Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
4. 3 m 3 a:..in ni-.* ••• „. jp jv? «,. -. -;3v-'= rí.- •• '• • - nig-*» *■-t. -,!í r~\ • --.a vahtóiv:"'.. NÉPÚJSÁG, 1988. február 4., csütörtök r\ megpatkol boszorkány A kötet címlapja (Fotó: Koncz János) „Hitet ad, hegyeket mozgat” A meséről Nagy Zoltán gyűjtővel Nemrég jelent meg a Móra Kiadó gondozásában A megpatkolt boszorkány című meseösszeállítás. Nagy Zoltán gyűjtőt azért kerestük fel, hogy érdeklődjünk tőle: tájegységünkön hogyan szedte össze, válogatta ezeket a történeteket. Az ember úgy vélhetné, hogy elődeink már alaposan feltárták a néphagyományokat, modernizálódó világunkban már nem sok keresnivalója van a néprajzosnak. Ám, amit beszélgetőtársunktól hallottunk, az másról győz meg: nyelvünk gazdagságát, igaz- ságszeretetünket tükrözik ma is az élő mesék. Nagy Zoltán: „Módszeresen sorra járom a falvakat” HAVONTA KETTŐ A KÉPERNYŐN A Magyar Televízió díjnyertes művei A kötődés Munkahelye a Salgótarjáni Állami Zeneiskola, ahol népi hangszerekkel ismerteti meg tanítványait. Honnan a kötődés, ami arra készteti, hogy szabadidejében meséket gyűjtsön? — Az egész életem ehhez köt, mivel magam is palóc vagyok, Zabaron születtem, abban a furcsa kis falucskában, ahol egybekötődik a Felvidék négy legfontosabb megyéje. Tizenegy éves koromig éltem ott; most is érzem a tágas rét illatát, ma- ggm előtt látom a kanyargós Tarna-patakot, hallom a közeli erdők madarainak csicsergését. És ma is a fülemben csengnek a hófehér hajú Kovács János bácsinak gyönyörű tündérmeséi, melyeket mindig szinte tótott szájjal hallgattam, mint apró gyermek. — A másik „forrás” anyai nagyanyám volt Heves megyében, Erdőkövesden. aki nagyon is korán elhunyt. Sok-sok szép történetet vitt magával örökre, mert nem volt. aki lejegyezze azokat. — Ha valaki azt hallja: mesegyűjtő, óhatatlanul is Berze Nagy János, megyénk hírneves szülötte jut az eszébe. Maganak mit jelent jeles elődje? — A példaképem. A Magyar népmesetípusok című, két kötetből álló, vaskos munkája állandó kézikönyvem. mindennapi olvasmányom: elengedhetetlen segítőtársam, Mindig magammal hordom gyűjtéseim alkalmával, valahogy úgy vagyok vele, mint egy jó pap a Bibliával Honnan az idő? — Manapság szinte mindenki arra panaszkodik, hogy nincs ideje. Hogyan sikerült kenyérkereső foglalkozása mellett ilyen „pasz- sziónctk" hódolni? — Hétvégeken járom, immár 17 esztendő óta. a falvakat. Mivel magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár is vagyok, a gyűjtés szakmailag közel áll hozzám. A meséket először hangszalagra veszem, a nyári szünidőkben fonetikusan lekopogtatcm az írógépemen a megadott szabályok szerint, aztán katalógus alapján csoportosítom. — Egyáltalán érdemes még gyűjteni, talál-e még valami újat? — Még mindig érdemes, mert korábban csak itt-ott jelent meg egy-egy kutató, én pedig módszeresen sorra járom a falvakat. Találok még új meséket, főleg nyers, erotikus történeteket. melyekkel álszeméremből elődeink nem foglalkoztak. Az ismertebbeknek is megtalálom egy-egy újabb, szép változatát. Nógrád megyében már befejeztem a munkát, minden, községben megfordultam. Pár éve Heves megyében gyűjtök. Pétervására környékét már bejártam, most Gyöngyös tájékán kopogtatok be a házakba, érdeklődök az utcán. Mindent szalagra veszek, mely része a magyar népköltészetnek. Gyűjtök népdalokat, balladákat, imákat és találós kérdéseket is. — Ha már itt tartunk: A megpatkolt boszorkány címadó meséjét melyik műfajhoz sorolja? — Ez eredetileg babonás történet, hiedelemmonda, de olyan ügyes a cselekmény bonyolítása. olyan kerek, szép a története, hogy már Berze Nagy János a tündérmesék közé vette. Vizsláson mondta el nekem egy írás- tudatlan csordás ember, Mihály István 1980-ban, miközben a tehenet őrizte. Magyar írek, hagyományok — Az összeállításról, a kötet meséiről mit tudna elmondani? — Sokszínűén próbáltam szerkeszteni a gyűjteményt. Belekerültek klasz- szikus mesék, amelyeket szinte a világ minden részén ismernek, de a magyar nyelvterületeken kimondottan honi ízekkel, hagyományokkal telítődtek. így váltak magyar népmesévé. Ellenpontozásul megtűzdeltem a könyvet jellegzetesen magyar darabokkal, amelyek kimondottan népünk alkotásai. Humoros történeteket is „beloptam", mert tudom, ezekre milyen fogékonyak gyermekeink, a tréfás történetek jellegzetes csoportját alkotják a falucsúfolók. Néhány monda is olvasható. Mátyás királyhoz ugyanúgy fűzött históriát népünk, mint a Cserhátban bujdosó betyárhoz, Sisa Istvánhoz. — Jószerivel csak saját gyűjtésű anyagot válogatott. Mi késztette erre? — Valóban, a 44 meséből csak öt nem az én gyűjtésemből való. Közrejátszott abban, hogy a Palócföldről eddig kevés anyag jött ösz- sze. Berze Nagy János több kötete is napvilágot látott a közelmúltban, az ő általa lejegyzett történeteket már alaposan ismerik az olvasók. Abban, hogy a végleges forma így alakult ki, abban szerepet játszott dr. Katona Imre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem folklór tanszékének professzora is, aki alaposan átrostálta válogatásomat. A jó és a rossz — Számot kellett bizonyára azzal is vetnie, hogy mi a mese szerepe mai életünkben. — Az igazi népmese mindig élő szóban elmondott történet. Csodálatos a varázsa. Sohase pótolja technika: az emberből áradó szug- gesztivitással hitet lehet adni. hegyeket mozgatni. A mese akkor válik teljessé, ha elmondják. Arról a fantáziáról tanúskodik, amely megteremtette a művészeteket, s a tudománynak is nagy lökést adott. A mesék szókincse bámulatra méltó napjainkban, amikor elszürkül a beszéd. Ma is hajdan volt népi tehetségek tesznek tanúbizonyságot bennük nyelvünk pompájáról. És még szólni kell a mesék er- kölcsiségéről. A fogékony gyermeki lelkek ezekből tanulják meg, hogy milyen fontos az igazság, a jó győzelme, a rossz, a gonosz büntetése. — Mi adna segítséget munkájához, amely pótolhatatlan kincset ment meg az enyészettől? — Jó lenne, ha jelentkeznének levélben Heves megye falvaiból idős emberek, hogy hétvégeken megkeressem őket. A mesék olyan értékek, amelyeket át kell adni. hogy a szájról szájra terjedő kapcsolat, a végtelen lánc soha meg ne szakadjon. Gábor László Több mint negyedszázada már annak, hogy a Magyar Televízió egyik alkotása első ízben nyert értékes díjat nemzetközi fesztiválon. Azóta évről évre akadtak olyan produkciók, amelyek vagy nemzetközi fórumon, vagy valamelyik hazai megmérettetésen előkelő helyezést értek el. Február 13-ával kezdődően előreláthatóan több, mint két évig műsorra tűzi majd a televízió ezeknek az alkotásoknak jelentős részét, általában havonta kettőt. 1962-ben, Monte Carló- ban a Nő a barakkban című alkotás volt az első, amelyet kitüntettek. Palotai Boris írta, Zsurzs Éva rendezte, és a legjobb eredeti forgatókönyv Arany Nimfáját nyerte el. Még ugyanabban az évben Can- nes-ban a Fedor Ágnes—Kovács Judit Menekülés a börtönbe című írásából Mi- hályfi Imre rendezésében készült tévéfilm kapott kitüntetést. Ennek vetítésével kezdődik február 13-án az új sorozat. A többi díjnyertes produkció bemutatása nem követi a díjak elnyerésének kronológiai sorrendjét. A sugárzást legtöbbször alkalmakhoz kötik majd. Sok technikai problémát kell a tévéseknek leküzdeniük, hiszen ezek az alkotások régiek, rendbe kell ők'et hozni, de remélik, ősztől újabb négy gimnáziumban indítanak ötéves két tannyelvű osztályokat: a kispesti gimnáziumban spanyol, Pásztón francia, Balatonalmádiban angol, Nagykállóban pedig német nyelven kezdődik speciális képzés. Az új tanévben az eddigi hét középiskolával együtt összesen immár több mint 900 diák vehet részt a tavaly indított ide- gennyelv-oktatási formában. A Művelődési Minisztériumban elmondták: a már megtartott felvételik tapasztalatai szerint nem csökkent az érdeklődés e program Iránt, Ezúttal mintegy - 5 ezer jelentkezőből választották ki a legjobb teljesítményt nyújhogv közülük sokat meg lehet menteni, bemutátható- vá, élvezhetővé lehet tenni. A 60-as évek közepétől a 70-es évek közepéig alakultak ki az azóta rendszeressé vált hazai szemlék, a miskolci, a veszprémi, a kőszegi. Ezeken a szemléken is osztottak díjakat, és a díjnyertesek közül többet is szándékoznak bemutatni ebben a sorozatban. Az első bemutatót — Menekülés a börtönbe — előreláthatóan a Három találkozás című tévéjáték követi. írója Illés Endre, rendezője szintén Mihályfi Imre. Ezt márciusban láthatjuk. A következő a tervek szerint az 1964-ben Monte Carlóban áz ugyancsak a legjobb eredeti forgató- könyv díjával kitüntetett Epeiosz akció, őrsi Ferenc írásából Zsurzs Éva rendezésében. A további vetítési sorrend — mint mondottuk — részben a technika, részben az időszerűség függvénye. Az bizonyos, hogy sokszínű lesz a válogatás, hiszen ezek az alkotások kül- és belföldi különböző kategóriákban díjat nyert, különböző műfajú alkotások: tévéjátékok, tévéfilmek, dcku- mentumfilmek, ifjúsági és gyermekfilmek, amelyek Hollywoodtól Kőszegig aratták a fesztiválbabérokat. tó diákokat: matematikai és anyanyelvi írásbeli dolgozataikat ezúttal is számítógép értékelte, rangsorolta. Pásztón a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskola ősszel induló francia nyelvű osztályába húszszoros volt a túljelentkezés. A Nógrád megyei városban 36-an kezdik meg a tanévet, a távol lakókat az 1982-ben átadott kollégiumban helyezik el. Jövendő oktatóik közül hárman már január óta Párizsban vannak, újabb három tanár augusztusban utazik franciaországi továbbképzésre. A három francia anyanyelvű oktató lakásáról a Pásztói Városi Tanács gondoskodik. PÁSZTÓN FRANCIÁUL IS Ősztől: újabb két tannyelvű osztályok GAVRIL GAVRILOV: Egészség, nyugdíj, diéta A tréfálkozó kedvéről, vidámságáról és jó leikéről ismert kitűnő belgyógyász rendelője előtt nyugdíjasok várakoztak türelmesen a vizsgálatra. Mind a négyen egyforma panaszokkal jöttek — nehezen veszik a levegőt, bal kezüket állandóan- a szivükre szorítva tartják, jobb kezüket meg a világ minden kincséért • le nem vennék a gyomrukról . .. Belép az első. Pufók, jól táplált. Miután alaposan megvizsgálta az orvos, megkérdi tőle. menny] a nyugdíja? — Havi 400 leva — válaszolja büszkén a beteg. — Akkor most jól figyeljen! — rendelkezik szemöldökét összevonva az orvos. Holnaptól kezdve szigorú diétát kell tartania! Nem ehet mást. csak báránysültet. borjúpörköltet natúr szeletet, fokhagymás kolbászt. császárszalonnát. füstölt sonkát! Ha megszomjazik. kizárólag skót whiskyt ihat. és ropogtasson hozzá sós mogyorót! Három hét • múlva jöjjön vissza kontrollra! Olyan egészséges lesz. mint a makk! A whiskyt aztán mindennap, ami csak belefér! A whisky ugyanis kitágítja az ereket, és csillapítja a fájdalmat... Belép a következő, egy közepesen táplált beteg. — 150 leva a havi nyugdíjam — válaszol a vizsgálat címén feltett kérdésre. Hallgasson ide! Diétáznia kell: zöldség, zöldség és harmadszor is zöldség! Csak zöldség, semmi más! A zöldségben ugyanis valósággal hemzseg a vitamin. Ezen kívül naponta egy féldeci gyümöpálinka étkezés előtt... — Hébe-hóba ehetnék egy kis húsikát vagy kolbászt is? — kérdezte megszeppenve. de azért titokban reménykedve a beteg. — Eszébe ne jusson! — jelentette ki kategorikusan az orvos. — Húsika. kolbász? Még mit nem? Ezek rendkívül kártékony élelmiszerek. Csak úgy hemzseg a toxikus anyag. A halálát okozhatnák. — Akkor legalább egy pohárka whiskyt engedjen meg a doktor úr! — kö- nyörgött tovább a beteg. — S hozzá egy kis sós mogyorót! — Szó sem lehet róla! — hadonászott az orvos. — Ember. az életévei játszik! Belép a harmadik beteg. Olyan sovány, hogy csak úgy zörögnek a csontjai. A legkisebb szellő is felkapná. mint a pelyhet. — Havi 90, doktor úr — mondja alig hallhatóan, és riadtan jár föl-alá az ádám- csútkája. — Elég sok rámegy az albérletre is ... — Magát, is rendibe hozom. ne féljen!— dörzsölte a kezét az orvos. — Holnaptól kezdve diétázunk, megértette? Azaz:— tej és megint csak tej. Aludttej és friss tej. Forralva és for- ralatlanul. A tej: élet. erő. egészség. Minden más halálos méreg. — Ehetek hozzá friss zöldséget, doktor úr? — Megőrült? — És hébe-hóba meginnék egy féldecit is ... — Elég! Nem engedem, hogy alkohollal mérgezze magát! Belép a negyedik. Csupa csont és bőr öregember. Olyan vékony, mint a nádszál. — Mennyi a nyugdíja? — fogott hozzá a vizsgálathoz az orvos. — Az enyémet tetszik kérdezni? — hajtotta le a fejét szégyenlősen az öreg. — Még kimondani is restellem. Húsz évvel ezelőtt havi 32 volt. aztán fölemelték 39-re. és immár három-négy esztendeje kapom ezt a havi 55-öt. v. — Fölösleges nyugtalankodnia — bíztatta az orvos. és barátságosan megveregette a hátát, mely úgy behajtott. mintha fenyődeszkából volna. — Fel a fejjel! Éppen ezért — emelte föl figyelmeztetően a mutatóujját az orvos — holnaptól kezdve diétáznia kell: levegő, levegő és levegő. Tiszta, friss levegő. Reggelire — a téren, ebédre a főút pázsitszegélye mellett, vacsorára — a városligetben. egy hársfa alatt... A levegőben ugyanis csak úgy hemzseg az ózon. az oxigén és megannyi jótékony nyomelem. A levegő; élet. erő. egészség. Ne hagyja el magát! — és fennhangon hozzátette: Auden- tes fortuna iuvat (Bátraké a szerencse) ... — Kérem szépen — zúgolódott az öreg. — Legalább annyit engedjen meg, hogy minden hónap hetedikén. amikor a postás kihozza a nyugdíjat, vegyek“ egy kis tejecskét. Egyszer aludttejet, -máskor meg friss tejet. — Csend legyen! — ri- pakodott rá az orvos. — A tej tele van baculissal. Ezek az apró élősdiek valósággal táncot ropnának a gyomrában, és egykettőre végeznének magával. még mielőtt megérné a következő hetedikét... — Azt mondja tehát, doktor úr. levegő és levegő? Hm. a levegő és az víz legalább ingyen van! — hehe- részett az öreg. Ezután fürgén leugrott a vizsgálóasztalról. villámgyorsan megigazította a jé- geralsóját. és a többi ruhadarabját. amiben a vizsgálatra jött. fennhangon elkiál- ■to'tta magát, mint egy kis- katona: Erőt. egészséget, doktor úr! Ifjonti erejét visszanyerve vidáman, fülig elmosolyodva elhagyta a rendelőt, és önfeledten futásnak eredt a tér felé. A levegőre ... Mi mást tehet az ember. Ép testben, ép lélek! A remény élteti az embert... Remekül végezte a dolgát a belgyógyász! Valamennyi betegét meggyógyította: ad un um (az egyén szerint), ad honores (pénzt sem fogadott el), ad hominem (tekintettel az emberre)... És még a nyugdíj összegét is figyelembe vette! Beati possidentes (Boldogok. akik birtokon belül vannak). Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán
