Népújság, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-02 / 27. szám

4. pips : ­■~§m . 1 SäSBäSKtAndi 9 NÉPÚJSÁG* 1988. február 2., kedd •• \ - • V - ’ ■ ' ' ■ : : ‘ ' Látomások, legendák AZ MMK ES A HEVESI SZEMLE GALÉRIÁJÁBAN Körtvélyessy Magda festőművész figurális kompo­zíciói. tájképei, virágcsendéletei láthatók ezekben a hetekben Egerben, az oktatási igazgatóság földszint­jén. A frappáns színekkel, határozott formarendet fel­vonultató alkotónak ez a negyvenedik szereplése a közönség előtt. Talán furcsának tűnik, hogy élménybeszámolóm címéül mégis a látomásokat, a le­gendákat emlegetem. Ho­gyan is jut eszembe a min­dennapi valóságtól, a szem­mel még befogható távlatok­tól, az egy csokor virágtól oly távoleső fogalmakkal elő­adni. megnevezni, körvona­lazni mindazt, amit az it­teni ábrázolásokban megje­lenni látok. Noha az js nyil­vánvaló. hogy a festő az ál­tala felkeresett tájakat. In­diában a Tadzs Mahalt, Ka­nadában az ősvadonból kilé­pő, vízi rengeteget, Karthá­góban a klasszikus ókor romjait ragadta meg képze­letével, hogy a természetben eléje táruló látványt meg­örökítve hazahozza. Mert pusztíthatatlan emberi tö­rekvés az a szorgalom is, ahogyan az élményeket „ösz- szeszerezgetjük" magunk­nak. hogy ezzel a gazdagsá­gunkkal másoknak is örömöt okozhassunk. Mondhatná valaki, jó pén­zű turista kimegy hetekre, netán hosszabb időre is ide- oda. hagyja magára hatnia felszínt, azt a csillogást, amit a pillanat felkínál. Ez azon­ban csak az egyik szemléle­ti megközelítés. Mert aki már foglalkozott azzal az önsanyargatásszámba me­nő témával, hogy a tájat, annak szépségét szavakban kiírja magából, ismeri azt a belső gondot, aggodalmat, netán befogadási és kifeje­zési kínlódást — jobb szót most nem találok rá —. amely végül is megteremti bennem azt a tükörképet, amelyet elgondoltam; meg­teremtettem a látott, ér­zékelt percnyi valóságról. Ezek a „tükörképek’’ sora­koznak itt fel, ezen a tár­laton. A képaláírások és a történeti események bizo­nyítják, hogy a művész meg- tapodta az általa ábrázolt tájakat. Marokkó éppúgy ha­tott rá, mint Pompeji vagy a Dunakanyar, vagy az Al­föld, a hajdúsági világ, ott, Báránd község környékén, ahol született, ahol a kék­nek és a sárgának és a szí­nek tengernyi árnyalatának olykor drámai ütközése tá­mad, annyira, hogy magunk sem tudjuk eldönteni, ho­gyan lehetett a közép-euró­pai idegennek úgy látnia például a Tadzs Mahalt, hogy az a habtiszta, fehér márványpalota kékesbe ját­szó ruhát kapjon. Még ak­kor is, ha a síremlék előtt ott csillámlik annak a víz­nek a felszíne, amelyben a napfény megtörik, ezer ágon bomlik a szivárvány minden árnyalatára. És ez a sok­sok árnyalat szinte bóditóan gazdag rendszerré sűrűsö­dik. Vagy a tikkasztó, szinte trópusi nyár érzékeltetésére a homokra rávetődő és azt csaknem terrakottaszerűve aszaló kánikulai tobzódást követhetem az egyik tájké pen, máris benne vagyok a káprázatban, a látomásban, amelynek utóízét, hangula­tát mentette képeire Körtvé- lyessy Magda. Azért tetsze­nek ezek a képek legendák­nak is. mert a mindennapi élet feletti lelki lebegést ide­hozzák nekünk. Azzal talán, hogy bárhonnan, bármilyen alakzatot is örökít meg ez a művészete csúcsán járó festő, mindig a saját nyel­vén közli azt velünk. Lehet, hogy sokat örökölt mesteré­től. Gräber Margittól, a ma jóval kilencvenen túl élő festőtől és Tamás Ervintől is. aki ugyancsak jó tanár­ként, az őszinteség tisztele­tére nevelhette a művésznőt. De hatott rá Bálint Endre is. ezt, egyik kollázsa is el­árulja; és Csontváryt és Kas­sákot is abba a körbe so­rolom, akik megérintették, ha csak távolról is, a művész­nő belső fejlődését. Kassák­kal még együtt állított ki. Akkor még nem szóltam virágcsendéleteinek pazar színritmusáról és arról sem. hogy nem ecsettel rakja fel lobogó sárgáit, kékjeit, ha­nem ügyes kis késével. Ez a technika pontosságra és a feltétlen rajzos harmóniára buzdította eddig is Körtvé- lyessy Magdát. Markáns ha­tását, képeinek zárt rendjét az egri közönség is tartósan fogja őrizni. Farkas András „KINCSKERESŐ ÚJ KÜLSŐVEL” Válogatás a népköltészetből Az új esztendőben sze­rényebb külsővel de válto­zatlanul gazdag tartalom­mal jelent meg a Kincskere­ső. A szám élén Kriza Já­nos. Vádrózsák című szé­kely népköltészeti gyűjte­ményéből közöltek részlete­ket; a válogatás végén az újonnan megjelent szép kötetre is felhívja az olva­sók figyelmét a szerkesztő. Ehhez kapcsolódik a kiváló népdalénekessel, Budai Ilo­nával készített interjú. A népdalok mellett klasz- szikus és ma élő költők szép verseivel is megismer­kedhetnek a lírakedvelők. A Nevető irodalomóra ro­vatban Mrozek, Gyerekek című szatírája olvasható. Az Ez fantasztikus! két mű­vel is jelentkezik; egy „be­vásárló” időutazásról szó­ló írással (M. Gross: Az ügyes bevásárló) és egy képregény (képnovella) el­ső részével (Vass Mihály— A. Clarke: Földlakók). A folytatásos regény (V. Sei­ner: Az ember, aki maga az öt NEM) hősének egy újabb, csodálatos találmány­nyal gyűlik meg a baja. Mészöly Miklós meséje. A pórul járt tudós az író gyerekeknek szánt művei­ből ad ízelítőt. Az örökség rovatban befejeződik a ko­ronázási ékszereket bemu­tató sorozat. A Könyvek között-*ben Hallama Erzsé­bet: Hisziapiszi nyomoz cí­mű regényének részlete és Trencsényi László, Rend a világirodalom könyvespol­cán című írása található. A szám illusztrátora Würtz Ádám, az ö rajzain kívül Budai György met­szeteiben gyönyörködhet­nek a folyóirat olvasói. Új könyvek AKADÉMÉIAI KIADÓ: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegy­zéke. 2. kötet 4 füzet 1290— 1301. Gönczöl Katalin. Bű­nözés és társadalompolitika. Kortársak József Attiláról. 1. kötet 1922—1937 , 2. kö­tet 1938—1941., 3. kötet 1942—1945. CORVINA KIADÓ: Antal B. Gábor—Hajós Katalin: Az italok világa, n világ italai. A Nemzeti Színház. Dokumentumok. EUROPA KÖNYVKIADÓ: Kafka, Franz: A fűtő -1- Az átváltozás. Elbeszélések. GONDOLAT KÖNYV­KIADÓ: Benedek István: Tibeti orvoslás és varázslás. Az eredetileg a Mandragora cí­mű mű részeként megjelent kötet 2.. bővített kiadása. HELIKON KIADÓ: Kidder, Edward: Az ősi Japán. KOSSUTH KIADÓ: Ancsel Éva: Százkilenc- vennégy bekezdés az em­berről. Az élő Gorkij Szerk. Kovács J. Béla. MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVKIADÓ: Czáka Sarolta—Valló László: A metszés ábécéje. Magyaroszág madárvendé­gei. Szerk.: Haraszthy László. Szobanövények. Ir­ta: Sulyok Mária, Kecskés Tibor stb. MÓRA FERENC IFJÜSÁGI KÖNYVKIADÓ: Jókai Mór: Fekete gyé­mántok. Varvasovszky László. Honki Árnyország­ban. A szerző rajzaival. MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ: Videotechnika 4 Főszerk. Csabai Dániel. NÉPSZAVA KIADÓ: Illetékjog! kézikönyv: Szerk. Komáromi Gábor. A tá read a lom biztosítási jog kézikönyve. I—II. kötet. REFLEKTOR KIADÓ: Apostol Éva: Maskarák. OLÁH JÁNOS: Nagymama* II 2. A fiú sokáig feküdt a lu­cernában. Nem vett tudo­mást az orrát csiklandozó bogarakról, a friss kaszálás tűhegyes torsának szúrásai­ról. de még a fájdalomról se. amely egyre élesebben hasogatta a combját. A nagyanyja méltatlankodó hangja zökkentette ki az'ér­zéketlenségnek ebből a vi­szonylagosan idilli állapotá­ból. A fiú sajnálta, hogy a nagymama olyan gyorsan elhallgatott. Kíméletlen, mély csönd települt a kaz­lak köré. És a nagymama nem szólalt meg többet, akármilyen kétségbeesetten várta is a fiú. Mert most már nagyon várta, minden idegszálával a ház felöl ígérkező moccanásokon füg­gött, de hiába. Itt hagyott vérbe fagyva, gondolta szemrehányóan. t • A Központi Sajtószolgálat 1987. évi novella- és tárcapályázatá­nak különdíjas alkotása. Maga is élezte, igazságtalan ez a neheztelés, de nem tudta elfojtani. A sírás is csaknem kibuggyant a szá­ja szögletén, annyira vitte az önsa.iná latot Pedig ek­kor már ott guggolt mel­lette a nagymama. A fejés illatú kendő csücske a tar­kóját birizgálta. Egészen el­hagyta magát. Tűrte, hogy a vézna, öreg karok a ma­gasba emeljék, az úton. az árkokon át vigyék befelé az udvarra, leültessék a fejő­székre a napsütötte fehér fal elé. Hire-hamva sem volt már az ígérkező eső­nek. csupán az illata maradt a diófa levelei között. A nagymama bent a tisz­taszobában kutatott, ki le­hetett hallani a fiókok hú- zigálásának zaját. A gyógy­szeres dobozt kereste. — Ki . volt az? — kér­dezte vészjóslóan amikor visszatért. .A fiú nem vála­szolt makacsul szorította össze a száját. — Eltöröm a derekát, az egyszer biztos — dohogott tovább a nagy­mama. de g fiú megérezte a hangjában a sértődöttsé­get. S valóbant ellátta a se­bet. de nem szólt többet, visszatette a jódot. meg a kötszert a helyére, aztán el­indult az állatok után. Az ikreket az istállóajtó- ból látta meg. Ott ólálkod­tak a kapu előtt. Kíváncsi­an lestek befelé, szerették volna megtudni, mi lett a fiúval. — Hát ti mft akartok itt? — kiabált rájuk s magá­hoz vette a vasvillát. — Hol van a Feri. jön játszani? — kérdezték azok ártatlan pofával. tettetve, hogy semmit se tudnak. '— Pusztultok innen — bökött feléjük a nagyanya a vasvillával. — Büdös átokfajzat! A fiú sántítva botorkált a kapu felé. — Miért zavarta el őket. miért? — szögezte vádas­kodva a nagyanyjának a kérdést. A nagymama vá­laszra sem méltatta, megve­tően fordult él tőle. — Én voltam a hibás — zokogta a fiú. Nem volt nála zseb­kendő. a keze. fejével töröl- gette a szemét meg az or­rát. — Még véd ed őket? — A nagymamát elöntötte a méreg. Azt se tudta, mihez kezdjen ekkora háládatlan- ; ság láttán. Tehetetlenül, ki­üresedett tekintettel nézte a fiút. aki sántítva futott vé­gig a korhadó léckerítés mentén a. Czobor-porta irá­nyába. — Ereggy. csak ereggy utánuk, megérdem­lik! Mintha vesszővel verték volna egy vastag posztóka- bát hátát, úgy puffogtak a a nagyanyja szavai mögöt­te. de nem törődött velük. Fejest ugrott az üres nyári utca érzéketlen csöndjébe. A Czobor-portát vastag betonkerítés választotta el az utcától. A nehéz vas­kapun érintetlenül lógott a lánc. a lakat, jelezve: ide ’senkit sem várnak. A fiú megszégyenül ten kullo­gott vissza. Belépett a ka- pun. végigment az udvaron, ■’ föl a tornácra. A nagyma-1 ma úgy tett. mintha észre : se vette volna. Ott állt még | mindig az istálló ajtajában. A csönd olyan konokan der­medt köréiük. töltötte be az egész udvart, mintha so- | hasé akarna fölengedni töb­bé. (Vége) ■MnBHaBMHi J A Rubik-kocka és a Naksol A napokban értesültünk arról, hogy végre gyógy­szer lett az a Naksol, az az égési sebeket hatásosan or­vosló anyag, amelynek el­ismertetése — ez hazai spe­cialitás — vontatottan, bü­rokratikusán haladt, mivel az értetlenség, a napjaink­ban is burjánzó konzerva­tivizmus természetesen kétségbe vonta létjogosult­ságát Az örömhírben sokan osz­toztunk. csak épp a feltalá­ló nem, hiszen a sors nem igazíthátta óráját a csiga­lassúságé ügyintézéshez, s elszólította közülünk. Elégtételt azért jó néhá- nyan érezhették, mindenek­előtt az a Vitray Tamás. aki elkötelezett, vérbeli, a holnapokat is pásztázó ri­porterként megszólaltatta őt, mellé állt, s lehetősé­geihez mérten kardoskodott igazáért. Több fórumon el­mondta már, hogy igyeke­zetét nem babérral, nem gratulációval, hanem indo­kolatlan, inhumánus táma- dfissal viszonozták azok, akik azt vallják — méghoz­zá konokan és következe­tesen —, hogy a tudomá­nyos szenzációk, az embe­riség javát szolgáló elkép­zelések, kizárólag a diplo­más, a címek regimentjé­vel büszkélkedő szakavatot­tak agyából röppenhetnek világgá. Velük csatározott tehetsé­ges kollégánk, akit aligha magyarázható érvekkel fe­lettesei eltiltották az egész­ségügyi témák milliók előt­ti tálalásától. Épp ezért értem meg — másokkal együtt — azt, hogy az MTI által is leadott Hango Figyelem a hétfői Jó reg­gelt! magvas kínálatát Jovanovics Miklós, a Mag­vető Könyvkiadó igazgatója arról beszél, hogy szeret­nének még közelebb kerül­ni az olvasókhoz, illetve a vásárlókhoz. Ezt nemcsak óhajtják, hanem tesznek is érte. Hamarosan rajtoltatják kezdeményezésüket — jobb kifejezés aligha található rá — a kazettaként árult hangos könyvet. Először egy Moldova-írással barátkoz­hatnak meg a rangos iroda­lom hívei. A közlés meglepő, de mindenképpen dicséretes. Valamennyien régebbi élet­nívónk tartására törek­szünk, így aztán a koráb­binál is többet dolgozunk. Kevesebb a szabadidőnk, ám ésszerűbb beosztással a információ kapcsán kész­séggel nyilatkozott a rádió­nak. Az sem véletlen, hogy ezt a programot szombaton délelőtt — hallgatói kérés­re — megismételték az el­múlt hét műsoraiból készí­tett válogatásban. Utólag is helyeslem a döntést, mivel hozzájárult a tisztánlátáshoz, a nem lé­nyegtelen körülmények megvilágításához. Az újság­írás ars poeticáját is meg­fogalmazta az interjúalany, amikor hangsúlyozta: köte­lessége tájékoztatni az ér­deklődők százezreit, akkor is, ha emiatt ’ esetenként konfliktusai adódnak. Erre kötelezi őt korunk terebé­lyesedő — a folyamat meg­állíthatatlan — demokratiz­musa, az az, oldott légkör, amely fedezete lehet annak, hogy úrrá legyünk jelenle­gi gondjainkon, s a köz- megegyezés elve és gyakor­lata alapján számoljuk fel olykor tornyosuló nehézsé­geinket. Persze, nem rejthette vé­ka alá keserűségét se, je­lezve azt, hogy a kétségkí­vül nagyszerű Rubik-koc­ka zöld jelzést kaphat, ám ha megszüntetné a visz­ketést, akkor mindjárt acsarkodnának ellene a ma­radiak. Ezen érdemes elgondol­kodni, mivel sohasem volt akkora szükség a rendkívü­li képességű emberek felka­rolására. mint ma. Ez nem divatos szólam, hanem sür­gető igény. Épp a mindannyiunk ál­tal szorgalmazott stabili­záció és kibontakozás érde­kében . .. ;könyv? minimumot is okosan hasz­nosíthatjuk. Például úgy, hogy bekapcsoljuk a mag­nót — akár a kocsiban, akár otthon —, s találko­zunk az íróval, aki maga tolmácsolja munkáját. Meglepő, de jövőt ígérő vállalkozás ez. Nem bo­csátkozhatunk jóslásba, korai lenne úgy summázni, hogy megleltük az egyedü­li üdvözítő megoldást. Az azonban tény, hogy mindenképpen előbble­léptünk, hiszen az érintet­tek nem panaszzuhatagga) rukkoltak ki, hanem keres­ték és meg is lelték a kiút egyik módozatát. Mellékösvény lesz? Ha­marosan kiderül, de az is tény, hogy így is eljutha­tunk a célig. Ha némi kerülővel is ... Pécsi István Megkezdődött a kaposvári színház műszaki átadása Megkezdődött a kaposvári Csiky Gergely Színház 16 hónap alatt felújított épületének műszaki átadása. A háromszázhet­venkét millió forintos költséggel elvégzett munka eredmé­nye: a színház kívül-belül visszanyerte hajdani szépségét, és az eddiginél jóval gazdagabb technikai lehetőségekkel szol­gálja majd a színjátszást. A2 ünnepélyes nyitóelőadás már­cius elején lesz, Örkény István Pisti a vérzivatarban című darabját mutatják be. (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents