Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-16 / 39. szám
4. 3 RA —KÖZMŰVELŐDÉS . "-N NÉPÚJSÁG, 1988. február 16., kedd KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ A PRIZMÁBAN SzeleMi vakáció Mindeddig öt filmet vetítettek már a Dialóg Filmstúdió és a XX. magyar játékfilmszemle alkotásaiból Egerben, a Prizma moziban. Ebbe a sorba tartozik a február 17-én, szerda délután, három órakor kezdődő vetítés is, amelyet közönségtalálkozó követ. A Szeleburdi vakációt a fiataloknak szánták. Évi nyaralásukra készülnek a történet szerint Faragóék, három gyerekükkel. Amikor kiderül, hogy a családnak nincs elegendő pénze az útra, a gyerekek elhatározzák, hogy ők viszik el szüleiket vakációzásra. Dédike férje hajóskapitány volt, de bárkája leromlott állapotban vesztegel a Dunán. Rendbe kellene hozni, s a nyaralás is megoldódna. Röviden ennyi a cselekmény, amely persze, számtalan váratlan fordulattal, humoros epizóddal tartja ébren a nézők érdeklődését. Az egri díszelőadáson részt vesz a film rendezője, Pa- lásthy György, operatőre. Illés György és a gyermekfőszereplők. A vetítést követően válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. Azért is nyaralunk! A rendezvény kapcsolódik ahhoz a kiállításhoz is, amely a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában, A ma— jelenet a filmből gyár film egy éve címmel, a Dialóg Stúdió történetét mutatja be a Múzsák Galériájában, amelyet lapunk és a színház közösen működtet. HOMOSZEXUÁLISOK EGYESÜLETE Várják az engedélyezést Az Egészségügyi Minisztérium asztalán fekszik egy irat. a homoszexuálisok és a leszbikusok egyesületének alapítási kérelme. Dr. X ideggyógyász orvossal beszélgettünk, aki az egyesület szorgalmazója és szervezője. Az embernek meg kell ismernie a világot, és a belső éniét is. Gnoti szeauton — ismerd meg magad — hangzott az ókori görög bölcs Parancsa, s ez ma is érvényes. — Doktor úr. ön mikor fedezte fel önmagát? — Hatéves koromban már tudtam, hogy „más” vagyok. Természetesen azt. hogy miben és miért: nem. Az orvosi egyetemen már éreztem. A férfiak vonzottak. hiába kíséreltem meg ellene tenni akármit. Tekintettel arra. hogy vallásos vagyok, megkérdeztem lelki atyámat, aki elmondta, hogy homoszexualitásom teljesen természetes dolog. Édesanyámnak is beval'-*- tam. s meglepődtem, mert megértő volt. Egy ideig még a két Pólus között vergődtem. meg is nősültem. Azután természetesen jött a csőd. Ekkor már baráti társasághoz tartoztam — homoszexuálisok megismerik egymást —, s tízen, húszán iártunk össze, s éltük az életünket. — Milyen ez az élet hisz sem én. sem a közvélemény nem. vagy alig tud erről? — Kulturált és emberi. Közös operabérletünk volt. kirándulni és színházba jártunk. s természetesen egymással éltük szexuális életünket. No. nem orgiákkal és csoportosan, hanem mindenkinek megvolt és van a maga párja. Én is itt találtam meg az élettársamat. Lassan a környezetem is elfogadott, a munkahelyemen is tudják. — Azt gondolom, hogy nem minden homoszexuális vagy leszbikus ilyen ..szerencsés”. — Igen. A legkiszolgáltatottabbak az úgynevezett vécések. Általában családos férfiak. Ösztönük szinte mindennap a nyilvános illemhelyekre hajtja őket. ahol azután öt perc alatt meg kell szabadulniuk biológiai kényszerüktől. Partner mindig van. Általában Baranyából vagy Szabolcsból jött cigány fiúk. Az aktus milyenségétől függően 100—500 forint az ára a „szolgáltatásnak”. Mondanom sem kell. hogy számtalan betegség hordozói és továbbadói ezek a „vécés- ringyók”. A vécéfülkébe sem nagyon vonulnak r"ár, azért, mert gyakran a „prosti” haverjai ott leskelődnek, és megverik a homoszexuálist. A napokban is alig tudott egy társam elmenekülni. s a rendőrséget egy taxis hívta URH-val... — És sajnos egyre kevesebb a vécésnénike. Tekintve, hogy a lakásprobléma égető, egyre többen vannak az ilyen minden veszélynek kitett társak. Akinek lakása van. annak is nagyon óvatosnak kell lennie. Egy fogorvos ■ kollégámat nemrég a székébe kötöttek, s teljesen kiraboltak a prostituált férfiak. Gyakori a zsarolás is. na nem nagy összegekkel. 1000—5000 forinttal. de havonta, rendszeresen. Egy- egy ilyen férfi prostituált fele annyiba kerül, mint egy nő. s legalább olyan sokan vannak. — Beszélne a jelenség etikai-orvosi veszélyeiről? — Tekintve, hogy a férfi prostituáltak naponta több aktust — néha tucatnál is többet — lebonyolítanak, a fertőzési veszély nagyon nagy. A leggyakoribbak: a vérbaj. a kankó és az AIDS! Van egy sereg új nemibetegség. ami mostanában terjedt el. Ilyen a lágyfekélv, a nemiszervi herpeszek, ezekre nincs sem gyógys^-r. sem gyógymód. Járt hazánkban Például egy baráti országból érkezett idegenvezető. Három napig volt itt. és tizenhárom embert fertőzött meg vérbajjal, amit aztán több százan kaptak meg. — Mindez vonatkozik a nőkre is. tehát a leszbikusokra? — Igen. ők legalább any- nvian vannak, mint mi. a baktériumok és vírusok nem válogatnak a nemiszervek között. — Doktor úr. a tervezett vezetőségben tudomásom szerint szociológus is van, s ezt azért mondom, mert talán reális becsléseik vannak arról, hogy hány biszexuális. homoszexuális és leszbikus él közöttünk? — Biszexuális (kétnemű- ség) orvosi meggyőződésem szerint nincs. Vagy- vagy! Tudom, hogy vannak. akik a népesség 30— 40 százalékát mondják egy- neműt szeretőnek. Ez túlzás. Óvatos és tudományos becsléseink szerint a népesség 10 százaléka. — önök a legveszélyeztetettebb népességréteg. Mit tehetnek az AIDS ellen? — Damoklész kardja a gyógyíthatalan kór. Vér és sperma útján terjed, s hámsérülésekkel is. Ezé>-t a nők és a férfiak egyaránt veszélyeztetettek. Természetesen nemcsak a betegségnek. a bűnözőknek is ki vannak téve sokan, hisz a felháborító budapesti Petőfi téri „buziverést” eov pécsi is követte nemrég. A fő veszély azonban az AIDS. Ezért szerveztük meg egyesületünket. nők és férfiak, s kérelmünket benyújtottuk az Egészségügyi Minisztériumhoz. Szóban már vállalták a védnökséget és a jóváhagyást. Várjuk a hivatalos jóváhagyást. — A televízióban már szerepeltek. háttal, mint a á bűnözők közül néhányan. ér. is csak azt írhattam a neve helyett, hogy dr. X ideggyógyász. Mikor lépnek a nyilvánosság elé? — A társaságunk elismerése után azonnal közgyűlést tartunk. Utána lehet nevem és arcom is. Vl SÁRÁNDI JÓZSEF: A megszólalásig (I1/2.1 Jó, az amiben füloldódhatom. Zodiákus jegy: Halak A nagy kanális az év minden szakában. különösen nyáron szedte áldozatait. Vize a folytonos áramlástól hideg volt. és hirtelen mélyült, egy-két lépés után elnyelte a fölhevült testet. A kapások, aratók, cséplőmunkások közül sokan görcsöt kaptak, s az úszni nem tudók életükkel fizettek elővigyázatlanságukért. Utoljára Csapó Mihály hulláját fogták ki a karcagi gátőrök. A munkából fáradtan hazaigyekvő Cs. M.- nek nem volt türelme a Villogótói távol eső cölöphí- dig gyalogolni. Levetkőzött, és nadrágszíjjal összefogott ruháit feje fölé t»-tva Próbált átlábolni. A faluban az a hír járta, hogy ijedtében kapott szívgörcsöt, mikor elvesztette talpa alól a talajt. Temetése után a bucsai vénasszonyok hát- borzongatónál hátborzongatóbb történeteket szőttek és terjesztettek Cs. M. halála körülményeiről. Az egyik változat szerint békaember ragadta magával a szerencsétlent. A rémkép annyira hatalmába kerített, hogy mire a cölöphídhoz érkeztünk. lelki szemeim előtt megjelentek az örvénylő vízből ránk leső alattomos békaemberek. Apám megállt a kerékpárral. s míg 'bal kezével a gép kormányát fogta, jobbjával átnyalábolt, és óvatosan földre csúsztatott. Mélyet slukkolt a párás levegőből. aztán biciklijét rám bízva, leereszkedett a meredek töltésoldalon, hogy közelről vehesse szemügy- re a hídnak nevezett alkalmatosságot. Készítői a csa- tornamededből alig kiemelkedő fenyőoszlopokra fél méternél nem szélesebb Pallókat fektettek, s a „híd- elemek”-et ácskapcsokkal eszkábálták össze. A fő-fő hídverőnek eszébe juthatott. hogy a sima felület csúszós. kitámaszkodási pont szükséges a lábnak, ezért negyven centinként keresztléceket szögeztetett a vastag fosznideszkákhoz. Korlátot viszont nem csináltak: ha az utazó ne adj’ isten megbotlik. kapaszkodó híján óhatatlanul vízbe poty- tyan ... A látottakból apám fölismerte a helyzet szülte veszélyt., Felém tekintett, s bár úszni nem tudott, elindult a két partot összekapcsoló „műtárgy”-on. Lassan. lábával tapogatózva haladt. Magában talán.szit- kozódott is a lécek és cinő- ie /merev 'bőrtalpa miatt. A kanális közepe táján aprókat reccsenve hajlott alatta a palló. A túloldalon kicsit nézelődött, intett nekem. maid óvatosan visz- szasétált. Fölkapaszkodott a töltésre, fogta bicikliiét, és közölte, hogy a kerékpár után én következem. Valóban át akart vinni, pedig a bicajjal sem volt könnyű dolga. Keresztben tartotta maga előtt, és azzal egyensúlyozott a homorító deszkán. A tákolmány rémisztő hangokat hallatott, s bár nagyon kívántam, hog'1 apám nélkül leszakadjon, a helyén maradt. Felhőfoszlányok széledtek az égen. s szándékában eltökélten jött felém apám. Szilárdsága láttán futásnak eredtem. Állj meg. az anyád teremtésit!— kiáltotta, s mert nem álltam meg. néhány méter után nyakon csípett. Hiába ellenkeztem, fölkapott. és hóna alá szorítva vitt az átjáróhoz. Már indulni készült, mikor vo- naglásomtól megtántorodott. s a foszniról épp hogy csak vissza tudott lépni. Az istenfáját! Bele is eshettünk volna — mormogta halkan. Zavarodottságát kihasználva- menekülni próbáltam megint. Üjra elkapott. s a nadrágjából előrántott fehér zsebkendővel nagy nehezen bekötötte a szemem. Ha lett volna mivel. bizonyára egészen gúzsba köt. hogy átkelés közben ne tudjak okvetetlen- kedni. A zsebkendőtől is eléggé megvadultam, pláne mikor észrevettem, hogy ismét a lélekvesztőn ácsorog. Kétségbeesetten kapálódz- tarn. de ő kezem-lábam lefogta. s ezúttal a pallón ülve. fenéken araszolva kísérelte meg a hajmeresztő mutatványt. Szemfedőm félrecsúszott. és apám öléből megpillantottam a közvetlen alattunk sustorgó félelmetes őselemet. A piszkosan kavargó vizben felém iramlott a békaember, ki álmomban egyszer mélybe rántott. Halakkal úsztam sersenyt. de levegő helyett nyál került légcsövembe, és fuldoklás közben, krákog- va fölóbredtem. Most nem lógsz meg! — vartyogta a szörny utánam nyúlva. Érintésétől áramütésszerű iszony futott át rajtam. Rángtam, nyüszítettem. mígnem sikerült ki- öklendeznem a torkomban fölgyülemlett, undoksággal teli csomót A csomó után szavak, a szavaim következtek .. . Vége Egyedül az Univerzumban? Régen hallottam olyan ötletgazdag, színvonalas, vérbeli! kerekasztal-beszélgetést, mint a vasárnap dlélutáini Szerpentin programja volt. Az ismeretterjesztő szerkesztőség órája alcímet viselő adás vendégei — többek között Marx György fizikus, Almár Iván, csillagász és Tre- thon Judit, a Galaktika szerkesztője — arra kerestek választ, hogy egyedül vagyunk-e a viliágmin den- 'séígiben, léteznek-e másutt szuperintelli&ens lények, teremthetünk-e velük javunkra is kamatozó kapcsolatokat? A szerkesztő Elek János talpraesett, felkészült műsorvezetőként indított, hangsúlyozva — ritka érdem ez napjainkban — nyitottságát, meggyőzhetőségét, vitakészségét. Elismerést érdemel azért is, mert olyan lillusztratív jellegű irodalmi és zenei blokkokkal oldotta meg a diskurzust, amelyek nemcsak szórakoztattak, nemcsak esztétikai élményekkel ajándékoztak meg minket, hanem töprengésre is késztették mind a jelenlévőket, mind minket. Kétségkívül nem a vas- kalapos maradiaknak postázták ezeket az információkat, hiszen ők — így volt ez évszázadokon át, s nincs másként ma se — csak a hangyaszorgalommal elsajátított, jól-rosszul meg- jegyzett ismerethalmazra esküsznek, s véd- és dac- szövetséget kötnek azok ellen, akik önzetlenül sorjázta tják meghökkentőnek tűnő, ám általában célbaíve- 15 elképzeléseiket. Ok változatlanul tagadják — pedig botorság — hogy folyvást c képtelennek minősített ötletek viszik előre a tudományt, akkor is, ha ezek nem a szakavatottak táborának tagjaitól származnak. A résztvevőket mindez nem zavarta. Valamennyien okosan, csoportosították fantáziánkat sarkalló érveiket. Ezeket minden bizonnyal egyetértéssel fogadták azok, akik nem véletlenül vallják, hogy tőlük messze, talán sok száz fényévnyi távolságban másfajta alapon is szerveződhetett a-z élet, s az anyagnak olyan formái alakultak ki, amelyeket pillanatnyilag még nem érzékelhetünk, ám létezésüket botorság lenne tagadni. Annál is inkább mert az emberiség legkiválóbbjai régóta iszorgaljmazzák: küldjünk jelzéseket, s kutassuk — lakármilyen reménytelennek is tűnik ez a vállalkozás — a tőlük érkezőket. Az sem vaklárma, hogy járhattak már nálunk, hogy ezután is megkísérlik az ideutazást, hogy meg szeretnék könnyíteni számunkra az értelmi, az etikai csi- szolódást. Ezen a ponton — s ez sem véletlen — a sci-fik szellemi portyázásai közös nevezőre kerülnek az alkotói vívódásokkal. Természetes, hogy néha megelőzik azokat, inspirálva azt az intellektuális játékot, amely végül is — ki tudja mikor, tíz év vagy fél évszázad múlva — megszüli a várva várt sikert. Az sem kizárt, hogy azé lesz a No- bel-díj, aki különböző okok miatt, de elmulasztotta azokat a nélkülözhetetlennek kikiáltott egyetemi stúdiumokat. Minek folytassam? Ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy ez a hatvan perc felfrissített bennünket. Jó néhányunkban tudatosította, hogy nincsenek csodák, csak feltérképezetlen, ismeretlen erők, hogy szakítanunk kell rigorózus előítéleteinkkel, hogy nincs jogosultsága a merevségnek, a konzervatív alapállásnak, hogy sorsunk telítődik magvasabb tartalommal, ha izgat minket az idegenek üzenete, ha bízunk abban, hogy képviselőik értünk is buzgólkodva keresik azt az összeköttetést, amelyért tudattalanul is só- várgunk. E sorok írója különösképp elégedett, mert mindig ezt az alapállást hirdette. Akkor is, ha megütközést keltett nézeteivel, akkor is, ha csatázott emiatt. Most felvillanyozódtam. Érthető, hiszen rájöttem arra, hogy ezen a földgolyón, ebben a kis országban is keresik egymást a szárnyaló elmék, hogy együtt küzdjenek azért a haladásért, amely mindnyájunk számára hasznosul. Nemcsak ezen a speciális területen, hanem a termelés, az ipar a mezőgazdaság, a kultúra őrhelyein, ahol szintén szükség van innovatív hangoltságú személyiségekre, hiszen csak ekként lehetünk úrrá pillanatnyi nehézségeinken, csak így valósulhat még az a kibonftakoziás, amelynek minősége meghatározza majd nemzetünk holnapját ... Pécsi István Tévéajánlat Ma este 20.05-kor a hetddik résszel folytatódik a Klinika című NSZK tévéfilmsorozat. Ennek az epizódnak (XII/7.) a címe: A felelősség kérdése.
