Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-22 / 18. szám
4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. január 22., péntek Aldobolyi Nagy György zeneszerző Jelenet az előadásból: A mérges gyámapa. a megrettent fiatalok, és aki a székben bóbiskol: Charley nénje (Fotó: Koncz János) SZOMBATON: PREMIER Charley nénje az egri Gárdonyi Géza Színházban Ügynevezett örök sikerdarab Brandon Thomas „vaude- vilT’-je, a Charley nénje. Megszületése, azaz a londoni. 1882-es premier óta bejárta a világot, s mindenütt a közönség nagy tetszésével találkozott. Előfordult, hogy egyszerre a világ 48 színházában játszották, 22 nyelven. Magyarországon először a múlt század végén, 1897-ben találkozhatott vele a publikum. Közönségcsalogató vállalkozás a Gárdonyi Géza Színház részéről, hogy bemutatja, de sikeres előtörténete miatt kockázattal és felelősséggel is jár. A most 'készülő produkció zenéjét szerezte. betanította és vezényli Aldobolyi Nagy György. Az egyik próba szünetében őt kérdeztük meg az előkészületekről: — Ügy tudom, már két évtizede annak, hogy zenét komponált ehhez a vígjáték- hói. Vissza tudná idézni, hányszor mutatták be ebben a változatban? — Nehéz lenne összeszámolni. Annyi biztos, hogy húsznál többször tűzték műsorra. Néhányszor rendeztem is a művet... — Melyeket idézné fel legszívesebben ... ? — Az. első. 1970-es bemutató volt a legemlékezetesebb. amikor a városmajori Parkszínpadon játszották, igen parádés szereposztásban, Bodrogi Gyula főszereplésével. Legutóbb pedig tavaly, a Miskolci Zenés Színházi Nyár programjában került színre. Mindkettő nagy siker volt... — A mostani előadás miben lesz új, egyedi az említettekhez képest? — Üjra hangszereltem a darabot az egri viszonyoknak megfelelően. Tekintettel voltam a kíséretre — az Egri Szimfonikusok vállalták — és a színészek adottságaira. Egyébként épp ez adja a dolog eredetiségét, hiszen a szereplők egyénisége formálja az előadást. — Azon túl, hogy lefoglalták az egri próbák, min dolgozik mostanában? — Zeneigazgatója vagyok a kecskeméti színháznak és egy bécsi teátrumnak is. Ez folyamatos lekötöttséget jelent. Most készül a televízióban egy 13 részes sorozat Fejes Endre Rozsdatemető című művéből, melyhez filmzenét komponálok. Görgey Gáborral közösen, zenés darabot írunk a Szent Péter esernyőjéből, s nemcsak a muzsikát, a verseket is én szerzem. A Fővárosi Operett Színház számára pedig Mis- kolczi Miklóssal együtt, egy új magyar musicalen dolgozunk. — Visszatérve itteni munkájához. Remélem, nem babonás: elárulná, milyenek a benyomásai az egri premiert illetően? — Nagyon tehetséges, jó szellemű társulatot hozott ide Gáli László. Megtaláltuk az összhangot a zenészekkel. Marik Erzsébet korrepetitorral és Gajdos József koreográfussal. Reméljük, hogy siker lesz.. . ★ A bemutatóra január 23- án, szombaton, este 7 órakor kerül sor. A főbb szerepekben M. Horváth Józsefet. Szatmári Györgyöt, Megyeri Zoltánt és meghívott vendégként Korcsmáros Jenő Jászai-díjas színművészt láthatják. (jámbor) Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában „flz MTI jelenti...” Ezzel a feleimmel rendeztek kiállítást Szabó Sándornak. az MTI fotóriporterének Egerben a borkombinát aulájában. Csak emlékeztetőül említjük, azoknak. akik a Népújság hasábjain évekkel ezelőtt még gyakran láthatták az ő lírai hangulatú, de mindig tárgyilagosságra, a torzításmentes hatásra törekvő felvételeit. hogy ez a tehetséges fiatalember öt éven át. 1983-ig lapunk belső munkatársaként működött. Ezen a kamaratárlaton is — mint az előzőeken — szembeszökően mutatkozik meg szerkesztői képessége- készsége. Nem csak abban, ahogy a témákat csoportosítja. Az is érdeme, hogy témáit ..végigforogja” hangulatilag. csak azt tartja meg- örökítendőnek. ahol maga a jelenség, vagy annak a lelke meg tud szólalni. Nézői rácsodálkozás fogja el őt is. ha meghívják egy disznótorba. s csaknem a gyerek lelkesedésével. izgalmával örül a szalma lángolásának, ahogyan a hízót megpörkölik, megszabadítják szőrcsuhájától. S ha már így a téli örömöknél és a gyerekkor hangulatainál kezdtük, ez a fotóriporter nem akarja elfeledni közvetlen környezetét akkor sem. ha képei már az MTI ..tenyerére kerülve" a határokon túlra is eljutnak, hírt adva egy-egy színfolttal. egy-egv üde jelenettel, éoületrészlettel arról a tájról. amely a szívéhez nőtt: a Mátra és a Bükk világa Szabó Sándornak a kiindulópont. az örök téma. ami mindig is fogja őt segíteni. A barokk méltóságát, az egri kövek varázsát ő sem kerülheti ki. mert művész kortársainak munkáit, néző- szögeit tanulmányozva ö is észreveszi, hogv van itt még úi látnivaló, vannak még olvan homlokzatok, bemérési szögek, ahonnan az ismerősben is fel lehet, fel is kell fedezni az ismeretlent. a szépségnek mindig mást mutató arcát. Otthon van a boldogiak között is. Kiállítja őket az udvarra, népviseletben, mint ahogyan a századelő fényképészei tették, hogy a vasalt ünnepélyességgel feszítő mokány magyarok megmutathassák a ruhájukon kívül a tartásukat is. S ha már arcról, tartásról, netán jellemről, vagy jellemzésről van szó: meg kell nézni a falusi menyecskékről készült felvételét, vagy a közvetlen szomszédságában található okos-idős asszonyét. Az öltözék szerénysége, ünnepélyessége mögött ott az a bizalmatlanul is nyíltan szembenéző tekintet. A riporteri ötletein túl. a szerkesztés külső és belső szempontjain túl is színér- zékenvségét dicsérjük elsősorban a fiatal riporternek. Azt már az évek gyakorlata hozta magával, hogv ösztönösen rátapad arra a bizonyos pillanatra, „rendre a kintben”. amit meg kell örökíteni. De a vörös vagy piros szín. ahogyan a paprikahalomnál. vagy a kolbásztöltésnél. netán a disznópör- zsölésnél elkapja azt. ahogy ezt a lobogó mozzanatot kiemeli a környezetéből és ünnepli, azt bizonyítja, hogv az expresszív hatások sem idegenek tőle. Annak ellenére. hogv témái elsősorban líraiak, s arra szolgálnak, hogy illő rokonszenv-ünkbe fogadjuk azokat és azt, akiket és amit a művészi ambíciókkal telített fiatalember észrevesz kóborlásai, hivatásának gvakorlása közben. I farkas) ' A megnyitó ünnepélyes pillanata. Dr. Farkas András galériavezető, Balogh P. László fotóművész és Szabó Sándor (Fotó: Koncz János) Elment egy tanító Esztendőkkel ezelőtt, egy szer elmondta, hogy egy Azerbajdzsánból érkezett tu ristacsoport az egri városnéző séta végén igy búcsúzott tőle: „Köszönjük, müellin!". Az iránit érdeklődött, mit is jelent pontosan ez az azerbajdzsán szó. „Müellin any- nyit tesz, mint a magyarban a tanító vagy tanítómester — magyaráztam neki. — Azoknak mondják, akik nagyon sokat tudnak, akiket nagyon tisztelnek." — „Meg sem érdemiem ezt a titulust" — mondta erre szégyenlős mosollyal. Pedig valóban az vol: Müellin, vagyis Tanító — így: nagy betűvel! Gyakran láthattuk Eger utcáin, amint alapos tárgyi tudással, mondanivalóját bő humorral fűszerezve kalauzolta a szovjet vendégeket. Hogy az ide látogató turisták a szivükbe fogadták, arról ünnepek táján a Szovjetunió számos vidékéről hozzá érkező üdvözlőlapok, levelek áradata tanúskodott. Főiskolás tanítványait is sok szeretettel, emberséggel irányította az orosz nyelv elsajátításának olykor rögös útjain. Rendszeresen csiszol- gáttá kiejtésüket, nyelvi vetélkedőket szervezett, az általa felkészített főiskolás csapat többször tért haza szép sikerekkel a Szovjetunióval kapcsolatos, országos versenyekről. Tudományos tevékenységét is a népek barátsága elmé- lyiténések szolgálatába állította. Közös kutatásokat folytatott a csuvas tudós kollégákkal. Szerették, tisztelték Eger távoli testvérvárosában is. „Csebokszáriban úgy érzem magam, mint idehaza — mesélte egyszer, mosolyogva. — Az ottani főutcán majd annyian köszönnek rám, mint Egerben.” Utolsó munkáját a közelmúltban fejezte be; testében akkor már ott bujkált a romboló kór. A megyei párt- bizottság menbizásából lefordította a Heves megyét felszabadító szovjet csapattest hadosztálynaplóját. Dr. Pető Zsigmond főiskolai docenstől ma veszünk végső búcsút. Ám emlékezete tovább él szeretteiben, barátaiban, munkatársaiban, a több mint negyedszázados pedagógusi pályafutása során szárnyára bocsátott tanítványaiban, szűkebb pátriánkban és távoli városokban, falvakban — még kis országunk határain túl is. (zahemszky) VICCMAGAZIN Majdnem az utolsó szó jogán Se szeri, se száma azoknak a tréfás, mosolyt fakasztó eseteknek, amelyeket bi- rósáai tárgyalótermekben, ügyvédi irodákban, jogi fogadóórákon jegyeztek fel. Nem •véletlen hát. hogy a viccek, kabarétréfák. anekdoták jelentős része a paragrafusok világát idézi, összeállításunkban tréfás jo- gi esetekből gyűjtöttünk ösz- sze egy csokorra valót. ★ Válóperi tárgyaláson történt: A féri panaszkodik, hogy hitvese rosszul bánt vele: — Megmagyarázná, hogy mit ért ezalatt? — kérdi a bíró. — Kérem, már több mint húsz éve. hogy ha dühbe jön, különböző tárgyakat vagdos hozzám. — Ennyi éven át ezt ma- aa itűrte? Miért csak imost szól? — Tetszik tudni, mostanában már el is szokott találni!-k — Vádlott, imaga a pénzen kívül a Ibetöréskor ékszereket és festményeket is magával vitt. — Igen. bíró úr. Hiszen ön is tudja, ia pénz egyedül nem boldogít! ★ — Mondd, haver, szerepeltél te már olyan nagy teremben. amely telis-tele volt emberekkel? — Igen. szerepeltem. — Na és mit mondtál? — Azt. hogy tisztelt bíróság, a vádat megértettem, és bűnösnek érzem magam. BŐVÍTIK A SZOLGÁLTATÁSOKAT Változások a Művészeti Alap életében Sorsdöntő esztendő lesz az idei a Művészeti Alap életében: ez idő alatt kell bebizonyítania ugyanis, hogy — egy, a korábbitól némileg eltérő gazdálkodási rendszerben — képes az önfenntartásra, szerteágazó szociális és művészettámogatási feladatkörének ellátására. A Művelődési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium nemrégiben született megállapodása szerint — az előzetes elképzelésekkel szemben — az alap egyelőre tehát megtarthatja vállalatait, ha azok eredményeiből, illetve e vállalatainak a pénzügyi tárca által átengedett adóbevételeiből biztosítani tudja működését, s javítani az elmúlt esztendőkben erősen megromlott anyagi helyzetét. A művészek és a művészet támogatására hivatott, mintegy hatezer tagot számláló Művészeti Alap elképzeléseiről és terveiről Békés Imre igazgató adott tájékoztatást. Mint elmondta, jelentős segítséget nyújt a megújuláshoz az, hogy a korábbi években a Művészeti Alapra átruházott, számos feladatát a Művelődési Minisztérium visszaveszi. Így például a Képző- és Iparművészeti Lektorátus finanszírozását, a Képző- és Iparművészeti Szövetség és a Fotóművészek Szövetsége, illetve a műcsarnok fenntartását, amelyek évi, mintegy 100 millió forintos költséget jelentettek. Az elvi megállapodást követően, imár megkezdődtek azok a tárgyalások, amelyek során eldöntik, hogy e feladatokat ki és hogyan fogja ellátni a továbbiakban. A Művészeti Alap számára egyébként a saját maga által alapított, nyereséges vállalatok — a Képcsarnok, az Idea, az Artplast Képző- művészeti Kivitelező Vállalat. a Képzőművészeti Kiadó Vállalat és az Artunion nevű közös vállalat — megtartása azért is fontos, mert ezek adják az alap bevételeinek mintegy nyolcvan százalékát. E cégek gazdálkodásának további javításával. tevékenységük jobb koordinálásával is igyekeznek azokat a forrásokat növelni, amelyek hozzájárulnak az alapfunkciók — a .művészettámogatási, a szociálpolitikai, társadalombiztosítási feladatok — mind teljesebb ellátásához. Mint az 1952-es megalakuláskor, most is a legfontosabb célnak tekintik ugyanis a művészi alkotómunka sokirányú támogatását, a művészek szociális, anyagi körülményeinek javítását, a bemutatkozási, kiállítási és értékesítési . lehetőségek bővítését, az érdekvédelmet. Ezek között igen fontosak az alkotótelepek: fenntartásukról. számuk bővítéséről ezentúl sem kívánnak lemondani. Az idén nyáron például a felújított Héder- vári-kastélyban — a szigligetihez és a zsennyeihez hasonlóan — újabb telep várja a művészeket. Ugyanakkor tervezik, hogy az alkotótelepek időszakos, szakmaiidegenforgalmi hasznosításából e házak szolgáltatásának színvonalát emelik. A Művészeti Alap forrásainak bővítését szolgálja az alap kiállítótermeire, galériáira épülő műkereskedelmi tevékenység: a Vigadó, a Stúdió, a Duna és a Várszínház Galériában kiállításpolitikájukhoz kapcsolódó műtárgy- eladást, illetve időnként önálló kereskedelmi kiállítást rendeznek. Az alap szolgáltató jellegének erősítésével szeretnék a jövőben más módokon is támogatni a nyugodt, kiegyensúlyozott művészi alkotómunkát. Az eddigi kötelezettségek — így a különböző segélyek, a családi és keresetpótló segély, előlegkifizetések, nyugdíj — mellett, segítséget kívánnak nyújtani jogi és érdekvédelmi kérdésekben is. Január 14-e óta például már működik az adóügyekben tanácsokat adó szolgálatuk, s a tervek szerint olyan szolgáltatást alakítanak ki, amely — mintegy sajátos ügynökségként — vállalná a művészek jogi képviseletét. Nem marad érintetlenül a Művészeti Alap jelenlegi szervezete, munkája sem: áttekinthetőbb és gyorsabb ügyintézést és munkastílust kívánnak meghonosítani, kevesebb, de jobb szakember- gárdával, ésszerűbb szervezettel. (MTI)
