Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 31., csütörtök 7. CIKKÜNK NYOMÁN Hollywoodi üdvözlet... Ez év elején tárca jelent meg lapunkban, melyben Kriston Béla, külső munkatársunk arról írt, hogy a fővárosi filmmúzeumban csak pótszéken sikerült megnéznie az „Azúrexpress” című 1931-ben készült magyar filmet, megjegyezve, milyen jóleső érzés volt annyi év után viszontlátni a felszabadulást megelőző évek legünnepeltebb magyar filmcsillagát: Szeleezky Zitát, akiért akkoriban az egész gimnáziumuk — vele együtt — rajongott. Cikkünket a művésznő hazai tisztelői megküldték Hollywoodba, ahol az emigrációban elő filmsztár ugyancsak meghatódott az újság és a cikkíró „bátorságán", hogy végre valami „pozitív” is megjelenhetett róla idehaza. Nem is maradt ; hálátlan. Szerkesztőségünknek meleg hangú levélben köszönte meg a cikket, írójának dedikált fényképet, hanglemezeket küldött saját műsorával, valamin! befogadó nyilatkozatot baráti körébe. Egyik baráti köréhez intézett levelében nyilatkozza: mennyire őrül, hogy odahaza a filmmúzeumi hálózatban filmjeit zsúfolt házak előtt vetítik, s ez lényegében rehabilitációt, valami kis elégtételt nyújt annyi keserű év és igazságtalan rágalmak elszenvedése után! „ ... mert máig sem tudom — írja — hogy miért is kerültem én arra a fekete listára, amikor soha semmi olyat nem tettem — még baloldali mércével mérve sem — ami .miatt okuk lett volna engem bűnösnék nyilvánítani és a világon vé gigüldözni! Én semmiféle politikai pártban nem voltam, egyetlen politikai mon- rai el nem hangzott a számból, filmjeim kivétel nélkül játékfilmek voltak, a politika legcsekélyebb nyoma nélkül! Szeleezky Zita származá- silag erős szálakkal kötődik xor Heveshez. Borsodhoz. Nagyapja Négyessv Barnabás, földbirtokos volt a bükki Nekézsenyben, míg édesapja: Szeleezky Ernáiméi mérnök építette az Eger— Putnok vasútvonalat. A lexikonból tudhatjuk. meg. hogy a művésznő 1915-ben született Budapesten. ahol 1937-ben végezte el a Színművészet i Akadémiát, s utána a Nemzeti Színház szerződtette. ahol eljátszotta Titániát, Júliát, Solveiget, majd a Fővárosi Operett- színházba átrándulva a Mária főhadnagy címszerepét. Filmjeivel aratta a legnagyobb sikereit. Legemlékezetesebb filmjei: a Fekete gyémántok, Szegény gazdagok. Eladó birtok. GUI Baba, Rózsa fa bot, Sok hűhó Emmáért, Egy éjszaka Erdélyben, Sziámi macska. Nászinduló, az első és a hatalmas sikerű Zenélő Malom. Megjegyzi a lexikon, hogy a felszabadulást megelőző időszakban tanúsított szélsőjobboldali állásfogla lása és ilyen jellegű szerepei miatt elhagyta az országot, előbb Dél-Ameriká- ba. majd az USA-ba távozott. Jelenleg Hollywoodban él." Ami azt az „ilyen, jellegű szerepeit" illeti, a kortárs közönség tanúsíthatja nem. nem állja meg a helyét. A. felsorolt filmek, színpadi szerepek egyáltalán nem mi nősíthetők szélsőjobboldalinak, a legkritikusabb időszakban szériában mintegy 250-szér játszotta el Sárdy János oldalán a Mária l'<> hadnagy Lebstück Máriáját.... Az időben, Kiss Ferenc diktatórikus kamaraelnöksége idején a bal- nldaliság halvány gyanúja, egv-egy fellépésre való felkérés elutasítása esetén könnyen a Gestapo börtönében. vagy a nyilasok kínzókamráiban. esetleg a Duna- parton találhatta volna magát a legünnepeltebb sztár is. mint ahogyan Já vor Pál és Karády Katalin meghurcoltatása is tanúsítja. Hazánkban azon nagy sorsforduló éveiben nem Szeleezky Zita az egyetlen, aki igaztalan rágalmak, téves — később megjegesedett — megítélések áldozata lett. Aki távozik, törvényszerűen hátrányos helyzetbe kerül. Jó pár évtizede azonban hazánkban más szelek fújdogálnak. Senki sem szenved elmarasztalást korábbi, vagy jelen politikai nézetkülönbségért. Aki haza kíván térni, az előtt nyitva áll a kapu. Páger Antal — a művésznő olv sok filmbeli partnere — ezt időben felismerve besétált rajta és egy ország ünnepelte. Nekünk oly nagy „bátorság” nem kellett cikkünk megjelentetéséhez, hisz a művésznő filmjeit idehaza ma már játsszák — sikerrel — sok új hívet toborozva ahhoz a baráti körhöz. Különféle kortárs életrajzi kiadványokban is megjelennek fényképei, szereputalá- sai, egyetlen negativ megjegyzés nélkül. Mi ez, ha nem hazahívogató furulyaszó?! , Oly sok magyar él határainkon túl. szerte a világon. Ki ezért, ki azért távozott és nem mindenki ellenség. Talán hibánk, hogy magukra hagyjuk a kint élő magyarjainkat, s ez csak fokozza, elszigeteltségüket, tévés nézeteiket hazái viszonyainkról. Kint is élnek igaz, jó magyarok, akik féltve őrzik magyarságukat, ápolják a szép magyar anyanyelvet, erőfeszítéseket tesznek a magyar kultúra ápolásáért, a nemzeti öntudat ébrentartásáért, mint ahogyan Szeleezky Zita teszi, aki megőrizve karcsúságát, vonzó küllemét, eleven szellemi tevékenységet folytat, turnékat szervez, ahol klasszikus magyar költők verseit tolmácsolja, Rákóczi, Zrínyi, Lorántffy Zsuzsanna műsoraival állít emléket történelmi nagyja- inknak. Sorsa kint egyre nehezebb. Meghalt a férje, nővére, bátyja, teljesen egyedül maradt. .. Éppen ezért talán meg kellene találnia azt a hazavezető utat... Hisz! olyan szépen, tisztán, honvágytól átitatva megköny- nyeztetően csendülnek fel ajándékhanglemezéről az alábbi költői verssorok: „Édesanyám: Magyarország! Hozzád hazavágyom! Jobb vagy, szebb vagy, de meszebb vagy, mint a tündérálom! Duna-Tisza szólít vissza: gyere haza gyermek! Kolduskenyér is többet ér, hogyha otthon termett! Mit nékem a széles világ hideg ragyogása! Magyar földön boldog fészek, nincsen annak mása! Látom-e még fényes orcád, szüntelenül vágyom Hozzád: Édesanyám, drága hazám: Magyarország!” Vaszlej Mitta emléke Elégia A szivem iránytűje remeg, keresem, hol a, Golgota-hegy. Az öröm ideje letűnt már, búcsút int remegőn a kezem, kirabolva lelkem: a kincstár. Üde lény. .utamon sose vársz. A hegyek hidege, a tajga, a <vad ár hidege a hiányt kitölti. A vadak nyoma csillaga már a szememnek i— rest tündökölni. Kavarog fagyosan a folyam, agyagos vize zúg gonoszán. A ködöt lehelő völgybe leszaladok: nem a Volga-e az? Csak az 0b — Észak Jég-gyökere. Valahogy dühösebb ma az ár, fenyegető, fekete zuhogás moraja fogad itt a parton. S a kar ... az ölelésre kitárt? Idegennek áll itt a csaldon? Zokogom pamaszom, de kinek? Zakatol üresen la szívem: anyanyelvemet elfeledtem. ViperasziszegéS, ha zizeg a fenyők sűrűje az estben. Lemenőben az alfáonyi hap: életem napja. Jaj, mi marad a reményből? iFehér mitrálba csavarod be, akár fiatal tetemet a halottas házba’. A kínok keresztjét cipelem. Üticélom a Golgota-hegy. Ne kísérj oda fel. Sötétlik komoran a magas Ne legyen tanú majd a barát, ha kérdik, 1950. Cseh Károly fordítása Csuvasiában az idén emlékeztek meg a szovjet- csuvas irodalom klasszikus 'jelentőségű költőjéről. Vaszlej Mittáról, akinek ílfelyét Mihail Szeszpel, Kesztenttin Ivanov mellett jelölte ki az irodalomtör- ténet-írás. Mitta a csuvas irodalom ún. „atyai perióduslát'' képviseli, azt az értelmiséget, amely nem ismerte az „elit” kultúra elszakadását a néptől, a népi gyökerektől, amely szellemi-lelki értékeket őrizve, közvetitve és teremtve a legnehezebb körülmények között is hűen szolgálta népét, amelyből küldetett. Nehéz sors jutott Mittá- nak: 1908-tól 1957-ig tart emberpróbáló életútja. A gyerekfejjel megélt forradalom majd az intervenciós időszak után a csuvas újjászületés reménye éltette eszmélkedő ifjúként. A költészetet választotta az egyéni önmegvalósítás közösségi érvényű terepének. Mindössze 29 éves, amikor koholt vádak alapján letartóztatják és bebörtön- zik. 17 évet tölt el a különböző börtönökben és lágerekben. A fő vád ellene: a .nacionalizmus”. A lágerektől és az alaptalan megbélyegzéstől csak 1955- ben szabadulhatott. Sorsa rövidre szabta földi jelenlétét; két év múlva, 49 évesen távozik az élők sorából. Költői-írói hagyatékának fontos részét képezik a lágerekből írott levelek, az utolsó évek naplói és az Úgynevezett „láger-versek”, amelyeket napjainkban kezdenek publikálni csuvas és orosz nyelvű lapok és folyóiratok. A testvériség — csuvasul tovanloh — volt Mitta kedvenc szava. Verseit tragikus életérzés, a szenvedőkkel való testvéri azonosulás képessége jellemzi. A költő önmagáról vall, de egyúttal korának legmélyebb szenvedéseiről és érzéseiről is szól. Hasonlóan mély együttérzést, azonosuló testvéri szeretetet talán csak Tarasz SevcSenko költészetében találunk!... Költői célkitűzésként tudatosítja népe kultúrájának jellemző vonásait. Lírája mégsem személytelenedik el. Egyéniségének és a csuvas nép lelkivilágának csodálatos össszhangját érezzük legjobb verseinek nyugodt, letisztult hangvételében, a lassú, jellegzetes, szinte „szókratészi” into- nációjú versnyitányában, és nemritkán az érzelemgazdag versegészben. A költőutód, Gennadij Ajgi szerint Mitta minden megnyilvánulásában, (szavában, versében, tetteiben) volt valami szókratészi, amely a szerénységben, szűkszavúságban, az archa- izmusok mesteri alkalmazásában, a csuvas jellem és esztétikai szemlélet fényes piiAanataira emllékeztetett. Nem terjedelmét, hanem jelentőségét tekintve nagy Mitta költői hagyatéka. Verseiben, aforizmáiban, naplójegyzeteiben, leveleiben, cselekedeteiben a testvériség eszméjét hagyta örökül földijeinek, utódainak. Ennek szellemében a költő szülőfödjén, a Batir- >jevi jártásban 1983-ban Vaszlej Mitta-díjat alapítottak. Nemrég pedig, a költő halálának 30. évfordulóján emlékezve a szovjet-csuvas irodalomban kivívott jelentőségére, kidolgozták és elfogadták a Vaszlej Mitta- díj odaítélésének új követelmény- és feltételrendszerét. Ennek értelmében az újjáalapított díj nemcsak a szovjet köztársaságok, hanem más országok állampolgárainak is adható. Vaszlej Mitta életművének kutatása és népszerűsítése céljából pedig — a Szovjetunióban erősödő átalakulás szellemében — .Vaszlej Mitta Alapítványt létesítettek. Cs. Varga István Újabb régészeti leletek A Budapesti Történeti Múzeum régészei Bcncze Zoltán vezetésével folytatják a középkori leletek mentését a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán, ahol a múlt év végén, az intézet új épületének alapozása közben értékes leletekre bukkantak. Képünkön: egy XII—XIII. századi osztrák szürke vizeskancsó füle, és egy 1973-ban, a budavári nagy ásatások során előkerült ép vizeskancsó. (MTI-fotó: Kieb Attila felv.) ÉiÉttiiii Mindennapi nyelvünk „Országos tapintatlanság...?!” Nem véletlenül idézö.ie- leztük meg közleményünk címadását. A Nők Lapja egyik cikkének a címét ismételjük meg. elsősorban azért, mert valóban országos méretekben szaporodnak el viselkedésünkben. magatartásunkban a tapintatlanságra, a megalá' zó kioktatásra, a szemrehányó türelmetlenségre valló formák és módok, amelyek „megtépázzák önérzetünket. önbizalmunkat" (1987. 47. sz.). ismeretterjesztésre van igénye a mai embernek, amelv követendő példákat nyűit arra. hogyan „szokjunk le" a nyelvi udvariatlanságról otthon, a baráti körben. az utcán, a közlekedésben. a munkahelyen, illetőleg mindennapi ügyeink intézésében. Igen időszerű nyelvművelő feladatunk, hogy arra is felhívjuk a figyelmei. Mindennapi nyelv- és szó- használatunkban is egyre inkább elszaporodnak a kihívóan kötekedő, udvariatlan és durva szóbeli megnyilatkozások, az egyéni és közsérelmeket okozó indulatos és parlagi hangnemek. A fülsértő és idegeket bor- zaló hangoskodásban felerősödnek az ingerült szóváltások. a türelmetlen és nyers kérdőre vonások. Magánéletünk szintjén meg különösen ingerlékenyek vagyunk, s fegyelmezetlenebbé válik mindennapi nyelvhasználatunk is. Nyelv- és szóhasználatunk egyre gyakrabban minősíthető ezekkel a jelzőkkel: sértő, faragatlan, nyers, goromba. durva, trágárkodó, pökhendi. gáncsoskodó, gonoszkodó, kíméletlen és tapintatlan stb. Egyéni és közéletünk szó- és nyelvhasználatában árulkodó negatívumnak kell tekintenünk azt a jelenséget és gyakorlatot, hogy kiszolgáltatottak vagyunk mindnyájan, hiszen magatartásunk. viselkedésünk minősége eleve meghatározza beszédműveltségünk jellegzetes sajátosságait: a viselkedés és magatartás elválaszthatatlan a nyelv-, használattól. Nem véletlen tehát az sem. hogy napjainkban egy- egy nyelvművelő cikk és könyv magára vállalja a nyelvi illemtan szerepét. Olyan nyelvi, viselkedéstani mi annak az oka. hogy ma még járatosabbak vagyunk az indulatos, az erőszakos, a bántó, a kellemetlenkeds nyelv- és szóhasználati for mák és: módok felhasználásában. Egyéni szökin esünk egyre telítettebb a másokat sértő. durva és trágár szavakkal, s mind ritkábban élünk a másnak adható tisztelet, megbecsülés és iólneveltség nyelvi formáival. Köztudatunkban azonban egyre erősödik az a felismerés. hogy érzelmi kultúránk elszegényedésével, elsivárosodásával kapcso latba hozható az országos méretű nyelvi, nyelvhasználati tapintatlanság ie- lensége és gyakorlata. Ez már jó jel arra. hogy azt is tudatosíthassuk; önmagukban a szavak, a nyelvi formák nem durvák, nem tapintatlanok nem kíméletlenek és udvariatlanok, hanem azzá teszi őket a durva beszédkörnyezet. magatartás és viselkedés. A ránk következő új esztendőben nyelvművelő rovatunk erről a szemléleti alapról kiindulva próbálja megmutatni azokat az okokat. amelyek eredményezik a nyelvhasználati el- igénvtelenedést. Ugyanakkor igyekszünk megmutatni azokat a formákat és módokat. amelyek segítenek bennünket abban, hogy szó- és nyelvhasználatunk minél izesebb. színesebb le gyen. s szaporodjanak el benne az egymást kímélő, s érzelemmel telített nyelvi formák. Dr. Bakos József
