Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-24 / 46. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. február 24., szerda 3. Jövőnkre is gondolnak Selypen A Csőszer Vállalat sely- pi üzemében a környezet­védelmi nagyberuházások pernyeleválasztói, épületgé­pészeti berendezések alkatré­szei és egyéb más vasipari munkák .készülnek. Az el­múlt évben 231 millió fo­rint összegben exportáltak Ausztriába. aZ NDK-ba. a Szovjetunióba és Törökor­szágba. A több mint 300 dol­gozót foglalkoztáié selypi üzem az anyag- és energiata­karékos termelést, s a tőkés export fokozását szeretné megvalósítani az idei évben. Szomszéd Sándor központifűtés-szerelő tanuló I'öbb mint 2000 darab postaláda készül az NSZK-ba. ezeket Kovács Béla festi A termékeket Szálkái László üzemvezető- helyettes is ellenőrzi Tamis Mihály vasszerkezet- festő (Fotó: Szabó Sándort Kováes Károly ciklontartalékokat készít A VSZ külügyminisztereinek prágai találkozója (Folytatás az 1. oldalról) Ez a gyakorlatban azt jelen­ti. hogy 1985 novemberétől kezdve folyamatos a párbe­széd, és nem csupán véle­ménycsere folyik minden lé­nyeges kérdésben, hanem en­nek a konstruktív viszony­nak már megvannak az el­ső eredményei is. Ezek közül elsősorban kiemelném azt — fűzte hoz­zá Horn Gyula —, hogy a legutóbbi megbeszéléseiken is a fegyverzetkorlátozás, az újabb leszerelési megállapo­dás témakörén túlmenően, minden olyan kérdésre kiter­jedt a két vezető hatalom külügyminiszterének figyel­me, amely érinti a politikai, gazdasági, humanitárius együttműködést, vagy pedig a helyi válságok megoldásá­nak módozatait. Tehát ilyen értelemben a mostani tár­gyalások is átfogóak voltak. A másik dolog, amit Se- vardnadze elvtárs tájékozta­tása alapján kiemelnék, az, hogy mindkét fél nagyfokú konstruktivitást tanúsított a megvitatott kérdésekben. Ez egyebek között abban is ki­fejezésre jutott, hogy nem csupán a Szovjetunió, ha­nem az Egyesült Államok is — mindenékelőtt a katonai leszerelési témákban — meg­egyezésre törekszik. Megvan a reális lehetősége annak, hogy a következő szovjet— amerikai csúcstalálkozón olyan egyezmény jöjjön lét­re. amely rögzíti a stratégiai támadófegyverzetek 50 szá­zalékos csökkentését. Ennek jelentősége jóval nagyobb, mint a közepes és kisebb hatótávolságú rakétákról szü­letett megállapodásé, bár ki­munkálása sokkalta bonyo­lultabb az előbbinél. A prágai találkozó összes résztvevői — mondotta a továbbiakban Horn Gyula — hangsúlyozták: mindaz, amit a Szovjetunió a nemzetközi színtéren, így a szovjet— amerikai viszonyban is kép­visel, nem csupán a VSZ tagállamainak támogatását élvezi, de tulajdonképpen kö­zös javaslat is, hiszen e ja­vaslatok kidolgozásában a VSZ valamennyi tagállama részt vesz, tehát — túlzás nélkül — egyfajta kollektív akaratot tükröznek. Nem volt olyan megvitatott kérdés a prágai találkozón, amelyben a Szovjetunió álláspontja el­tért volna a többi résztve­vőétől. — Foglalkoztunk azzal is, hogy miként lehetne a szov­jet—amerikai viszonyban lejátszódó kedvező folyama­tot kiszélesíteni — mutatott rá ezután az államtitkár. Utalt a NATO jövő héten sorra kerülő legfelsőbb szin­tű találkozójára, amely nem kizárólag a szovjet—ameri­kai kapcsolatokat érintő kér­désekkel. hanem az euró­pai leszerelés témáival is foglalkozik majd. — A VSZ tagállamai nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a NATO ebben a tekintet­ben is konstruktív magatar tást tanúsítson. Meg kell mondanom — hangsúlyozta Horn Gyula —, hogy ezzel kapcsolatban komoly nehéz­ségeink vannak Bécsben. a huszonhármak tárgyalásain. A megbeszélések megtorpan­tak. lényegesen keményebbé váltak a viták. Márpedig a tárgyalások olyan lényegi kérdést érintenek, mint az európai hagyományos fegy­verek csökkentése. Ezek a megbeszélések mindannyi­unk számára létfontosságú­ak. Hiszen a hagyományos fegyverzetek vonatkozásá­ban való előrelépés a kato­nai szembenállás mérséklé­sének feltétele minden más területen. A VSZ tagállamai előrelépést szeretnének eb­ben a vonatkozásban is,, de ez természetesen csak kö­zös elhatározással lehetsé­ges. tehát oly módon, hogy a VSZ és a NATO partnere legyen ebben egymásnak. Az összes megvitatott egyéb té­mát illetően is beszélhetünk közös erőfeszítésekről. Ezek sem csupán a szovjet—ame­rikai viszony kérdései, ha­nem mindkét szövetségrend­szert is széleskörűen fog­lalkoztatják — fejezte be nyilatkozatát Horn Gyula államtitkár. NÉPRAJZI, NYELVJÁRÁSI ÉS TÖRTÉNETI KATEGÓRIÁKBAN Berze-Nagy János-gyűjtőpályázat A Heves Megyei Tanács a KISZ, a Hazafias Népfront és a TIT megyei szervei, a Megyei Művelődési Központ és a Heves Megyei Múzeu­mok Igazgatósága az idén is meghirdeti immár hagyo­mányos Berze-Nagy János néprajzi, nyelvjárási és tör­téneti gyűjtőpályázatát. Ezen részt vehetnek mindazok, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak múzeumi gyűj­téssel és történetírással. Pá­lyázhatnak egyének és cso­portok. helyszíni gyűjtésen, saját tapasztalaton vagy le­véltári kutatáson alapuló dolgozatokkal, ifjúsági és felnőttkategóriában. Mind­két témakörben, tehát a néprajz és a történelem te­rületéről egyaránt. A dolgo­zatokkal egyenértékű pálya­munkaként fogadják a tárgy­másolatokat. maketteket, re­konstrukciós modelleket, va­lamint az eredeti fotó- és írásos dokumentumokat. Ki­emelt néprajzi témának szá­mít az egri hóstyák Pa­rasztpolgárainak életmódja, a Heves megyei mezőváro­sok anyagi és szellemi kul­túrája. gyermekjátékok gyűj­tése. a Tisza-tái hagyomá­nyos foglalkozásainak be­mutatása és a falusi szín- iátszócsoportok tevékeny­sége. A történeti kategóriá­ban munkáséletrajzokat, egy-egy üzem történetét, a városi és falusi kézműves­ipar tevékenységének is­mertetését, a települések ön- kormányzatának feltárását, illetve az 1848—49-es for­radalom és szabadságharc emlékeinek rendszerezését várják elsősorban. A bekül­dési határidő augusztus 31-e, az eredményhirdetés a mú­zeumi és műemléki hónap megnyitóján lesz majd. MIND NYERESÉGES Még kinek gond a lakás? Van mii aprítania a tejbe annak, aki majdnem négyezer lakás bérét gyűjthet! be Gondolhatnánk irigykedve. De ha fordítunk egyet ezen az érmen, hiszen mindegyik ilyen lapos korongocskának két oldala van. azt is mondhatjuk: nincs mit irigyelni azon. akinek majdnem négyezer lakó tízezer gondját, panaszat. kívánságát kell maga­ra vállalnia. Mert ebben a vonatkozás­ban minden út Gyöngyö­sön az Ingatlankezelő Vál­lalathoz vezet. Ha már a legfőbb szám­mal. adattal kezdtük. te­gyünk hozzá még annyit, hogy nagyjából annak a har­mada rendelkezik teljes kényelemmel. Annál valami­vel magasabb az aránya azoknak a lakásoknak, ame­lyekben a komfort találha­tó meg. Nagyjából öt szá­zalék az. amelyik komfort nélküli, illetve félig kom­fortos. Akad még a szük­ség kényszeréből fenntartott egyszobás lakás is mintegy félszáz mennyiségben. Szinte hihetetlen, de csu­pán egyetlen olyan tanácsi lakás található a városban, amelyben a szobák száma négy. Az összesnek nagyjá­ból a fele rendelkezik két szobával. Nem nehéz ezekből az adatokból arra a szociálpo­litikára következtetni, amelynek a legfőbb célja az volt. hogy minél hamarabb minél több család jusson fedél alá. Azon lehet utó­lag elmélkedni, hogy meny nyíre volt ésszerű ez a tö­rekvés. De ha arra gondo­lok, hányán vannak még ma is olyanok, akik egy csep­pet sem bánnák, ha csupán két picinyke szobát felöle­lő otthonba költözhetnének! Mit két szobát. . . ? Ha csak egyetlen egy szobát kaphatnának a komfort szint ién ... 1 Abban is biz-tos vagyok azonban, hogy ugyanazok, akik összetennék most a kezüket azért a picinyke la­kásért. két, de legfeljebb három év elteltével már azon morfondíroznának, hogy ugyan kinek volt az agyszüleménye ilyen apró ..lyukakat" építeni, amely­ben a konyha is csak ak­kora, hogy a háziasszony csupán oldalvást tud benne mozogni. Mégsem ítélem el ezeket a kezdetben csupa hála, a későbbiekben pedig szünte­len morgolódó embereket. Nagyon érthetőnek tartom viselkedésüket, mert más dolog lakás nélkül lenni, albérletben nyüstölődni, és egészen más dolog a fél megoldásból a teljességre törekedni. Ha nem lenne bennünk törekvés a min­dig jobb körülmények iránt, ahogy szokták mondani: fi- tyinget sem érne az egész életünk. Mindebből azonban nem­csak az következik, hogy a lakás gond annak, akinek még nincs, és gond annak is. akinek már van, hanem az is, hogy gond annak is a lakás, akinek azzal törőd­nie kell. akinek azt kezel­nie kell — lakóival együtt. Mert a lakás még csak- csak .... az nem beszél visz- sza. A lakó viszont... ? Igaz, van köztük olyan is. nem is kevés, aki szép szo­lidan tudomásul veszi a jo­gai mellett a kötelességeit is. Elrettentő példának szok­ták emlegetni Gyöngyösön azokat a házakat, amelyek­be beköltöztették egy cso­móba a volt putrik igény­telen népét is. A követ­kezmény? Egy épületet any- nyira tönkretettek ezek a kötelmeket nem tűrő csalá­dok. hogy le kellett bonta­ni. Ez volt a Kassai úton. Van egy másik, az Egri úton. amelyet a jobb ízlésű- ek szemüket letakarva hagy­nak maguk mögött. Putri lett abból is putri helyett. Ha tüzelő kellett, felszedték a parkettot vagy a deszkát. Kibontották az ablak tokját. A falak vako­lata vagy az ajtók festé­ke...? Mint a... Jobb ezt nem minősíteni. Mit tegyen ilyenkor a ház kezelője? Vagy mit tegyen a tanács? Azzal semmire sem megy. ha eljut a kö­vetkeztetésig: beilleszkedni soha nem volt könnyű, an­nak meg egyszerűen nem megy, aki nem is akar al­kalmazkodni egy olyan élet­formához. amely tőle tel­jesen idegen. Hallani mostanában már olyan hangokat a tanácsta­gi beszámolókon, hogy a hatóság költöztesse valami olyan helyre a randalírozó, a környezetükkel semmit sem törődő családokat, ahol nem zavarnának másokat állandó perpatvaraikkal. Látszólag milyen egyszerű megoldás is lenne ez. De felsejlik bennem rögtön a hajdani gettók képe. Kísér­tetiesen hasonlítana azokhoz a javaslat megvalósítása. Vagy újabb durándákat szer­veznénk állami segédlettel? Juj, de rossz íze van ennek a szónak. Nem ez a járható útja a megoldásnak. Hanem az, amelyik rögösebb, hosszabb, fáradságosabb, de embersé­ges: nevelni kell azokat, akiknek értékrendje, szociá­lis és magatartásbeli nor­mája jócskán elüt a nálunk megszokottól, elfogadottól. Vigyázzunk! Ilyenek jócskán akadnak azok között is. akik nem a putriban látták meg a napvilágot. A nevelés, a szoktatás, a követelmény egyik eszköze a büntetés is. A szabálysér­tésre gondolok. Persze, ez sem csodafegyver. Mert a legkritikusabb családok ese­tében még büntetni sem na­gyon lehet. Onnan behajta­ni a pénzt, ahol nincs...? Vagy ha van. akkor rögtön a nyakára hágnak ... ! Ajaj, most legyen okos a háziúr­nak minősíthető Ingatlanke­zelő Vállalat. Halkan megsúgta valaki, hogy nem is tud okos lenni. Vannak olyan adósai, akik­nek lakbérhátralékára akár keresztet is vethetnének. Csak a kimutatás rublikáit szaporítják, de nem a vál­lalat pénzesládáját. Tavaly év végén meghaladta a tar­tozás a hétszázezer forintot. Hogyan segít magán az ingatlankezelő? Ahogyan tud. Például azzal, hogy min­den részlegét önelszámolóvá tette. Az eredmény: vala­mennyinél megszűnt a vesz­teség tavaly. Az elmúlt év­ben 2500 esetben végeztek javítást és több mint 3000 esetben karbantartást. Mind- "össze 63 millió forintot hasz­náltak fel a különböző mun­kákra és üzemeltetésre. Egy híján száz lakást varázsol­tak ú.i.iá 1987-ben. Tisztelet­re méltó adatok ezek. al­kalmasak arra, hogy vala­miféle képet alkothassunk az Ingatlankezelő Vállalat tevékenységéről. Igaz, ettől még nem megy a mennybe a vállalat. Ettől még vannak, akik nem lelkesednek érte, vannak, akiknek kifogásuk is akad a tevékenységükkel szem­ben. Miért is ne lenne el­marasztaló vélemény is? Annyi ezer lakás, annyi ezer bérlőiének nem lehet jó min­den. Pedig a vállalat arra tö­rekszik. Hogy még nem egé­szen hiánytalanul? Igaz. De az is igaz. hogy ma már sokkal eredményesebben, sokkal érzékelhetőbben, mint korábban. Gondjuk, persze, még nekik is akad bőven lakásügyben Gyöngyösön. De hát az a feladatuk, hogy a gondjaikat feloldják — a bérlők, a lakosság ér­dekében. Törekszenek is erre. G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents