Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-18 / 41. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. február 18.; csütörtök Sevardnadze válaszüzenete Távirat­váltás A magyar—szovjet barát­sági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dés aláírásának 40. évfordu­lója alkalmából, táviratvál­tásra került sor az MSZMP Központi Bizottsága, a Ma: gyár Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, valamint az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa között. NDK—NSZK vasúti tárgyalások Nyugat-Berlin és az NSZK közötti vasúti közlekedés je­lentős javításáról kezdődtek tárgyalások a két német ál­lam megbízottai között Ber­linben. Nyugat-Berlin vasúti ösz- szeköttetéseit az NDK vas­útja biztosítja. Heinz Gerber, NDK közle­kedési miniszterhelyettes és Hans-Otto Bräutigam állam­titkár, az NSZK berlini ál­landó képviseletének veze­tője, keddi megbeszélésén több, lehetséges változat ke­rült szóba. A Szovjetunió nem kíván­ja fokozni a Földközi-ten­ger térségében állomásozó haditengerészeti erejét ab­ban az esetben, ha az ame­rikai kormányzat is eláll saját erőinek növelésétől — húzza alá az a válasz­üzenet. amelyet Eduard Se­vardnadze szovjet külügy­miniszter a szovjet kormány nevében küldött a Földkö­zi-tenger menti el nem kö­telezett államoknak. Előzőleg az érintett or­szágok képviseletében a ju­goszláv külügyminiszter Edu­ard Sevardnadzénak kül­A Pentagon kedden beje­lentett hivatalos döntése nyomán, miszerint csökken­tik a Perzsa-öbölben, illetve annak közelében állomásozó amerikai flotta létszámát, visszavonják a térségből az Iowa csatahajót és annak két kísérőhajóját, s rövidesen ki­vonják az öböl térségéből az Okinawa helikopterhordozót is. A Fehér Ház szóvivője külön aláhúzta azonban, hogy a döntés „nem jelent változást az Egyesült Álla­mok politikájában”, csupán annak következménye, hogy a flotta jelenlegi feladatait dött üzenetében üdvözöl­te a tavaly decemberben aláírt szovjet—amerikai szerződést a közepes és ki­sebb hatótávolságú nukleá­ris fegyverek leszereléséről, és kifejtette, hogy a szer­ződés remélhetőleg kedvező hatással lesz a Földközi­tenger medencéjének tér­ségében lévő atom- és egyéb fegyverzet csökkentésére. A szovjet külügyminisz­ter válaszában rámutatott: a Szovjetunió, osztva a Föld­közi-tenger el nem kötele­zett országainak vélemé­nyét. lehetőséget lát arra. kisebb létszámmal is ellát­hatja. Shültz külügyminisz­ter egy Floridában elmon­dott beszédében pedig kije­lentette, hogy kormánya „to­vábbra is eleget tesz felada­tainak” a Perzsa-öböl térsé­gében. A csökkentésre vonatkozó javaslatot még Frank Car- lucci hadügyminiszter januá­ri szemleútján készítették el, s akkor már napvilágra ke­rültek a most közzétett rész­letek is, a végleges döntés azonban csak most született meg. hogy a nemzetközi kapcso­latokban jelentkező pozi­tív változások kiterjedjenek erre a rendkívül fontos tér­ségre is. Szovjet vélemény szerint a Földközi-tenger térségében lévő nukleáris szembenállás szintjének csökkentése, az oda nem tar­tozó országok katonai tá­maszpontjainak felszámo­lása. a térségben lévő hadi­tengerészeti erők aktivitá­sának visszafogása, vala­mint a térségbeli bizalom és biztonság megteremtése mindinkább elodázhatatlan. Washington továbbra is, mintegy harminc hadihajót tart az öbölben, illetve an­nak közelében, arra hivatkoz­va, hogy szükség lehet fel- használásukra, ha az ameri­kai hadihajókat Irán részé­ről támadás érné. A flotta­egységek között van egy — az Arab-tengeren állomáso­zó — repülőgép-hordozó is. A Szovjetunió javaslata sze­rint. a hajózás szabadságát ENSZ-zászló alatt működő, nemzetközi flottának kelle­ne biztosítania, ezt azonban az Egyesült Államok eluta­sította,----- -------------------------------------------­• • Öböl: még mintegy harminc amerikai hadihajó AZ SZKP KB ÜLÉSÉN Az oktatás rendszerének átalakítása A Szovjetunió különböző szintű és képzési feladatú ok­tatási intézményeiben mint­egy 57 millió ember tanul. A tanulók, hallgatók felké­szítésének színvonala és mi­nősége, moha rendkívül fon­tos feladat, nincs összhang­ban napjaink egyre növek­vő követelményeivel. Ezért övezi nagy figyelem az SZKP Központi Bizottsá­gának szerdán délelőtt kez­dett ülését, amely a közép- és felsőfokú oktatás rendsze­rének átalakításával, az eb­ből fakadó pártfeladatokkal foglalkozik. A napirendi pont előadója Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titká­ra. Az ülést széles körű tár­sadalmi vita előzte meg, amelynek a sajtó, a rádió és a televízió is fóruma volt. Mint az ülés megnyitója után kiadott TASZSZ-jelen- tés írja, jelenleg évente mintegy 40 milliárd rubelt ruháznak be a közoktatásba, de távlatilag az összeg nö­velését tervezik. Nagy ütem­ben folynak az iskolaépíté­sek ellátják az oktatási in­tézményeket korszerű eszkö­zökkel, köztük számítógépek­kel. Az NDK-beli Waren város közelében szovjet SS—12 típusú rakétákat tesznek konténerekbe. A Szovjetunió — az NDK- val és Csehszlovákiával kötött megállapodás értelmében — a washingtoni rakétaegyezmény ratifikálása előtt megkezdi a két országban a hadászati-harcműveleti rakéták leszere­lését (Népújság-telefotó: ADN — MTI — KS) ~C Külpolitikai kommentárunk )— Ki lesz az elnök? VAJON KI LESZ Ronald Reagan utódia? Egysze­rűen nincs ember, aki most erre a kérdésre válaszol­ni tudna. Ehhez az amerikai közvélemény túlságo­san megosztott és a választási rendszer túlságosan bo­nyolult. A szisztéma lényege: a jelölték úgynevezett caucusűk (párttanácskozások), valamint előválasz­tások segítségével rostálódnak meg a választási esz­tendő elején. Ezt a két nagy párt, a republikánusok és a demokraták konvenciója, elnökjelölt-jelölő kong­resszusa követi a nyáron, vagy kora ősszel. Ekkor már csak két „legény” marad a porondon. Novem­berben dől el, hogy közülük ki lesz az Egyesült Ál- - lám ok következő elnöke. Az előcsatározások mindkét „műfajában” megtör­tént az első lépés. Az első párttanácskozásra a mi­nap a kukoricájáról híres Iowa államban került sor, és ezen a valószínű utód George Bush alelnök, némi szenzációt keltve, csak a harmadik helyre került, míg leglkomolyabbán párton belüli ellenfele Robert Dole szenátor lett az első. Most azonban Iowánál és a párttanácskozásnál fon­tosabb, az amerikai elnökválasztások történetében hagyományosán igazi szeizmográfnak számító ese­ményre került sor: előválasztásra egy kis, de a lakos­ság összetétele miatt többé-kevésbé tipikus New Hampshire államiban. Amerikai közegben ez az első komolyabb rosta. Mivel a választásokhoz sók-sok pénz kell, nem egy támogató New Hampshire után dönti el: érde- mes-e tovább támogatni egy-egy jelöltet, annál ás in­kább, mert a politikailag meglehetősen közömbös amerikai átlagpolgár egyszer azokat fogadja kegyei­be a későbbiekben, akik New Hampshire-ben sikeres­nék bizonyultak. Magyarul: ennek az önmagában nem perdöntő szondázásnak óriási a reklámjelentő­sége. GEORGE BUSH STÁBJA elsősorban ezért szur­kolt, hogy az alelnök New Hampshire-ben vissza­vághasson Dole-na'k. Ez sikerült (a vaksok 38 száza­lékával), de az ellenfél így is veszélyesen sok vok- sot szerzett (kerek harminc százalékot.) Nem túlzás tehát a kommentároknak az a megfogalmazása, hogy „az alelnök megmentette esélyeit”. A MÁSIK, a demokrata táborban a papírforma ér­vényesült: a New Hampshire-rel szomszédos és gaz­daságilag jelentős Massachusetts állam görög szár­mazású szenátora vezet riválisai előtt. E pártban ki­tünően szerepelt a néger lelkész, Jesse Jadkson sze­nátor, fehérek szavazatával is bizonyítván, hogy ha elnök nem is lelhet, hatalmi pozíciók elosztásakor fel­tétlenül számolni kell majd vele. Harmat Endre Petrovszkij iráni tárgyalásai Iránban folytatott meg­beszéléseket Vlagyimir Pet- rovsz'kii szovjet külügy­miniszter-helyettes. A szovjet fél kifejtette a Szovjetunió elvi álláspont­ját az iraki—iráni háború mielőbbi befejezéséről. Hangsúlyozták, hogy az igaz­ságos és átfogó rendezés alapjául az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsának 598-as szá­mú határozata szolgál. Mind­két fél nyugtalanságát han­goztatta amiatt, hogy pél­dátlanul megnőtt az Egye­sült Államok haditengeré­szeti jelenléte az öbölben. A barátság évtizedei BABONÁS A KIRÁLYI CSALÁD Az opál balszerencsét hoz? Közismert, hogy hazánk országútjain a legtöbbször Lada személykocsi bukkan fel, s hogy az üzletekben, áruházakban nem ritkán találkozunk szovjet termé­kekkel — a különböző gyü­mölcslekvároktól kezdve a hűtőszekrényekig. Nem is beszélve arról, hogy hazánk •energiahordozó- e|s nyers­anyagszükségleteinek túl­nyomó többsége szintén á Szovjetunióból származik.. Ugyanakkor az is tény, hogy a hatalmas baráti országban biztos piacra találnak az Ikarus autóbuszok, a kü­lönböző élelmiszeripari ter­mékek és az ipari gépek, berendezések is. S hogy ez így van, ehben nem kis szerepet játszott egy negy­ven esztendővel ezelőtti ese­mény. A szovjet fővárosban ek­kor, 1948. február 18-án ír­ták alá1 a Magyarország és a Szovjetunió közötti ba­rátsági-, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, amely új sza­kaszt nyitott a két ország közötti kapcsolatok fejlődé­sében. S ez az állítás nem túlzás, hiszen ez az első olyan jogi ' dokumentum, amely felöleli országaink és népeink gazdasági, politikái és kulturális együttműködé­sének valamennyi terüle­tét. Nem feledhetjük, hogy a szerződés megkötése jelentős mértékben elősegítette ha­zánk megerősödését is a nemzetközi porondon. Az eltelt évtizedek, a testvér­pártok vezetői rendszeres ta­lálkozásainak eredményei igazolták a kitűzött célok és elvek jogosultságát és hatékonyságát. A nemzetkö­zi színtéren lezajlott válto­zások hatására 1967-ben új együttműködési okmányt ír­tak alá — messzemenően szem előtt tartva azonban az 1948-as alapcélokat. Lehetne most hosszú szám­vetést készíteni a négy év­tized eredményeiről, ám szorítkozzunk csak rövi- débb összegzésre. így pél­dául szögezzük le mindjárt, hogy az új típusú együtt­működés alapján jött létre Magyarország nagyipari po­tenciálja — szovjet bará­taink több mint 100 nép- gazdasági objektum építé­sében és felújításában nyúj­tottak segítséget. A legfris­sebb példa: a Paksi Atom­erőmű, amely most 37 szá­zalékkal veszi ki részét ha­zánk villamosenergia-terme- léséből, s — nem mellékes — az összes forrás közül a legalacsonyabb önköltséggel. Persze mi is számos szov­jetunióbeli nagyberuházás, rekonstrukció részesei vol­tunk és vagyunk is. Nap­jaink. ilyen kiemelkedő munkálata a tengizi kőolaj- és földgáztermelő objektu­mok létrehozása. S még mi­előtt hosszas felsorolásba bocsátkoznánk, hadd álljon itt egy szemléletes szám­adat: a jelen ötéves terv­időszakban a kétoldalú áru­csere-forgalom értéke meg kell, hogy haladja az 50 milliárd rubelt... (A jövő­ben természetesen az eddi­gieknél is nagyobb figyel­met fordítanak majd az új típusú együttműködési formák: a vállalatok kö­zötti közvetlen kapcsolatok és a közös vállalatok fejlesz­tésére.). Egyoldalú lenne a kép, ha csak a gazdasági együttmű­ködésre hagyatkoznánk, még ha ez a terület kétség­telenül döntő jelentőségű is. Feltétlenül említést kell ten­ni például arról, hogy év­ről évre számtalan lehetőség kínálkozik egymás kultúrá­jának, művészetének bemu­tatására, illetve megismeré­sére is. Az oktatásügyi együttműködés meghatározó tényezője pedig a kölcsönös szakemberképzés (e sorok írója is Moszkvában kapott diplomát, ötéves képzés után). S a kulturális kap­csolatok terén újabb távla­tok is nyílnak. A közeljövő­ben ugyanis Moszkvában magyar információs és kul­turális központ kezdi meg működését, a kárpátalj i Uzsgorod egyetemén pedig hungarológiai központot szerveznek. Oj szakaszról beszéltünk a negyven évvel ezelőtti alá­írás kapcsán. S most ismét csak új szakasz kezdetének lehetünk tanúi a magyar— szovjet kapcsolatok terén. Hiszen a Szovjetunióban zajló mélyreható forradalmi változások, az átalakítás programja, s hazánk inten­zív reformpolitikája min­denképpen újabb lökést, len­dületet ad a két szocialista ország együttműködésének, ez pedig elősegítheti mind a szocialista gazdaság, mind a szocialista szféra fejlődését — daróczi — Az angol királyi csa’-d ékszereiről nemrég könyv jelent meg New Yorkban. Szerzője egy újságírónő. Leslie Field. Több mint ezer ékszert soroil fel mű­vében. s csaknem 300 fény­kép — közte 85 színes — szemlélteti a drágaságokat. A legrégibb ékszerek azok a gyöngyök, amelyeket még a skót Stuart Mária és I. Erzsébet is viselt. Az angol uralkodóházban nemzedék­ről nemzedékre öröklődött ékszerek mellett azok is sze­repelnek a könyvben, ame­lyek a más dinasztiákkal kö­tött házasságok révén ke­rültek a Temze partjára. A szerző cáfolja azokat a híreszteléseket, melyek sze­rint a trónjáról lemondott VIII. Eduard drágaságo­kat, különösképpen pedig smaragdokat ajándékozott volna a koronaékszerekből feleségének, a polgári szár­mazású Wallis Warfield- Simpsonnak. A könyvben közölt fény­képeken különböző uralko­dónők ugyanazokat az ék­szereket viselik. Az ametiszt- kollekciót például, amelyet a múlt század 30-as éveiben először Viktória királynő édesanyja viselt. II. Erzsé­beten is láthatjuk, azon a fényképen, amely 1984-ben tett hivatalos portugáliai lá­togatásakor készült. A mos­tani uralkodónő. úgy hír­lik. előnyben részesíti az ere­deti foglalatukban lévő d-- - gaköveket. Csak ritkán dol­goztatja át az ékszereket. Modern ékszere kevés van. A könyv szerzője szerint a királyi család — a ’Hszat alapján ítélve — erősen ba­bonás. Hisz például abban, hogy az opál balszerencsét hoz. Talán ennek tudható be, hogy II. Erzsébet király­nő egyszer sem viselt ilyen követ. De a türkizeket sem állhatia. A zafírokat és sma­ragdokat viszont kedveli, akárcsak a rubinokat. Az egészen feltűnő drá­gaságokat — például a hí­res-nevezetes Cüllinam-gyé- mántokat — csak rendkívüli ünnepi alkalomra veszik elő a királyi család tagjai.

Next

/
Thumbnails
Contents