Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-24 / 46. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. február 24., szerda

3.

Jövőnkre is gondolnak Selypen

A Csőszer Vállalat sely- pi üzemében a környezetvédelmi nagyberuházások pernyeleválasztói, épületgépészeti berendezések alkatrészei és egyéb más vasipari munkák .készülnek. Az elmúlt évben 231 millió forint összegben exportáltak Ausztriába. aZ NDK-ba. a Szovjetunióba és Törökországba. A több mint 300 dolgozót foglalkoztáié selypi üzem az anyag- és energiatakarékos termelést, s a tőkés export fokozását szeretné megvalósítani az idei évben.

Szomszéd Sándor központifűtés-szerelő tanuló

I'öbb mint 2000 darab postaláda készül az NSZK-ba. ezeket Kovács Béla festi

A termékeket Szálkái László üzemvezető- helyettes is ellenőrzi

Tamis Mihály vasszerkezet- festő

(Fotó: Szabó Sándort

Kováes Károly ciklontartalékokat készít

A VSZ külügyminisztereinek prágai találkozója

(Folytatás az 1. oldalról)

Ez a gyakorlatban azt jelenti. hogy 1985 novemberétől kezdve folyamatos a párbeszéd, és nem csupán véleménycsere folyik minden lényeges kérdésben, hanem ennek a konstruktív viszonynak már megvannak az első eredményei is.

Ezek közül elsősorban kiemelném azt — fűzte hozzá Horn Gyula —, hogy a legutóbbi megbeszéléseiken is a fegyverzetkorlátozás, az újabb leszerelési megállapodás témakörén túlmenően, minden olyan kérdésre kiterjedt a két vezető hatalom külügyminiszterének figyelme, amely érinti a politikai, gazdasági, humanitárius együttműködést, vagy pedig a helyi válságok megoldásának módozatait. Tehát ilyen értelemben a mostani tárgyalások is átfogóak voltak. A másik dolog, amit Se- vardnadze elvtárs tájékoztatása alapján kiemelnék, az, hogy mindkét fél nagyfokú konstruktivitást tanúsított a megvitatott kérdésekben. Ez egyebek között abban is kifejezésre jutott, hogy nem csupán a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok is — mindenékelőtt a katonai leszerelési témákban — megegyezésre törekszik. Megvan a reális lehetősége annak, hogy a következő szovjet— amerikai csúcstalálkozón

olyan egyezmény jöjjön létre. amely rögzíti a stratégiai támadófegyverzetek 50 százalékos csökkentését. Ennek jelentősége jóval nagyobb, mint a közepes és kisebb hatótávolságú rakétákról született megállapodásé, bár kimunkálása sokkalta bonyolultabb az előbbinél.

A prágai találkozó összes résztvevői — mondotta a továbbiakban Horn Gyula — hangsúlyozták: mindaz, amit a Szovjetunió a nemzetközi színtéren, így a szovjet— amerikai viszonyban is képvisel, nem csupán a VSZ tagállamainak támogatását élvezi, de tulajdonképpen közös javaslat is, hiszen e javaslatok kidolgozásában a VSZ valamennyi tagállama részt vesz, tehát — túlzás nélkül — egyfajta kollektív akaratot tükröznek. Nem volt olyan megvitatott kérdés a prágai találkozón, amelyben a Szovjetunió álláspontja eltért volna a többi résztvevőétől.

— Foglalkoztunk azzal is, hogy miként lehetne a szovjet—amerikai viszonyban lejátszódó kedvező folyamatot kiszélesíteni — mutatott rá ezután az államtitkár. Utalt a NATO jövő héten sorra kerülő legfelsőbb szintű találkozójára, amely nem kizárólag a szovjet—amerikai kapcsolatokat érintő kérdésekkel. hanem az európai leszerelés témáival is

foglalkozik majd. — A VSZ tagállamai nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a NATO ebben a tekintetben is konstruktív magatar tást tanúsítson. Meg kell mondanom — hangsúlyozta Horn Gyula —, hogy ezzel kapcsolatban komoly nehézségeink vannak Bécsben. a huszonhármak tárgyalásain. A megbeszélések megtorpantak. lényegesen keményebbé váltak a viták. Márpedig a tárgyalások olyan lényegi kérdést érintenek, mint az európai hagyományos fegyverek csökkentése. Ezek a megbeszélések mindannyiunk számára létfontosságúak. Hiszen a hagyományos fegyverzetek vonatkozásában való előrelépés a katonai szembenállás mérséklésének feltétele minden más területen. A VSZ tagállamai előrelépést szeretnének ebben a vonatkozásban is,, de ez természetesen csak közös elhatározással lehetséges. tehát oly módon, hogy a VSZ és a NATO partnere legyen ebben egymásnak. Az összes megvitatott egyéb témát illetően is beszélhetünk közös erőfeszítésekről. Ezek sem csupán a szovjet—amerikai viszony kérdései, hanem mindkét szövetségrendszert is széleskörűen foglalkoztatják — fejezte be nyilatkozatát Horn Gyula államtitkár.

NÉPRAJZI, NYELVJÁRÁSI ÉS TÖRTÉNETI KATEGÓRIÁKBAN

Berze-Nagy János-gyűjtőpályázat

A Heves Megyei Tanács a KISZ, a Hazafias Népfront és a TIT megyei szervei, a Megyei Művelődési Központ és a Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága az idén is meghirdeti immár hagyományos Berze-Nagy János néprajzi, nyelvjárási és történeti gyűjtőpályázatát. Ezen részt vehetnek mindazok, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak múzeumi gyűjtéssel és történetírással. Pályázhatnak egyének és csoportok. helyszíni gyűjtésen, saját tapasztalaton vagy levéltári kutatáson alapuló

dolgozatokkal, ifjúsági és felnőttkategóriában. Mindkét témakörben, tehát a néprajz és a történelem területéről egyaránt. A dolgozatokkal egyenértékű pályamunkaként fogadják a tárgymásolatokat. maketteket, rekonstrukciós modelleket, valamint az eredeti fotó- és írásos dokumentumokat. Kiemelt néprajzi témának számít az egri hóstyák Parasztpolgárainak életmódja, a Heves megyei mezővárosok anyagi és szellemi kultúrája. gyermekjátékok gyűjtése. a Tisza-tái hagyományos foglalkozásainak bemutatása és a falusi szín- iátszócsoportok tevékenysége. A történeti kategóriában munkáséletrajzokat, egy-egy üzem történetét, a városi és falusi kézművesipar tevékenységének ismertetését, a települések ön- kormányzatának feltárását, illetve az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékeinek rendszerezését várják elsősorban. A beküldési határidő augusztus 31-e, az eredményhirdetés a múzeumi és műemléki hónap megnyitóján lesz majd.

MIND NYERESÉGES

Még kinek gond a lakás?

Van mii aprítania a tejbe annak, aki majdnem négyezer lakás bérét gyűjthet! be Gondolhatnánk irigykedve. De ha fordítunk egyet ezen az érmen, hiszen mindegyik ilyen lapos korongocskának két oldala van. azt is mondhatjuk: nincs mit irigyelni azon. akinek majdnem négyezer lakó tízezer gondját, panaszat. kívánságát kell magara vállalnia.

Mert ebben a vonatkozásban minden út Gyöngyösön az Ingatlankezelő Vállalathoz vezet.

Ha már a legfőbb számmal. adattal kezdtük. tegyünk hozzá még annyit, hogy nagyjából annak a harmada rendelkezik teljes kényelemmel. Annál valamivel magasabb az aránya azoknak a lakásoknak, amelyekben a komfort található meg. Nagyjából öt százalék az. amelyik komfort nélküli, illetve félig komfortos. Akad még a szükség kényszeréből fenntartott egyszobás lakás is mintegy félszáz mennyiségben.

Szinte hihetetlen, de csupán egyetlen olyan tanácsi lakás található a városban, amelyben a szobák száma négy. Az összesnek nagyjából a fele rendelkezik két szobával.

Nem nehéz ezekből az adatokból arra a szociálpolitikára következtetni,

amelynek a legfőbb célja az volt. hogy minél hamarabb minél több család jusson fedél alá. Azon lehet utólag elmélkedni, hogy meny nyíre volt ésszerű ez a törekvés. De ha arra gondolok, hányán vannak még ma is olyanok, akik egy cseppet sem bánnák, ha csupán két picinyke szobát felölelő otthonba költözhetnének! Mit két szobát. . . ? Ha csak egyetlen egy szobát kaphatnának a komfort szint ién ... 1

Abban is biz-tos vagyok azonban, hogy ugyanazok, akik összetennék most a kezüket azért a picinyke lakásért. két, de legfeljebb három év elteltével már azon morfondíroznának, hogy ugyan kinek volt az agyszüleménye ilyen apró ..lyukakat" építeni, amelyben a konyha is csak akkora, hogy a háziasszony csupán oldalvást tud benne mozogni.

Mégsem ítélem el ezeket a kezdetben csupa hála, a későbbiekben pedig szüntelen morgolódó embereket. Nagyon érthetőnek tartom viselkedésüket, mert más dolog lakás nélkül lenni, albérletben nyüstölődni, és egészen más dolog a fél megoldásból a teljességre törekedni. Ha nem lenne bennünk törekvés a mindig jobb körülmények iránt, ahogy szokták mondani: fi- tyinget sem érne az egész életünk.

Mindebből azonban nemcsak az következik, hogy a lakás gond annak, akinek még nincs, és gond annak is. akinek már van, hanem az is, hogy gond annak is a lakás, akinek azzal törődnie kell. akinek azt kezelnie kell — lakóival együtt. Mert a lakás még csak- csak .... az nem beszél visz- sza. A lakó viszont... ? Igaz, van köztük olyan is. nem is kevés, aki szép szolidan tudomásul veszi a jogai mellett a kötelességeit

is.

Elrettentő példának szokták emlegetni Gyöngyösön azokat a házakat, amelyekbe beköltöztették egy csomóba a volt putrik igénytelen népét is. A következmény? Egy épületet any- nyira tönkretettek ezek a kötelmeket nem tűrő családok. hogy le kellett bontani. Ez volt a Kassai úton. Van egy másik, az Egri úton. amelyet a jobb ízlésű- ek szemüket letakarva hagynak maguk mögött.

Putri lett abból is putri helyett. Ha tüzelő kellett, felszedték a parkettot vagy a deszkát. Kibontották az ablak tokját. A falak vakolata vagy az ajtók festéke...? Mint a... Jobb ezt nem minősíteni.

Mit tegyen ilyenkor a ház kezelője? Vagy mit tegyen a tanács? Azzal semmire sem megy. ha eljut a következtetésig: beilleszkedni soha nem volt könnyű, annak meg egyszerűen nem megy, aki nem is akar alkalmazkodni egy olyan életformához. amely tőle teljesen idegen.

Hallani mostanában már olyan hangokat a tanácstagi beszámolókon, hogy a hatóság költöztesse valami

olyan helyre a randalírozó, a környezetükkel semmit sem törődő családokat, ahol nem zavarnának másokat állandó perpatvaraikkal.

Látszólag milyen egyszerű megoldás is lenne ez. De felsejlik bennem rögtön a hajdani gettók képe. Kísértetiesen hasonlítana azokhoz a javaslat megvalósítása. Vagy újabb durándákat szerveznénk állami segédlettel? Juj, de rossz íze van ennek a szónak.

Nem ez a járható útja a megoldásnak. Hanem az, amelyik rögösebb, hosszabb, fáradságosabb, de emberséges: nevelni kell azokat, akiknek értékrendje, szociális és magatartásbeli normája jócskán elüt a nálunk megszokottól, elfogadottól. Vigyázzunk! Ilyenek jócskán akadnak azok között is. akik nem a putriban látták meg a napvilágot.

A nevelés, a szoktatás, a követelmény egyik eszköze a büntetés is. A szabálysértésre gondolok. Persze, ez sem csodafegyver. Mert a legkritikusabb családok esetében még büntetni sem nagyon lehet. Onnan behajtani a pénzt, ahol nincs...? Vagy ha van. akkor rögtön a nyakára hágnak ... ! Ajaj, most legyen okos a háziúrnak minősíthető Ingatlankezelő Vállalat.

Halkan megsúgta valaki, hogy nem is tud okos lenni. Vannak olyan adósai, akiknek lakbérhátralékára akár keresztet is vethetnének. Csak a kimutatás rublikáit szaporítják, de nem a vállalat pénzesládáját. Tavaly

év végén meghaladta a tartozás a hétszázezer forintot.

Hogyan segít magán az ingatlankezelő? Ahogyan tud. Például azzal, hogy minden részlegét önelszámolóvá tette. Az eredmény: valamennyinél megszűnt a veszteség tavaly. Az elmúlt évben 2500 esetben végeztek javítást és több mint 3000 esetben karbantartást. Mind- "össze 63 millió forintot használtak fel a különböző munkákra és üzemeltetésre. Egy híján száz lakást varázsoltak ú.i.iá 1987-ben. Tiszteletre méltó adatok ezek. alkalmasak arra, hogy valamiféle képet alkothassunk az Ingatlankezelő Vállalat tevékenységéről.

Igaz, ettől még nem megy a mennybe a vállalat. Ettől még vannak, akik nem lelkesednek érte, vannak, akiknek kifogásuk is akad a tevékenységükkel szemben. Miért is ne lenne elmarasztaló vélemény is? Annyi ezer lakás, annyi ezer bérlőiének nem lehet jó minden.

Pedig a vállalat arra törekszik. Hogy még nem egészen hiánytalanul? Igaz. De az is igaz. hogy ma már sokkal eredményesebben, sokkal érzékelhetőbben, mint korábban. Gondjuk, persze, még nekik is akad bőven lakásügyben Gyöngyösön.

De hát az a feladatuk, hogy a gondjaikat feloldják — a bérlők, a lakosság érdekében. Törekszenek is erre.

G. Molnár Ferenc