Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-11 / 35. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 11., csütörtök A TV-MACI APUKÁJA Az 1927-ben született Foky Ottó pedagógusként felvételizett az Iparművészeti Főiskola színpad—film főtanszakára. 1956-ban diplomázott. Majd tervezőként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban, tervezte és rendezte a báb- és tárgyanimációs technikával készült filmjeit. A Gyarmat utcai bábműterem megszervezője és éveken át vezetője volt. Önálló műfajt teremtett: a tárgyanimációt, amelynek világviszonylatban is is'- mert művelője. Munkácsy-, Balázs Béla-díjas, kiváló művész. Éppolyan sokat, mint amilyen keveset árulnak el a lexikális adatok. A lakonikus tömörséggel megfogalmazott mondatokat egy rendhagyó kiállítás rendhagyó katalógusában olvashatjuk. A sorok után az életmű, a negyvennégy film már asszociációkat ébreszt. Mert ha azt mondjuk, Didergő király bánata, St. Galleni kaland, Szeretem az állatokat, Casanova-Kékszakáll, Makk Marci, Misi Mókus kalandjai. Éljen Szervác — és sorolhatnánk tovább a filmeket —. megelevenednek előttünk a jól ismert mesefigurák. Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt ismerősek, hiszen a televízió képernyőjéről be- köszöntöttek az otthonokba. Most, a Vigadó Galériában adtak egymásnak randevút a mesevilág szereplői — Foky Ottó jóvoltából. Videofilmen, fényképen, bábfigurákká formáltan köszöntik a belépőt [ismerősként. Olyan meleg barátsággal, mint ahogyan alkotójuk fogadja az érkezőket. Hiába, az egykori pedagógus minduntalan irányítja a művészt. Hogy miért váltotta fel azt a pályát, amelyet őseitől örökölt? Szerette az iskolát, mégis megvált tőle, mert úgy érezte: a mesevilág figuráinak életre keltésével tud igazán sokat nyújtani a kicsinyeknek. „Sohasem tudtam tökéletesen megértetni magamat a szó segítségével” — mondja magáról. „Tágra nyitott szemmel járok a világban, s pillanatok alatt minden jelenséget meg tudnék fogalmazni a film és a gyerekek nyelvén. -Például a minap végig jöttem a Váci utcán, szállingózott a hó. S ahogyan a hídhoz értem, jöttek Budáról a kocsik, ablaküvegükön furcsa rajzokkal. Máris elképzeltem, micsoda jó film lenne ebből a témából! És sorolhatnám a mindennapi eseményeket.” Természetesen túl egyszerű lenne a művész munkája, ha csak az adott, látott Ötletet forgatókönyv formájában beadná a stúdióba, aztán legyen belőle az. ami lesz. A bábfilmes mindenes: ötletadó, ha kell forgató- könyvíró, ha kell asztalos, de sokszor maga készíti a figuráit is. Azután rendező, és ki tudja még milyen tudásra van itt szükség. Ha jól megfigyeljük Foky Ottó filmjeit, mintha több nyelven beszélnének. Ö maga azt mondja: ezek szendvicsfilmek. Elszórakozik rajtuk a gyerek és a felnőtt. Ám. ha elgondolkodunk, rájövünk: sokkal többet nyújtanak puszta szórakoztatásnál. A gyerekek számára feltárja a mesék szépségeit. Azokat a mesefigurákat szólaltatja meg. akik alkotó gondolkodásra, fantáziálásra késztetik őket. A felnőtteknek pedig mélyebb filozófiával szolgál. Megtanít mindenkit játékosan gondolkodni. „Ha visszagondolok az eddigi filmjeimre, örülök is, meg bánkódom is. Örülök, hogy sikerült sok szépet létrehozni, ezért szerencsésnek érzem magam. Fáj. hogy számtalan ötlet megmaradt, kiaknázatlanul. így például szerettem volna a klasszikus mesevilágot filmre álmodni. Amikor ezzel előhozakodtam, számtalan ellenérv gátolta. Többek között az volt a fő ellenindok: ezek már elavult dolgok, nem kell a boszorkány és társai a mai gyermeknek. Pedig kell, minden kell, ami varázslatos. amit a nagy meseírók megfogalmaztak. Ez indítja meg a fantáziát, s alapozza meg, hogy eljussanak ahhoz a gondolkodásmódhoz, amit például a számítógép megkövetel.” A tökélyre törekszik. Ezért fogalmazta újra, alkotta még kedvesebbre a tv-Macit. Az esti mese filmjeit viszont átadta a tanítványainak, mondván, nemigen ért ő egyet ezzel a koncepcióval. Sokkal kidolgozottabb, sokkal mélyebb mesefilmekre gondolt az esti mesékhez. Hiába, ez a művész sorsa. Látja, hogy mit kellene másként, mit kellene igényesebben. Kesereg: milyen kár, hogy korunkban eléggé leértékelődött a cizellálás. Az a képesség, hogy mindent nagyon aprólékosan, nagyon szépen kidolgozzunk. Tv-Maci Matrózok Arról is szó esik. menynyire más a bábművészet a színházban és a filmen. Nem is gondolnánk, mennyire két szakma. Megmaradt mindig a filmnél. Most az utóbbi esztendők „találmánya”, a tárgyanimáció izgatja. Mi mindent ki lehet fejezni a tárgyak segítségével! Foky Ottó szerencsésnek érzi magát, hogy erre a pályára juttatta a sors, Szerencsésnek, hogy ennyi filmet tudhat maga mögött, s olyan együttgondolkodó stábbal dolgozhatott. A gyerekeket arra biztatja: „rajzoljatok Ottó bácsinak”. S ők rajzóinak, önfeledten. Miközben a televízió képernyőjéről rájuk köszöntenek ismerőseik: Misi Mókus, Makk Marci és a többiek. E. K. AZ EGRI SZIMFONIKUS ZENEKAR KÖSZÖNTÉSE Kamarazene — ünnepi alkalomból A Helyőrségi Klubnak és a Magyar Népművelők Egyesülete Heves Megyei Szervezetének közös rendezésében tartottak hangversenyt az egri művésztanárok az elmúlt hét Péntekének estéién, a rendező klub dísztermében. Az ok: köszönteni a huszonöt esztendeje működő Egri Szimfonikus Zenekart, ünnepelni, kamarazenével. Akik ezt tették: K. Gulyás Zsuzsa (zongora), Kovács István (klarinét). Miklovitz László (oboa) és Papp János (fagott). Hosszú idő óta első alkalom. hogy három fúvós ösz- szefogjon nálunk. Egerben, a barokk és a barokk zene otthonában, hogy kellemes estét szervezve az érdeklődőknek. a meghitt szórakozás óráit adja ajándékba. A mostani téli hónapokban egyébként is mintha az eddigieknél pezsgőbb ritmusú élet zajlana az egri előadótermek falai között. Talán a színház nagyon is konkrét jelenvalósága, netán az egymásra ható és egymásra talált művészek emelnék — szaporáznák az igényt. Ténv, hogy egyik hangversenyt követi a másik, a műsorokban pedig annyi a változatosság, hogy magunk is hajlandók vagyunk elhinni: a tartalmasabb és szelidebb zenei tartományok hívei mintha összefogtak volna a keménv decibelek ellen, visszaszerezni azt a tekintélyt és rokon- szenvet. amelyet a technikával agyondúsított divatszériák elraboltak tőlük. Örömünkre a közönség kezdi visszanyerni tájékozódási készségét és felfigyel a nagy mesterek harmóniáira. Arra a hangra, hangsorra. ami nem a felszínt, a fület, ideget borzolja csupán. Ha sorrendet kellene felállítanunk, az elhangzott számok között. Beethoven B-dúr trióját (Op. 11. No. 4.) tennénk az első helyre. Az általánosan elfogadott vélemény szerint itt. a kor szintién is konvencionálisnak tekintett sok megoldás található, nem olyan nyilvánvalóan idézik itt a részletek a majdani nagy Beethovent. S mégis, a ki. nem fejtett nagy modulációk nélkül is meghitten. a megnyugtató, csaknem békés hangulatot árasztó részeknél, a fagott és oboa mellett a klarinét Ú""’ szólal meg. mintha az erdő, a természet fényében úszó örömét idézné. A harmadik tételben minden hangszer iól érvényesül a variációk pergő tüzében. Otthoninak is tűnhetik ez a játékos zenélés, mert egy korabeli opera fülbemászó dallama a zenei anyag: a magyar származású. osztrák Joseph Weigl egyik operájának egy tercettiét dolgozta fel a Mester. Az est hangulata, sikere Mozart B-dúr divertimentó- jában csúcsosodott ki.. Itt a három fúvós mindazt a ’1- tékosságot, derűt, a gondtalan zenélésnek azt a felhőtlen hangzását elevenítette meg. amit Mozart zsenije olyan bőkezűen árasztott mindig is hallgatóságára. Bach Adagiója első számként hangzott el. mégis ösz- szegezésként éreztük: a három fúvós elmélyülten szólaltatta meg. A műsor befejező számaként Maros Rudolf Serena- ta-ját játszották. Hanghordozásában. hangulatában messze elüt ez a mű a másik háromtól, s valahol, a gyökereinél ott kapaszkodik ez a XX. századi muzsika a barokk mestereknél. S ha már az utóbbi-időben — éppen a sikerek és fé'ku- darcok váltakozása miatt —. baráti mérlegeléssel szólot- tunk az egri művésztanárok teljesítményéről, most is annyira megyek el az értékelésben. amennyit a hangverseny élménye előír. Az est házigazdájának, vezérlő akaratának tűnt Miklovitz László, aki e kamarai méretű zenélésben, ebben a szoros egymásra utaltságban is felszabadultan muzsikált: irányította mindazt, ami a pódiumon történt. Mindez nem von le semmit azok játékának értékéből, akik vele együtt valósították meg ezt az igényes programot. Ezek a nem „könnyű hangszerek”. mármint a fagott, a klarinét, az oboa, szárnyaltatták azokat a zenei ötleteket. témákat, ritmusokat, gondolatokat. amelyekhez Beethoven Adagiójánál a zongorista is csatlakozott, nem is buktatók nélküli feladatával. A zenetörténeti bevezetőket Szepesi György mondotta el: volt humora és ideje mePcsipkedni utólag a korabeli német kritikusok fülcimpáját is! Sapienti sat! Farkas András ARTUR ZARIKOVSZKIJ Hihetetlen dolgok Egy Ripacsov nevű színész tökéletesen játszotta el az éhes embert. A nézők pirogokkal árasztották el a színpadot. + Ripacsov nagyon bePöc- cent. amikor meglátta a csaknem üres nézőteret. Ügy bevágta az ajtót, hogy színház összedőlt. AmiK%>r kimászott a törmelék alól, a nézők tapsvihara fogadta. Egyszer éjjel a konyhában Ripacsov zseniálisan játszotta el egyszemélyes jelenetét. Aztán a szomszédja átszólt, hogy hagyja abba a garázdálkodást. A felvétel idején Grima- szovszkij színészre rászállt egy szúnyog. Tűrte egy darabig. aztán olyat csapott a homlokára, hogy mindenki gurult a nevetéstől. Ez nőm került rá a filmre, de a tragédia igen. Magányában Grimaszovsz- kii sokat gondolkodott a tehetségről. ö mindig fütyült másokra. Es ezt csinálta egész életén át. Grimaszovszkij eljátszotta Don Quijote szerepét, és ,1.indenben önmagát adta. Szánalmas volt és hamis. Stupidov író nem tudta befejezni megkezdett regényét. Kigondolt ugyan egy zseniális frázist, csak éppen a másodikra nem sikerült rábukkannia. Stupidov figyelmesen áttanulmányozta a ..Hogyan irtunk verset?” című cikket. és nagyon sokat írt. Az igaz hogy ezeket senki sem nézte versnek. tFordította: Mizser Lajos) Lovagok a St, Galleni kalandból Tv-mcsejálék Foky Ottó csodái— filmen elbeszélve
