Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
10. ORSZÁGRÓL—ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1988. január 30., szombat ARGENTÍNA A katonai államcsínyek története Argentínában, amelynek XX. századi történetét sikeres katonai puccsok tarkítják, egy éven belül most másodszor vert le katonai lázadást ugyanaz az elnök — Raul Alfonsin —, s mindkettőt ugyanaz a katonatiszt — Aldo Rico — vezette. Tavaly áprilisban Alfonsin elnök személyesen tárgyalt a lázadók főhadiszállásán, és a fegyverletételért cserébe engedményt csikartak ki tőle. Ez azt jelentette, hogy megszavaztatott törvény értelmében megkegyelmeztek a katonai diktatúra (1976—1983) idején elkövetett embertelenségekkel vádolt tisztek többségének. A mostani lázadás leverését az elnök már a háttérből irányította. A katonák lázadását katonák verték le. Az elnöki palotából a pártokat most nem szólították fel egységnyilatkozatokra, a magabiztossá vált polgári hatalom úgy tett, mintha egy lázadás leverése immár rendfenntartói rutinfeladat lenne, nem pedig politikai kérdés. Még a televízió és a rádió sem változtatta meg műsorát. Régen volt, amikor Argentína polgári elnöke utoljára ilyen magabiztosan léphetett fel. Az első katonai puccsot 1930-ban szervezték. Az ország ekkor érte el a gazdasági fellendülés csúcsát. Azóta Argentína a világ nyolcadik leggazdagabb országából a fejlődő országok harmadik legjobban eladósodott nemzete lett. Amikor Jósé Uriburi tábornok 58 évvel ezelőtt magához ragadta a hatalmat, Argentína még a bevándorlók paradicsoma volt. Igaz, sok szakértő szerint ennek tudható be a fasizmus „importja” is; ezt olaszok, spanyolok, németek hozták az országba és a hadseregbe. A rákövetkező, 1943-ban szervezett katonai pucs- csal a hadsereg az angolszáz szövetségesekkel rokonszenvező politikusok hatalomra kerülését akarta megakadályozni. 1955-ben a hadsereg a népbarát politikát hirdető Juan Peron elnököt üldözte el. Peron korábban maga is katona volt, de az államfői sziékbe választásnak köszönhetően került. Gazdasági reformtervei azonban nem arattak sikert, a világ legnagyobb mairhahústermelő és jelentős gabonatermelő országa elindult a gazdasági hanyatlás útján: 1962-ben a hadsereg két részre szakadt: egyik része azt vallotta, hogy a katonáknak a laktanyákban a helyük, másik része azt hirdette. hogy a hadseregnek gyámkodnia kell a kormány felett. A két frakció véres csatát is vívott egymás ellen, ám azóta csak most lőttek először ismét katonák katonákra Argentínában. A polgári kormányzást 1966-ban ismét katonai hatalom váltotta fel. A Pascual Pistarini tábornok vezette junta feloszlatta a központi és a tartományi törvényhozást, betiltotta a pártokat, kicserélte a tartományi kormányzókat és a bírák legjavát. Egy tiszttársát, Juan Carlos Ongania tábornokot, tette meg elnöknek. A hadsereg három fegyvernemének vezetői 1970-ben Onganiát leváltották, a társadalmi nyugtalanság és a gazdasági bajok ettől azonban korántsem szűntek meg. Az olajárrobbanás miatt egyre több húst kellett exportálni, emiatt nagy húshiány keletkezett az országban, az infláció meglódult A baloldali és a szélső- jobboldali pártok lázadoztak. Ekkor vette kezdetét az emberrablások és a politikai gyilkosságok első hulláma. Peron visszatért száműzetéséből, de már nem bizonyult messiásnak, amire hívei számítottak. Rövid polgári elnö- kösködés után 1974-ben elhunyt, özvegye, egyszersmind al- elnöke, Isabel Peron követte az államfői poszton, ö csak árnyéka volt Juan Peron első feleségének. Evitának, akiről a híres musical szól. A kínzó államügyekkel mind kevesebbet törődő, okkultizmusba mélyedő Isabelt a Videla tábornok vezette katonai junta 1976-ban eltávolította a hatalomból, később az országból is. A junta betiltotta a politikai pártokat és szervezeteket, ezek mégis bizalmat előlegeztek neki még a szakszervezetek is, mert úgy tűnt. hogy bármi jobb. mint az a politikai és gazdasági romlás, amelybe Isabel Peron idején sodródott az ország. Ám a katonák nem szolgáltak rá a bizalomra, az egymást váltó junták nyolcévi uralma alatt az ország adóssága közel 50 milliárd dollárra duzzadt. A baloldalt kíméletlenül üldözték. Az emberrablást intézményesítették. Titkos osztagok, katonai halál- brigádok legkevesebb 30 ezer embert tüntettek el. Az utolsó juntafőnököt. Galtieri tábornokot, 1982-ben a Nagy-Britannia ellen a Falkland(Malvin)-szigetekért vívott, elvesztett háború sodorta eL A hosszú szünet után ismét megrendezett törvényes elnökválasztáson Raul Alfonsin győzött. Első intézkedése az volt, hogy bíróság elé állíttatta a korábbi junta öt tagját; az emberi jogok súlyos megsértéséért mondtak ki rájuk ítéletet. A hadsereg létszámát 150 ezer főről 90 ezerre csökkentette, a hadi kiadásokat lefaragta, talán azt remélve, hogy ez a legjobb módszer a sikeres katonai államcsíny megelőzésére. Mészáros György A másik jelkép a koalamackó A legnagyobb város. Sydney lakossága meghaladja a hárommilliói llegzetes part, kilencfarkü macskával — Megvagy, nyomorult! — mondta á köpcös, cilin- deres polgár, és vad erővel markolta a vézna kislány ipipaszár csuklóját. A tömeg szempillantás alatt körbefogta a nagy szemű, riadt gyermeket. — Lopott a kis disznó, uraim — közölte az ott termett csendbiztossal a kereskedő, cilinderét feltolva veritékes homlokán. — Ha nem veszem észre az utolsó pillanatban, már lába is kél egy jó vászonköntösnek és egy selyemsálnak. A kislányt Elizabeth Haywardnak hívták, az általa — majdnem — okozott kár összértéke hét akkori shilling, a színhely a mai Soho, London egyik nyomor- negyede. Elizabeth már azt számolgatta, mennyi időt tölthet börtönben, ahol legalább valamit enni kap, de nagy meglepetésére azonnal a kikötőbe vitték, és egy. nagy hajón találta magát. A rakparttól kissé távolabb több hasonló hajó horgonyzott, fedélzetükön és a dohosfülledt hajófenéken elfogott bűnözőkkel: közülük nem mindenki volt olyan ártalmatlan, mint a köntös- és sállopáson ért kislány. A hajók a Temzén keresztül kifutottak a nyílt tengerre, és különös rakományukkal hosszú heteken át hányódtak a hatalmas óceánon. Amikor végre lehorgonyoztak a szárazföld közelében* a parton alacsony, zömök, torzonborz emberkék álltak. A kezükben valami dárdaféle volt, hadonásztak vele veszettül, és valami olyasmit kiáltottak, hogy: — Warra.' Warra! Akkor a matrózok és a foglyok azt hitték, ez valami üdvözlésféle. Jelentése azóta - pontosan kiderült: „Menjetek a pokolba!” 1788 januárját írták. És a • történészek attól számítják egy új ország születését, amikor ez a hajóraj partot ért, és utasai valamennyien angol fegyencek, akiktől az anyaország igy akart megszabadulni, riadtan néztek szét egy vadonatúj világban. Ausztrália most kétszáz esztendős, és sokhetes ünnepségekkel emlékezik a nem akármilyen kezdetekre. Ha ma valaki Ausztráliáról hall, a kenguru, a koala és a bumeráng jut eszébe. Az első lakosok számára az új haza jelképe sokáig a „kilencfarkú macskának” nevezett korbács volt. Nem tudunk arról, hogy lenne még egy ország, amely — ráadásul egy teljes, hatalmas kontinensen, több mint nyolcvan (!) Ma- gyarországnyi irdatlan területen — fegyenctelepekből alakult volna ki. A nyolcmillió négyzetkilométeres földrész a fegyenc- hajók (ahogyan az ausztrál történészek nevezik, az Első Flotta) megérkezésekor már brit birtok 'volt —, de csak elméletben. James Cook, a nagy angol hajós ugyanis, már 1770-ben partra szállt, és az akkori idők szokása szerint azonnal ő ■brit felsége tulajdonává nyilvánította az irdatlan földdarabot. Ahhoz azonban, hogy London valóban hasznát lássa új szerzeményének, előbb be kellett népesíteni. Ez nem volt könnyű. Hamar elterjedt, hogy az új föld sokkal, de sokkal messzebb van, mint Amerika, és ráadásul sokkal barátságtalanabb js, hiszen mindent elölről kell kezdeni. Robert. Hughesy, az Ausztráliáról szóló legújabb és alighanem legjobb könyv (A végzetes part) szerzője emlékeztet arra, hogy kétszáz esztendeje, György király ködös Albionjában éppen nagy kampány volt az elharapózott bűnözés ellen, viszonylag kis vétségért könnyen a bitón találhatta magát a vétkes. Ma már nem tudni, melyik főhivatalnoknak juthatott eszébe, hogy bűnözőket kell az új földre vinni. Biztos, hogy az a hivatalnok .nem hitte volna: az a távoli föld két évszázad múlva a világ leg fejlettebb országai közé tartozik. Kezdetben itt is külön brit kolóniák léteztek, mint Észak-Amerikában, és a hat közigazgatási egység csak 1900-ban egyesült Ausztrál Államszövetség néven, amely nyomban ön- kormányzati, ‘ úgynevezett dominiumi státust is kapott,- Sokáig uralkodó volt az angol őshaza életformája — és persze az angol tőke. Az új idők azonban ezt is megváltoztatták. 1961- ben már több az amerikai, mint a brit befektetés, és diadalmasan tör előre a kenguruk földjén a japán tőke is. A lakosság jó része az 1788 és 1868 között kiszállított, összesen száz- hatvankétezer fegyenc (és fegyencnő) utódja. A ma tizenhatmillió ember kilencvennyolc százaléka európai, jórészt angol, ír és skót eredetű. A közigazgatási felépítés (kétkamarás parlament stb.) is őrzi az angol mintát. A kontinens kétszáz éves fejlődése annyiban is hasonlít az amerikaihoz, hogy az őslakosság itt is tengődik és kihalóban van, betegségek tizedelik őket, és a felnőtt férfiaknak csaknem a fele munkanélküli (a fehéreknél ez az arány nyolc százalék). Ausztrália az utóbbi időben gyorsan javítja kapcsolatait a szocialista országokkal. Miniszterelnöke Bob Hawke nemrég Moszkvában Gorbacsovval is tárgyalt. Érdekesség, hogy hazánk diplomáciai képviseletét e távoli országban az ismert televíziós kommentátor, Ipper Pál vezeti. Harmat Endre AUSZTRIA Kulcsok az adóhoz A bérből és fizetésből élő osztrák polgár keresetének átlagosan 19 százalékát fizeti be jövedelemadóra. Emellett átlagosan 12 százalékos társadalombiztosi- tási járulékot is fizet — ezekkel a levonásokkal Ausztria a nyugati országok élmezőnyében helyezkedik el. a terhek csak Skandináviában és a Benelux-álla- mokban magasabbak. A jövedelmi adó kulcsa nullától 62 százalékig terjed és már a munkahelyen levonják. A többletjövedelemről — akárcsak a sza- hadfoglalkozásúaknak — évente részletes adóbevallást kell tenni, annak alapján szabja ki a hivatal a befizetendő összeget. A progresszivitás általában nem különbözteti meg a gyárban és hivatalban, a művészként vagy iparosként szerzett jövedelmeket — különbségek a kedvezmények bonyolult rendszere alapján alakulhatnak ki. Így például a kisiparos, a gazda, az újságíró levonhatja adóalapjából a munkaeszközök. a közlekedés költségeit. Levonhatók az önkéntes kiegészítő beteg- és nyugdíjbiztosítás díjai, adókedvezményt élveznek a saját erőből. vagy állami támogatással építkezők és bizonyos takarékossági formák, például otthonteremtésre. A keresőképtelen eltartottak után nem jár kedvezmény. a gyermekek utáni kedvezmény is csekély — jelentős viszont a családi pótlék. A magas béradó vigasztaló oldala: az Ausztriában minden bérből és fizetésből élőnek járó 13. és 14. havi fizetés adómentes, vagy csak minimálisan adózik. Az általános forgalmi (hozzáadott-érték) adót 1973- ban vezették be. Kulcsa kezdetben 8—16. utóbb 10—32 százalékos volt. A legutóbbi, idei reform után csak a gépkocsikra maradt meg a 32 százalékos kulcs, egyébként az élelmiszereket általában 10. az iparcikkeket, a szolgáltatásokat 20 százalékos adó terheli. Az adómorál nem valami jó. ezért 12 000 fős adóapparátust tartanak fenn a 7.5 millió lakosú országban. Nemrégen még az összes adóbevallást ellenőrizték. napjainkban már azoknak csak egyhar- madát: számítógépes módszerrel mindig más aktákat E munka haszna kellően indokolja a költségeket, mondják a Pénzügyminisztériumban. ahol egyébként az Ausztriában „szürke gazdaságnak” nevezett fusi okoz gondot: a becslésék szerint az évi 110 milliárdos jövedelemadó-bevétel 30—40 százalékkal lehetne magasabb, ha mindenki bevallaná többletkeresetét — s minden iparos, kereskedő mindig számlát adna ... Az ország nehezedő gazdasági helyzetében élesedik a harc az adórendszer reformja körül. A szociáldemokraták vezette szakszervezetek joggal mutatnak rá arra. hogy a bérből és fizetésből származó adók jóval gyorsabban nőnek, mint a vállalatok befizetései. Ugyanakkor a svájcinál is szigorúbb banktitok segítségével óriási vagyonok szép hasznokat hajtanak — adómentesen. A túlnyomórészt kis- és középüzemeken alapuló osztrák gazdaság adóterhei azonban aligha növelhetők, legkevésbé a jelenlegi pangás idején. Így a súlyos hiánynyal küzdő államháztartás számára mi marad? A lakossági adóterhek növelése Szeptemberben eltöröltek néhány kedvezményt és ismét tervezik a bankbetétek megadóztatását is. E rendkívül népszerűtlen intézkedést ugyanis pár éve már bevezették, majd eltörölték Heltai András Ausztráliáról a kenguru jut az ember eszébe (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség — KS)
