshoz képest alapvető változás nem következett be, hiszen az 1000—1500 órás felső határértékek eddig is megvoltak, ám korábban a tagsági viszonyhoz kötődően. Az e feletti óraszám tekintetében pedig — az új szabályozás szerint — a többi munkaerő-gazdálkodási ügy és feladat a szövetkezeti önkormányzat hatáskörébe tartozik, alkalmazkodva a megváltozott gazdasági körülményekhez. A tagnak mindez tehát nem jelent újat. Sokfelé még örülnek is amiatt, hogy az órahatárok elérése után másutt is vállalhatnak munkát. Nem lehet ma már csakis a mező- gazdaságból megélni — mondotta Váncsa Jenő —, ezt tükrözi az eddigi fejlődés, éspedig nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Fölmerült a vitában a háztáji föld kérdése. A miniszter szerint az új rendelkezések alapján végül is több földhöz juthat az, aki annak megművelésére képes, arra vállalkozik. Ez a jogszabály korszerűségének egyik bizonyítéka. Az érdekvédelem hiányosságaival foglalkozó észrevételekre elmondotta, hogy a MÉM, illetve a TÓT között sokszor vannak kemény viták, és a születő kompromisszumok kemény egyeztetések után jönnek létre. A miniszter ezután — a vitában felvetettekre is válaszolva — kijelentette: a tsz-ek szakszövetkezetté válásához nem lesz szükség a főhatóságok valamiféle engedélyére. A vagyoni részvétellel kapcsolatos kérdésekre adott válaszában külön is kitért Szabó Kálmán képviselő felszólalására, amely — a miniszter szerint — félreértéseket tartalmazott. Rámutatott arra: amikor a tag belép a tsz-be, a szövetkezet dönti el, hogy milyen anyagi föltételek között foglalkoztatja. A kialakult gyakorlat szerint ma nem a vagyont viszik be a tsz-be, hanem a munkájukat. A kormányzati törekvések; között, s a paragrafusokban nem található olyan kitétel, miszerint a tagnak be kellene vinnie vagyonát a szövetkezetbe. mint ahogyan a képviselői fölvetés állította. „Mindez tehát félrevezető, s ezért sajnálatos. Az ilyen kijelen- * tések a felelősség kérdését is fölvetik” — mondotta. Ma a szövetkezeti tag foglalkoztatására — mondotta indoklásul — igen nagy a garancia, ami a rendelet szelleméből és betűjéből egyaránt következik. A tsz-ek vagyonának növekedése kétségkívül az alapítók érdemeit is tükrözi, ám tartalmazza a jelenlegi kapacitásokat és a társadalom anyagi hozzájárulását is, amely folyamatosan, támogatások formájában gazdagította az erőket. Ezt a vagyont nem megosztani ikell, hanem sokoldalúan gyarapítani. A miniszter végül az idős tagokról való gondoskodás számos jelét említette, mintegy bizonyságául annak, hogy a szövetkezeti mozgalomnak egyik értékes vonása a törődés az alapítókkal és a munkában megfáradtakkal; s ennek immár társadalmi garanciái is vannak. A határozathozatalkor a képviselők először az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint mezőgazdasági bizottságának együttes jelentéséről szavaztak. A Vitában elhangzott — és írásban rögzített — három módosító indítvány közül kettővel a miniszter is és a bizottságok is egyetértettek. Az egyik módosítás szerint a termelőszövetkezet a jövőben az alapszabály módosítása nélkül kiegészítheti tevékenységi körét. A másik indítvány azt rögzíti, hogy a termelőszövetkezetekről szóló törvény módosításai az egységes szövetkezeti törvénnyel való összhang érdekében szükségesek. A képviselők e két indítványt egyhangúlag elfogadták. Ezután külön szavaztak a harmadik sorsáról. Ez a Ezután ismét Váncsa Jenő emelkedett szólásra, hogy előterjessze az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. — A most napirendre kerülő élelmiszertörvény módosítását mindenekelőtt az élelmiszeripar fontossága, jelentősége határozza meg és a fogyasztók érdeke. Az 1976. évi élelmiszer- törvény megszüntetése óta olyan arányú változások történtek gazdaságunkban, élelmiszeriparunkban, amelyek igénylik módosítását. S igénylik ezt az előttünk álló feladatok, a. kormány munkaprogramja is> összefoglalva azokat a változásokat, amelyek a törvény módosítását indokolják, megállapíthatjuk, hogy az élelmiszergyártás mintegy 6000 termelőegysége sok tekintetben más viszonyok közé került, munkájával szemben új követelmények támadtak. Mindehhez hozzá kell igazítanunk a törvényt, hogy ,az követelményeivel, előírásaival, a ma céljainak megfelelően ösztönözze az ágazatban dolgozó több mint kétszázezer iember munkáját. Lakossági és külkereskedelmi érdekek egyaránt fűződnek ahhoz, hogy javuljon a mezőgazdasági termékek, nyersanyagok feldolgozási aránya, nőjön az új termékek száma, s veié a választék is folyamatosan bővüljön. E törekvéshez minden forrást hasznosítani kell. A törvény lehetőséget kínál minden gazdasági szervezetnek, tehát a kisvállalkozásoknak is a közfogyasztású élelmiszerek előállítására. Bővülhet a közfogyasztású élelmiszert előállítók köre azzal is, hogy a törvényben javasoljuk a 'bedolgozók foglalkoztatását tiltó eddigi rendelkezések eltörlését, A törvénymódosítás talán legfontosabb része a termékengedélyezésre, a mi' nőség meghatározásának rendjére, a minőségellenőrzés módszerére vonatkozik. E téren — alkalmazkodva a bevált nemzetközi tapasztalatokhoz — jelentős az egyszemódosító javaslat arra vonatkozott, hogy a kötelezően bevitt vagyont vagy annak aktuális pénzbeli értékét a szövetkezetnek ki kell adnia, ha a tagot nem tudja foglalkoztatni, és a taggal szembeni foglalkoztatási kötelezettsége megszűnt. Ezt az indítványt korábban sem az együttes bizottsági ülés, sem pedig a miniszter nem fogadta el. A szavazás eredrűsítés, de egyértelműbb, s következetesebb az ellenőrzés. A termék milyenségének, minőségének meghatározása a hatóság helyett a legilletékesebb, a tertRelő feladata. Az ellenőrzésben a legnagyobb változás az, hogy a termelő köteles lesz az élelmiszer minőségét az előállítás megkezdésétől, annak befejezéséig ellenőrizni. Igazodunk tehát ahhoz, amit a gazdaságilag fejlett országokban világszerte alkalmaznak. Nálunk eddig a készterméket ellenőrizték. Most viszont beépül az ellenőrzés a gyártási folyamatba. Egy másik előírás: az élelmiszert csak akkor szabad a gyártótól teljes értékűként kiszállítani értékesítésre, ha minden mutatójában megfelel a gyártmány- lapon feltüntetett előírásoknak. A hatóság természetesen ellenőrzi a törvény által előírtak betartását. A következetes és folyamatos el' lenőrzés garancia kell legyen a minőségre, a minőség állandóságára. Váncsa Jenő szólt arról, hogy a hazai lakosság élelmiszer-ellátása nagyon fontos eleme a társadalmi közérzetnek, a közhangulatnak. Ilyen értelemiben napjainkban — amikor annyi kétely, bizonytalanság, gazdasági nehézség rontja a hangulatot — még nagyohb súllyal esik látba az élelmiszer-ellátás milyensége, az élelmiszer-termelők, -forgalmazók munkája. Az állami támogatás megszűntét követően az élelmiszerárak év elején jelentősen emelkedtek. Ez sok gondot okoz, főként az alacsony keresetűek, a többgyermekesek és' a kisnyugdíjasok körében. De az áremelések után minden vásárló még érzékenyebb arra, hogy pénzéért azt kapja — legyen szó mennyiségről és minőségről egyaránt —, amit ígértek, amit jogsai elvár. Csak az az élelmiszer- termelői, -forgalmazói magatartás fogadható el, amelyik ezt maximálisan szem előtt tartja. A kormány azményeként, 28. ellenszavazattal, 34 tartózkodással, a képviselőtestület is elvetette a javaslatot. Végezetül a képviselők általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — három ellen- szavazat és tíz tartózkodás mellett — elfogadták a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló, 1967. évi 111. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. zal számol, hogy a hazai élelmiszer-fogyasztás tömege az idén a tavalyi marad, vagy kismértékben nő. Gyakorlatilag minden élelmiszerből — s legfőképpen az alapvető élelmiszerekből — jó, kiegyenlített színvonalú ellátásról gondoskodunk. A törvénymódosítási javaslathoz hatan szóltak hozzá. Váncsa Jenő válaszában megköszönte az észrevételeket, és elmondta, hogy a törvény végrehajtásába szeretnék a képviselőket is bevonni. Külön reagált a minőséggel kapcsolatos észrevételekre, elismerve, hogy a magasabb értékű élelmiszer előállításához magasabb színvonalú technológia, hozzáértés szükséges. A gyártóknak, forgalmazóknak, kereskedőknek azonban maradéktalanul ki kell használni a már meglevő lehetőségeket is. Szólt arról is, hogy sok károsodás éri a terméket a kereskedelemben, amíg a fogyasztóhoz eljut. A termelőknek, a feldolgozóknak és a kereske' dőknek együtt kell garantálniuk a megfelelő minőséget. Ezt igyekeznek a törvény eszközeivel alátámasztani. — Tudomásul kell venni — húzta alá •—. hogy nincs többféle minőség a piacon. A hazai, ia szocialista és a tőkés piacra egyaránt minőségi árut kell gyártani. Egyetértett azokkal a képviselői hozzászólásokkal, amelyek a korszerű táplálkozás fontosságát hangoztatták. Bejelentette, hogy elkészítik az Élelmiszer Könyvet, ezaeil is segítve a versenyképes élelmiszerek előállítását. Határozathozatal következett. Az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsága, valamint Mező- gazdasági Bizottsága három módosító javaslatot fűzött a törvényjavaslathoz. A képviselők először erről szavaztak. Az Országgyűlés a két bizottság módosító javaslatát egyhangúlag elfogadta. Külön szavaztak Ko(Folytatás a 3. oldalon) Az ellenőrzés beépül a gyártási folyamatba
