Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-08 / 289. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. december 8., kedd Filmművészek Helsinkiből, delegáció Poriból Finn vendégek Egerben Mint mar hírül adtuk, december 4-től 11-ig a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat és a Hazafias Népfront városi bizottsága mellett működő Topelius finn—magyar baráti kör szervezésében finn filmhetet tartanak Egerben az Ifjúsági Házban. December 6-án, vasárnap délután hat órakor a rendezvénysorozat keretében mutatták be a Niskavouri család című filmet. A vetítés előtt Jónás Zoltán. a baráti kör elnöke kedves finn vendégeket köszöntött. A népszerű filmalkotás női főszereplőjét. Rauni Luo- ma művésznőt, a Finn Filmalapítvány Igazgatótanácsának elnökségi tágját. Heikki Peltonent és Joukko Jamsát az alapítvány igazgatóhelyettesét. Az eseménynek különös jelentőséget adott, hogy aznap ünnepelték Finnországban az önálló állam megalapításának 70. évfordulóját is. Erről szólt a megjelentekhez Heikki Peltcnen: — Alig múlt pár órája — mondta —, hogy Finnországban minden háznál két kékfehér nemzetiszínű égő gyertyát tettek az ablakba, ezzel ünnepelve függetlenségünk napját. S most itt vagyunk, hogy hazánk kultúrája követeként, olyan alkotást mutassunk be önöknek, amely csak Finnországban születhetett meg. sehol máshol. A harmincas években játszódó történet a Bertold Brecht munkatársaként ismert Matti Kassila író-rendező munkája, egy család történetét kíséri, végig 1895 és a második világháború kitörése között. A rövid kiss ünnepségen nemcsak a finn filmművészek voltak jelen, hanem egy négytagú delegáció is, amely Eger testvérvárosából, Poriból érkezett. A küldöttség élén Marjaana Karjalainen- nel, a Satakunta Megyei Könyvtár igazgatójával december 4-én érkezett Magyarországra. s egy hétig tartózkodnak nálunk. Budapesten december 9-én részt vesznek az Állami Gorkij Könyvtár finn irodalmi gyűjteményének megnyitásán. Egerbe csupán egy napra, baráti látogatásra jöttek. Vasárnap a filmvetítés előtt megtekintették a vármúzeumot és városnézésen is részt vettek. NBflUjjaq -HÉT Osztályfőnöknek lenni... Ferenczi Sándorné: „A munka- közösségen belül húsz osztályfőnök munkáját irányítom ...” (Fotó: Koncz János) Abban megegyezünk Ferencit Sándornéval, az egri mezőgazdasági szakmunkás- képző pedagógusával, hogy magyart tanítani manapság egyetlen középiskolában sem könnyű, ám az ő helyzetüket még valami nehezíti. — Nemcsak az a gond — mondja —. hogy ide hozzánk a gyengébb tanulmányi eredményűek jönnek, sok esetben elég nagy hiányosságokkal. hanem inkább az. hogy mindezt szinte lehetetlen behoznunk. Képzelje el. két hétben két óra alatt mit lehet egyáltalán megtanítani. Nem beszélve az úgynevezett „felzárkóztatásról''. Szóval, igen kicsi óraszám jut a magyar nyelv és irodalomra a szakmunkásképzőben. Nem érettségi tárgy, csak a történelem. A gyerekek igen kevés ismerettel jönnek, sokat kell velük beszélgetni és szóra bírni őket. — Amire tehát tanórán nem jut idő, meg kell próbálni azt osztályfőnökként. .. — Ezek a fiatalok igénylik, hogy személy szerint törődjünk velük. Igen sokan egészen kis településekről jönnek. - elég alacsony a neveltségi szintjük. Sok a bejáró is. Itt van például az én mostani osztályom, az 1. f. A 22-ből négy kollégista, 16 bejáró. Sokuk hajnalban kel, hogy beérjen az iskolába. Igyekeznie kell, hogy elérje a buszt. Akad olyan, aki át is száll. Aztán délután ugyanígy. Most, hogy a Népújság-hét programjait is szerveztük, né- hányukat. bármennyire nem szívesen, de le kellett beszélnem arról, hogy minden rendezvényen oft legyenek. A saját érdekükben, hiszen akkor későn érnek haza. — Ügy tudom, az iskolában ön az osztályfőnöki munkaközösség vezetője is. Gondolom épp emiatt is alaposan ismeri kollegái problémáit is . ■ ■ — A mi intézményünkben az is nehezíti a diákjainkkal való törődést, hogy gyakran vannak kint gyakorlaton, területen, így nehezen elérhetők. Teszem azt, hiába nevezek ki egy menzafelelőst a diákok közül. ha épp nincs benn az iskolában. Mikor a jövőhavi ebédjét meg kell rendelni az osztálynak, s gz nekem mint osztályfőnöknek nem jut eszembe, akkor a gyerekek éhen maradnak. S megannyi apróság! Az ösztöndíjtól, a könyv-, füzetvásárlás intézésétől, a teremszépítésig és a folyosóügyeletig minden a mi váltunkon fekszik. — A diákönkormányzatra nyilván azért lehet építeni... — Ha ez szerencsés, sokat segíthet. Főként a szokásos kirándulások, vetélkedők előkészítésében, de a tanulmányi munkába is. — Mennyi időt vesz igénybe ez a megbízatás? — Az az osztályfőnök, aki szereti a neveltjeit — már pedig ez többnyire így van —, kötelességének érzi. hogy a gyerekeket iskolán kívül is elkísérje minden közös megmozdulásra. Például a napokban volt a Szovjetunióról egy vetélkedő. Én is elkísértem az enyéimet, csak hogy drukkoljak nekik. Aztán persze tartani kell a kapcsolatot a szülőkkel, az évi két közös értekezleten túl is. Bár ez nem könnyű, a nagy távolságok miatt.. . — A munkaközösség, amelyet ön vezet, miben segíti a nevelés hatékonyságát? — Éves terv alapján dolgozunk. Az iskolai ünnepségeket megosztjuk egymás között, hogy melyiket ki rendezze. Például a gombava- tóért hagyományosan a szakiskolás harmad-, és szakközépiskolás negyed évfolyam felelős. Vannak külön akcióink. November hetedike alkalmából például teremszépítési versenyt hirdettünk. A megyei szaktanácsadó, Nagy Imréné vezetésével pedig bekapcsolódtunk egy kísérletbe. Ennek lényege, hogy kísérleti tematika alapján egymásra épülő foglalkozásokon a gyerekek megismerik szűkebb és tágabb környezetüket. Így futunk el az önismerettől a hazaszeretetig. — S, nem szóltunk még az osztályfőnöki munka legfontosabb eleméről, a fegyelmezésről ... — Azt hiszem, elmondhatom: a mi intézményünkben ez nem központi kérdés. Igyekszünk mindannyian következetesek lenni. Alapvető gond tehát nincs. Mégis érezzük néha, nem egységesen bánunk a gyerekekkel. Ez persze néha azért is nehéz, mert a szaktantermek miatt teremről-terem- re vándorolnak, ami a képzés miatt szükséges ugyan, de fegyelmezetlenségek forrása lehet. d— Az ön számára, melyek a közeljövő tennivalói? — Szép feladat vár rám. Mindig akad egy-két tehetséges növendék. Igyekszem is őket kiválasztani, s egyénenként foglalkozni velük. Most a magyar szaktantárgyi versenyre készítem fel két tanítványomat. A mi munkánk folyamat, aminek csak kezdete van, s szinte soha sem ér véget.. . (jámbor) A mecénás és a pártfogolt Tisztelem a mecénásokat, hiszen felkarolják, anyagilag is támogatják a főként pénzügyi nehézségekkel birkózó tehetségeket. Az utókor természetesen nem marad adós: nevüket is megőrzi. Persze csak akkor, ha szándékosan el nem titkolják, E kettős áldozatvállalás valóban lefegyverző. hiszen nemcsak az önzetlenséget, hanem a fehér holló ritka- ságú szerénységet is bizonyítja. Ilyen ember volt Semsey Andor, aki kétmillió aranykoronát költött a honi szellemi élet felvirágoztatásába, az egyes tudományágak financiális gondjainak felszámolására, a neves, de szegény kutatók startjának megkönnyítésére. Közben a háttérbe húzódva garasoskodott, hogy több jusson azoknak, akik értékes munkákkal ajándékozhatják meg a hazát. Elutasította a hozsannát, a köszönetét, a hálát, kizárólag a kiugró képességek felfedezése villanyozta fel. így találkozott a méltán polihisztornak titulált Herman Ottóval, aki számos területen jeleskedett. Öt se hagyta magára, számára is kinyitotta tárcáját, mert tudta, a viszonzás nem marad el. Kettejük kapcsolatára az a Zoltán Péter bukkant rá. aki hosszú esztendők óta írja a Híres történetek — nagy egyéniségek című méltán népszerű sorozat majd mindig sikeres darabjait. Szerepköre nélkülözhetetlen, mivel azért serénykedik, hogy megőrizzük azok emlékét, akik valaha jelenünkért és holnapjainkért szorgoskodtak, s olyan örökséget hagytak ránk, amelyek vétek lenne tovább nem vinni, elfeledni, hiszen nemcsak gazdagít minket, hanem mentesít valamennyiünket az indokolatlan újrakezdés elkerülhető fáradalmaitól. Most a Kossuth-párti politikust. a képzett botanikust, a leleményes zoológust, a nagyszerű újságírót és ismeretterjesztőt varázsolta elénk, akitől erkölcsi tartást, elhivatottsági érzést, jó értelemben vett megszállottságot egyaránt tanulhatunk. Egyszóval mindazt, amire napjainkban még inkább szükség van, mint valaha volt. Ez a kivételes személyiség mondandója világos, közérthető, szakhalandzsa nélküli tolmácsolására törekedett. Ebből következik az intés: tegyük ezt, valljuk következetesen mesterünknek e téren is. Elénk lépett a pártfogó is. akinek alapállását megirigyelhetné az a Spéter Erzsébet is, akinek alapítványát, illetve díját bántó, orrfacsaró csinnadrattával, arcpiri- tó hajbókolással ünnepelte a tévé. Ugye nem kell bizonygatni, hogy érdemes lapozgatni a múlt beszédes könyvében? Iránytűt kínálnak A Vasárnapi Űjság az aktualitás kívánalmainak is eleget tesz. A magyar sajtó napja adta az apropót ahhoz, hogy megszólaltassák azt a Ritter Aladárt, aki az elődök képviselőjeként, nyolcvanon túl is megszívlelendő tanácsokat ajánl nekünk. Életének jellegzetes sztorijait idézte fel. Történeteket vészterhes ütközéseiről, kockázatos riportjairól, hírességekkel formálódó barátságairól, a toliforgatás egykori szigorú követelményeiről, a régvolt — hol van ez már? — kollegiális, baráti légkörről, az egymásért is munkálkodás öröméről, a stilárís igényességről — ennek is bottal üthetjük a nyomát — a címadás választékosságáról. Néhány percbe sűrítette minden didaktikus íz nélküli ars poeticáját, mégis megbabonázott. Feltöltötte hit- akkumulátoraimat. Ugyanakkor arra is rádöbbentett, hogy túlzottan egocentrikusak lettünk, s a fiatalabbak jóformán csak ezt a negatívumot lesték el tőlünk. Nem lenne így, ha érdekelnének a tőlünk is korosabbak javunkra váló, világlátásunkba is beépíthető tapasztalatai, s azok a műhelytitkok, amelyeket magukkal visznek majd, hiszen senki sem kíváncsi rájuk. Szálljunk magunkba. Keressük őket, hallgassunk rájuk. Akkor talán mi sem kiáltanánk a semmibe ... ? Pécsi István A szöge lés tudomány — Vaszkin, már megint úgy dolgozol, hogy nem nézed a műszaki műveletter- vet! Hányszor figyelmeztesselek a műszaki leírás fontosságára? — kérdezte a műhelyfőnök a munkáshoz lépve. — Minek az nekeim, Pjotr Petrovics? — válaszolt némi kihívással a hangjában Vaszkin. — Már csukott szemmel is össze tudom szegelni. — Nem összeszegelni, hanem előállítani — javította ki a műhelyfőnök. — Az egyre gyorsabban fejlődő tudomány és technika századában minden munkánál, műveletnél tudományos megközelítésre van szükség, nem pedig lélektelen gépiességre. Most pedig kapd magad, barátocskám, meni fel a dokumentációba, kérd el a műszaki leírást! — fejezte be a társalgást a főnök. Tíz perc múlva jött is vissza Vaszkin, de műveletterv nélkül. — Miért nincs nálad a leírás? — Nincs meg a dokumentációban, Pjotr Petrovics — mondta kedvszegetten Vaszkin. Látszott rajta, hogy elege van a főnökével elkezdett vitából, legszívesebben a munkáját folytatná tovább. A műhelyfőnök mérgesen nézett Vaszkinra, sóhajtott egyet, és továbbment. Másnap, kora reggel az üzemtechnológus két szép leányzó kíséretében kereste fel Vaszkint. — Köszöntelek — mondta neki, — Ismerkedjetek meg! Ez itt Vera és Natasa. A fő- technológusi iroda munkatársai. Te ne zavartasd magad, dolgozz, ahogy szoktál, mi pedig leírjuk a munkafolyamatokat, a műveletek sorrendjét, a gyár technológiai részlege számára elkészítjük a művelettervet. A lányok nekem fognak segíteni. A technológusi trió munkához látott. Több órán át figyelték Vaszkint, minden műveletet rögzítettek, mindent feljegyeztek. Egy hét múlva a műhelyfőnök negyvenkét oldalas technológiai művelettervet nyújtottak át- Vaszk innak. — Tessék, itt a teljes műszaki leírás, amit kidolgoztunk. Neked ezután szigorúan e dokumentumok alapján kell dolgoznod — hangsúlyozta a műhelyfőnök, s a tudományos-műszaki forradalomról is mondott még néhány fontos gondolatot. Amikor a főnök elment, Vaszkin kalapácsot vett a kezébe, meg egy nagy szöget, és belemélyedt a műszaki műveletterv tanulmányozásába. Mellette ott tornyosult egy halom gyümölcstároló farekesz, amit a múlt héten szögeit össze. Mondani sem kell, hogy felelőtlenül, minden technológiai leírás nékül. (Oroszból fordította: Kiss György Mihály) Ötéves a Képújság öt év egy intézmény életében nem nagy idő. Ám a harmincéves televízió történetében mégis jelentős eseménynek tartják, hogy öt évvel ezelőtt, 1982 november végén megindult o Képújság rendszeres adása, És ezt az évfordulót most azzal ünnepük, hogy a Képújság analóg — azaz mindenféle televízión vehető — adásában áttérnek a magyar abc használatára. Az eddig alkalmazott betűk a svéd abc rendje szerint nem tartalmaztak hosszú ékezeteket, így sokszor olvasási értelmezési nehézségeket okoztak. Amikor megindult a Képújság kísérleti szolgáltatása, még csak 70 dekóderes készülék volt az országban. Ma 120 ezer, nagyobbrészt hazai, Videoton és Orion gyártmányú tévé. Annak idején 100 oldallal kezdődött az adás, ebből 30 oldalnyi kül- és belpolitikai híreket tartalmazott, 70 oldalon pedig egyéb közérdekű információt (időjárás-jelentés, útviszonyok, menetrendek tévé- és más műsorok stb.). 1983-ban már 170 oldalon jelentkezett a Képújság, 65 oldalra növelt híranyaggal, gazdasági- és sporthírekkel bővülve. Ezeket a Magyar Távirati Irodában állítják össze és közvetlen vonalon elektronikusan táplálják be a rendszerbe. 1985-ben már 200 oldalas a Képújság, de még sok „álló” hírrel, 1986- ban viszont már csak friss információk kerültek a képernyőre, egy napon belül is Változtatva, délelőtt és délután is más-más aktualitással. Az analóg adások ideje 1983-ban és csak a tévé egyes műsorában 3200 perc volt. Egy évvel később már 4400 perc. 1985-ben a Képújság-adások már a kettes műsorban is feltűntek, ekkor összesen 8 ezer percben. Tavaly és az idén 9 és fél ezer percben láthattuk és jövőre tíz és fél ezer percnyi jut a Képújságnak. Általában ötperces egy-egy Képújság-adás, csak a kettes műsor zárúadása hosszabb, minden alkalommal tíz percben foglalja össze a nap legfontosabb híreit, eseményeit. Mi történt a nagyvilágban címmel. A Teleinfo orvosi tanácsokkal, hetilapszemlével, rejtvénnyel, jogszabály-ismertetőkkel szolgál, valamint horgász-, sakk-, ulti-, bridzsprogrammal és egyéb érdekességekkel szórakoztatja olvasóit. A menedzserro- vat közli a devizapiacok, tőzsdék, kötvénypiacok híreit, a hivatalos magyar valuta- és devizaárfolyamokat és műszaki információt ad. Az utóbbi időben a Képújság bővítette kapcsolatait a helyi kábeltelevíziós rendszerekkel. Ezek átveszik a legkeresettebb oldalakat és külön csatornán, saját nézőiknek továbbítják. Székesfehérvárott például 25 ezer lakásba jut így el a Képújság 80 oldalnyi adása. Felmérések szerint a né-, zők 2 százaléka olvassa a Képújság egy-egy adását — ez körülbelül 160 ezer olvasót jelent. Ami egy jó példányszámú országos napilapnak is becsületére válna.
