Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-11 / 292. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. december 11., péntek Véget ért Washingtonban a szovjet-amerikai csúcstalálkozó (Folytatás az 1. oldalról) gan washingtoni csúcstalálkozója idején megtartani. A rakéta különleges problémát okozhat: a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták ugyanis a 'két ország fegyvertárában any- nyi fegyvernek számítanak, amennyi robbanófej cétba- juttatására alkalmasak. A Trident—2 típusú rakéták eleddig legfeljebb tíz robbanófejjel voltak felszerelve, s ha ezután már 12 robbanófejet hordoznak, akkor — a SALT—II. szerződés értelmében — az Egyesült Államoknak csökkentenie kellene ilyen rakétái számát. Washington azonban már korábban közölte, hogy a SALT—II. rendelkezéseit nem tekinti érvényben levőknek. Amerikai közlés szerint egyébként az új rakétakísérletet „néhány napon belül, esetleg már pénteken" mindenképpen végrehajtják. Búcsúünnepség — katonai tiszteletadással Sikeresnek minősítette Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a csütörtökön véget ért háromnapos washingtoni csúcstalálkozót. A Fehér Ház előtt zuhogó esőben köszöntek el egymástól. Búcsúbeszédeikben elsősorban a most létrejött szovjet—amerikai leszerelési egyezményt méltatták. Leszögezték, hogy van bizonyos előrehaladás a hadászati fegyverek" csökkentésének kérdésében és más kérdésekben, nem ismertettek azonban konkrét eredményeket, megállapodásokat és nem szóltak Reagan esetleges moszkvai látogatásáról sem. A búcsúünnepségen, amelyet hagyományos formák között, katonai tiszteletadással rendeztek meg, mindkét vezető felesége társaságában lépett fel az emelvényre. Elsőnek Reagan elnök foglalta össze a találkozó eredményeit, majd Mihail Gorbacsov mondott beszédet. ★ Főtitkár úr, az elmúlt napok mindkettőnk számára valóban izgalmasak voltak. Honfitársainknak, akik figyelemmel kísérték tárgyalásainkat. munkánkat befejezve. örömmel jelenthetem, hogy ez a csúcstalálkozó egyértelműen sikeres volt. Mint a nemzeti karácsonyfa tetején lévő csillag, amelyet az ön érkezésének estéjén gyújtottunk meg, főtitkár úr, ez a találkozó reménysugárral világította meg az eget a jóakaratú emberek számára. S ahogy most elválunk, a két fél kötelessége lesz annak biztosítása, hogy ez a ragyogás ne 'ho- mályosodjék el, s hogy megfeleljünk kötelezettségeinknek. amikor megtesszük a további lépéseket az országaink. népeink közötti kapcsolatok javításában. Úgy gondolom, a főtitkár úr és én egyaránt megelégedéssel távozhatunk tárgyalásainkról. Bebizonyítottuk, hogy az olyan ellenfelek is, akiket a legalapvetőbb filozófiai nézetkülönbségek választanak el egymástól, képesek a nyílt, az egymás iránti megbecsüléstől áthatott tárgyalásra egymással, s megfelelő kitartással megtalálhatják a közös alapot. Nem titkoltuk el azokat a súlyos nézetkülönbségeket, amelyek elválasztanak bennünket, s ezek közül sok természetesen továbbra is fennmarad. Egyik elődöm, Franklin Delano Roosevelt egy alkalommal azt mondotta, hogy „puszta vágyálmokkal nem lehet átírni a történelmet". Ebben a szellemben folytatott megbeszéléseink célratö- rőek voltak és arra szolgáltak, hogy megnyissák az átgondolt eszmecserét kormányaink között, az előttünk álló kritikus kérdésekről. Az emberi jogokról folytatott eszmecserénk aláhúzta, hogy milyen elsődleges fontosságot tulajdonítanak a nyugati demokráciák az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának. Örülök annak, hogy a csúcstalálkozó során foglalkoztunk ezzel a nagy fontosságú kérdéssel és biztosítottuk azt, hogy kormányaink legmagasabb szintjén folytassuk a tárgyalást az emberi jogokról. Ugyancsak célratörőek voltak a regionális konfliktusokról folytatott tárgyalásaink is. Ezek a konfliktusok továbbra is nagy emberáldozatokat követelnek, súlyosan nehezednek rá a kelet—nyugati kapcsolatokra. A főtitkár úr és én különböző álláspontokat juttattunk kifejezésre. Ezt a legnagyobb nyíltsággal tettük meg, s már csupán ezért is hasznosak voltak az ebben a tárgykörben folytatott megbeszéléseink. Ezen túlmenően egyetértettünk abban, hogy feltétlenül szükség van az ilyen konfliktusok valódi politikai megoldásának keresésére. Mindezek ellenére nem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. Folytatnunk kell tehát az olyan politikai megoldások felkutatását, amelyek előbbre mozdítják az ilyen háborúktól szenvedő népek békéjének és szabadságának ügyét. Az ajtót kitártuk, s az nyitva marad a regionális válságok befejezésére irányuló komoly megbeszélések előtt. A nyitott ajtókról szólva, Gorbacsov úr és én egyetértünk abban, hogy kívánatosnak tartjuk a szabad és átfogóbb személyes kapcsolatokat, a mesterséges akadályok eltávolítását a Szovjetunió és az Egyesült Államok népének útjából. Ahogy azt köszöntő beszédemben is elmondottam, az a tény, hogy kormányaink között nézeteltérések vannak, nem lehet akadálya annak, hogy népeink barátok legyenek. Természetesen a legnagyobb eredmény ebben a három napban annak a szerződésnek aláírása volt, amely az Egyesült Államok és a Szovjetunió nukleáris fegyvereinek egy teljes osztályát számolja fel. Egy másik elődöm, az az elnök, akit ifjú korom óta tisztelek, Calvin Coolidge egyszer azt mondotta, hogy „történelmet csupán tettekkel lehet csinálni". Nos, hatalmas erőfeszítésre, a tárgyaló- küldöttségek szinte emberfeletti kitartására volt szükség ehhez mindkét fél részéről, de a végeredmény olyan szerződés, amely valóban történelmet csinál. Ez a szerződés mindkét népnek érdekében áll, de mégis úgy vélem, hogy a nyertes az egész emberiség. Végre megkezdtük annak a feladatnak megvalósítását, hogy a valóságban is csökkentsük ezeknek a gyilkos fegyvereknek számát, ne csupán korlátozzuk annak növekedését. Bármennyire is büszkék vagyunk az INF-szerződésre, azt csupán kezdetnek kell tekintenünk, nem pedig befejezésnek. Most megvan a lehetőség a fegyverzet további csökkentésére, örömmel állapítom meg, hogy az elmúlt három napban történt bizonyos előrehaladás a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló szerződés irányában. Az egyedi megállapodások önmagukban nem tarthatják fenn az előrehaladást. Arra van szükség, hogy realista módon ismerjük el egymás szándékait és célkitűzéseit, olyan folyamatra van szükség, amelyben gyakorlatias és célratörő módon foglalkozunk a nézetkülönbségekkel. Türelemre, alkotó megközelítésre és kitartásra van szükségünk ahhoz, hogy elérjük azt, amit magunk elé tűztünk feladatként. A csúcstalálkozó eredményeként megerősödtek az ilyen kapcsoAz elutazás előtti utolsó, négyszemközti tanácskozás latok kiépítésére szolgáló keretek. Feltett szándékom, hogy kihasználom ezeket a kereteket. Célom, amely véleményem szerint az ön célja is, főtitkár úr. a kormányaink közötti alkotóbb viszony megteremtése, a hosszú távra szóló, nem pedig az átmeneti javulás. Együttesen előmozdíthatjuk népeink biztonságosabb és virágzóbb jövőjét, a békésebb világot. Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy ez a feladat milyen bonyolult kihívást. milyen különleges felelősséget jelent. A második világháború idején, amikor oly sok fiatal orosz szolgált a frontokon. a „Várj ream" című költemény valóságos ima lett az orosz családok ajkán, akik arról álmodoztak, milyen boldogságot hoz majd egy napon számukra a találkozás szeretteikkel. A világ békéjének és szabadságának ügye, főtitkár úr. még mindig vár — s eleget várt már. Gorbacsov főtitkár, Gorba- csova asszony, jó, hogy eljöttek Amerikába, feleségem, Nancy és én örülünk annak, hogy itt köszönthettük önöket. Látogatása rövid volt ugyan, de remélem, hogy az Egyesült Államok szellemének, lelkének jobb megértését tudja most magával vinni. S ha visszatér Moszkvába. kérem adja át a szovjet népnek az amerikai nép legjobb, békés és boldog új esztendőre szóló kívánságait. Köszönöm és isten óvja önöket útjukon. ★ Tisztelt elnök úr! Tisztelt Reagan asszony! Hölgyeim és uraim! Ezekben az elutazásom előtti utolsó órákban elégedetten állapítjuk meg, hogy a washingtoni látogatás egészében igazolta reményeinket. Három nap feszült munka, a szovjet—amerikai kapcsolatok és a világhelyzet időszerű témáinak tárgyszerű és nyílt megbeszélése áll mögöttünk. _ Nem keveset végeztünk. Szeretném különösen kiemelni a nukleáris korszak történetében példa nélkül álló eseményt: annak a szerződésnek az aláírását, amelynek értelmében a katonai, stratégiai értelemben vett két legnagyobb hatalom kötelezettséget vállalt arra, hogy gyakorlatilag megsemmisíti nukleáris fegyverzetének egy részét. Reméljük, hogy ezzel kezdetét veszi a nukleáris leszerelés folyamata. A Ronald Reagan elnök- ikei folytatott tárgyalásaink bizonyos haladást mutattak e folyamat központi kérdésében, a hadászati támadófegyverek — a világ legnagyobb pusztító erejű fegyverei — jelentős csökkentésének ügyében, bár e téren még nem kevés munka maradt. Hasznos volt a vélemény- csere, amely lehetővé tette, hogy kölcsönösen megvilágítsuk a regionális konfliktusokkal, a kétoldalú kapcsolatokkal és az emberi jogokkal összefüggő álláspontunkat. Ezek közül néhányban a jelek szerint hamarosan olyan konkrét döntéseket, hozhatunk, amelyek kielégítenek mind bennünket. mind más országokat. A washingtoni tárgyalások lényeges eredményének bizonyult az, hogy mintegy meghatároztuk a jövendő közös munka napirendjét. Az nagymértékben lehetővé teszi, hogy előre lássuk az országaink közötti párbeszéd menetét, s mindez kétségkívül építő jelentőségű. Bár a látogatás alatt a legfontosabbak az Egyesült Államok elnökével folytatott tárgyalások voltak, semmiképpen sem csökkente- ném a kongresszusi tagokkal és más politikai személyiségekkel, az üzleti körök, a közvélemény, a tudomány, a kultúra képviselőivel, a tömegtájékoztatási eszközök vezetőivel tartott találkozók jelentőségét. Az ilyen érintkezés lehetővé teszi, hogy mélyebben és alaposabban megismerjük egymást, gazdag lehetőségeket •nyújt níézieteink, értékeléseink, sőt, megkövesedett sztereotípiáink ellenőrzésére. Mindez fontos a politika, a népek és az államok közeledése szempontjából. Ezek a találkozók megerősítették azt a benyomást, hogy az amerikai társadalomban nő a szovjet—amerikai kapcsolatok egészségesebbé tételére, javítására irányuló törekvés. Vagyis viszonzásra talált az a folyamat, amely régóta kibontakozott. a szovjet nép körében. Amikor elbúcsúzom Amerikától, bízom abban, hogy újra találkozhatunk ezzel az országgal, és arra számítok, hogy akkor majd nemcsak a fővárost láthatom, hanem közvetlen kapcsolatot teremthetek az ország nagyszerű népével, közvetlenül vitatkozhatom, véleményt cserélhetek az egyszerű amerikaiakkal. Feltételezem, hogy az, amit a mostani találkozó és tárgyalások eredményeként elértünk, segít abban, hogy idővel jelentősen javítsuk a világban és magában Amerikában is kialakult légkört országom: a Szovjetunió helyesebb és türelmesebb megismerése érdekében. Ma a Szovjetunió és az Egyesült Államok közelebb került a közös célhoz. a nemzetközi biztonság erősítéséhez. Ezt a célt azonban még nem értük el. További nagy munka áll előttünk. Ehhez halogatás nélkül hozzá kell látni. Elnök úr! Az Egyesült Államok tisztelt polgárai! Köszönetét mondunk vendégszeretetükért, s az egész amerikai népnek sikert, boldogságot és békét kívánok. Köszönöm figyelmüket. ★ A beszédeket követően a két vezető kézfogással búcsúzott egymástól, majd Gorbacsov gépkocsival indult vissza szálláshelyére. A szovjet vezető közép-európai idő szerint a késő esti órákban még amerikai üzletemberekkel találkozott, majd sajtókonferenciát tartott és ezt követően utazott el az amerikai fővárosból. Reagan este — közép-európai idő szerint már késő éjszaka — televíziós beszédet mondotta találkozóról. Konzervatív újságíróknak adott külön nyilatkozatot Reagan amerikai elnök, hogy megnyugtassa a csúcstalálkozó, az új szovjet—amerikai leszerelési szerződés ellenfeleit: nem adta fel korábbi elveit és a szerződés nem veszélyezteti az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságát. „Nem adom fel az éberséget — mondotta egyebek között az elnök. — Ügy látom azonban, hogy megvan a lehetőség arra, 'hogy a két rendszer békében folytassa a versengést." Az elnök kikelt jobboldali bírálói ellen, akik azt hangoztatják, hogy „feladta elveit” és „gyengének mutatkozik” a Szovjetunióval szemben. Reagan azt erősít- gette, hogy a jelenlegi megállapodás éppen „az erő pozíciójából” született és „a szovjetek felismerték, hogy az Egyesült Államok nem akar minden árat megfizetni a megállapodásokért”. ★ Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken Berlinben tájékoztatni fogja a VSZ-tagállamok testvérpártjainak első és főtitkárait Reagan elnökikel folytatott tárgyalásairól. A hírt Jurij Gremitszkih, a szovjet külügyminisztérium sajtófőosztálya vezetőjének első helyettese közölte csütörtökön Moszkvában a TASZSZ diplomáciai tudósítójával. A szovjet diplomata szerint a berlini találkozón „várhatóan főleg a szovjet— amerikai csúcstalálkozó eredményeiről lesz szó. A tárgyalásokról Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára tart tájékoztatót”. Világvisszhang A kedden aláírt szovjet— amerikai megállapodás világszerte általában kedvező visszhangra talált. A különböző államok politikusai egyúttal annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez csak az első lépés a világ- béke felé vezető úton. PÁRIZS: Francois Mitterrand francia elnök — a korábbi francia ellenvéleményekre válaszolva — azt mondotta, hogy a washingtoni megállapodás bírálata kárt okozhat az európai biztonságnak. „Ami történt, nem sok, de jelentős” — mondotta. „Jobban szeretnék, ha túlfegyverkeznénk?" — tette hozzá. Az első francia kommentárok egyébként általában negatívan foglaltak állást. PEKING: Kína vezető lapja, a Zsen- min Zsipao szerdai számában első oldalas kommentárban üdvözölte a Washingtonban aláírt megállapodást. A Kínai Kommunista Párt központi lapja rámutat, hogy annak eredményeként bizonyos mértékben csökken a nemzetközi feszültség. A kínai pártlap a szovjet—amerikai megállapodás létrejöttét elsősorban a világközvélemény leszerelést szorgalmazó nyomásának tulajdonítja és csak másodsorban a két szuperhatalom elhatározásának. BRÜSSZEL: „A belga kormány ismételten kifejezésre juttatja mélységes megelégedettségét a történelmi jelentőségű tény fölött" — hangsúlyozza a belga külügyminisztériumnak a rakétaegyezmány aláírása után kiadott nyilatkozata. „A belga kormány december 11-én a NATO-tag- országok külügyminisztereinek tanácskozása alkalmával egyezményt szándékozik aláírni az Egyesült Államokkal azért, hogy lehetővé váljon Belgiumban az egyezményben meghatározott helyszíni ellenőrzés, s ezt a parlament elé terjeszti. Az ellenőrzés végrehajtásáról a kormány levelet vált majd a Szovjetunióval”. BERLIN: A szerdai NDK lapok a leszerelési szerződést üdvözlő szalagcímekkel, hatalmas terjedelemben számolnak be a szovjet—amerikai csúcs- találkozóról. Az újságok címoldalaikon közük Erich Honeckernek. az NSZEP KB főtitkárának, az Államtanács elnökének a közeoes hatótávoi«á°ú rakéták felszámolásáról szóló szerződést üdvözlő nyilatkozatát. RÓMA: Nyugat-Euróipa számára megszűnt a közvetlen veszély az eurorakétákról szóló szovjet—amerikai megállapodásnak köszönhetően — hangoztatta kedd este Rómában Giulio Andreotti. Az olasz külügyminiszter szerint a megállapodás aláírása révén sikerült elismertetni Nyugat-Euróipának a leszerelésről szóló párbeszédben játszott sajátos szerepét. 11. János Pál pápa a megállapodás aláírásának napján a Szent Péter téren ösz- szegyűlt mintegy tízezer zarándok előtt azt mondta: számos erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy enyhüljön a háborús fenyegetés. TOKIÓ: Japán, Washingtonnak egyik legodaadóbb szövetségese elsősorban az amerikai fél egyoldalú sikerének minősítette a szerződést. Mint az MTI tokiói tudósítója jelenti, Takesita Noboru japán miniszterelnök közvetlenül az aláírás titán gratuláló üzenetet küldött Rea- gannek. Takesita az amerikai elnök „eltökéltségét és rátermettségét” méltatta. A kormányfő a parlament keddi ülésén kijelentette, hogy az egyezményt az első lépésnek tekinti, s kifejezte reményét, hogy az elvezet az interkontinentális rakéták csökkentéséről szóló megállapodáshoz.
