Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 13. szám ÁRA: 1988. január 16., szombat 2,20 FORINT Egymás melle tt Elszaporodtak hazánkban a borúlátó emberek. Ha valahol összetalálkoznak ketten, szinte mindjárt beszédtéma, hogy nyakunkon a cudar idők. vége a könnyebb, a ió életnek. Több a kesergés, mint a derű. az öröm a szavakban. Számosán odáig elmennek. hogy egyenesen kilátástalannak ítélik a jövőt. Mintha a magyar történelem sohasem állított volna elénk a jelenleginél is nagyobb akadályokat, meg- oldhatatlanabbaknak tű- nőbb feladatokat! Könnyen elfeledjük még az időben közelebbi problémáinkat, a nem túlságosan régen valamennyiünktől követelt próbatételt is. Hát még a II. világháborút közvetlenül követő esztendők összehasonlíthatatlanul jelentősebb erőfeszítéseket kívánó igyekezetét, helytállását! Pedig a tények: tények. Aki nem élte át. az elolvashatta. megtanulhatta, amire ez az ország képes volt a jelenleginél sokkal sanyarúbb körülmények közepette is. S meggyőződhetett arról, hogy nem valamiféle csoda segített rajtunk, hanem elsősorban mi magunk tettünk a jobbért. Legfőképpen a saját ioarkodásunkkal sikerült felemelkednünk a romokból. megerősítenünk azt a társadalmi rendszert, amelv ellentmondásaival, buktatóival. csalódásaival együtt is a legközelebb áll hozzánk. a leginkább szolgálhatja vágyaink beteljesedését. Igaz. az emlegetett régebbi időkben valahogy - hasonlóbbaknak találtuk érdekeinket, jobban egymás mellé álltunk biztatás nélkül is. Közelebbről éreztük teendőink súlyát, cselekedetünk felelősségét, könnyebben. gyorsabban mozdultunk. Nagyobb volt az akaratunk, a kitartásunk. csak akkor nyújtottuk a markunkat, ha a dolgunkkal végeztünk, vagy evakran még akkor sem. Megértettük azt is. ha nem kaphattunk. Eszünkbe sem jutott keseregni, háborog- ni. amiért az annyira sóvárgott pénz, gazdagság váratott magára. Felismertük, tudtuk, hogy hol a helyünk, mi a dolgunk. s amit tennünk kell. azon osztoznunk illik! Aztán osztoztunk is tisztességgel ! Miért hát a mostani so- pánkodás. elbizonytalanodás. amikor annyi előttünk a pozitív példa, tapasztalat? Nem okosabb, célravezetőbb-e. ha mielőbb nekivágunk megint a tennivalóinknak. s egy emberként munkálkodunk ismét a kijelölt program legeredményesebb megvalósításán? Azoknak a gondoknak az eloszlatásán, amelyek kialakulásában így vagy úgy. végsősoron valamennyien ludasak vagyunk. S amelyek elsimításáért elfeled- tetéséért csakis közösen tehetünk a legtöbbet. Gyóni Gyula AZ MSZMP SZÁMÍT A MUNKÁSŐRSÉGRE Magas színvonalú munka a megyei törzsben Polonkai András megyei munkásőrparancsnok beszámolóját tártja Tegnap, pénteken délután Egerben a Munkásőrség megyei parancsnokságán tartotta meg a kiképzést záró és az új kiképzési évet nyitó ünnepélyes gyűlését a Munkásőrség megyei törzse. A jelentéstétel és a Himnusz elhangzása után Molnár József, a törzs pártalap- szervezetének titkára mondott • elnöki megnyitót, üdvözölte a jelenlévőket, többek között az elnökségben helyet foglaló Barta Alajost, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkárát, Farkas Sándort, az SZMT vezető titkárát, Borzák Lajost, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának osztályvezetőjét, valamint a társ fegyveres erők, szervezetek parancsnokait, a gazdasági egységek, szervek vezetőit. Ezt követően Polonkai András, a Munkásőrség megyei parancsnoka tartotta meg beszámolóját. Bevezetőjében elmondotta, hogy a most zajló egységgyűlések nagy társadalmi érdeklődést keltő, politikai tömegfórumokká váltak, az érzelmekben gazdag, embercentrikus gyűlések a társadalmi nyilvánossághoz szólnak. Nyitottságuknál fogva alkalmasak arra, hogy az aktuális politikai, gazdasági és a soron következő munkásőri feladatokra mozgósítsanak. Ezt részletesen is bizonyi~ tóttá, indokolta. Később arra a kérdésre adott választ, amely napjainkban jó vagy rossz szándékkal felbukkan: kell-e a Munkásőrség, napjainkban szükség van-e a testületre? — Erre a kérdésre Kádár János és Lázár György elv- társak a testületnél tett látogatásuk során adták meg a választ: az MSZMP számít a Munkásőrségre — mondotta a parancsnok. — A Munkásőrség a forradalomban született, harcban a szocializmus ^megvédésére, az ellenforradalom leverésére, és a szocialista Magyarország építéséért vívott küzdelemben vált azzá, ami lett. Tevékenysége szerves része az elmúlt időszak történelmének, rvégérvényesen beilleszkedett halfánk politikai rendszerébe. Társadalmi, politikai és fegyveres szerepe nem csökkent, ellenkezőleg: új tartalmat nyert. Létezésével mindenki előtt egyértelművé teszi a párt, a munkásosztály és a nép közötti szoros kapcsolatot. Később egy másik gondolatmenetre válaszolva, mármint arra, hogy mi ma a munkásőrök legfontosabb eszköze a politika szolgálatában, többek között ezt mondta: — A meggyőzés legyen a legfontosabb eszközünk ma, álljunk ki a párt politikája mellett és dolgozzunk érte, naponta hittel, meggyőzően agitálva céljaink megvalósítása érdekében. A beszámoló további része a testület múlt évi feladatainak értékelésével foglalkozott. Elhangzott, hogy a kiképzési feladataiknak magas színvonalon tettek eleget a megye munkásőrei annak ellenére, hogy jelentősen csökkent az erre fordított idő, és a munkaidőből történő igénybevétel is 30 százalékkal apadt, s ez a tendencia az idén tovább erősödik. A beszámolót követően a szocialista versenymozgalomban elért eredményekért kollektív és egyéni kitüntetések átadására került sor, miközben Borzák Lajos, a Munkásőrség országos parancsnoka köszönetét és jókívánságait tolmácsolta a jó munkáért az egységnek, majd átadta az országos pa~ roncsnak köszönőlevelét és egy-egy szál piros szegfűt Szlávik Flóriánná, Török Kálmánná, Farkas Tiborné, dr. Donkó Andrásné és Kovács Jánosné munkásőrfe- leségeknek, akiknek férjei ezen a napon vették át a Szolgálati Érdemérem 30, 25 és 20 évi szolgálat után járó kitüntetést. Kiváló parancsnok lett: Majoros István, Jágerszky Gyula, Tóthpál András. Kiváló Munkásőr kitüntetést kapott: Dojbt István, Bod~ nár Sándor, Erdei László, Király László, id. Hágen István és Rompos Tibor. A Szolgálati Érdemérem 30 évi szolgálat után járó kitüntetéssel és késszurony emléktárggyal jutalmazták dr. Király Editet, Szlávik Flóriánt, és Török Kálmánt. Késszuronyt vehetett át: Farkas Endre, Pintér Ba~ lázs, Tatai István, Tihaméri Imre és Szántó István. 25 évi szolgálati fokozattal Farkas Tibort, 20 évivel pedig dr. Donkó Andrást és Kovács Jánost jutalmazták. 15 évi szolgálat után négy, tíz év után 6, ötévi szolgálat után pedig 8 munkásőr vette át a kitüntetést. Leszerelésük, illetve tartalék- állományba vonulásuk alkalmából Munkásőr-emlékér- met és -emléklapot kapott öt, emléklapot pedig négy fő. A megyei pártbizottság üdvözletét és elismerését Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára tolmácsolta ezt követően. Mint mondotta, minden év január eleje fontos politikai események időszaka megyénkben. Ezek közé tartozik a munkásőrök számvetése is, amelyet a lakosság számon tart, mert a munkásőrök eddig is bizonyították, hogy egyetértenek a párt politikájával, és tesznek is érte. Azt is megemlítette — többek között —, hogy ebben a térségben az emberi szó nem hiánycikk és az emberi kapcsolatok erősítésére a mostani időszakban nagy szükség van. A párt az elmúlt három évtized alatt bebizonyította, hogy vállalja a gondok és nehézségek megoldását, és erre törekszik a jövőben is. Ehhez kérte a munkásőrök segítségét is. A gyűlés zárszóval, az Internacionálé hangjai mellett ért véget. Fazekas István Azt egységgyűlés résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Szántó György) AZ ORSZÁGGYŰLÉS KERESKEDELMI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A téma: a vendéglátás helyzete, továbbfejlesztésének lehetőségei A vendéglátás helyzetéről, fejlesztésének lehetőségeiről volt szó az Országgyűlés Kereskedelmi Bizottságának pénteki ülésén, amelyet a Parlamentben tartottak. A testület Nyers Rezső elnök vezetésével megvitatta az élelmiszerekről szóló 1976-ban elfogadott törvény módosításával kapcsolatos rendelettervezetet is. A vendéglátás elmúlt évi forgalma meghaladta a 62 milliárd forintot — derült ki a képviselők elé terjesztett írásos beszámolóból. A vendéglátó helyek száma tíz százalékkal nőtt, s több mint hétezer az e területen tevékenykedő magánkereskedők száma. Dr. Vincze Imre kereskedelmi miniszterhelyettes szóbeli kiegészítéséből az is kitűnt, hogy 1987-ben javult a vendéglátás jövedelmezősége, e vállalatok vállalkozási tevékenysége, s jobb lett a menedzseri munka is. Továbbra is meghatározó szerep jut az idegenforgalomnak, amely a nyugati turisták számára még mindig olcsó. Sajátos helyzetet foglal el a munkahelyi, illetve az iskolai étkeztetés már- csak azért is, mert megszűnt az elmúlt év végéig élvezett fogyasztói árkiegészítés, s emiatt az idén 27,4 százalékkal emelkedik itt az árszint. A kereskedelmi vendéglátásban mérsékelt forgalom- és árrésnövekedés mellett mintegy 20 százalékos eredményjavulást rögzítettek, míg a szövetkezeteknél a tavalyi árbevétel mintegy 3 százalékkal nőtt. Annak ellenére. hogy a gazdálkodási helyzet stabilizálódott, számos feszültségpont található. Többek között nem tapasztalható előrelépés a kiszolgálás kulturáltsága, a személyzet magatartása és szakképzettsége terén. A fogyasztói érdekvédelem helyzete, valamint a társadalmi tulajdon ellen elkövetett szabálysértések, bűncselekmények számának alakulása sem mutat kedvező képet. Az új üzemeltetési formában működő üzletek sem hozták meg a várt színvonalemelkedést. A szerződéses üzemeltetés negatív jelenségei összefüggnek a vendéglátó vállalatok, szövetkezetek és a vállalkozók között létrejött szerződések hiányosságaival. Az adó- és árreform új helyzetet teremt a vendéglátással foglalkozó gazdasági szervezetek működésében, de dr. Vincze Imre hangsúlyozta, hogy így is működőképes maradt ez az ágazat. Az idén 74,5 milliárd forintos bevétellel számolnak. Az élelmiszerek árának emelkedése itt is érzékelhető lesz. Az ételek általában a nyersanyagár emelkedésével arányosan, az élvezeti cikkeké pedig a kivetett adó mértékével drágulnak. A miniszterhelyettes többek között kiemelte: ésszerű költségtakarékossággal, megfelelő, kulturált kiszolgálással a szerényebb igényeket is kielégítő kínálattal biztosítható az előrelépés. A képviselők hozzászólásaikban megfogalmazták, hogy szükséges a gyorsétkező-hálózat szélesebb körű elterjesztése, az elkövetkezőkben nagyobb figyelmet kell fordítani a munkahelyi és az iskolai étkeztetésre, hiszen az állampolgárok nagy része elsősorban e területeken veszi igénybe a vendéglátás szolgáltatásait. Arról is szó volt, hogy az idegen- forgalmilag kevésbé kiemelt helyeken nemegyszer riasztó állapotok is tapasztalhatók. Barta Alajos, a Heves megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő az írásos tájékoztatóban lévő egyik javaslattal kapcsolatban megjegyezte: — Itt az áll. hogy e bizottság egyetért azzal: váljanak teljes körűvé az új üzemeltetési formák a vendéglátásban, az elkövetkező három évben. Nem volna helyes, ha ezt általánosítanánk. mivel ez sértené azokat a vállalatokat, amelyek elismeréssel dolgoznak. Ilyen például a megyénkben lévő Szőlőskert vendéglő is, amely a Gyöngyszövé, s nem új üzemeltetési formában dolgozik. De úgy, hogy elégedett a személyzet, csakúgy, mint a betérők. A fogyasztói árszínvonal alakulásával összefüggésben sokan felteszik a kérdést, képesek leszünk-e a legfeljebb 15 százalékos emelkedést tartani. A vásárlók napról napra szembesülnek ezzel a kérdéssel. Sajnos, vannak olyan kedvezőtlen tapasztalatok is, amelyek miatt sokan bosz- szankodnak. Ilyen például, hogy csökken az olcsó termékek köre, a kínálat nem megfelelő ezekből. Nem kielégítő a választék egyebek között a kéttojásos tésztából, aztán a malomipar elsősorban a drágább réteslisztet kívánja ráerőltetni a vevőkre a finomliszt helyett. Ügy tűnik, az ipar egy része a drágább cikkek előállítására törekszik. Javasolta, hogy a kereskedelmi bizottság fejezze ki elismerését az élelmiszer-kereskedelemben dolgozók elmúlt év végi, s ez év eleji munkájáért. Hangsúlyozta azt is, hogy ebben jó társakra találtak az élelmiszeripari vállalatokban. A testület egyhangúlag egyetértett azzal, hogy ily módon is el kell ismerni azok munkáját, akik állták az év végi vásárlási rohamot, s helytálltak a leltározásban és az árazásban is. A bizottság többek között javasolta, hogy ki kell dolgozni a vendéglátóipar reformjának programját. Szükséges a gyorsétkeztetés terjesztése, a vállalati központok belső irányítási rendszerének fejlesztése, az állami tulajdonú üzletek, üzletközpontok rezsijének csökkentése. Fontos, hogy szakvéleményt adjanak a gyermek- élelmezésről: a jelenleg biztosított anyagiak elegendők-e arra, hogy a kicsinyek megfelelő tápértékhez jussanak? Ezt követően az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításra került napirendre, melynek előadója, dr. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár volt. A hozzászólásokban megfogalmazódott, hogy a törvény elfogadása óta jelentős változások következtek be az élelmiszer- termelésben, igényesebb lett a bel- és külföldi piac, szigorúbbá váltak a minőségi követelmények. Mindezeket a változásokat követnie kell a jogi szabályozásnak is. Homa János
