Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-18 / 41. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. február 18.; csütörtök Sevardnadze válaszüzenete Táviratváltás A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 40. évfordulója alkalmából, táviratváltásra került sor az MSZMP Központi Bizottsága, a Ma: gyár Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, valamint az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa között. NDK—NSZK vasúti tárgyalások Nyugat-Berlin és az NSZK közötti vasúti közlekedés jelentős javításáról kezdődtek tárgyalások a két német állam megbízottai között Berlinben. Nyugat-Berlin vasúti ösz- szeköttetéseit az NDK vasútja biztosítja. Heinz Gerber, NDK közlekedési miniszterhelyettes és Hans-Otto Bräutigam államtitkár, az NSZK berlini állandó képviseletének vezetője, keddi megbeszélésén több, lehetséges változat került szóba. A Szovjetunió nem kívánja fokozni a Földközi-tenger térségében állomásozó haditengerészeti erejét abban az esetben, ha az amerikai kormányzat is eláll saját erőinek növelésétől — húzza alá az a válaszüzenet. amelyet Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter a szovjet kormány nevében küldött a Földközi-tenger menti el nem kötelezett államoknak. Előzőleg az érintett országok képviseletében a jugoszláv külügyminiszter Eduard Sevardnadzénak külA Pentagon kedden bejelentett hivatalos döntése nyomán, miszerint csökkentik a Perzsa-öbölben, illetve annak közelében állomásozó amerikai flotta létszámát, visszavonják a térségből az Iowa csatahajót és annak két kísérőhajóját, s rövidesen kivonják az öböl térségéből az Okinawa helikopterhordozót is. A Fehér Ház szóvivője külön aláhúzta azonban, hogy a döntés „nem jelent változást az Egyesült Államok politikájában”, csupán annak következménye, hogy a flotta jelenlegi feladatait dött üzenetében üdvözölte a tavaly decemberben aláírt szovjet—amerikai szerződést a közepes és kisebb hatótávolságú nukleáris fegyverek leszereléséről, és kifejtette, hogy a szerződés remélhetőleg kedvező hatással lesz a Földközitenger medencéjének térségében lévő atom- és egyéb fegyverzet csökkentésére. A szovjet külügyminiszter válaszában rámutatott: a Szovjetunió, osztva a Földközi-tenger el nem kötelezett országainak véleményét. lehetőséget lát arra. kisebb létszámmal is elláthatja. Shültz külügyminiszter egy Floridában elmondott beszédében pedig kijelentette, hogy kormánya „továbbra is eleget tesz feladatainak” a Perzsa-öböl térségében. A csökkentésre vonatkozó javaslatot még Frank Car- lucci hadügyminiszter januári szemleútján készítették el, s akkor már napvilágra kerültek a most közzétett részletek is, a végleges döntés azonban csak most született meg. hogy a nemzetközi kapcsolatokban jelentkező pozitív változások kiterjedjenek erre a rendkívül fontos térségre is. Szovjet vélemény szerint a Földközi-tenger térségében lévő nukleáris szembenállás szintjének csökkentése, az oda nem tartozó országok katonai támaszpontjainak felszámolása. a térségben lévő haditengerészeti erők aktivitásának visszafogása, valamint a térségbeli bizalom és biztonság megteremtése mindinkább elodázhatatlan. Washington továbbra is, mintegy harminc hadihajót tart az öbölben, illetve annak közelében, arra hivatkozva, hogy szükség lehet fel- használásukra, ha az amerikai hadihajókat Irán részéről támadás érné. A flottaegységek között van egy — az Arab-tengeren állomásozó — repülőgép-hordozó is. A Szovjetunió javaslata szerint. a hajózás szabadságát ENSZ-zászló alatt működő, nemzetközi flottának kellene biztosítania, ezt azonban az Egyesült Államok elutasította,----- -------------------------------------------• • Öböl: még mintegy harminc amerikai hadihajó AZ SZKP KB ÜLÉSÉN Az oktatás rendszerének átalakítása A Szovjetunió különböző szintű és képzési feladatú oktatási intézményeiben mintegy 57 millió ember tanul. A tanulók, hallgatók felkészítésének színvonala és minősége, moha rendkívül fontos feladat, nincs összhangban napjaink egyre növekvő követelményeivel. Ezért övezi nagy figyelem az SZKP Központi Bizottságának szerdán délelőtt kezdett ülését, amely a közép- és felsőfokú oktatás rendszerének átalakításával, az ebből fakadó pártfeladatokkal foglalkozik. A napirendi pont előadója Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Az ülést széles körű társadalmi vita előzte meg, amelynek a sajtó, a rádió és a televízió is fóruma volt. Mint az ülés megnyitója után kiadott TASZSZ-jelen- tés írja, jelenleg évente mintegy 40 milliárd rubelt ruháznak be a közoktatásba, de távlatilag az összeg növelését tervezik. Nagy ütemben folynak az iskolaépítések ellátják az oktatási intézményeket korszerű eszközökkel, köztük számítógépekkel. Az NDK-beli Waren város közelében szovjet SS—12 típusú rakétákat tesznek konténerekbe. A Szovjetunió — az NDK- val és Csehszlovákiával kötött megállapodás értelmében — a washingtoni rakétaegyezmény ratifikálása előtt megkezdi a két országban a hadászati-harcműveleti rakéták leszerelését (Népújság-telefotó: ADN — MTI — KS) ~C Külpolitikai kommentárunk )— Ki lesz az elnök? VAJON KI LESZ Ronald Reagan utódia? Egyszerűen nincs ember, aki most erre a kérdésre válaszolni tudna. Ehhez az amerikai közvélemény túlságosan megosztott és a választási rendszer túlságosan bonyolult. A szisztéma lényege: a jelölték úgynevezett caucusűk (párttanácskozások), valamint előválasztások segítségével rostálódnak meg a választási esztendő elején. Ezt a két nagy párt, a republikánusok és a demokraták konvenciója, elnökjelölt-jelölő kongresszusa követi a nyáron, vagy kora ősszel. Ekkor már csak két „legény” marad a porondon. Novemberben dől el, hogy közülük ki lesz az Egyesült Ál- - lám ok következő elnöke. Az előcsatározások mindkét „műfajában” megtörtént az első lépés. Az első párttanácskozásra a minap a kukoricájáról híres Iowa államban került sor, és ezen a valószínű utód George Bush alelnök, némi szenzációt keltve, csak a harmadik helyre került, míg leglkomolyabbán párton belüli ellenfele Robert Dole szenátor lett az első. Most azonban Iowánál és a párttanácskozásnál fontosabb, az amerikai elnökválasztások történetében hagyományosán igazi szeizmográfnak számító eseményre került sor: előválasztásra egy kis, de a lakosság összetétele miatt többé-kevésbé tipikus New Hampshire államiban. Amerikai közegben ez az első komolyabb rosta. Mivel a választásokhoz sók-sok pénz kell, nem egy támogató New Hampshire után dönti el: érde- mes-e tovább támogatni egy-egy jelöltet, annál ás inkább, mert a politikailag meglehetősen közömbös amerikai átlagpolgár egyszer azokat fogadja kegyeibe a későbbiekben, akik New Hampshire-ben sikeresnék bizonyultak. Magyarul: ennek az önmagában nem perdöntő szondázásnak óriási a reklámjelentősége. GEORGE BUSH STÁBJA elsősorban ezért szurkolt, hogy az alelnök New Hampshire-ben visszavághasson Dole-na'k. Ez sikerült (a vaksok 38 százalékával), de az ellenfél így is veszélyesen sok vok- sot szerzett (kerek harminc százalékot.) Nem túlzás tehát a kommentároknak az a megfogalmazása, hogy „az alelnök megmentette esélyeit”. A MÁSIK, a demokrata táborban a papírforma érvényesült: a New Hampshire-rel szomszédos és gazdaságilag jelentős Massachusetts állam görög származású szenátora vezet riválisai előtt. E pártban kitünően szerepelt a néger lelkész, Jesse Jadkson szenátor, fehérek szavazatával is bizonyítván, hogy ha elnök nem is lelhet, hatalmi pozíciók elosztásakor feltétlenül számolni kell majd vele. Harmat Endre Petrovszkij iráni tárgyalásai Iránban folytatott megbeszéléseket Vlagyimir Pet- rovsz'kii szovjet külügyminiszter-helyettes. A szovjet fél kifejtette a Szovjetunió elvi álláspontját az iraki—iráni háború mielőbbi befejezéséről. Hangsúlyozták, hogy az igazságos és átfogó rendezés alapjául az ENSZ Biztonsági Tanácsának 598-as számú határozata szolgál. Mindkét fél nyugtalanságát hangoztatta amiatt, hogy példátlanul megnőtt az Egyesült Államok haditengerészeti jelenléte az öbölben. A barátság évtizedei BABONÁS A KIRÁLYI CSALÁD Az opál balszerencsét hoz? Közismert, hogy hazánk országútjain a legtöbbször Lada személykocsi bukkan fel, s hogy az üzletekben, áruházakban nem ritkán találkozunk szovjet termékekkel — a különböző gyümölcslekvároktól kezdve a hűtőszekrényekig. Nem is beszélve arról, hogy hazánk •energiahordozó- e|s nyersanyagszükségleteinek túlnyomó többsége szintén á Szovjetunióból származik.. Ugyanakkor az is tény, hogy a hatalmas baráti országban biztos piacra találnak az Ikarus autóbuszok, a különböző élelmiszeripari termékek és az ipari gépek, berendezések is. S hogy ez így van, ehben nem kis szerepet játszott egy negyven esztendővel ezelőtti esemény. A szovjet fővárosban ekkor, 1948. február 18-án írták alá1 a Magyarország és a Szovjetunió közötti barátsági-, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, amely új szakaszt nyitott a két ország közötti kapcsolatok fejlődésében. S ez az állítás nem túlzás, hiszen ez az első olyan jogi ' dokumentum, amely felöleli országaink és népeink gazdasági, politikái és kulturális együttműködésének valamennyi területét. Nem feledhetjük, hogy a szerződés megkötése jelentős mértékben elősegítette hazánk megerősödését is a nemzetközi porondon. Az eltelt évtizedek, a testvérpártok vezetői rendszeres találkozásainak eredményei igazolták a kitűzött célok és elvek jogosultságát és hatékonyságát. A nemzetközi színtéren lezajlott változások hatására 1967-ben új együttműködési okmányt írtak alá — messzemenően szem előtt tartva azonban az 1948-as alapcélokat. Lehetne most hosszú számvetést készíteni a négy évtized eredményeiről, ám szorítkozzunk csak rövi- débb összegzésre. így például szögezzük le mindjárt, hogy az új típusú együttműködés alapján jött létre Magyarország nagyipari potenciálja — szovjet barátaink több mint 100 nép- gazdasági objektum építésében és felújításában nyújtottak segítséget. A legfrissebb példa: a Paksi Atomerőmű, amely most 37 százalékkal veszi ki részét hazánk villamosenergia-terme- léséből, s — nem mellékes — az összes forrás közül a legalacsonyabb önköltséggel. Persze mi is számos szovjetunióbeli nagyberuházás, rekonstrukció részesei voltunk és vagyunk is. Napjaink. ilyen kiemelkedő munkálata a tengizi kőolaj- és földgáztermelő objektumok létrehozása. S még mielőtt hosszas felsorolásba bocsátkoznánk, hadd álljon itt egy szemléletes számadat: a jelen ötéves tervidőszakban a kétoldalú árucsere-forgalom értéke meg kell, hogy haladja az 50 milliárd rubelt... (A jövőben természetesen az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítanak majd az új típusú együttműködési formák: a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok és a közös vállalatok fejlesztésére.). Egyoldalú lenne a kép, ha csak a gazdasági együttműködésre hagyatkoznánk, még ha ez a terület kétségtelenül döntő jelentőségű is. Feltétlenül említést kell tenni például arról, hogy évről évre számtalan lehetőség kínálkozik egymás kultúrájának, művészetének bemutatására, illetve megismerésére is. Az oktatásügyi együttműködés meghatározó tényezője pedig a kölcsönös szakemberképzés (e sorok írója is Moszkvában kapott diplomát, ötéves képzés után). S a kulturális kapcsolatok terén újabb távlatok is nyílnak. A közeljövőben ugyanis Moszkvában magyar információs és kulturális központ kezdi meg működését, a kárpátalj i Uzsgorod egyetemén pedig hungarológiai központot szerveznek. Oj szakaszról beszéltünk a negyven évvel ezelőtti aláírás kapcsán. S most ismét csak új szakasz kezdetének lehetünk tanúi a magyar— szovjet kapcsolatok terén. Hiszen a Szovjetunióban zajló mélyreható forradalmi változások, az átalakítás programja, s hazánk intenzív reformpolitikája mindenképpen újabb lökést, lendületet ad a két szocialista ország együttműködésének, ez pedig elősegítheti mind a szocialista gazdaság, mind a szocialista szféra fejlődését — daróczi — Az angol királyi csa’-d ékszereiről nemrég könyv jelent meg New Yorkban. Szerzője egy újságírónő. Leslie Field. Több mint ezer ékszert soroil fel művében. s csaknem 300 fénykép — közte 85 színes — szemlélteti a drágaságokat. A legrégibb ékszerek azok a gyöngyök, amelyeket még a skót Stuart Mária és I. Erzsébet is viselt. Az angol uralkodóházban nemzedékről nemzedékre öröklődött ékszerek mellett azok is szerepelnek a könyvben, amelyek a más dinasztiákkal kötött házasságok révén kerültek a Temze partjára. A szerző cáfolja azokat a híreszteléseket, melyek szerint a trónjáról lemondott VIII. Eduard drágaságokat, különösképpen pedig smaragdokat ajándékozott volna a koronaékszerekből feleségének, a polgári származású Wallis Warfield- Simpsonnak. A könyvben közölt fényképeken különböző uralkodónők ugyanazokat az ékszereket viselik. Az ametiszt- kollekciót például, amelyet a múlt század 30-as éveiben először Viktória királynő édesanyja viselt. II. Erzsébeten is láthatjuk, azon a fényképen, amely 1984-ben tett hivatalos portugáliai látogatásakor készült. A mostani uralkodónő. úgy hírlik. előnyben részesíti az eredeti foglalatukban lévő d-- - gaköveket. Csak ritkán dolgoztatja át az ékszereket. Modern ékszere kevés van. A könyv szerzője szerint a királyi család — a ’Hszat alapján ítélve — erősen babonás. Hisz például abban, hogy az opál balszerencsét hoz. Talán ennek tudható be, hogy II. Erzsébet királynő egyszer sem viselt ilyen követ. De a türkizeket sem állhatia. A zafírokat és smaragdokat viszont kedveli, akárcsak a rubinokat. Az egészen feltűnő drágaságokat — például a híres-nevezetes Cüllinam-gyé- mántokat — csak rendkívüli ünnepi alkalomra veszik elő a királyi család tagjai.
