Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam. 288. szám ÁRA: 1987. december 7., hétfő 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Hazánkban tárgyal Raif Dizdarevics Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására, szombaton este hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezett Raif Dizdarevics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Vdr- konyi Péter fogadta. Jelen volt Milovan Zidar, Jugoszlávia budapesti és Györke Sándor, hazánk belgrádi nagykövete. Vasárnap délelőtt megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. Dizdarovics, a Jugoszláv Szooialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, vasárnap délelőtt megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Ezután a Külügyminisztériumban megkezdődtek a külügyminiszteri tárgyalások. A megbeszélésen a külügyminisztereken kívül részt vett Milovan Zidar, Jugoszlávia budapesti és Györke Sándor, hazánk belgrádi nagykövete is. Indulatok helyett Az emberi cselszövés útjai kifürkészhetetlenek. Így volt ez régebben is, csak akkor valahogy jóyal egyértelműbbnek tűnt a „ki kinek ellensége". Az egymásnak ártás eszközei is tisztábbak voltak: a haragosok vagy párbajoztak vagy ölre mentek, valamilyen úton-módon elintézték ügyes-bajos dolgaikat. No, persze akkor is akadtak fondorlatos mé- regkeverők. cselszövők, besúgók. árulók, rossz emberek. S hogy akadnak ma is. abban biztos vagyok. Más eszközökkel kissé modernebb stílusban ám ha lehet még nagyobb hatékonysággal, mint néhány száz évvel ezelőtt. Mert mit tesz valaki, ha a szomszédja tíz centiméterrel arrébb építette a kerítését, mint ahogy azt tervezték? Vagy ha véletlenül a kutyája — mert benne lakik az ősi vadászszenvedély — leterített egy tyúkot az övéiből. De nem is kellene ennyire sarkított példát hozni. Elég. ha a lakótárs kiejt a száján egy gorombábbnak tűnő szót, neki is lehet rossz napja, és a sértett fejében felszalad a pumpa. Nos, ilyenkor mit csinál egy jó magyar ember? Elindul a bíróságra. Fogad egy jó ügyvédet, fizet és ha szerencséje van, győz. Dagadozó mellénnyel, a „nálam van az igazság" biztonságával vonul el a vesztes előtt. És azután? Ugyanott kell majd élnie mind a kettőjüknek, ugyanazt a levegőt szívják. Ugyanabba a boltba járnak, egyazon utcán sétálnak, s a gyerekeik is egy óyodában játszanak egymással. A körüményekben nem változik semmi. Vagyis dehogynem. Megkezdődik ismét az ellenségeskedés, ez alkalommal már bosszúvággyal, haraggal is fűszerezve. Jóval rosszabb lesz a helyzet, mint annak- előtte, hisz állandóan szemük előtt lebeg majd a pereskedés minden indulata, hosszú huzavonája, az álmatlan éjszakák, a számolgatás: megéri-e még fizetni vagy most már hagyjam az egészet és engedjek én? Soha nem tudnak többé jó szomszédok módjára becsületesen egymás szemébe nézni, igaz szívvel köszönni a másiknak, vagy kedélyesen elbeszélgetni egy pohárka bor mellett. Maradnak a zárt ajtók, lehúzott redőnyök, azörök- harág. Pedig mennyivel tisztább dolog lenne higgadtan, emberhez méltón megbeszélni a problémákat. Az indulatok helyett a józan ész megfontolt tanácsait követni... Doros Judit AZ EGRI VÁROSVÉDŐK SZÁMVETÉSE A „szépítő comissió" mai tennivalói fl VII. kongresszusát tartotta a Magyar Vöröskereszt Évről évre ilyenkor december elején készíti el számvetését Egerben a városszé- pítők egyesülete. A lakosok önkéntes gyülekezete a nemes hagyományok őrzésére, kallódó értékek felkutatására vállalkozott s bízvást mondhatjuk, a testület munkájával rangot, tekintélyt szerzett itt a mozgalomnak. Az új építmények létrehozásakor a felújítások, rendezési tervek készítésekor az arra illetékesek már nem felejtenek el véleményt kérni az egyesületben tevékenyekedő szakemberektől. A különlegesen szép lámpasor egyike a bazilika előtt Ismert, hogy a „szépítő comissió” gondolata Heves megye székhelyén Pyrker János László érsek nevéhez kapcsolódik. A barokk fejlődésben megrekedt kisváros életében sók változást- hozott az 1828 áprilisában kelt rendelkezés, amellyel az „építésre ügyelő comissiót" szervezett, megakadályozta az önkényes ingatlanfoglalásokat, felhívta a figyelmet az utcák nyomvonalának helyes kijelölésére. A szépítő bizottság feladata volt a „város diszíttésére minden kitelhető módon ügyelni”. A hagyományokat őrző korszerű városépítés, -rendezés gyakorlatát ösztönözték ezek az intézkedések. Mi más lehetne a cél, a tennivaló, mai időkben is? A várost szépítő érsekről egyébként ebben az esztendőben emlékeztek meg a kezdeményezésére épült főszékesegyház felszentelésének 150. évfordulója alkalmából. A felújított műemlék körül a városszépítő egyesület aktivistáinak szervezőmunkája révén készültek el a díszes lámpaoszlopok, amelyek múltat idéző hangulatukkal megállásra késztetik az erre sétáló turistákat. A megújuló, arculatát a mai élet, a technika, a közlekedés igényeihez igazítani igyekvő városban köny- nyen elveszhetnek olyan értékek, amelyek nélkül valóban szegényebbek lennénk. Ilyeneket mentenek meg sorra a városszépítők, s éppen a mai napon, az idei számvetést elvégző közgyűlés előtt avatják fel a Ráckapu téren újra felállított Immaculata szobrot, és a haranglábat. Értékes műemlékek ezek: a Mária-szo- bor nem sokkal a török kiűzése után készülhetett, hiszen 1754-ben már a restaurálásáról tettek említést. A felüljáró építése miatt új helyre állították két évig tartó restaurálás után. A KAEV egri gyárának brigádjai. Zsigmond Mihály kőműves, Törőcsik Miklós ácsmester, és az érsekség alkalmazottai dolgoztak itt — szinte teljes egészében társadalmi munkában. A haranglábat egy restaurátor vizsgamunkaként hozta rendbe. Az anyagot a városszépítők mindehhez az egri erdőgazdaságtól kapták. A török időkkel kapcsolatos a szintén felavatásra váró Koháry Istvpn költőnek, a várat visszahívó csapatok egyik parancsnokának a Lenin út sarkán a régi Hatvani kapunál felállított emléktáblája. A sétálóutcára nyíló Er- sekudvar barokk kertjének teljes felújítása az egyesület ez évi másik nagy vállalkozása. Mindkét megyei építő vállalat nagy értékű munkát végzett már eddig is a kerten. A városi tanács mélyépítő üzemének munkásai közreműködésével rendbehozzák a parkot, újakkal váltják fef a beteg, elöregedett fákat úgy. hogy a mögöttük lévő építészeti remeklés jól látható legyen. A kandelábereket az Evill vállalat dolgozói szerelik fel. Ahogy elkészülnek a munkával e sokféle szakma képviselői, kitárul majd az utca: az erre járóknak módjuk lesz majd sétálni a műemlék épületektől körülölelt barokk kertben. Az anyagiakban nem bővelkedő egyesület sok pénzét igénylő vállalkozás ez, hiszen a cégek — különösen a borkombinát — anyagi támogatása ugyan nagy érték, de jócskán ki is kellett azt pótolni. Dr. Bodó Sándor múzeumigazgató, egyesületi elnök szerint szinte meg is haladja e tisztán társadalmi mozgalom erejét egy ilyen feladat. Szokásosan népszerű akció volt tavasszal a lakótelepek virágosítása. A háztömbök erkélyeire, ablakaira ezúttal is százával rakták ki a kedvezményesen vásárolt virágtöveket. Az egyesület iskoláknak is adott virágokat, dísznövényekét épületeik környékének csinosítására. Hogy felkeltsék a figyelmet, röplapokat hordtak ki az aktívák összesen ezer lakásba. Ha már a számoknál tartunk: az egri városszépítő egyesületnek 400 egyéni tagja van és meghaladta az ötvenet a jogi tagok, a támogatásra jelentkezett vállalatok, szövetkezetek száma. A mozgalom időről időre fölsorakoztathatja az alkalmi és állandó támogatókat, ha előre jól átgondolja a feladatokat amikre vállalkozik. Akik valóban magukénak érzik az utcát, a „hóstyát”, a várost, ahol élnek, tenni is igyekeznek azért. Azok pedig, akik ma még csak szimpatizánsok, látva egyegy jó kezdeményezést, később biztosan szívesen áldoznak időt is szőkébb környezetük szépítésére. Ennyi a cél, amelynek megvalósulásáról ma szólnak az egyesület tisztségviselői. Nem több, de ez nem is kevés.... Hekeli Sándor Az ódon városfal (Fotó: Tóth Gizella) Vasárnap, a Parlamentben, befejeződött a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusa. A tanácskozás vitájában felszólalt dr. Csehák Judit. a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Elöljáróban azt a kérdést vetette fel: kinek mit ad a vöröskeresztes mozgalom, mit szolgál ez a szervezet, mit jelent ez a tevékenység az embereknek. A kongresz- szuson a hozzászólók a válaszokat is megfogalmazták: biztonságot, közösséget, érzelmi többletet, a szolidaritás élményéi, bizalmat. Ezek a válaszok igazak és helyesek. Egyszerre fogják át a múltat és veszik figyelembe a jövőt, egyszerre foglalják magukba a tagság szándékát és a társadalom tapasztalatát — hangsúlyozta. A továbbiakban kifejtette: a mozgalom biztonságot ad mindazoknak, akik életük nehézségeivel birkóznak és tudják, hogy ha nem boldogulnak, számíthatnak a segítségre. Ugyanakkor a mozgalomban tevékenykedők számára is kézzelfogható valóság, hogy ha tenni kell, akkor társakra találnak. Éppen ezért, a szervezet közösségnek is számít, a tagságnak csakúgy, mint azoknak. akik a Vöröskeresztben egy nagyobb, segítőkész családra lelnek. Érzelmi többletben részesül az is, aki segített és az is, aki segítséget kapott — emelte ki a Minisztertanács elnökhelyettese. A szolidaritás nemes hagyománya a mozgalomnak, és a kezdetektől összefűzi tagjait. Ez a fogalom új tartalmakkal egészül ki, s egy emberközpontú szocializmus felépítésének gondolata hatja át időről időre. Az öntudat — mint a vitában is megfogalmazódott — olyan kivételes többlete, nyeresége ennek a vöröskeresztes tevékenységnek. amely egyszerre lehet jutalma a járni tanuló betegnek és annak, aki a járásban tanulni segített. Hozzátette: számára természetes az, hogy éppen ezen a kongresszuson, a legnehezebb terepen dolgozó mozgalom tanácskozásán van jelen a bizakodás és a bizalom, hogy éppen ez a szervezet mondhatja el magáról: a tagság nem fordult el tőle, sőt a társadalom figyelme is erősödött az aktivisták munkája iránt. Veszélyes lenne persze, túlzott önbizalommal és önelégültséggel káros következtetésekre jutni. Nem szabad azt hinni, hogy ami eddig elegendő volt, az a holnap igényeinek is megfelel. Nem lehet arra számítani, hogy a sokasodó gondok, az elvégzendő feladatok tömege automatikusan megnöveli ennek a társadalmi szervezetnek a presztízsét. Csak a jól elvégzett munka hitelesít. A kudarcok, a megoldatlan problémák a mozgalom tekintélyét megtépázhatják. Éppen ezért kell pontosan megítélni a helyzetet, számba venni a feladatokat és tisztázni azt, hogy mit kell tenni a következő években — hangoztatta dr. Csehák Judit. Az egészségmegőrzés társadalmi programjára, a szociálpolitika átalakításának sürgető igényére utalva, hangsúlyozta: a konstruktív elgondolások megvalósításakor is számos gonddal, feszültséggel, súlyos emberi problémákkal kell szembenézni. Minden vállalkozás kockázattal jár, a mozgalomnak fontos feladata a belátható kockázatoknak a csökkentése. A munkamegosztás nem képzelhető el úgy, hogy az állam, a gazdaság vállalkozik, az egészségügy, a szociálpolitika, a Vöröskereszt pedig majd „elsősegélyt nyújt" az elesetteknek, a bajbajutottaknak. önkéntesség, együttműködés, sokféleség, a közösségi megoldások keresése, alapítványok támogatása, nyitottság, mentesség a formalizmustól, családközpontúság, a fiatalokat is magával ragadó lendület, ezek azok a fogalmak. amelyek az elmozdulást jelző mérföldkövei lehetnek a vöröskeresztes mozgalom jövőjének — mondotta végezetül dr. Csehák Judit, s az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében megköszönve az eddigi munkát, jó egészséget és sok sikert kívánt a mozgalom résztvevőinek. A kongresszuson határozatba foglalták a szervezet legfontosabb feladatait, a következő öt évre szóló cselekvési programját. A határozatban leszögezték: legfontosabb feladatuk, hogy az egészséges életmód ajánlásával, a betegségek és a balesetek megelőzését elősegítő ismeretterjesztéssel járuljanak hozzá az egészségmegőrzés társadalmi programjának megvalósításához. Részt vesznek a legtöbb halálozást okozó betegségek elleni védekezést szolgáló szűrővizsgálatok szervezésében. Folytatják a túlzott alkoholfogyasztás, az indokolatlan gyógyszerszedés, a dohányzás visszaszorítását célzó felvilágosítómunkát. Szorgalmazzák a korszerű táplálkozási szokások kialakítását. Javasolják a szakmai szerveknek: vizsgálják meg a mentálhigiénés tanácsadás megszervezésének lehetőségét. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, a felszólalásokra válaszolva, hangsúlyozta: indokolt és szükséges, hogy az emberek egymás közötti kapcsolataiban, kezdve a családoknál, folytatva a baráti, munkahelyi közösségeken át, a nemzeten belül legyen mód, lehetőség olyan összekötő kapcsok kialakítására, amelyek képesek egy nevezőre hozni a különböző világnézetű emberek cselekvési szándékát. A kongresszus demonstrálta: a magyar társadalomban van ilyen pozitív segítőkészség. Ez a kongresszus kifejezte azt is, hogy a Vörös- kereszt kész megújhodásra, nem tekinti megcsontosodott programjának azt. amit valaha meghirdetett — hangoztatta a főtitkár. A kongresszuson megválasztották a Magyar Vörös- kereszt 119 tagú országos vezetőségét, a 13 tagú országos számvizsgáló bizottságot, a tisztségviselőket. Az elnök újra Gegesi Kiss Pál akadémikus, a főtitkár pedig, aki egy személyben az országos végrehajtó bizottság elnöke, ismét dr. Hantos János lett. A kongresszus Gegesi Kiss Pál zárszavával ért véget.
