Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-14 / 11. szám
4. h KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988, január 14., csütörtök Hol tart a hazai közműveltség? Előbb az tisztázandó, miben és mivel mérjük. Szélesebb körben a köz- műveltség azzal a tevékenységgel azonos, amit tudás, ízlés, szokás indít. Tárgyiasult oldala az életmód. Sok minden tartozik bele, de nem minden. Határát az emberi választás szabja meg. Választás, vagyis hogy az elérhető anyagi, szellemi, erkölcsi, társadalmi javakból ki mit akar, mit nem akar birtokolni. Mai példával: lakás, autó, kertes nyaraló, gyors gazdagodás, szakmai hivatás, könyvtár, képgyűjtemény. műszaki berendezés, család, függetlenség, egyéni érvényesülés, közösségi hasznosság, önképzés, könnyű szórakozás, utazás, szocialista hazafiság, kötetlen világpolgárság, modern életvitel, hagyományosabb magatartás közül ki mire törekszik, mire nem. Nyilvánvaló, hogy a választás minőségét a csoportosítás és az arány mutatja. Ez viszont a benső értékeléstől függ. Benső értékelés? Igen, benső, de nem születik az emberrel, hanem tapasztalatból és ismeretből táplálkozik. Lényeges forrása a társadalmi és a szellemi környezet, benne az iskola és a politika, a tudomány és a művészet, a település és a munka, a hírközlés és a szórakoztatás. Ha tehát a közműveltség valóságos állapotát vizsgáljuk, erre az egészre kell figyelnünk. Pontosabban ennek folyamatára. Hitelesen érteni és mérni a közműveltség állapotát csak úgy lehet, ha nyomon követjük, honnan merre tart. Irányát és szintjét történelmi útja jelöli ki. Vegyük a jelen dolgozó nemzedékeit. Többségük, azaz a tömeg szakadatlan erőfeszítéssel iparkodik előrébb jutni, életkörülményeit javítani. Szabad idejük zömét végül is szabad akarattal áldozza tágasabb lakásért, kényelmesebb berendezésért, tetszetősebb öltözékért. ízle- tesebb ételért, vonzóbb szórakozásért. Kedvét is lelve benne, ugyanakkor józan számítással és fájó szívvel mondva le érte szebb, de kockázatosabb hivatásról, érdeklődésről, kalandról. Kényszerpálya, zsákutca volna ez? Teher a közműveltség kibontakozásán? Fontoljuk meg a választ! Magyarországon a tömeg embere mostanában érkezett oda, hogy egyéni életre gondolhat, egyéni életet tervezhet. Ebben áll a tömeg történelmi mozgásának iránya. Ebben nyugtázható történelmi fejlődésének eddigi eredménye. Jó irány, hatalmas eredmény. Mi indokolja ezt a fenntartás nélküli megállapítást? Épp az emberi, szellemi, igénybeli tartalom. Napjaink dolgozó nemzedékei, a tömeg tagjai igazában belül emelkedtek arra a szintre, hogy egyéni életet akarjanak, tervezzenek, követeljenek és teremtsenek. Formálóerőt, hajtóerőt az új társadalmi és szellemi környezetből merítve, így háta közoktatásból, a közművelődésből, a közgondolkodásból, a közéletből is. Jó irány, hatalmas eredmény — szólt a megállapítás fentebb. Elsősorban a folyamatnak szólt. Tehát kifejlődő egyéni élet. De milyen? Üj lakás és berendezés — futószalagon gyártott elemekből. Városok és falvak új negyedei — központi minták nyomán. Elkülönült családok, magánosok, nemzedékek — közösség nélkül, önképzés — valamely szakmába zárva. Szórakozás — silány pótszerekkel. Tehát történelmi fordulatot hozó társadalmi és szellemi formálóerő, hajtóerő. De milyen? Közoktatás — a középszer jegyében. Közművelődés — az önfenntartás kényszerével. Közélet — a kezdeményezésre nehezedő bürokráciával. Így igaz, így is igaz. Sajnos. Ügy is igaz azonban, hogy ezek a tényezők nem a kizárás, hanem a befogadás irányába hatottak és hatnak. Közműveltségünk legnagyobb eredményét nem tárgyiasult formáiban, nem is szervezeteiben láthatjuk; legmagasabb értékű megtestesülését a teljesebb életet akaró, tervező, követelő és teremtő egyének tömegében tisztelhetjük. Egyének bővülő tömege ez. Minél népesebb, annál jobb. Súlya, mozgása, ereje fokról fokra visszanyomja, kiszorítja a természetellenes korlátokat, az öncélú, önző, önkényes törekvéseket. Fokról fokra, de nem napról napra, és nem nyílegyenesen. r-Doen a lorieneimi- leg új arculatú tömegben olyan egyének sorjáznak, akik sajátos helyzetüket, szerepüket, hovatartozásukat maguk sem érzékelik és értik világosan, akik kénytelenek megküzdeni érte. Hasonlíthatatlanul több és alkalmasabb eszközzel tehetik, mint eddig bármikor. Nálunk a tömegkultúra különös rendeltetést tölt be. Nem egyszerűen a társadalom többségének, hanem a társadalom tulajdonosának kultúrája. Rendeltetése innen nézve az, hogy fejlesz- sze, kifejlessze a többség tulajdonosi képességét, a széles körű önirányítás képességét. Ebben csúcsosodna ki és jutna történelemalakító szerepe a tömeg embereinek önálló egyéniséggé válása. Itt és most a tömegkultúra tehát nem szakadhat el az élenjáró kultúrától, ellenkezőleg. a lehető legszorosabb kölcsönösségre kell lépnie vele. Kétoldalú kölcsönösség ez. Mindkét fél vállalkozásán múlik. Főleg három sarkalatos ponton szükségeltetik tartalmi haladás. Először is az új föltételek, kényszerek, követelmények, esélyek közepette élő egyének, csoportok, rétegek társadalmi és nemzeti önismeretének tökéletesítésében. Hiteles, őszinte, cselekvésre és magatartásra váltható önismeret nélkül társadalmi és nemzeti dolgaink valóságos igazgatásában nem vehet részt mindenki. aki pedig arra jogosult és hivatott. Vagyis a többség, a tömeg. Aztán a közösségi együttélés tantárgyában akad csőstül tanul- nivaló és látnivaló. Kivált most, midőn a tömeg társadalma az egyének társadalmává kezd formálódni. Közműveltségünkben van mire támaszkodnunk, van mit féltenünk, van mit javítanunk Közös eredmény, közös felelősség, közös tennivaló ez. Hamisan gondolkodik. aki a felelőssség. közös tennivaló dolgában most kibúvót keres, külső terhekre hivatkozva. Mi lenne, ha a közműveltség mozgásában, haladásában „szünet” következne? Épp az az ezer és ezer egyéni feszítőerő, hajtóerő. alkotóerő gyöngülne, amiből a külső terhek leküzdésének közös képessége táplálkozik és táplálkozhat. Sz. A. A Jelenkor januári számáról A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat ianuári számának élén Takáts Gyula, Weöres Sándor. Károlyi Amy. Nagy Gáspár és Takács Imre versei olvashatók. A Drózarovatban Márton László és Somlyó György regényrészlettel, az Újvidéken élő Juhász Erzsébet elbeszéléssel szerepel. A versrovat Arató Károly. Csengerv Kristóf és Galambosi László verseivel egészül ki. Kiemelt blokkban olvasható Kis Pintér Imre. illetve Ferencz Győző egy-egy tanulmánya költészetünk két e századi klasszikusáról, Ady Endréről, illetve Kosztolányi Dezsőről. A kritikai rovatban Dér- czv Péter Temesi Ferenc: Por című művéről. Mátyás Győző Juhász Erzsébet; Műkedvelők című regényéről ír. Takáts Gyula. Takács Imre és Arató Károly költészetét Rónay László. Mel- czer Tibor, illetve Nagy Imre elemzi. A számot a tragikusan korán elhunyt pécsi képzőművész. Fi ezek Ferenc grafikái illusztrálják. akinek munkásságáról Kovács Orsolya emlékezik meg. KIRÁLY RÓBERT DOMBOR- MÜVEIVEL Háborús emlékmű Bogácson Emlékművet avattak a két világháborúban elesett katonák tiszteletére Bogácson, a strandfürdőjéről ismert bükkaljai községben. A helyi kőfaragók társadalmi munkában készítették el az oszlopot, amely Király Róbert szobrászművész négy domborművét tartja. Ezeken egy ember életét követhetjük nyomon a születéstől a háború poklában való halálig. A művész Babits Mihály soraira komponálta a domborműveket. ★ Az emlékmű a község közepén kapott helyet ★ „Még élni sem érte az életet, Egy bátor pillantást ha vetett, S az ég, a föld mind ránevetett — De nem lesz birtoka semmi." ★ „A szépség, épség, ifjúi vér, Tudás, tanulás, az isteni ér, Nők biztató szeme — mind mit ér? Ha menni kell, neki menni.” ★ „S ki gyűlölt minden gyűlöletet, S minden szeretetet szeretett, Nem élhet, aminek született, Mert ölni kell neki, ölni.” ★ „Arany szíve, arany mosolya — Mind értünk ingyen adja oda, S győzünk-e, meg sem tudja soha, Mert halni kell, neki halni” (Fotó: Koncz János) Amikor ősszel a televízió Reich Károly kiállításáról tudósított, felkaptam a fejem a hír folytatására, amely így szólt: a megnyitón a művész sajnos nem lehetett jelen, mert már huzamosabb ideje kórházban tartózkodik. Amikor pedig az is kiderült. hogy tőle szokatlan módon képek, grafikák, illusztrációk helyett szobrokat állított ki. balsejtelmem támadt. A szerény, a művészeti közélet magamutogatásaitól elhúzódó, mindig felkérésre dolgozó alkotó első. önkéntes kitárulkozásában valami lázas sietséget véltem fölfedezni. Mint. aki tudja, hogy .. . Most már bizonyos, hogy tudta. Hatvanhat éves lenne augusztusban. Gyermekkorom óta ismertem. igaz. nem személyesen, ö volt az — Móra Ferenccel együtt —. aki kezét nyújtotta felém az irodalommal, művészettel való megismerkedésemkor. Rossz Jancsi úr. Tilinkó. Dióbél. s megannyi Móra teremtette alak általa öltött testet. A későbbiekben is sokszor találkoztam szeretettel megrajzolt figuráival — még a tankönyvekben is. Általam elsőnek látott kiállítása 1973-ban volt Egerben, a Megyei Könyvtárban. 1974-ben az úttörőházban rendezett tárlatán oedia személyesen is megismerhettem. s még nár szót is válthattam vele. Akkor még nem sejthettem, hogy csaknem 10 év múlva riportot készítek vele legfrissebb, s lelkének legkedvesebb kitüntetése: a Gyermekekért- díi odaítélése kapcsán. Életrajzát nem „rajzolja” már tovább a Balatonsze- mesen született, s húszéves koráig ott is élő. hajdan „ügyes -kezű gyerek”, aki az Iparművészeti Főiskola elvégzése után grafikus lett. Könvvillusztrátori munkássága 1948-ban kezdődött, amikor az Ifjúsági Könyvkiadó megbízta, hogy készítsen rajzokat Petőfi Sándor: Arany Lacinak című verséhez. Első. bemutatkozó kiállítását 1950-ben tartotta. Kétszeres Munkácsy-díjas (1954. 1955). 1965-ben a lipcsei nemzetközi könyvkiállításon aranyérmet kapott. Faliképeket készített a Fóti Gyermekváros (1958). a miskolci gyermekkórház (1963) és a zalaegerszegi óvoda (1964) részére. 1963- ban megkapta a Kossuth-dí- iat. 1972-től pedig a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. 1975-ben Kiváló Művész kitüntetést. 1979-ben SZOT-díjat adtak át neki. Az úttörőszövetség Gvermekekért-díját 1985 tavaszán. az első alkalommal kitüntetettek között vehette át. Életműve lezárult. Hite — az örömszerzés és a jó ügy szolgálata — bennünk élhet tovább, ha fogékonyak vagyunk rá! Ilosvai Ferenc Közműveltségünk mércéje „Hitem szerint”