Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. február 27., szombat 13. A BÖLCSŐTŐL AZ NB l-IG (III/3.) Nekünk ük a futball nagykövetei — avagy hol vagytok régi játszótársak? Mit szólnának a kedves futballrajongók egy ilyen csapathoz: Kakas — Magyar, La­katos, Csuhay, Sass — Nagy L, Supka, Horváth L. (Balogh J.) — Jován (Fodor), Do­hány, Zvara. Talán többeket meglep, de ez. a gárda Heves megye válogatottja, az NB I-ben. A játékosok bölcsőjét itt ringatták Besenyőtelken, Domoszlón. Keséden. Egerben, Gyöngyösön. Hatvanban, Hevesen, Kisnánán, Sírokban. Előbb vagy utóbb szőkébb hazánkból, szülőföldjükről indultak el a sportági hírnév felé. S igazán nincs szégyenkezni valónk, akad közöttük nagyválogatott, magyar gólkirály. UEFA-kupa döntős, bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmes, beérett élvonalbeli labdarúgó, csakúgy, mint tehetséges fiatal Ha kíváncsiak, mi van most velük, tartsanak velem. Le menném fogadni — noha ők maguk már jó ide­je leléptek az itteni porond­ról —, hogy a két becenév illetékeseit ma is nagyon so­kan ismerik Egerben. Ugye tudják kit takar: „Liba”, „Tubi”? Nos, a Tatabánya elmondhatja, nagyszerű, meg­bízható emberekkel erősített annak idején. Liba — azaz Lakatos Ká­roly az NB I. egyik legta­pasztaltabb .középhátvédje, A pályafutását Kisnánán kezd­te: — Hetedikesként az ifi­ben, majd nyolcadikosként már a falu felnőttgárdájá­ban vettek számításba — emlékezik. — Középiskolás­ként Egerbe kerültem, afut- balliskolát pedig a Dózsában Lisztóczky tanár úrnál jár­tam. — Mikor is vitte el a Bá­nyász? — 1975 nyarán. — Azóta sokszor nyújtott az élvonalban kiemelkedőt, de a válogatottságnak csu­pán a szele csapta meg ... — Lehetett volna több szerencsém. Mezey szövetsé­gi kapitánysága idején egy előkészületi meccsen az Aust­ria Wien ellen engem állí­tott kezdőként a védelem tengelyébe. Aztán később az NSZK-val vívott 1—1 alkal­mával mégis csak a kispad- ra ültem. — Hogy tervezi a jövőjét? — Szeretnék még egy évet hosszabbítani a nyáron le­járó szerződésemen. Szíve­sen mennék külföldre is, de nincs menedzserem. A TBSC megbecsült lab­darúgója, mutatja ezt az, hogy Csapó, Kiprich és tár­sai között is övé a kapitá­nyi karszalag. A Kisnánán élő szüleit, nagyszüleit ha­vonta látogatja, s ilyenkor mindig beugranak az anyó- sáékhoz Egerbe. Búcsúzóul a sziporkázó humorú, jeles gyúró. Sándor Imre hogylé- te felől kíváncsiskodott. Kü­lönben is egy komoly együt­tesnél nélkülözhetetlen ez a szerepkör. — El van keseredve, a közelmúltban halt meg a fe­lesége, ;s a válogatottnál is mellőzik. — Vigasztalja meg Kar­csi, hiszen itt nem felejtet­ték el Tubit. A következő ugrás a nem­rég Indiában, a Nehru-ku- pán szerepelt Lakatostól hét- mérföldes. A gyöngyösiek azonban bizonyára jegyzik, hogy az ő nevelésük. Nagy Lajos meg a napokban tért haza a Kanári-szigetekről, a DMVSC-vel. S nem turista­ként kalauzolta őt és társa­it Madridban Puskás „öcsi". Lajos veszi a lapot, oly­annyira technikás, választé­kos a mondanivalója, mint amely játékát jellemzi, s amire hamar felfigyeltek a Mátraalján. Ott akkor a felnőtté válását jelentette: — A kapus Kovács Feri, aztán Ullmann, Fischli, Fe- rencz mellett mutatkozhat­tam be én, az ifista — em­líti, majd hozzáfűzi —. egy jó csapatban. Nem sokkal utána Mezőtúrra kerültem katonaként, s lettem, a deb­receniek kiszemeltje. — Hogy érzi magát a cí­vis városban? — Nem panaszkodom, ösz- szel az utolsó tíz meccsen én voltam a söprögető. s a spanyol túrán is végig. — Kijön Kiss László edző­vel? — Szakmailag kiváló, em­berileg nem akarom minő­síteni. — Gondolom, Las Pal­masban járva Dajkával be­széltek a profi életről. — Laci szerint játéktudás­ban nem jobbak. viszont nagyobb az önbizalmuk, és célratörőbbek. Szavaiból kivettem, hogy a Honvéd volt válogatottja nagyon tiszteli csapattársá­ban azt a chilei Contrerast, akit tavaly nyáron Eger­ben, a Marlboro-kupán töb­ben megcsodálhattunk. Ha­zai vizekre evezve jegyezte meg. hogy az őszi idény vé­gén Szokolaiékkal együtt vé­gezte Gyöngyösön a leveze- ' tő edzéseket, hiszen özvegy édesanyjának rendszeres lá­togatója. A Honvédban egri „sza­kasz" a Csuhay—Sáss duó. Utóbbi is játszott már a nemzeti tizenegyben (ősz­szel az NSZK ellen), nap­jainkban ő a mi első szá­mú reménységünk. Bálint László technikai igazgató bevólogatta a Franciaország­ban alapozott keretbe, ott szinte minden előkészületi találkozón szóhoz jutott, él­vezi klubedzője. Bicskei Bertalan bizalmát is. Mit le­hetne e rózsás helyzetben kérdezni Sasstól? — Vajon most melyik az igazi posztja? — A válogatottban bal­hátvédként vesznek számí­tásba. Elsősorban akkor, amikor az ellenfél két csa­tárral játszik. Nekem a bal­bekk feladatát támadószel­lemben kell megoldanom. A piros-fehéreknél középpá­lyás vagyok. De, hogy mind­két poszton gyakoroljak, a válogatott edzője. Tajti Jó­zsef kérésére a Honvéd edző­meccsein félidőnyit hátvéd­ként szerepelek. — Bízik abban, hogy a vb-selejtezőkön pályára lép? — Nagyon szeretném, kér­dés persze, mennyit tudok addig fejlődni. Bicskei vé­leménye az volt, hogy egy­két év múlva vehetnek sta­bilan számításba a váloga­tottnál. Én már most is ér­zek magamban annyi erőt, elszántságot, hogy harcban legyek a címeres mezért. Csuhay Józsefről a szur­kolók jól tudják, hogy az Egri Dózsa NB II-es csapa­tába először Várallyay Mik­lós állította be. Pályafutásá­nak több válogatottságot, a Reál Madrid ellen UEFA- kupa döntős szereplést ho­zó állomása volt a Videoton. Két világbajnokságon (Spa­nyolország. Mexikó) tagja le­hetett az utazó keretnek. Ve­le kapcsolatban a legfris­sebb, bizalmas információ­ként árulja el Sass: — Józsinak nyáron itt, Kispesten lejár a szerződése és el szeretne menrti. Mit szólnának a kedves fut­ballrajongók egy ilyen csa­pathoz: Kakas — Magyar, Lakatos, Csuhay, Sass — Nagy L., Supka, Horváth L. (Balogh J.) — Jován (Fodor), Dohány, Zvara? Együtt így soha nem szerepeltek, töb­bük ígérete szerint azonban szívesen megpróbálnák. La­punk megszervezne egy jóté­kony célú 90 percet, ame­lyen Heves megye NB I-es válogatottja az itteniekkel mérkőzne. A találkozó be­vételét az utánpótlás-nevelés céljaira ajánlanánk fel. Hogy mindig lehessen példaként állítani olyanokat az ifjú labdarúgó-palánták elé, mint Kakas. Lakatos, Csuhay, Sass, Nagy L.... Budavári Sándor Hét végi sportműsor RÖPLABDA NB I. Kútban Ganz Danubius—Eger SE 3—2 (-11, -13, 7, 9, 12) NB I-es női röplabda-mérkő­zés, Budapest. V.: Bíró. Ba­lázs. ESE: Király (4), Győriné (7), Seregi (4), dr. Sikéné (5), Nowak (5), Fésűs (6). Cs.: Dérczi (6). Edző: dr. Phan Hong Minh. Az első két játszma után érthetetlenül visszaestek a piros-kékek. A 104 perces mérkőzésen végül is a jobb erőnléttel rendelkező hazai csapat megérdemelten nyert. SZOMBAT Asztalitenisz: Gyöngyös városi férfi csapatbajnokság, A-osztály. Gyöngyös, városi sporttelep. 8 óra. Sakk: Gyöngyösi férfi csapat- bajnokság. Gyöngyös, Mátravi- déki KSZ klubterme. 9 óra. Sí: Magyar Média-kupa nem­zetközi alpesi verseny. Galya­tető. 10 óra. Tenisz: Leány>tízek-bajnoksá- ga. Kisköre, tornacsarnok. 7.30 —21 óra. Tömegsport: Nyitott tornate­rem. Gyöngyös, 7-es számú is­kola. 8—12 óra. Üszás: Meghívásos verseny. Gyöngyösi strandfürdő, 10 óra. Labdarúgás: Kispályás terem­kupa. Gyöngyös, 214. Sz. Szak­munkásképző, 13.30—17 óra. ESE —Tátrán Presov, Eger. stadion, 14 óra. VASÁRNAP Karate: Taekwan-do országos bajnokság. Hatvan. 5-ös sz. is­kola, 9 óra. Röpladba: Eger SE—Ganz Da­nubius NB I-es mérkőzés. Eger, körcsarnok. 16.30. Sakk: Kolacskovszky SE—Gyu­la OB II-es csapatbajnoki mér­kőzés. Eger. megyei tanács, 9 óra. Teke: Agria Bútorgyár—Ózdi Kohász NB II-es csapatbajnoki mérkőzés. Eger, népkerti teke­pálya, 9 óra. Egri Spartacus— Szegedi Postás NB n-es csapat­bajnoki mérkőzés. Eger, nép­kerti tekepálya, 11 óra. Tenisz: Leány tízek-bajnoksá- ga. Kisköre, tornacsarnok. 7.30 —17 óra. Labdarúgás: Kispályás terem­kupa. Gyöngyös, 214. Sz. Szak­munkásképző, 8.30—16 óra. Szurkolók, figyelem! Hétfőn délután öt órakor az Eger SE ba­ráti köre a városi sportcsarnok emele­ti tanácskozótermé­ben közgyűlést tart. Ezt követően az egye­sület labdarúgó-szak­osztálya szurkolói an- kétra várja az érdek­lődőket. TAVASZI RAJT A VÍZILABDA OB l-BEN Zsinórban, idegenben Kásás Zoltán szövetségi kapitány nemrégiben be­számolt a vízilabda-váloga­tottban végzett munkáról. Hiányosságként említette meg. hogy az elmúlt idő­szakban az erőfejlesztés saj­nos háttérbe szorult, pedig a szinte megállás nélküli, gyors játék kellő fizikumú játékosokat követel meg. Még mindig vita tárgya a centerjáték. Sokak szerint már elavult, mások még mindig emellett teszik le a voksot: A kapitány vala­hogy a kettő ötvözését tart­ja szerencsésnek, vagyis a centernek igen is ki kell moz­dulnia középről, a támadás­ban már nem csak a „birkó­zás”, az emberelőnyös hely­zetek kiharcolása a felada­ta. A nemzetközi mezőny­ben érezhető változás ment végbe a közelmúltban, a magas, vékony, munkaizmok­tól dagadó játékosok hát­térbe szorították a „jeges­medvéket”. Az elmondottak elhangoz­hattak volna az Eger SE úszó- és vízilabda-szakosztá­lya igazgatójának, Pócsik Dénesnek a szájából is. hi­szen a Hollandiában és Ku- vaitban edzősködött egykori kitűnőség maga is erről győ­ződhetett meg a külföldi por­tyázása során. Viszont a hi­bákat máról holnapra nem lehet eltüntetni, s ez egy klubcsapatra ugyanúgy ér­vényes, mint a válogatottra. S az egriek a tetejébe még cipelik a fedett uszoda hiá­nyának terhét is. A megyeszékhely vízilab­dasportjának az átmentés időszakában, vagyis amíg nem készül el a fedett léte­sítmény, vérmes reményei nem lehetnek a bajnokság­ban. A cél mindenképpen az, hogy a mezőny szűkítését követően is megtartsák OB I-es tagságukat. (Az 1989— 90-es bajnokságban 12 csa­patra apad az első osztály.) A szakosztály vezetése és személy szerint Pócsik Dé­nes is bízik a fedett uszoda megvalósításában, ezért már most megteszik az első lé­péseket az utánpótlás-neve­lés körül tátongó szakadék eltüntetésére. A figyelem természetesen a felnőttcsapatra irányul. Az egri szurkolók, bár ma elkezdődik a pontvadászat, majd csak május 29-én lát­hatják először hazai kör­nyezetben Gyulavári Zoltán edző gárdáját. Az együttes sorozatban hét találkozót játszik idegenben, ami fi­zikailag és szellemileg is alaposan próbára teszi a fiú­kat. A szakvezetés azonban bízik abban, hogy a játéko­sok megértik ezt a helyze­tet, átvészelik a nehéz idő­szakot, ám ehhez elenged­hetetlen a város támogató sa, például úgy. hogy a szű­kösre mért edzéslehetősége­ken nem esik csorba ... A csapat ma délután öt órakor a BVSC ellen száll vízbe. niB/UljllUI hét A lemezlovas cselgáncsozó A Jó tanuló—Jó sportoló cím számomra mindig rej­télyes volt, hiszen mind a két tevékenységhez renge­teg idő kell. Kovács Péter ennek ellenére az elmúlt év novemberében megkap­ta ezt a címet. A Gárdonyi gimnázium ÍV. A osztályos diákijának is elmondtam fenti véleményemet, s kér­deztem, hány órából áll egy napja? — Jó lenne, ha többől állna — válaszolta. — Ez olyannyira gondot okoz, hogy mostanában már szin­te leálltaim a cselgánccsal, ritkán tárok edzésre. Vala­melyest ebben az is közre­játszik, hogy szakosztályunk­tól elvették a támogatást, nagyobb lett a tagdíj, s az edzőtábor önköltséges. — A kitüntető cím mit takar? — Legutóbb 4,8 volt a tanulmányi átlagom. Egy­szer ifjúsági, kétszer serdü­lő magyar bajnok voltam. A válogatottal eredménye­sen szerepeltem az NDK- ban, Tbilisziben és Cseh­szlovákiában. Kezdetben Hosszú Kálmán volt az edzőm, jelenleg pedig Nagy József. — Áruljuk el az olvasók­nak, hogy találkoztunk mi már házibuliban is. Ezek szerint a szórakozás sem hi­ányzik az életedből... — Természetesen ez is hozzátartozik. Népes baráti köröm van, de azért nem rendszeresek ezek a házi­bulik. Egyrészt tanulni kell, másrészt sokszor uta­zunk családommal nagy- szüleimhez. — A Gárdonyi mivel tud' ja segíteni sportolói pálya­futásodat? — Nagyon sokat támogat osztályfőnököm, Rubóczki Éva, s igazgatónőm, dr. Nagy Andorné. Elengednek edzőtáborba, külföldi ver­senyekre. Az iskolában azon­ban kevés a sportolási lehe­tőség. Te is tudod, milyen a tornaterem. Ügy hallottam, most akarnak újat építeni. (Fotó: Koncz János) — Pályaválasztás előtt állsz. Hová adtad Ibe a je­lentkezési lapodat? — A pesti orvostudományi egyetemre. Ha felvesznek, a fővárosban folytatni szeret­ném a cselgáncsozást. — Amikor ez az írás az újságba kerül, aznap lesz az újságíró—diákfoci és ko­sárlabdameccs. Pályára lépsz? — Soha nem fociztam so­kat, a labdajátékok nem igazán izgatnak. Inkább síe­lek, nyáron pedig kajako­zom. A tornateremben lesz a meccs? — Igen. — Akkor még pénteken este vagy szombaton, ki kell pakolnunk. Horváth Gábor barátommal ugyanis mi tartjuk a farsangi bálon a diszkót... (kovács) ★ Ahogy a beszélgetésből is kiderül, ma sportdélelőttöt rendezünk a Gárdonyiban. Ezen gazdára vár a Népúj­ság-kupa. Érdekessége a rendezvénynek, hogy lapunk kosárlabda-csapatát volt NB I-es játékosok is erősí­tik. Lakatos Károly Nagy Lajos Csuhay József Sass János

Next

/
Thumbnails
Contents