Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. január 4., hétfő A Egy hét... KÉPERNYŐ ELŐTT---------------------------­Megnyerő portré Ez egyszer nem csalód­tunk: a tévések olyan szin­ten búcsúztak az óévtől, s köszöntötték az újat, ami­lyen nívón egész esztendő­ben produkáltak. Szinte gon­dosan ügyeltek arra, hogy a középszert még véletlenül se lépjék túl. Természetesen nem ma­radhatott el a már szinte el­viselhetetlen Szomszédok szilveszteri blokkja, ügyeltek arra. hogy 1987-ben még egyszer szembesüljünk az* émelyítő társadalmi giccsel. Legalább ezt a részt kellene sokszorosítani: az iskolában az irodalom- és a filmeszté­tika órákon ezzel az anyag­gal illusztrálhatnák, a ha­mis.. a félrevezető, a sziru­pos világlátás orrfacsaró eszköztárát. Még az a szerencse, hogy gondoltak a krimiélvezőkre, a kettes csatornán leperget­ték az Óvakodj a törpétől című valóban fergeteges tempójú, szellemesen bonyo­lított, izgalmakban és hu­morban egyaránt bővelkedő cselekményű amerikai alko­tást. A stáb nem ígért ma­radandó élményeket, de vér­beli szórakozást, önfeledt kacagást igen. Állták szavu­kat. mindkettőben volt ré­szünk. Honi „ötletgazdáink” eddig talán eljuthatnának. Vagy ez számukra már a Himalája hó- és jégfödte, megközelíthetetlen csúcsait jelenti ? Kellemes meglepetést leg­feljebb a Mikroszkóp Szín­pad műsora hozott. Elköte­lezett. de kritikus hangú po­litikai kabaréjuk — a kis­számú manir ellenére is — osztatlan sikert aratott. Számomra a legmegnye- rőbb ajánlat mégis a január elsejei Közelkép volt, amely­nek keretében a kezdemé­nyezőkészségben nem szű­kölködő, a sokat tapasztalt és elviselt — furcsa szemlé­lettől vezérelve, megkérték, hogy hagyja abba az egész­ségügyi kormányzat tévedé­seit indokoltan ostorozó Ri­portjainak készítését — Vit. ray Tamás beszélgetett Grósz Károllyal, a Minisztertanács elnökével. Nem volt könnyű dolga, hiszen tehetséges és hason­ló hangoltságú kollégája, Mester Ákos már megelőzte, s a rádióban faggatta sor­sáról. pályájának kendőzés nélkül ecsetelt fordulóiról valló politikust, aki akkor még a főváros pártbizottsá­gának első titkára volt, s nyíltságával, lebilincselő közvetlenségével rögvest szí­vünkbe lopta magát. Most dolgozószobájába in­vitált minket, s innen hir­dette az emberarcúság fon­tosságát, az őszinteség nél­külözhetetlen voltát. Tetszett ez a közös gon­dokba beavató, bensőből fa­kadó, a korábban hiába várt. s kimondatlanul is hiányolt hangvétel. Nem is szólva a mögöttes tartalomról, az új motívumokkal felvillanyzó gondolati töltésről. Bízunk abban, hogy ez az alapállás minden fórumon követendő gyakorlattá vá­lik. Értünk. miattunk ... Pécsi István Fiipp, flipp . . . Valamikor össznépi gond volt a televíziós szilveszter. Annyi embernek okozott fejtörést, álmatlan órákat, hogy ahhoz képest talán csekély is volt a nyereség: az a sok elnéző vagy éppen elkeseredett vélemény. Mert ha vajúdnak a hegyek, na­gyon gyakran csupán egérke születik. Olyanra is volt pél­da, hogy az egész ország vállaira rakták a terhet: pályázatot hirdettek meg az óévbúcsúztató poénokra. Mintha mindenkori közálla­potaink tükröződtek volna ebben a „rettenetesen fon­tos" kérdésben, mondván, hogy szórakozzon intézmé­nyesített formában a ma­gyar. mégha belegebed is. Nem vitás, hogy azért visszatekintve jókat derü­lünk néhány jeleneten, de hát miért volna arra szük­ség, hogy több millió néző töltse kigúvadt szemmel az estét a készülék előtt. Ta­valy még kísérletet tettek ilyentájt a „jó tündér” szere­pének eljátszására, szinte fitogtatva a tévé minden- hatóságát. Nagy pillanat volt az egy évvel ezelőtti mű­sorban, hogy Déri János még anyakönyvvezetőnek is felcsapott a publikum kedvé­ért. Most már ő volt az est házigazdája, s ő is, akár az egész produkció, színt és fa­zont váltott. A nagy szervező és ada­kozó köpönyegéből most egy flitteres, könnyed ruhácskába öltöztek — elsősorban lelki­leg — a szereplők. Az oszt­rák televízió flippergépét kölcsönkérve fölhangzott az új jelszó: flipp. flipp. Ezért a varázsszóért jó néhány ez­res járt. Gondolom, éjféltől már adókötelesen. Furcsa játék ez. A mi televíziós szokásaink szerint eddig rendkívüli módon föl kellett készülni, ha valaki jelentős összeget akart kihúzni a szerkesztők zsebéből. A ko­moly ismeretek helyét átvet­te ez a pattogó kis szavacs- ka, mely meglehetősen de­mokratikus, mert nem kell hozzá sem élettapasztalat, sem iskolai végzettség. Elég egy kis reflex, meg egy adag szerencse, s zsebben a pénz. Egy évvel ezelőtt még az egészséges életmódot is be­lekavarták az összeállításba, hiszen egy nagy nemzeti fu­tóverseny résztvevői verseng­tek a díjakért. Most viszont elég volt ezzel az „elmés” szerkentyűvel versenyezni, hogy nyereményhez jussa­nak. De végtére is szerencsés ez a változás, végre mulat­ságaink is azok lehetnek, amik: a derű órái, a kikap­csolódás percei. Hirtelen jött a váltás, de talán nem logi­kátlanul. Mert körülöttünk is hasonló fejlemények vár­hatóak. minden jobban a he­lyére talál. A szórakoztatás legyen az, ami, ahogy a komolyság is váljon cinkos összekacsintás nélkülivé. Egyébként a többi műsor­szám a szokottan jó színvo­nalú, szellemes volt. A leg­jobb csapat vonult fel: Nagy Bandó András, Árkus Jó­zsef. Gálvölgyi János, s még sok-sok kitűnőség örven­deztetett meg bennünket. Már aki nézte őket, mert ez most csak szigorúan ajánlott volt. S aki mellettük dön­tött, új szót tanult, s a pezs­gőspohár koccintása mellé nemcsak azt mondta csin- csin, de azt is: flipp, flipp. Hátha valami pénzt hoz a konyhára... Gábor László KEVESEBBET, DE ALAPOSABBAN Őszintén az idegennyelv-oktatásról Az utóbbi években megkongattuk a vészharangot. Egyre többen járunk külföldre, egyre többféle idegen nyelvű videó­val, kiadvánnyal kerülünk kapcsolatba, ráadásul a legtöbb szakmában elengedhetetlen az angol, német, orosz szakfo­lyóiratok tanulmányozása. Rájöttünk, egy egész ország ébredt rá, hogy nem tudunk jól, csak magyarul. Ez a felismerés sokakat túlzásokra is ragadtatott. Akárhogy is van, ennek ellenhatásaként három-négy éve gombamódra szaporodnak a különféle hivatalos, és félhivatalos nyelvtanfolyamok. Nicholas Tayler öt éve él Magyarországon, jelenleg a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola angol tanszékén dol­gozik. Holland—német sza­kon végzett a londoni egye­temen. Jó néhány nyelven beszél tehát, és hivatása szerint is illetékes a kérdés­ben. Több korosztályt ta­nított már nálunk is. s al­kalma van képzési rend­szerünket összehasonlítani saiát hazájáéval. Elsőként minket is ez érdekelt: — Angliában hat eszten­dő az alsófokú. és hat a kö­zépfokú oktatás — kezdi —. Ez utóbbiban is a diá­kok általános felkészítést kapnak. Az utolsó két év­ben viszont mindenki az érdeklődésének megfelelő három tárgyat tanulja. Ez már afféle egyetemi előké­szítőnek is számít. A fiata­lok tehát 16 esztendős ko­rukban döntenek jövőjük felől, bár ekkor is még több út áll nyitva előttük. Az egyetem is ..többlépcsős”, három év után külön spe­ciális ismereteket kap az. aki például fordítónak ta­nárnak készül és így tovább. S mivel az iskolák nálunk többfélék: részint magán­kézben vannak, részint ál­lamiak. a módszerekben meglehetősen nagy a sza­badság. Ami egységes, az a követelményrendszerünk. Mindegy tehát, ki hol vé­gez. ahhoz hogy továbblép- ien. bizonyos alapvizsgá­kon meg kell felelnie. — Vannak-e olyan elemei e képzési rendszernek, amit nálunk is meghonosítható- nak tart? — A hazánkban alkalma­zott központosított vizsga­rendszer bevezetése itt is haszonnal járna ... Lénye­gesnek tartam a már meg­szerzett ismeretek folya­matos kontrollját. Így például a középisko­lákban időről időre úgynevezett szintfelmérö teszttel kellene ellenőriz­ni. meddig jutottak a gye­rekek. Ez a szisztéma Ang­liában is most kerül be­vezetésre. Volt is erre egy kísérletünk tavaly Eger­ben. A megyei pedagógiai intézettel közösen első osz­tályos gimnazistáknál mér­tük fel. hogy év végén mennyit sajátítottak el an­golból. Megbízható infor­mációkat adhat ez a felmé­rés a tanár, a szülők, és a diákok számára. Fontos, hogy ellenőrizzük, vajon az alapokat jól tudják-e. hiszen erre lehet építeni a továbbiakban. — Tanított magyar kö­zépiskolában is. Mik a ta­pasztalatai? — Meglehetősen nagy a tananyag a heti óraszámhoz képest. Ilyenkor a pedagó­guson múlik. hogyan sze­lektál. Ahhoz, hogy vala­ki egy nyelv ismeretében a középfokú vizsgáig eljus­son — megítélésem szerint — három évi folyamatos tanulásra van szükség heti hat órában. A korábbi is­mereteket is folyton ébren kell tartani. Szerintem Ma­gyarországon nagyon so­kan vannak, akik ismernek nyelveket. megértik azo­kat. csak éppen beszélni nem tudnak. Korántsem olvan rossz a helyzet önök­nél. mint ahogyan sokan ál­lítják a világon a közép- mezőnvhöz tartoznak. — Talán a módszereken kellene változtatni? — Nincs „csodamódszer''. A beszédcentrikusságot per­sze fontosnak tartom, de az út. amelyen keresztül valaki eljut egy nyelv bir­toklásához. lehet nagyon különböző. Az egyéni szor­galom. kitartás elengedhe­tetlen. — Ehhez persze fel kelle­ne kelteni a tanulók érdek­lődését .. . — Sokkal jobb eredményt érnének el. ha a nyelvtanu­lást eszköznek tekintenék, és nem célnak. Mondok egy Nicholas Tayler: Jövőre Inter­national House nyelv­iskolát nyit Egerben is (Fotó: Tóth Gizella) példát. Ha valaki vonzó­dik egv tudományág iránt, akkor ebben a témában kell cikkeket, könyveket olvas­nia. — Ha már itt tartunk, ön hogy ismerkedett meg a mi nyelvünkkel? — Figyeltem az embe­reket. Könnyű dolgom volt. hiszen attól kezdve, hogy ideiöttem. az autóbuszon, az üzletekben rákényszerül­tem erre. Próbáltam egy- egv szófordulat belső lo­gikáját mágam megfejte­ni. Kerestem a hasonlósá­gokat. és eltéréseket más nyelvekkel. Nézegettem a napilapokat és a Ludas Matyit. Az első könyv, amit magvarul elolvastam egy Agatha Christie regény volt. Sokat segítettek a te­levízió reklámfilmjei is. — Hisz az audiovizuális oktatás sikerében? — Az biztos, hogy a vi­deo. a film nagyon hasz­nos. Nem véletlen. hogy népszerű az Egri Ifjúsági Ház idegen nyelvű film­klubja! Jó lenne, ha a Ma­gyar Televízió is több mű­sort sugározna eredeti hang­gal. Azt hiszem a műhol­das adások robbanásszerű változást hoznak e tekintet­ben ... — Magyarországon az is­kolások nyolc évig tanul­ják az oroszt. Mégis kike­rülve nem sokan dicseked­hetnek azzal, hogy jól el­boldogulnak ... — Szerintem nagyobb vá­lasztékot kellene biztosí­tani már kezdetben is. Le­hetőséget adni arra. hogy a gyerekek első kötelező tárgyként más szocialista országok nyelvét is meg­ismerhessék. A nyolc évet én is pazarlásnak tartom. Ha a tanuló egy adott kö­vetelményrendszernek ha­marabb megfelel, s alap­vizsgát tesz. az iskolában kötelezőként ugyanaz alatt az idő alatt legalább még egy nyelvet elsajátíthatna. Ezt akár meg lehetne szer­vezni a tanintézetek együtt­működésével. — Ez bizonyára ösztönöz­né is a fiatalokat . . . — Szeretném még egy­szer hangsúlyozni: a ko­moly munka, az egyéni szor­galom akkor is elengedhe­tetlen. Erőfeszítések nél­kül nem megy. Nem na­gyon hiszek azoknak, akik az adottságok hiányára hi­vatkoznak. Egy bizonyos szintig mindenki képes el­jutni. legfeljebb lassúbb lé­pésekkel ... ★ Az utóbbi években meg­kongattuk a vészharangot. Nyelvkönyvek tömkelegé je­lent meg. s tele vannak az újságok hirdetéssel, amely­ben ..csodatudorok" rövid idő alatt ígérnek eredményt, távoktatással. levelezéssel, mindezt néhány „adv” be­fizetése ellenében. Ez te­hát üzlet is. Hogy a tanár­nak. tanítványnak is ic ..üzlet” legyen, ahhoz tisz­tázni kell néhány dolgot, el­oszlatni a illúziókat... Jámbor Ildikó Ezt az írást vitacikknek szánjuk. Várjuk olvasóink véleményét e témában. A jövőben más idegcnnyelv- oktatással foglalkozó szakembert is megszólaltatunk. Új sorozatok az új esztendőben A Klinika című NSZK filmsorozat szereplőinek egy csoport, ja, (Január 5-e. kedd 20.05 XII 1. Haza férés) Az új esztendő első „iga­zi” hetében — hiszen az elő­ző hét eleje még az ó- óvre esett — egy új sorozat kezdődik a televízióban. S ami örvendetes: ezeknek túlnyomó többsége saját — tehát a Magyar Televízió­ban készült — produkció. A múlt kedden befejező­dött A nagy tölgyfa árnyé­kában című olasz „család- regény”. Helyét egy 12 ré­szes, NSZK-beli sorozat ve­szi át. Míg az előzőben né­hány neves színésszel talál­kozhattunk, a Klinika rendezője kevéssé, főszerep­lője pedig egyáltalán nem ismerős — legalábbis szá­momra. Most alkalmunk lesz elbírálni, vajon a nép­szerű csehszlovák kórházi és mentős történetekkel .fel­veszi-e a versenyt ez a nyu­gatnémet „egészségügyi” so­rozat, amelynek rendezője Alfred Vohrer, főszereplője pedig Klausjürgen Wussow. Az új sorozat január 5-én indul, az 1-es programban. 20 óra 05 perckor. Ugyancsak 5-én kezdik su­gározni az Uránia című, ötrészes ismeretterjesztő so­rozatot, amely széles téma­kört ölel fel. Az első részt délután, 17 órai kezdettel láthatjuk. Újra jelentkezik a nép­szerű és kitűnő Száza­dunk. Bokor Péter író­rendező és alkotógárdája külön alsorozatban dolgoz­za fel az 1944-es esztendő történetét, pontosabban a hazánk náci megszállásától a felszabadulásig terjedő időszakot. A Végjáték a Du­na mentén című alsörozat- nak eddig 1:2 filmjét láthat­tuk. A további nyolc rész sugárzását január 16-án kez­di meg a televízió. Kortárs magyar dráma­írók műveit dolgozza fel a Kortársaink képér, ny ő j e című sorozat, amely­nek első darabját január 7- én* 20 óra 05 perces kez­dettel láthatjuk. A mű ere­deti címe: A lepecsételt lakás, szerzője Vészi End­re, rendezője Szirtes Ta­más. Főszereplők: Szabó Gyula, Pásztor Erzsi, Rác­kevei Anna. A történet kö­zéppontjában egy aranyszí­vű öregúr és egy fiatal há­zaspár áll — no meg egy üres lakás. Másnap, január 8-án, a Balatonról kezdődik négyrészes sorozat. A négy rész megismertet kedvelt ta­vunk történetével, állat- és növényvilágával és azt vizs­gálja, milyen jövő var a Balaton ra. Január 9-én ötrészes hon­ismereti sorozat sugárzása kezdődik. Nekem ne.len­ne hazám? a címe, alcí­me pedig\Egy operatőr honismereti műsora. Szabados Tamás, a sorozat rendező-operatőre korábban így írt készülő műsoráról: Évekkel ezelőtt gya­log végigfilmeztem Magyar- országot. A „Másfél millió lépés Magyarországon” soro­zat készítése közben szám. tálán olyan csodálatos he­lyen forgattam, ahova — megfogadtam — még egv film erejéig visszatérek. Az akkor 10—20 másod­percben felvillantott szép­ségek most önállóan jelen, nek meg ebben a sorozat­ban, amelyben a többi kö­zött 400 éves tölgyeket, ró­mai fürdőt, vízesést és sok más érdekességet látha­tunk. Közkedvelt orvostörténe­tek, történelmünk, szép tá­jak, mai dráma — bő vá­lasztékot kínál a tévé prog­ramja ez év kezdetén. Csak legyen időnk megnézni mindazt, ami bennünket ér­dekel! (erdős)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents