Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. február 20., szombat MEGYEI PANORÁMA 5. Közbiztonság — Hevesen Megyénk legfiatalabb városának lakói közül többen is feltették a kérdést: mind gyakrabban történik a lakosságot nyugtalanító bűncselekmény a városban. Mit tesz ez ellen a rendőrség? A választ a Hevesi Rendőrkapitányságon Kurcz Kálmán r. százados, osztályvezető adta meg. — Valóban, az elmúlt időszakban nőtt a lakosság hangulatát kedvezőtlenül befolyásoló bűncselekmények száma. Elsősorban a személy ellenieké és az erőszakos, garázda jellegűeké. Csaknem mindegyikre jellemző, hogy ittasan, nyilvános szórakozóhelyeken vagy közterületen követik el őket. Ez a helyzet számunkra sem megnyugtató. Minden igyezeketünkkel azon vagyunk, hogy előbbre lépjünk a felderítésben és a megelőzésben egyaránt. Az is tapasztalható, hogy a körzethez tartozó Átányban és Tarnazsadányban szintén elszaporodtak a közrendet zavaró cselekmények. Jelenleg is, a megyei főkapitényság irányításával, átfogó intézkedéssorozat végrehajtásán dolgozunk. Ehhez kérjük a helyi szervek és a községek lakosságának sokoldalú segítségét. — A megelőzés érdekében már a szolgálatot is úgy tervezzük, hogy jelen legyünk a kritikus időpontokban az említett helyeken. Ezt a célt szolgálják a közbiztonsági razziák is. Támaszkodunk az önkéntes segítők széles körére, s a Dózsa György Mun- kás-őr Zászlóaljra. Igazán eredményt azonban csak a széles társadalmi összefogás hozhat. Nem a múlton rágódnak a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaságban Még élénken él az emberekben az emlék a történtekről. Az eljárás, több mint egy esztendő után, tavaly novemberben fejeződött be. A Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaságnak, mindent egybevetve - jogtalan előnyt, gazdasági bírságot, eljárási illetéket — pontosan egymillió 151 ezer 936 forintja bánta az esetet. Egyharmad-kéthar- mad arányban alma- és szőlőbort kevertek össze. Az Országos Borminősítő Intézet /OBI/ egy ózdi rutinszerű ellenőrzése során derült ki: baj van a Mátraaljai Szilváni- val. A vizsgálat megállapítása szerint 177 ezer literes üveg került forgalomba. A gazdasági bírságot az Országos Anyag- és Árhivatal indítványozta. Egy pincében alma és szőlő A gazdaságban — érthetően — nem örülnek a hírverésnek. Nyitrai Ákos igazgató — aki különben az ügy kifej- lődésekpr még nem töltötte be ezt a tisztséget — már túl van a bosszankodáson. Inkább a tényeket számbavéve és sorolva igyekszik visszaemlékezni az okokra. — Szabálytalanul dolgoztuk fel az almabort, és hibát követtünk el a tároláskor — szögezi le, mindjárt a beszélgetésünk elején. — Mit jelent pontosan ez a szabálytalanság ? — Ugyanabban a pincében raktároztuk az almából és a szőlőből való nedűt. Ezt pedig nem szabad! Könnyen összkeveredhetnek. S ez sajnos, be is következett... — Dehát ezt az előírást akkor is ismerték, nem?! — Az az igazság, nem készültünk fel kellően. Ilyen nagy mennyiségben ugyanis addig még nem érkezett hozzánk almabor. Összesen 15 ezer hektoliterünk volt. — Nem inkább a túlzott anyagi előnyökre törekvés játszott szerepet? — Nézze, évi 35o-38o millió forintos árbevételünk kétharmadát a borászati termékeink hozzák. Egy-egy esztendőben legalább 6o— 8o ezer hektó asztalra valót adunk-veszünk és dolgozunk fel. Amikor ez a keveredés történt, bizony kevés szőlő termett a téli fagyok miatt. Almából viszont volt elég. Ha vegyszer nincs, kontroll sincs... A cég Gyöngyösön lévő Karácsondi úti borászati üzemében Juhász József gyártásvezető mutatja meg az események színhelyét. — A figyelmetlenség volt a fő ok — magyarázza, miközben pillantást vetünk a hatalmas tartályokra. — Az átállásnál a müszakvezető bizony nem volt eléggé körültekintő. Nem győződött meg róla, hogy alaposan megtisztították-e a csöveket, a szivattyúkat és a töltősort. — Bizonyára azért az ellenőrzésnek is megvan a módja. Az sem mutatta a hibát? A kérdésre a feleletet immár a laboratóriumban Nagy Erika megbízott vezető adja meg. — Természetesen rendszeresen vizsgálat alá vetünk egy-egy tételt az elkészült borokból — mondja. — Az alkohol-, a cukor-, a vas-, a citromsav- és a szorbáttarta- lomról gyűjtünk adatokat. Ennél az ominózus esetnél» nem tudtuk beszerezni a szükséges vegyszereket partnercégünktől, a Reanaltól. Emiatt azután nem lehetett kontrollálni az alma jelenlétét ilyen arányban. Persze, az ÖBI szakembereinek szintén kötelességük a vizsgálódás. Vendéglátóink szerint ez igy is szokott lenni, az intézettől negyedévente jönnek. Az eset két ellenőrzés közé esett. Felújítás és eredmények Nyitrai Ákos helyénvaló szemléletét tükrözi, hogy a múlt bolygatása helyett az újabb célok megvalósításán fáradoznak. — Exportalap-bővitő pályázaton llo millió forintot nyertünk—említi meg.—Borászati üzemünkre rá is fér a rekonstrukció. Szélesítjük a tárolóteret, korszerűsítjük az úgynevezett izotermikus részt. Megújuló palackozónk megfelel majd a legigényesebb nyugati megrendelőinknek is. Jelentős összeget fordítunk a csatornarendszer felújítására is. Ennek az év végéig kell készen lennie. Juhász József és Hoppál Gergely élelmiszeripari igazgatóhelyettes a tavalyi esz tendő sikerességét könyveléssel igazolják. Boraikból 48 ezer 800 hektót értékesítettek belföldre, exportra pedig több, mint 26 ezret küldtek. Ebből is jelentős mennyiséget nyugatra, pontosabbhan NSZK-beli cégeknek. Büszkék arra is, hogy 1987-ben az állami gazdaságok hazai versenyén az előkelő harmadik helyet érték el. Tizennégy forgalmi itókájukból egy lett arany-, 3 ezüst- és 3 bronzérmes. Hasonló az elismerése nyolc benevezett muzeális nedűjüknek is. Nem felejtik el, hogy prof. Fregoni úr, a Nemzetközi Szőlő-és Borhivatal elnöke — aki egyébként a múlt évben a Szőlő és Bor Városa cim elnyeréséért szervezett gyöngyösi rendezvénysorozat fővédnöke is volt — dícsérően nyilatkozott termékeikről. Nem lesz többé alma Érdemes még egyszer, talán utoljára visszatekintenünk. Annál is inkább, mivel a gazdaságot kellemetlen helyzetbe hozott ügy — ebben mindenki egyetért — nem ismétlődhet meg! Először a gyártásvezetővel van tisztázni valónk. — Mondja kérem, a bor mellett mi készülhetne még almából? — Sűrítmény. Azt egyébként nagyobb áron is adhatnánk el, ám nincsenek az előállításához szükséges berendezéseink. — Történt-e felelősségre vonás? — kérdésünkkel már Nyitrai Ákoshoz fordulunk. — Az OBI vizsgálata után fegyelmi büntetést, illetve szabálysértési bírságot kaptak azok, akik hibáztak a keveredésnél. — Pusmognak arról is, hogy az akkori borászati üzemvezető nem sokkal később távozott a gazdaságból, s talán összefüggést is lehetne találni a két dolog között... — Szó sincs róla. Üzemvezetőnk nem emiatt került el tőlünk. Az viszont tény, az a magatartás, ami miatt távoznia kellett, annál az esetnél is jellemző volt... — Mi lett a 177 ezer palack ital sorsa? — Az üvegekben 1600 hektoliter került vissza. Valamennyiből kiürítettük a Mátraaljai Szilvánit, és szeszlepárlás folytán pálinka lett belőle. — S a garancia arra, hogy ilyen ügy ne keveredjék újból? — Egy mondattal: nem csinálunk többé almabort! Inkább magunk telepitünk szőlőt, vagy felvásárolunk. Elég volt egyszer megfizetni a tanulópénzt. Szalay Zoltán József András Nándor (Fotó: Perl Márton) Három testvér, egy brigádban Nemrégiben az egyik délelőtt megcsörrent a szobámban lévő telefon. A Szolnoki Mezőgép Vállalat egri gyárából keresett egy hölgy. Társai nevében beszélt, s kérte, újak már cikket három munkatársukról. Először nemigen értettem, mi ebben az érdekes, ám a vonal túlsó végéről elmagyarázták; a három férfi testvér. Nem ódzkodtam tovább, s rövidesen felkerestem a fivéreket. Sűrű Józsefet, s öccseit, Andrást és Nándort. József: — Az az igazság, hogy négyen vagyunk testvérek, van még egy öcsénk, ő jelenleg az egri Csebokszári lakótelepi hőközpontban dolgozik villanyszerelőként, de valamikor szintén itt volt. Egyébiránt a családunk tősgyökeres Heves megyei. Édesapánk már meghalt, édesanyánk a Finomsze- relvénygyárból ment nyugdíjba, s a megyeszékhelyen él, akárcsak mi. Bandival 21 esztendővel ezelőtt jöttünk ide, méghozzá Nándi hívására. Ő ugyanis már 1965 óta itt keresi a kenyerét. András: — Jóskával katonák is együtt voltunk, sőt tanulók is az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet elődjében, ahol a marós szakmát sajátítottuk el. Nándi is odajárt, ő esztergályos lett. Nándor: — Az utánpótlás egyébként biztosított... Józsefnek három fia van, Andrásnak kettő és nekem is kettő, sőt a Laci öcsénknek is kettő. Lánnyal egyikünk sem büszkélkedhet. — Úgy tudom, hogy itt a cégnél is egy helyen vannak... J.: — Igen, méghozzá a forgácsolóban. Emellett ugyanahhoz a brigádhoz tartozunk, s ennek vezetője András. Már 1975 óta ő vezeti ezt a 13 tagú kollektívát. S nem is rosszul, hiszen háromszor nyertük el a Vállalat kiváló Brigádja címet. Mindenki megszokta már, hogy itt együtt van a három testvér, de az idegen üzemrészekből valók még ma is összetévesztenek bennünket, holott nemigen hasonlítunk egymásra. A.: — Jól érezzük itt magunkat, nem bántuk meg, hogy annak idején Nándira hallgattunk. A cégnél remek a társaság, s a zöm stabil ember, nem olyan, aki alighogy idejön, már veszi is a kalapját. Nekünk az is előny, hogy az igazgatótól a raktárosig mindenki ismer bennünket, s ezt talán úgy is meg lehet fogalmazni, hogy népszerűek vagyunk. — Jelent-e valami előnyt, hogy ilyen közel vannak egymáshoz? N.: — Legfeljebb annyiban, hogy könnyen fordulhatunk a másikhoz tanácsért, meg a családi dolgokat is azonnal megvitathatjuk. Tehát a munkaidő leteltével nem kell külön látogatásokat szervezni. A.: — Persze, azért a szabadidőben is összejárunk. Főleg pecázni, mert ez is hatalmas összetartó erő. No, és az Eged alján van egy közös telkünk, rajta szép kis ház, plusz a gyümölcsös. Kijárunk oda a családdal, nyársalunk, beszélgetünk... — Minthogy már valamennyien több, mint két évtizede itt tevékenykednek, behatóan ismerhetik a gyár életét... N.: — Nos, már említettük, hogy szeretünk itt dolgozni, bár látjuk a nehézségeket is. így például azt, hogy a géppark eléggé elöregedett, s felújítására, kicserélésére - a jelentős elvonások miatt -kevés pénz jut. Az viszont a kollektíva érdeme, hogy még igy is jónéhányszor átlagon felülit produkálunk. Az is gond, hogy ki vagyunk téve a piac ingadozásainak, pontosabban a tőkés partner rendelési kedvének. J.: — Ez tény, hiszen van, amikor alig győzzük megoldani a sok-sok feladatot. Olyankor aztán nincs pardon, mindenki mindent csinál, sokat nem lehet röprengeni. Jóllehet, mindezeket már valamennyien beláttuk, megszoktuk, igy nincs morgás. Magunkénak érezzük a gyárat, az élet pedig rákény- szerít bennünket, hogy folyamatosan alkalmazkodjunk a változó körülményekhez. — Abban most már bizonyos vagyok, hogy önök komolyan veszik a munkájukat. De vajon feletteseik ezt el is ismerik? J.: — Szivi, vagyis Bandi -mi csak igy hívjuk egymás között -egyszeres Ki váló dolgozó, ezen túlmenően pedig a véradómozgalomban jeleskedik, megkapta már ezért az arany fokozatot is. Nándi is kiváló dolgozó, sőt idén januárban átvehette a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést is. Jómagam négyszeres Kiváló dolgozó vagyok, emellett rendelkezem miniszteri dicsérő oklevéllel és SZOT- oklevéllel is. Úgy hiszem, ezek jól mutatják, hogy -s remélem, ez nem tűnik szerénytelenségnek — elégedettek velünk. Persze, szó ami szó, mi is igyekszünk... — Befejezésül csak arra lennék kiváncsi: mi az a kívánságuk, amely jó lenne, ha teljesülhetne? J.: — Csak egészség legyen, a többi majd alakul. N.: — Azt szeretném, hogy ebben a csepp országban végre minden a helyén legyen. Ha kilábalunk a nehézségekből, az az egyéneknek is boldogulást hozna. A.: — Jó lenne, hogy a cégnél sohase menjenek rosszabbul a dolgok. Ha munkánk van, akkor nyugodtak vagyunk. Más óhaj nincs... . , , (sárhegyi) Borban mórt icjazsékcjof*
