Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-23 / 45. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. február 23„ kedd A Gárdonyi család egykori házában volt a „mesebeli” óvo­da, amely szomorú sorsra jutott.. . Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Egerben egy óvo­da. Mint a mesében . . . Tá­vol a város zajától, porától, benzinfüstjétől. Egy ház, ár­nyas kertben, ahol diófák lombjai adtak árnyékot a kisgyerekeknek, kora nyáron cseresznye piroslott a többi fa ágán. Az elkerített udva­ron nyoma sem volt beton­nak, a fantáziátlan vasmá- szókáknak. Volt viszont sok kedves kerti játék természe­tes környezetben, ahol iga­zán jól érezhették magukat a kicsik. Ügy éltek ott. — emlékez­nek rá a környékbeliek, — mint egy nagy család. A szülők sokat segítettek, csi­nosítottak az óvodán, sok társadalmi munkát végeztek a szocialista brigádok. Csakhogy ez a „mese" nem úgy végződött, mint általá­ban a többi. Szomorú véget ért. A régi épület süllyedni kezdett, megrepedeztek a fa­lak. mígnem a statikai vizs­gálat megállapította: élet­veszélyessé vált. Az óvodá­soknak hát költözniük kel­lett a szép környezetből, ki közelebb, ki távolabb ke­rült közülük, más intézmé­nyekbe. Igen, a környéken élő eg­riek jól emlékeznek: a hí­res és kedvelt Gárdonyi óvo­dáról van szó. Arról, amely a nagy író otthona mellett, a Gárdonyi család egykori házában működött. Az idő vasfoga nem kímélte a múlt század végén épült lakot sem, s hiába próbálták megmente­ni. Az „egri remete” fia, Gár­donyi Sándor gyakran meg­látogatta az óvodásokat, 1965- ben bekövetkezett halála után a gyerekek is élmentek a te­metésére. De azután is gya­kori vendégei voltak a vár­nak, foglalkozásokat tartot­tak ott... Néhány évvel ezelőtt, ami­kor végleg menthetetlenné vált az épület, s bezárta ka­puit, a romok még sokáig ott álltak. A környékbeliek sajnálták ugyan, de mivel úgy tudták, a tervek szerint hamarosan újjáépül az óvo­da, reménykedtek. Ám hiába. Felvonultak ugyan az épí­tők, de a gyerekeknek töb­bé már nem lett otthonuk. Irodaház épült helyette: a Gamesz kapott az új épü­letben helyet. A téma ma is „él”, a kör­nyéken nem csitultak el a kedélyek. Még azok is fel vannak háborodva, akiknek a gyerekei már kinőttek az óvodáskorból. Lakó Pál volt. tanácstag: — Mi harcoltunk annak idején azért, hogy az óvoda újra megnyissa kapuit, hi­szen Egerben, állítom, még egy ilyen nem volt. Száznál többen írták alá a kérelmet, hogy ne vesszen el a kicsik otthona. Ilyen szép környe­zetet máshol nem találni, a jó levegő ma már megfizet­hetetlen. A nagy kert szin­te paradicsom volt nekik. El­hiheti a felháborodásunkat, amikor megláttuk, irodaépü­let lett helyette. Többektől megtudom, ide orvosi javaslatra hozták a gyerekeket. A felsőlégúti be­tegségben szenvedőknek va­lóságos szanatórium volt Egernek az a környéke. Még a távolabb élő szülők is kér­ték. hadd járjon ebbe az óvodába csemetéjük . . . Biáth Gézám tanácstag: — Ügy higgye el, ma is nap mint nap megkeresnek az emberek. Nagy szívfájda­lom nekik, hogy ez az óvo­da egyszerűen eltűnt. Keser­ves állapot a mostani. A szü­lők a megmondhatói, itt alig volt megbetegedés, a jó le­vegő, az egészséges környe­zet ideális volt. A felnőttek­nek sem kellett a munka­helyről hiányozniuk azért, mert beteg a gyerek, s ez már népgazdasági érdek is. Jogos hát a felháborodásuk, magam is osztom. A legkö­zelebbi tanácsülésen fel is szólalok ezért. Gyárfás Ferenc. a körzet másik tanácstagja: — Nagyon parázs hangu­latú volt a legutóbbi tanács­tagi beszámoló is. Még az idősebbek is szót emeltek. A többséget az bosszantja, hogy óvodára nem volt pénz, iro­dára pedig igen. Főként azt sérelmezik, hogy miért kap­tak akkor ígéretet arra, hogy ez az intézmény nem szű­nik meg. Vagy lett volna bármi: öregek otthona, vagy a múzeum kapta volna meg az épületet... Innen a gye­rekek a közeibe egyedül is hazajárhattak, csendes a kör­nyék, nincs autóforgalom, nem volt veszély. Most kelt­hetik korábban a szülők a gyerekeket, cipelhetik mesz- sze, még a Csebokszári-lakó- telepre is ... Nem beszélve arról: egyre jobban kiépül az Almagyar- domb. Sok a fiatal, mind több a gyerek. A környék pedig óvoda nélkül. Tóth Józsejné, a városi tanács művelődési osztályá­nak gazdasági felügyelője: — Az épület életveszélyes­sé válása tette a végső pon­tot arrra, hogy bezárjon az óvoda. Való igaz, volt olyan terv, hogy erre a célra épül újjá, de nem volt rá elég pénz. Egy óvoda sokkal töb­be került volna, mintameny­nyiből a Gamesz megépült. Felújítással már nem tud­ták megoldani, bővítés is szükséges lett volna. — Most hová járnak a környékbeli gyerekek? — A Malom utcai, a Cifra téri és a Szarvas téri ideig­lenes óvodába. — Elég messzire hát.. . — Sajnos. S tudjuk, szük­séges lenne a környékre egy új intézmény, hiszen az AÍ- magyar-dombról is távolabb­ra kell vinni reggelente a gyerekeket. — S tud-e valami biztatót mondani? — A Zöldfa utca és a Ce- cey Éva utca sarkán lévő területen szerepel a terv­ben egy új óvoda építése. 1983-tól folyamatos Eger vá­ros általános rendezési ter­vének módosítása. Ha a Gár­donyi-kertben épült volna új óvoda, mintegy 10 millió forintba került volna. A Gamesz épülete pedig csak ötmilliót „vitt el”, felújítás­sal, rekonstrukcióval meg le­hetett oldani. Ügy tűnik, a következő ötéves tervidőszak végére sikerül az említett helyen megépíteni az új óvo­dát, de előre még nem lehet biztosan megmondani. mi­lyenek lesznek a pénzügyi lehetőségek . . . Nos, azt senki sem vitat­ja, hogy szükség van Ga- meszra is. De a szigorú va­lóság, sajnos az: Egernek ez a része nagyon nélkülözi a gyermekintézményt. Hiába, nem hagy nyugod­ni a gondolat. Ésszerűbb, át­gondolt tervezéssel, pénz­ügyi átcsoportosítással nem lehetett volna megmenteni az oly sokak által szeretett Gárdonyi óvodát? S mo­toszkál a fejemben az is: an­nak idején nagyon sok tár­sadalmi munkával segítettek a szocialista brigádok, a szü­lők. A jó ügy érdekében biz­tosan segítettek, összefogtak volna . . . Vagy valóban „ké­sei” már a kesergés? Az ok. sajnos ma is élő, hiszen nincs óvodája a kör­nyéknek. S a következő öt­éves tervidőszak végéig még sok víz lefolyik az Eger-pa- takon. Addig pedig? Az emberek elmondhatják: volt egyszer Egerben egy óvoda . . . Mikes Márta A világ a Gőzhajó utcából Levélváltás Waszlavik Lászlóval Elmúlt már az az időszak, amikor Waszlavik Lászlót tüzetesen be kellett mutat­ni az olvasónak. Manapság egyre többen tudják, hogy ki is ő. Ennek ellenére ta­lán még mindig nem árt elmondani róla. hogy szov- ietunióbeli egyetemi évei után a kísérleti rockzene fe­lé fordult. Az eltelt évek­ben számos becenév is ra­gadt rá, így hívják őt Gaz­embernek, Ulmann Móniká­nak. Csiga-bigának és a hozzám intézett levelét már úgy írta alá: Waszlavik Pe­tőn Velorex. A „rocksámán" ma délután a Gárdonyi Gé­za Gimnáziumban rendezett Népújság-hetünk vendége lesz. Ebből az apropóból küldtük el neki kérdésein­ket, amelyekre postafordul­tával válaszolt. — Mostanában egyre töb­ben büszkélkednek a „sá­mán” titulussal. Nem félsz, hogy munka nélkül maradsz? — Tényleg létezik bizo­nyos konkurencia a kísér­leti rockzenének ezen a té- rületén js. Ennek egyrészt örülök, mert van egyfajta vonulata egy tipikusan ke­let-európai művészetnek. Azok. akik hasonló imágó- val lépnek színpadra, rend­szeres külföldi fellépéseik révén egy olyan képet ala­kítanak ki Magyarországról, amivel számos nyugati zene­kar is szívesen büszkélkedne. Ennek ellenére csak néhány név fémjelzi ezt az irányza­tot. és csak szűk műfaji ke­resztmetszetben. A versen­gés tehát szerintem nem nagy. pedig itt, Magyarorszá­gon kiaknázatlan nép- és műzénei kincsesbánya áll rendelkezésünkre, a könnyű­zenének is megszülethetné­nek a maga Bartókjai és Kodályai. Kevesen vállalják azonban ezt az utat, mert a divatos külföldi irányzatok korcsositása sokkal egysze­rűbb és kifizetődőbb. Nem félek tehát attól, hogy mun­ka nélkül maradok. Annál is inkább, mert a diszkótól a három X-es generáción át az avantgárdig sokan érdek­lődnek az iránt, amivel mos­tanában foglalkozom. Csak remélni tudom, hogy nem maradok egyedül ezzel a te­vékenységgel, ami hozzájá­rulhat egy nemzetközileg el­ismert magyar rockélet ki­alakulásához. — Szentendrén, a Gőzha­jó utcában élsz. Milyennek látszik onnan Magyarország? — Mindenképpen nehe­zebb az élet. Egyébként olyan, mint a Velorex: az ember néha nem tudja, hogy sajnálja vagy szeresse. De komolyra fordítva a szót, nemrég beszélgettünk erről Lois Viktor szobrász bará­tommal, aki a következőket mondta: a külsőséges érté­kek annyira elérhetetlenné válnak, hogy Magyarország egyre inkább a belső érté­kek felé fog fordulni, mert azok még elérhetők. — Egyik közönségtalálko­zódon meséltél arról, hogy szeretnéd kikísérletezni a kéz- és lábtempó nélküli úszást. Sikerült-e már ez a terved? — Igen. foglalkozom egy­fajta vízijóga kifejlesztésé­vel. Körülbelül egy tucat speciális úszásnemet alakí­tottam ki, amibői sportszem- mel nézve a kéz- és lábtem­pó nélküli változatok a leg­érdekesebbek. Merev, de a vízhez képest hullámmoz­gást végző testtel tudok úsz­ni. amikor is a bokából moz­gatott lábfej tol, s egyes pil­lanatokban levegőt is tudok venni. Legtökéletesebb ta­lán a kígyóúszás, amely tér­beli csóválódás. kétsíkú hul­lámzás. Ennek is van egy olyan pontja, amikor a fej kiemelkedik. — Mit kérnél Dévényi Ti­bortól a Három kívánság cí­mű televíziós műsorban? — Egv g’c-siistát ismer­tetnék Azoknak a slágerek­nek a jegyzékét adnám köz­re. amelyek legkárosabbak az ifjúság szellemi fejlődé­sére. Elvégre elkel egy kis kulturális környezetvéde­lem. — Az NSZK-ban már je­lent meg nagylemezed, s Nyugat-Európa más országai­ban is szerepeltél sikerrel. Milyen esélye van egy világ­sztárnak arra, hogy a ma­gyar piacra betörjön? ~ Nyugaton a kommersz Piacon a verseny kiszűri a személyi és anyagi összefo­nódásokat. Ráadásul egyes kiadók és szervezőirodák a pillanatnyilag nem diva­tos. de értékteremtő, vagy előbb-utóbb kamatoztatható törekvéseket is felkarolják,- számos világsztárt emelve ki. A hazai esélyek nem ilyen jók. de akinek van hozzá kitartása. 5—10 év alatt ugyanolyan népszerű­vé válhat, mintha teljes tö­megkommunikációs és in­tézményi támogatással dol­gozna. Nem egyedül vagyok azzal, hogy á hazai elisme­rést nemzetközi piacon kell kiharcolnom, de ennek is megvannak a maga elő­nyei: ha bármilyen ok miatt nem jön be az egyik válto­zat. még van egy hátorszá­gom . . . — A személyes találkozás előtt mit üzen a „sámán” az egrieknek? — Ez a város arról híres, hogy valamikor különleges odaadással állt helyt a ma­gyarság területének és kul­túrájának védelmében. Én. aki követem a népi hagyo­mányokat, azt kérem az eg­riektől. hogy ma. amikor a világ uralkodó kulturális áramlatai olyan erővel pró­bálták birtokba venni tuda­tunkat. őrizzék szűkebb és tágabb környezetük, városuk, a magyarság. Közép-Eurőpa szellem' hagyományait, mint nemzeti vagyont. Kovács Attila Nemrégen méltattuk már a Zsebrádiószínház sok szem­pontból figyelemre méltó, a jelen igényeihez majdhogy tökéletesen alkalmazkodó tevékenységét. Gazdái tisztában vannak azzal, hogy okosan kell sá­fárkodni a szabad idővel, így aztán arra törekszenek — nem kis feladat ez —, hogy mindössze 16 percbe szorítsák be a minőséget. Tiszteletreméltó, de ko­rántsem sziszifuszi küldetés ez, mivel a rajtoltatok irigy­lendő érzéktől vezérelve vá­lasztják meg mind a szerző­ket. mind a bemutatandó műveket. Nem véletlenül voksoltak arra a Moldova Györgyre, aki hisz abban, hogy a va­lamirevaló alkotónak ki kell aknázni a technika ál­tal kínált lehetőségeket. Ezért érthető, hogy — a Magvető Kiadó közreműkö­désével — voksolt a kazet­tán rögzített, hangoskönyv­re, nem húzódozva az elő­adói szerepkörtől sem. így aztán nincs abban semmi különös, hogy — bi­zonyára felkérésre — asz­talra tette mini rádiószatírá- ját. a Váltságdíjat. Ajándékát szombaton este élvezhettük. Többek között azt igazolta, hogy az. átla­gon felüli tehetség a legszi­gorúbb előírásokkal, kötel­mekkel is könnyedén meg­birkózik. s ujjgyakorlatként is magvas értékekkel lep meg bennünket. Ebből következik, hogy az érdem oroszlánrésze övé. Frappáns sztorit teremtett. A történet egy eltérített Malév-gépen játszódik. Az indítás kétségkívül nem ere­deti, annál inkább az vi­szont a gördülékeny, a szel­lemes bonyolítás. Megismerkedhettünk — a görbe tükörbe ne riadoz- zunk benézni! — honfitár­saink nem éppen dicséretes anyagiasságával. üzletelő hajlandóságával. azzal a cseppet sem szívderítő tu­lajdonsággal, hogy kizárólag vásárolni mennek külhonba, s megfeledkeznek a va­rázslatos idegen tájak fel­derítéséről. „birtokbavéte­léről". Mondhatná valaki, hogy mindez szakállas közhely. Nem vitatjuk, de a szerző ennél jóval többre képes. Markáns jellemeket fest. nem fukarkodva az ironi­kus ízekkel. Felvonul előt­tünk a konyakozó szakszer­vezeti funkcionárius, a fur­fangos tsz-elnök. s jó néhány olyan átlagpolgár, akikkel nap. mint nap találkozunk. Telitalálat a csattanó is. hiszen végül is győz a ha­szonleső alapállás, s a légi csoport valószínűleg Bécs- ben száll le, hogy a csak azért is adásvétel ne szen­vedjen csorbát. Jeleskedtek a színészek, méghozzá úgy. hogy híven szolgálták azt a munkát, amely teret nyitott számuk­ra. ha nem is a csillogásra, de a mesterségbeli tudás jelzésére mindenképpen. Hálásak lehetnek érte Akárcsak a hallgatók ... Az udvarias Heller A Jó reggelt! — régóta bő­velkedik ritka erényekben. A stáb tagjai egyre-másra tudatosítják bennünk, hogy nemcsak hivatásérzet vezér­li őket. hanem magas fokú hozzáértés, megújulási kész­ség is. Erre utalt ai a hétfői in­terjú is. amelyet J. Heller- rel, a világhírű tollforgató- val készített az a kolléga­nőnk, aki méltán jogosult az elismerésre. Már csak azért is. mert a meglehető­sen zárkózott művész min­dig elutasította az ilyesféle, általa feleslegesnek tartott beszélgetéseket. Most mégis engedett, s el­határozását, döntését meg is indokolta- Hangsúlyozta, hogy szívesen tájékoztatja magyar olvasóit, mivel ők nemcsak A 22-es csapdája című regényét tartják szá­mon, hanem arra a szándék-' ra is kíváncsiak, amelynek nyomán megszületett. Nem éppen hízelgőén szólt az újságírókról, akik foly­vást sablonos kérdésekkel gyötrik, akiknek ... — épp emiatt — voltaképpen nincs mondandója. Amikor kötélnek állt osz- tályzott is. csillagos ötössel jutalmazta az először re­ménytelennek tűnő kezde­ményezést. Mi csak nyomatékolhatjuk ezt, megtoldva azzal, hogy a példa követésre méltó. A zsurnalisztika valameny- nyi posztján. Fővárosban és vidéken egyaránt . .. Pécsi István Badar bölcsességek A lányok könnyebben meg­jegyzik azt, amit a jobb fü­lükkel hallanak, a fiúk pe­dig azt, amit a bal fülükkel. Lehet ellenőrizni! Nyáron a barnamedve 20 órán át eszik, és egész té­len csak a mancsát szopo­gatja. (Ne)próbáljuk meg ellenőrizni! Az orvosok azt tapasztal­ták, hogy a cukor segíti a kisebb-nagyobb sebek gyó­gyulását. Am a garázdák ne örüljenek, aligha fogják őket szaloncukorral gyógykezel­ni. tanak, annyi energia kell hozzá, mintha egy-egy csé­sze kávét főznének a győz­tes csapat tagjainak. Egy repülő egér álmában megpillantott egy repülő macskát, és felébredt a bor­zalomtól. A neander-völgyi ősem­ber barlangjában egy zon­gorát találtak, rajta réz gyertyatartók voltak. Ez ala­posan befolyásolta elképze­léseinket őseinkről. ők ugyanis a sötétség beállta­kor már gyertyát használ­tak. Van egy ország, ahol KRESZ-vizsgát tesznek a sza­mártulajdonosok. Fénykép is kell hozzá: kettő a gáz- dának. kettő a szamárnak. Amikor a szurkolók a ha­talmas stadionba” gólt kiál­A papagáj nagyszerűen utánozta Álla Pugacsova éne­két. Csak éppen az arcjá­tékkal nem tudott mit kez­deni. (A Lityeraturnaja Gazetából fordította. . Mizser Lajos) \ S mán akcióban ... (Fotó: Koncz János) Kései (?) kesergő egy óvodáért... auuUófŰMefói Bravúros ötlet

Next

/
Thumbnails
Contents