Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-30 / 307. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. december 30., szerda JAZZ JAMBOREE *87 - VARSÓ Élő legendák és szürke eminenciások A varsói légikikötő tran­zitvárójának bábeli zsongá­sát hirtelen üvegcsörömpö­lés töri meg. Csillogóan fe­kete bőrű, töpörödött öreg­ember röstellkedve szedi a cserepeket a mellette ülő középkorú asszonyság szem­rehányó tekintetétől kísér­ve. Art Blakey, mert hi­szen róla van szó, a dzsessz- történet egyik legjelentő­sebb dobosa most hétközna­pi, géjjét türelmetlenül váró utas. Nem egészen egy nappal azelőtt tombolva ün­nepelte még a Sala Kong- rescwa több ezres tömege, a dzsessz kielégíthetetlen né­pe, amely sehogyan sem akarta belátni, hogy az Art Blakey Jazz Messengers fel­léptével visszavonhatatlanul befejeződött a huszonkilen- cedik Jamboree. A hard bop korszakos dobosa vadonatúj, hónapokkal ezelőtt összeállt fiatal muzsikosokkal játszik együtt, akiknek színpadi vi­selkedésén bizony meglát­szik a rutintalanság. Mind­amellett biztosak lehetünk afelől, hogy az eddigi Mes- sengersek (mert hiszen ezen a néven Art Blakey több mint harminc esztendeje ve­zet zenekart), hagyománya folytatódik, s ezek a megil- letődött fiatalemberek leen­dő Horace Silverek és Freddie Hubbardok. Egyelőre azon­ban még a zene helyett Art Blakey varázslatos showja adja el ezt a Messengerst. Közép-európai zarándokok Persze túlzás lenne azt ál­lítani. hogy Blakey-t senki sem ismerte volna föl. Csak honfitársaim népes hadát számolva legalább százan lehettünk a reptéren. A ma­gyar zarándokok többsége a hagyományos módon, vas­úton érkezett Közép-Európa első számú dzsesszfesztivál- jára. Ennek megfelelően (és ez ugyancsak következik a hagyományokból) hálózsák­jaikat a központi pályaud­var műmárvány padlójára terítették a gyerekek. Ma­gyar szótól volt hangos az állomás, a koncerteknek he­lyet adó Kultúra és Tudo­mány Palotájának hatal­mas kongresszusi terme, no és természetesen jó néhány varsói dzsesszklub. Évről év­re többen jönnek otthonról, amibe véleményem szerint az is belejátszik a Jamboree divatkultusza mellett, hogy idehaza egyre ritkábban le­het jó dzsesszt hallgatni. A magyar dzsesszélet lassú hal­doklását jelzi az a tény is, hogy évek óta nem hívtak meg magyar zenészeket a varsói fesztiválra. Legek . .. Itt volt kvintettjével Art Blakey mellett egy másik nagyágyú, Tony Williams is. Feszes, swinges lüktetésű, modern dzsesszt játszott a kiválóan képzett muzsiku­sokból álló ötös fogat. Wil­liams halálosan pontos rit­mikával irányította zenész­társait, a metrikus lehető­ségeket a végsőkig feszítve. Hűvös eleganciájában azon­ban volt valami idegen, tá­volságtartó attitűd, amit csak pillanatokra tudott feloldani a játékba feledkezés. Számomra a Jamboree leg­fantasztikusabb élménye, az előbbi két világnagyság pro­dukciója ellenére, a Sun Ra Arkestra totális és szokat­lan média-showja volt. Öl­tözködésük és zenéjük azt az Art Ensemble of Chi­cagót idézte, akiket 1984- ben Magyarországon, Székes- fehérváron is láthattunk. Sun Ra az úgynevezett in- tergalaktikus világűrzene megszállottja, misztikus free- jének alapszegmentumát a kollektív improvizációk je­lentik. Az avantgárd ten­dencia Sun Ra koncepciójá­ban jól megfér az afro-ame­rikai folklórral, a blues-zal, és a tradicionális dzsesszel. Nagyzenekarában nagysze­rű muzsikusok játszanak, táncolnak, sajátos és utá­nozhatatlan mozgásformá­ciókat rögtönözve. Az együt­teshez ..igazi” táncosok is tartoznak, szavakkal körül- írhatatlan koreográfiájú improvizációjuk bámulatba ejtő. Mintegy a fesztivál alap­hangulatát készítette elő Big Daddy Kinsey (The Kinsey Report) chicágói bluesa. Muddy Waters egy­kori partnere mackós „nagy- papasággal” dörmögte el a bluesokat. amelyekhez a fiaira épülő zenekar szol­gáltatta a muzsikát. Igazi meglepetés volt a Csekasin—Taraszov szovjet duó produkciója is. Izig-vé- rig kacagtatóan humorosra hangszerelve. Csekasin bű­vész módjára cserélgette hangszereit, s még arra is jutott ideje, hogy a pillana­tokkal előbb játszott „nótát” komputerébe programozza, majd visszajátszva erre imp­rovizáljon. Futottak még .. . A tudósító jól tudja, hogy nagyon is önkényes minden besorolás, s szubjektív min­den minősítés. Mégis, kény­telen szólni azokról a nega­tív „szenzációkról” is, ame­lyek alaposan visszafogták a korábbinál amúgy is szeré­nyebb Jamboree-hangulatot. Ilyen volt mindenekelőtt a Coltrane nevével eladott Coltrane Legacy lapos zené­je. „előtérben” Aice Colt­rane közepes zongorajátéká­val. A legnagyobb csalódást (és bukást) azonban a len­gyel szaxofonos, Zbigniew Namyslolowski unalmas já­téka szolgáltatta. Tódor János Big Daddy Kinsley és zenekara (Bogdán Edit felvétele — KS) A NÉPÚJSÁG KLUBJÁBAN Műsor gyér ekeKnek Színvonalas gyermekmű sort mutatott be a napokban az egri Gárdonyi Géza Szín. ház négy művésze: Bárdos Margit, Csonka Anikó, Hor­váth Ferenc és Lénárt And­rás, a Népújság klubjában, a Heves Megyei Lapkiadó Vállalatnál dolgozó szülők óvodás és kisiskolás korú csemetéinek. Az összeállítás­ban mesék és versek hang­zottak el gitárkísérettel és bábbetétekkel. A művészek a tervek szerint szeretnének másutt is fellépni ezzel a mintegy háromnegyed órás programmal. (Fotó: Pesti Erzsébet) Sturmix '&7 A Berzében vendég volt a Z'Zi Labor Ebben az évben ;is nagy várakozás előzte meg a ,Ber- ze Diáknapok” című rendez­vényt. A sok színvonalas műsor közül is kiemelkedett a „Sturmix”. Igaz, közrejátszott ebben a két meghívott együttes népszerűsége is. A délelőtti órák után telt ház várta a díszteremben a Z’Zi Labor együttes tagjait. Óriási üdv­rivalgás fogadta Janicsák Istvánt, Berkes Károlyt, An. tál Sándort és Szolnoki Pált. A gyors bemutatkozás után kezdetét vette a játék, a ze­nekar részvételével. Komo­lyan vették a tréfás kérdé­seket és kis híján telitalála­tot értek el. A vetélkedő után zajlott a beszélgetés. Először Jani­csák István beszélt az együt­tesről. majd kérdésekre vá­laszolt: — Miért „csak” négyen jöttetek? — Mert a zenekar többi tagja az új gyermeklemez felvételein dolgozik. — Ki találta ki a Z’Zi- baglyot? — Egy grafikus barátun­kat kértük meg az embléma elkészítésére. Közel 40 dara­bot rajzolt 2 hét alatt, de egyik sem tetszett. Ezután mérgesen egy csúnyácska baglyot készített, ami min­denkinek tetszett. — Hogyan lehet rávenni egy idős nénit arra, hogy vízbe ugorjon? — Mindenki szeretne lát- szódni a clipben, ezért az ilyen kéréseket is teljesítik. A kérdések kifogytával Ja­nicsák István átadott egy próbapéldányt az új Z’Zi- lemezből a diákrektornak. A lemezdedikálások után folytatódott a műsor a „Fe­le sem igaz" vetélkedővel. Majd pár perccel fél hat után színre lépett a Step együttes három tagja, Kis­szabó Gábor, Tereh István és Fehér Attila. Már a bemutatásnál nagy derültséget keltett a műsor­vezető bakija. A zenekar me­nedzserét. Tereh Istvánt Frenreisz Károlyként mu­tatta be. Erre a hibára még visszatértek néhányszor a muzsikusok. Ezután izgalmas és már kissé unalmas kérdések vál­takoztak. Néhány kérdés ala­posan megizzasztotta Kis- szabóékat. Például: — Milyen a kedvenc nö- típusotók? — Hol végeztétek tanul­mányaitokat? — Mi a kedvenc viccetek? A legnagyobb derültséget mégis az keltette, mikor a következő kérdésre válaszolt Tereh István. — Mit csináltok, mikor megérkeztek a vidéki fel­lépések helyszínére? — Múzeumba járunk. De mivel általában hétfőn van­nak a vidéki fellépések, ezért el vagyunk zárva a műve­lődés ezen területétől. Még hátra volt néhány kevésbé izgalmas kérdés és a dedikálás. Miután a zené­szek eltávoztak, befejeződött a vetélkedő. Ezután lépett színpadra a nagy dirrel-dúr- ral beharangozott együttes, a Szevasz, amely play back- ról énekel, azaz felvételek­hez hápogott és mozgott. Sajnos a műsoruk messze el­maradt az előzetes várako­zástól. A közönség nagy ré­sze sajnálta a Modern Hun­gáriát és a Step együttest, mert ez a műsor zenéjük megcsúfolása volt. A telt házból a produkció végére alig negyedház maradt. De a gyengébbre sikere­dett „Fele sem igaz” és „Sze­vasz” műsor ellenére az egyik legszínvonalasabb ren­dezvényen vett részt a Ber- ze diáksága. Bálint András II. o. tanuló Aki fiatalon lett vezérigazgató-helyettes Biztosan sok embert foglalkoztat a kérdés: ho­gyan kerülhet manapság valaki egészen fiatalon ma­gas vezető; beosztásba? Holló Vilmos június 1-jétől a Gagarin Hőerőmű Válla­lat új gazdasági vezérigazga­tó-helyettese. A kérdésre tőle vártunk választ. — Miért döntött úgy, hogy megpályázza ezt a munkakört? — Itt születtem Gyöngyö­sön. Gyermekkoromat Hal- majugrán töltöttem, szüleim is itt élnek. Pályámat az ÉMÁSZ Gyöngyösi Üzem­igazgatóságán kezdtem, ezért érthető, hogy kötődöm eh­hez a vidékhez. Döntésemet lényegesen befolyásolta az is, hogy szüleim időskorúak, előbb-utóbb támaszra lesz szükségük. — Manapság szokatlan, hogy valaki ilyen fiatalon kerül magas vezetői beosz­tásba. Miként vélekedik erről? — Sajnos ez igaz. Én 28 évesen az ÉMÁSZ Vállalat gazdaslájgi (vezérigazgató­helyettese lettem. Kicsit nyomasztott is a felelősség, ugyanis nekem bizonyítani kellett azért is, hogy a jö­vőben egyre több fiatal szá­mára nyíljon meg ez a le­hetőség. Természetesen sok múlik nemcsak rajtam, ha­nem a környezetemen is. A szükséges iskolai végzettség nem elég. Egy fiatal veze­tőnek kell, hogy legyenek Önálló, jó gondolatai, s hogy azokat meg tudja va­lósítani. Fontos, hogy ne önmagát ismerje el, hanem mások figyeljenek fel rá. S nem utolsósorban szük­ség van olyan vállalati igazgatóra, aki bátran vál­lal kockázatot. — Az ön eredeti végzett­sége villamos üzemmérnök. Miért változtatott szakmát? — Először hálózatterve­zőként kezdtem el dolgozni. Szerettem a munkámat, de mint minden szakma, ez sem volt ellentmondásoktól mentes. Nem értettem az akkori érdekeltséget, hogy például miért több a telje­sítmény akkor, ha a szük­ségesnél drágább anyagok­ból valósítom meg az el­képzelésemet. Ezek az ellent­mondások motiváltak arra. hogy jelentkezzem a köz­gazdaságtudományi egye­temre. — Hogyan sikerült be­illeszkednie az új munka­helyre? — Megismertem munka­társaimat, a vállalatveze­tést és a műszaki területek vezetőit. Túl vagyunk egy hathetes pénzügyi revízión is. Sikerült hozzávetőlege­sen feltérképezni a megol­dásra váró feladatokat. Operatívan részt veszek a számviteli, a pénzügyi és a készletgazdálkodási felada­tok irányításában. Ezek el­lenére korántsem mondha­tom, hogy teljeskörűen megismertem a vállalatot, annak sajátosságait, belső szabályzatait. Jelenleg es­ténként a szabadidőmben igyekszem megszerezni eze­ket az információkat. — Tervei? — Szeretnék mielőbb be­(Fotó: Domoszlai János) illeszkedni a megye közgaz­dasági szakemberei közé, hogy megismerjem az ipar- politika helyi sajátosságait. A gazdálkodás egyes terü­leteinek racionalizálásán túl a közgazdasági szakemberek figyelme vállalatunknál is a jövő évi szabályzó válto­zásokra összpontosul. Fon­tosnak tartottam, hogy az elvi kérdések még az adó­törvény megjelenése előtt tisztázódjanak a vállalaton belül. — Mit remél a jövő év­től? — Bízom abban, hogy jö­vőre nő a vállalatok mozgás­tere, döntés; szabadsága. Csökken a nyereségcentra­lizáció, és ezáltal erősödik a nyereségérdekeltség. A közvetlen vállalati felada­tokat illetően pedig remé­lem, hogy sikerül kollek­tívánkat a feladatok meg­valósításához jöhban moz­gósítani. Korcsog Béla

Next

/
Thumbnails
Contents