Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. január 9., szombat 3 Január 15-ig minden dolgozónak meg kell kapnia az értesítést MINDEN FORINTNAK HELYE LETT Tapasztalatok a bruttósításban Akarva, akaratlanul nyelvi közkincsünkké vált a szó: bruttósítás. Már csak azért is, mert közgazdasági terminológiát soha nem kísért akkora érdeklődés (és persze, kételkedés is), mint ezt az elmúlt hónapokban. Maga a műveletfolyamat, amit jelöl, lassacskán a végéhez közeledik, hiszen január 15-ig minden dolgozónak meg kell kapnia az értesítést, mennyi is lesz a bruttósított keresete. Eljutottunk tehát már odáig, hogy értékeljük a vele kapcsolatos előkészületeket, valamint a tapasztalatokat. Ebben Nagy Sándor, a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsának közgazdasági és szociálpolitikai főmunkatársa volt segítségünkre. Ha január, akkor is kereskedelem. Ha december, akkor kereskedelem — írtuk még az elmúlt év végén a karácsonyi nagy rohamot közvetlenül megelőzően S most nem állunk messze az igazságtól, ha úgy módosítjuk a fentieket, hogy ha január eleje, akkor kereskedelem. Ezúttal ugyanis az ünnepek elmúltával nem szűnt meg a boltokban, áruházakban, a hajrá, hanem inkább újra kezdődött. Mindenki előtt ismeretes, az átárazásról, a leltározásról van szó. Ezúttal Bágyi Imrével, a megyei tanács elnökhelyettesével beszélgettünk arról, hogy miként sikerült ezt a még soha nem látott nagy feladatot kereskedőinknek megoldani. Mindenekelőtt azonban kitértünk arra is, hogy miként értékeli az elnökhelyettes az ünnepi ellátást, valóban olyan kiegyensúlyozott volt-e, mint azt a szakemberek akkor nyilatkozták? Ez a kép még akkor készült, amikor áraztak — Elsőként nem árt tisztázni ismételten: mi volt a cél a bruttósítással? — Nem más. mint. hogy ezzel biztosítsuk a személyi jövedelemadó fedezetét. Egyszersmind a 7 ezer forint alatti fizetések esetében a nyugdíjjárulék megnövekedett összegét a munkáltató átvállalja. Főfoglalkozásúaknái ugyanis a járulék 10. munkát vállaló nyugdíjasoknál pedig 5 százalék. Fontos alapelv, hogy erre az esztendőre a dolgozó nettókeresete — változatlan teljesítmény esetén — nem csökkenhet! Tulajdonképpen az egyénhez, valamint a vállalati eredményhez kötődő kereseti elemekről van szó. — Bizonyára nem feledkeztek meg az alapos felkészítésről. — Tanfolyamok, konzultációk. továbbképzések szolgálták a szakapparátusok és a szakszervezeti tisztségviselők ebbéli ismereteinek gyarapítását. Végül is sikerült megteremteni a végrehajtáshoz szükséges tudásanyag megszerzésének feltételeit. — Az is kétségtelen azonban, hogy nem volt mindez teljesen zökkenőmentes. Elsősorban a rendelkezések késedelmes megjelenése okozott sok helyütt zavart... — Valóban kissé elhúzódott a központi dokumentumok kiadása. Addig bizony a képzések inkább csak az általánosság szintjén mozogtak. Gyakorlati tapasztalat nemigen lehetett. Példázza a késlekedést, hogy az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal útmutatója csak november elején jött ki, akkor a Népszava másnapi számában közölte is. De a hivatalos közlöny csak tíz nappal később! Ágazati-iparági szinten pedig volt, hogy csupán decemberben. Igazából azok jártak jól, akik nem vártak .. . — S ők milyen forrásból meríthettek? — A céljáról a dolognak, s a főbb elveiről tudomásuk volt. Különben is az említett dokumentumok nem kötelező jellegűek, csupán ajánlások. — Heves megyében mikortól gyűjthették a tapasztalatokat? — Végigpásztáztuk a vállalatokat, szövetkezeteket, intézményeket, s igyekeztünk segítséget nyújtani. A valódi munka november, közepén kezdődött. Voltak ügyes, jó megoldások, de főképp a mezőgazdaságban, a város- gazdálkodásban tevékenykedő cégeknél előfordult késlekedés. Megtörtént, hogy az egyik téesztől küldött levélben az állt: februárban majd megtárgyalja a vezetőség. Holott — a jogszabály szerint — január 15-ig mindenütt értesíteni kell a dolgozókat ! — Vitára adott s talán még ad is okot. hogy tulajdonképpen mit kell bruttósítani? — Előzőleg felül kellett mindenhol vizsgálni a bérelemeket. A formálisakat be- építették az alapbérekbe, mint például a melegüzemi pótlékot. A legfontosabb rendező elv az volt. hogy a bérezés ösztönző jellege ne csökkenjen! Ezt a legtöbb helven el is végezték. így az egész rendszer egyszerűbbé, áttekinthetőbbé vált. Sok cégnél arra is törekedtek, hogy az ösztönző elemek aránya ne legyen kisebb. A Finomszerelvényg.yárban 5— 10 százalékkal növelték a műszakpótlékokat. A jutalmak. prémiumok, részesedések esetében viszont nem személyre szólóan, hanem vállalati összesedben valósították meg a bruttósítást. Többségében betartották a fő követelményeket, igyekeztek határidőn belül elvégezni ezt a munkát. Nem egy helven kiegészítő intézkedéseket is rögzítettek arra az esetre, ha valamilyen oknál fogva az év során mégsem lenne lehetséges a nettókereset biztosítása. Tudni kell: a termelő vállalatok, továbbá az oktatási- és egészség- ügyi cégek nyugdíjas munkavállalóinak keresetét is bruttósítani kell. — Abból adódóan. hogy ilyesmire nálunk még nem volt példa, ugye előfordultak hibák is? — Leginkább a felületesség okozott felesleges gondokat, Volt. hogy nem akartak bérelemet bruttósítani. Avagy megszüntettek munkahelyhez és -körhöz kapcsolódókat, s azokat nem bruttósították egyénileg, hanem mozgóbérré alakították át. Ezek különösen veszélyeztetik azt, hogy a nettó~ kereset ne csökkenjen! A demokrácia elveit sértették meg néhány helyen azzal, hogy csak szóban terjesztették a bizalmi testület, illetve a szakszervezeti tagság elé e folyamát egész menetét. Valóiéban a bizalmik- nak el kellett volna olvastatniuk a dolgozókkal az elveket. A nem közérthető, túl bonyolult megfogalmazás sem igen használt az ügynek. — Ha az értesítés után valaki nem ért egyet a rögzített keresetével. hogyan nyerhet orvoslást? — A dolgozóknak a helyi szakszervezeti szerven keresztül joga van kérni a bruttósítás felülvizsgálatát, illetve, hogy bizonyítsák neki miért annyit kap. Igénybe veheti a jogsegélyszolgálat segítségét is. A cégek számára pedig ajánlatos: ha ténylegesen nem várható az év során nettókereset biztosítása. akkor negyed" vagy félévente tekintsék át újra a korábbi műveleteket. Egyébként mi is folytatjuk a tájékozódást. Sz. Z. — A szocialista kereskedelemben valóban nem adódtak még az elmúlt év végihez és az idei esztendő első napjaihoz hasonló feladatok — mondta. — Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy a kereskedelemben dolgozók ezúttal valóban bizonyítottak! Meggyőzhették a vásárlókat, hogy értik szakmájukat, s többségükben szeretik is azt, amit csinálnak. Másképp talán még mindig leltároznának vagy áraznának. A boltok pedig azóta is zárva lennének. — A megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője azt nyilatkozta lapunknak decemberben, hogy megfelelő árukészlettel várják a karácsonyi rohamot, s kiegyensúlyozott ellátásra tett ígéretet. Megvalósult-e mindez? — Az élelmiszerekből csaknem zavartalannak mondható ellátás volt úgy a karácsonyi, mint az új év előtti napokban. Mindez annak ellenére, hogy tőkehúsból december két utolsó hetében az előző év hasonló időszakához viszonyítva, több mint 80 százalékkal értékesítettek többet. Nem volt gond a kenyér- és tejellátással, ami ilyenkor mindig kiemelt feladatot jelent. Ugyanakkor szabályozták a tanácsok az üzletek nyitva tartását, níéghozzá oly módon. hogy az megf eleljen a lakosság igényeinek. Úgy gondolom, hogy ezt is értékelte a vásárlóközönség, a visszajelzések legalábbis ezt igazolják. A boltvezetőktől a tanulókig bezárólag, mindenki olyan munkát végzett, amely során bátran kijelenthetem, hogy a kérdésében feltett nyilatkozat elöljáróban is megfelelt a valóságnak. — Nem kis konfliktuslehetőséggel járt az év végi, év eleji teljes körű leltározás, valamint az átárazás. Miként sikerült ezt végrehajtani? — Az ‘^említett feladatok végrehajtása óriási terheket jelentett, hiszen, ha csak a több tízezer termék átárazására gondolunk, sok helyütt még a megfelelő technikai eszközöket sem lehetett biztosítani az önmagában is erőn felüli munkához. Aki csak élt és mozgott, mindenkit a pultok, raktárak körül találtunk, még a központi alkalmazottakat is. Az üzletek jelentős részénél január 1-jén, 2-án és 3-án leltároztak. Lényegében a vidéki vegyesboltok kivételével, az élelmiszer-árudáknál január 4-ére sikerült ezt a feladatot elvégezni. Nem akarom én hőssé avatni kereskedelmi dolgozóinkat, de azt azért elmondanám mindenképpen, hogy a már említett technikai eszközök hiányán túl, a nagykereskedelem által kiadott árjegyzékek ás kevésnek bizonyultak, s mindezeket menet közben, utólag kellett beszerezni és a kiskereskedelemnek sokszorosítani. Hogy milyenek voltak ezek a napok, erről néhány eladót is megkérdeztünk. Az egri áfész Csebokszári- lakótelepen levő boltjának vezetője. Búzái József, meglehetősen elkeseredetten adott hangot véleményének. — Mindent megtettünk — mondta —. mégis nagyon kellemetlen megjegyzéseket kellett végighallgatnunk vásárlóinktól a nyitást követően. Többen gúnyosan gratuláltak a szokásosnál szűkösebb választék miatt, s képtelenek voltak felfogni azt, hogy ilyen mérvű feladat mellett nem lehetett zökkenőmentes utánpótlásról gondoskodni. Január 1-jén. 7 órától késő éjszakáig leltároztunk. Női dolgozóink többségénél* még mind e mellett családjukról is úgy kellett gondoskodni. hogy otthon se szenvedjenek hiányt. összefogott a kereskedelemben érintettek tábora, így, mindennek ellenére, úgy érezzük, hogy amit vállaltunk, azt teljesítettük. Leginkább jellemző erre az, hogy 4-én, 14 órakor, telefonáltunk a sütőiparhoz, mert elfogyott a kenyerünk. Fél öt körül ott volt a tűzforró pékáru, vagyis azonnal befűtötték a kemencét, s a lehető legrövidebb időn belül pótolták a hiányt. Hevesen a nagyáruház vezetője, Daragó József, elsősorban a pénztárosok nehézségeit emelte iki, túl a leltár és az átárazás megpróbáltatásain. Igaz. mint mondotta. a januári forgalom az ezekhez való alkalmazkodást zavartalanabbá teszi, hiszen közismert, hogy ilyenkor látogatják a háziasszonyok a legritkábban az árudákat. Minden termékükre ráírták az új árát, ami a későbbi konfliktusokat előzi meg. Varga Ferencnével Gyöngyösön, a Gyöngyszöv-áru- házban találkoztunk. Elmondta. hogy mindent megkapott, amire szüksége volt az ünnepekre. Igaz, megpróbálta elkerülni a tumultust, s amit lehetett, azt már korábban megvásárolt. Azt sem tagadta. hogy mosóporból, néhány élelmiszerből valamicskét tartalékolt is, számítva az áremelésre, ö csakis elismeréssel beszélt erről az időszakról. — Mik a legfontosabb tennivalók jelenleg? — kérdeztük újra Bágyi Imrét, különösen, a fentiek ismeretében. — Folyamatosan töltik fel a boltokat, érezhető volt egykét cikk hiánya, de azt kell mondanom, hogy ez természetes. A nagy árukibocsátás miatt a raktárak is felöltésre szorulnak. Például a bútoráruházak készletei nagy részt elfogytak. Az iparnak utol kell érnie magát, és fe! kell töltenie a készleteket Arra számítunk, hogy mire ezek a sorok az olvasókhoz kerülnek, addigra már nem lesznek üresek a polcok. Saj nos mindezt nem mondha tom el a tüzelő- és az építőanyag-ellátásról. Az erőfeszítéseink ellenére, lehangoló a Tüzép-telepek látványa. Szénből a kereslet . meghaladja a bányák által szállított mennyiséget, s továbbra is központi feladatként kezeljük, hogy mielőbb tüzelőhöz juthassanak azok, akiknek még nincs mivel fűte- niük. Az építőanyag-kínálat az elmúlt hetekben minimális volt. a beérkezett, kis mennyiségű árualapot az előjegyzésekkel rendelkezők kapták. Várhatóan még januárban beindulnak a szállítások, bár egyes, fontos termékcsoportokból, mint például tetőfedő anyagok. a forgalmazók még nem rendelkeznek az ipar visszaigazolásával sem. — összességében azt mondanám, hogy nagy értéknek tekintjük azt a tényt, ami szerint sikerült megőriznünk a jó élelmiszer-ellátást, sőt egyes területeken javítottunk is a kínálaton. Értünk el bizonyos eredményeket az iparcikkek választékának bővítésében is, tény azonban, hogy a tartós fogyasztási cikkek hiányát nem tudtuk megszüntetni. Ha december, akkor kereskedelem, írtuk ezt az óév végén. Ügy tűnik, a január is a kereskedelmet állítja a középpontba. De azt hiszem, nem tévedünk abban sem. hogy a megváltozott körülmények miatt — elsősorban az árakra gondolunk — az eddiginél még többet foglalkozik a lakosság mindezekkel. Nem is érdemtelenül, hiszen ma már minden forintnak megvan a maga szerepe a családokban, s már most tapasztalható, hogy egészen másképp költekezünk, mint mondjuk, tavaly ... Kis Szabó Ervin Folyamatosan töltik fel az eladóteret az egri Centrum Áruházban (Fotó: Perl Márton)
