Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-28 / 305. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 28., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Szerény karácsonyi ajándék BEMUTATÓ A HARLEKIN BÁBSZÍNHÁZBAN Egérháborúság Sokféle feszültség, háborúság vesz körül bennünket. Miért ne fordulna elő ilyesmi az egerek között is, különösen ha egyáltalán nem meséi oka van: a bundácska színe húzódik meg mögötte. A Gárdonyi Géza Színház tagozata, a Harlekin Bábszínház Egerben bemutatta Urbán Ernő: Minden egér szereti a sajtot című játékát. A történet úgy ragadja magával a kicsiket, hogy közben mindennapi valóságunk ellentmondásai között maradnak. M. Horváth József, mint Zakariás és a papagáj (Fotó: Koncz János) Mi tagadás: a tévétől is vártuk az ünnepi meglepetést, azt, hogy legalább az elmúlt napokban mennyiségi, illetve minőségi plusz- szál ajándékoznak meg minket. Azt hittük: tartalékolnak, s így nyújtják ezt a többletet. Bizakodásunk akárcsak máskor, most is teljesen felesleges volt. Kedden zárult A nagy tölgyfa árnyékában című meglehetősen vontatott és unalmas olasz sorozat. A befejező blokk mégis maradandó élményekkel gazdagított minket, hiszen az utolsó egység képsorai néha ritka emberi magaslatokra kalauzoltak bennünket. Ez a tömörítő, ez a konfliktusteremtő és feloldó erő hiányzott a korábbiakban. Másképp fogalmazva: kevesebb mellébeszéléssel drámaibb hatást produkálhattak volna a stáb tagjai. Szerdán ismét meggyőződhettünk arról, hogy Bíró Lajos — kár. hogy alkotói érdemeit régesrég elfeledte az irodalmi köztudat — méltán lett világhírű szerző, és Korda Sándor se véletlenül aratott — rendezőként — a nemzetközi porondon babérokat. A Vili. Henrik magánélete napjainkban éppúgy élvezhető mű, mint 1933-ban, elkészültekor volt. A recept is megszívlelendő: épkézláb sztori, lendületes ívelésű cselekmény, jól megrajzolt jellemek. szellemes párbeszéNem igyekezett a televízió főszereplővé válni a karácsonyi ünnepek alatt, volt, amikor szerényen a háttérbe húzódott. Ám kínált azért olyat is, amire teljes figyelmet kellett áldozni. Rövid idő alatt másodszor is szerepelt az adásban megyénk- hez kötődő program: néhány napja az idei Agria Játékokról kaphattunk híradást, szombaton délelőtt pedig a Tom Sawyer, mint detektív című darab került műsorra, amelyet Gáli László, a Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője állított színre. Az ünnepi hangulathoz leginkább Zeffirelli 'pénteken este bemutatott filmje, az 1972-ben készült Napfivér, holdnővér illett. A történet Assisi Szent Ferenc életét idézte fel. Ez már a rendező fénykorában született: ér- zelmessége, tisztaság utáni vágya már teljes pompájában ragyogott. A históriai köntös csupán aláhúzta a megjelenítés erejét: nem valami stilizált képét kaptuk az 1200-as éveknek, hanem valóságos ízeit, nyersességét és számunkra különös szokásait láthattuk. A különbözőben az azonos még inkább szembeötlő: voltaképpen korunk emberének problémái jelennek meg a szent sorsának fordulataiban. Nem valamiféle csodatévő, misztikus alakot láttunk, hanem egy olyan személyiséget, aki keresi az utat és az igazságot. A vallás hirdette erkölcsöt nem találja a társadalomban, s ezért maga próbálja megteremteni az etikus létet. Szakít az általa hamisnak ítélt világgal, s igyekszik önmadek, tanulságos gondolatok. „Csupán” ennyi kell a halhatatlansághoz. Szabad a pálya, tessék megpróbálni! Ettől függetlenül joggal bosszankodtunk amiatt, hogy a Rádió- és Televízióújság — ez már szinte törvényszerű — megint nem jelezte, hogy ismétlésről van szó. Romolhat a memóriánk, de olyan gyors ütemben aligha, hogy ne jöjjünk rá: pár évvel ezelőtt már méltathattuk ezt a kétségkívül dicséretes munkát. Legalább azt tessék elhinni — végtére is ez pszichológiai szabály —, hogy a nem véletlenül örökzöld történeteket sűrűn felidézzük tudatunk beesapha- tatlan képernyőjén. Szombaton a francia cégjelzésű Az évszázad esküvője után — ettől bizony émelyegtünk — Ambrus, Zoltán elbeszéléseinek adaptációját élvezhettük. Jól tette a karmesteri szerepkört ellátó Nagypál Endre, hogy emberközelbe hozott egy olyan klasszikust, akire mostanság senki sem hivatkozik, holott hagyatéka rangos, megőrzésre, továbbvitelre jogosult. Ráadásul szépapáink korában kereshettük önmagunk karakterbeli gyökereit. frissnek tűnő botlásaink akkor is létező változatait. A többi? Hallgassunk róla. mert a karácsony a megértés, a türelem, a szeretet szimbóluma is. Maradjunk ennyiben ... ! Pécsi 'István gában megtalálni az erőt a megújuláshoz. Voltaképpen eretnek, mert szembeszáll a fennálló renddel: az egyház történetében sok hozzá hasonló vált az inkvizíció áldozatává. Ám őt magához emelte, elfogadta III. Ince pápa bölcsessége, éleslátása, taktikai érzéke miatt a klérus. Mint minden szervezet, az egyház is csak úgy tudott fennmaradni, ha egyik kezével áldást osztott, a másikkal kitaszított. Ennek a folyamatnak egyik állomása Assisi Szent Ferenc sorsa, amely a szelíd lázadás példázata. Kevesen merték és merik így követni _belső hangjaikat, megharcolni saját igazságukat. A tizennyolc éves Francesco elindult saját útján: kitűnően jelenítette meg ezt a vonzó, nagyon emberi személyiséget Graham Faulkner. Méltó társnak bizonyult Clare megformálója: Judi Bowlen. A gyönyörű felvételek az egyszerű, mégis szép történet méltó keretét alkotják. Tovább erősítette a hatást Donovan remek zenéje. Együttvéve egy olyan alkotást láthattunk, amely szórakoztató, egyben elgondolkodtató: nem mérhető sablonokkal, nem művészfilm, de az ellenkezője sem. Olyan mű, amely saját életünk megmérésére késztet, szembesít önmagunkkal, de ezt nagyon szelíden, durvaság nélkül teszi. Így valóban ünnepivé válhatott a találkozás a Napfivér, holdnővérrel, nem akármilyen élménnyé. Gábor László Nem ismeretlen ez a mű a közönség előtt, a televízió egy-két évvel ezelőtt sugározta. Ennek ellenére is érdemes vólt műsorra tűzni, mivel fordulatos, mégis egyszerű a történet, s mellette hangulatos zene szolgálja a sikert. Most sem maradt el a közönség szere- tete: a gyermekek végig nagy figyelemmel, odaadással kísérték az eseményeket. Annál is jobb volt a Harlekin választása mert az alapanyag is illik egyre markánsabban kirajzolódó arculatukhoz. De milyen is ez a sajátos stílus? Talán legjellemzőbb rá. hogy nem törekednek minden áron egységes kifejezőeszközökre: maga a mondandó szabja meg. hogy mikor milyen módon szólnak a nézőkhöz. Ember, báb egyaránt azt szolgálja, hogy minél hívebben. hatásosabban jelenjék meg a gondolat. Urbán Ernő írása eleve ilyen: az események keretét jelentő játék főhőse színész. aki a későbbiekben adja át a szót az egérfiguráknak. M. Horváth József kitűnően adja meg az alap hangot. nemcsak hangja, gesztusai, de bábjátéka is megfelelően előkészíti a sztorit. Mint Zakariás, a planétás ember, s mint a papagáj ügyesen vált hangot, s alakítja párbeszéddé a monológot. A Harlekin Bábszínház tagjai újra kitesznek magukért. Kezükben a szemünk láttára elevenedik meg a tárgy, nem valahol a háttérből lelkesítik át az egérkéket. Olyan kapcsolatot alakítanak ki a bábokkal. amely egyszerre hagyományos és újszerű: kölcsönzik nekik egyéniségüket, de egyben olyan gyöngéden veszik a karjukba azokat, mintha saját gyermekük volna. így megvalósult az az ősi varázslat, amely az embert és az általa mozgatott figurát összeköti, egyben elválasztja. Többféle technikát is bevetnek a cél érdekében. Kesztyűs bábú éppúgy sze repet kap. mint az árnyjá- ték. vagy a marionett. S mindez egységbe. olvad, mert a társulat közös cél érdekében csillogtatja tudását. Urbán Ernő darabját az emeli az olykor fenyegető didaktikus, szájbarágós elbeszélésmód fölé. hogy Gulyás László kitűnő zenét szerzett hozzá. A fülbemászó dallamok továbbviszik az elhangzottakat, megerősítik a néha vékonyka szálakat. s slágerszerű megfogalmazásuk a kijáraton túl is elkísérik ia nézőket. Az eddigi harlekines előadásoktól éppen ez különbözteti meg a mostanit, hogy a palettára egy újabb szín kerül: a színpadi dal. Ezzel úiabb bizonyságát adja az együttes sokoldalúságának. ereiének. S mert szív- vel-lélekkel igyekeznek megmutatni a mondandót, egy minden ízében erőteljes, hangulatos produkció születik. Végső kicsengésében az ellentétek gyökerét, a feszültségek okait magyarázza a kicsiknek a darab, s ezzel erősíti világlátásukat, s közben remekül szórakoztatja őket. A rendező. Székely Andrea kitűnően mutatkozott be. A történetet egységesen, szervesen dolgozta fel. Remek a díszlet és a báb: Orosz Klaudia munkája. A Harlekin Bábszínház egyre jobban megmutatja ..oroszlánkörmeit”, azt, hogy minden nehézség ellenére megállja profiként a helyét. Egyre szervesebben beépül a Gárdonyii Géza Színház művészi arculatába. saját színeivel gazdagítva azt. Külön Öröm, hogy M. Horváth József személyében az anvatársulat is képviseltette magát, igazolva az egységben rejlő előnyöket. Egerek és emberek — a Harlekin színpadán (gábor) Tökgyalu és egyebek Mit tesz az ember, ha elromlik háztartásában a még garanciális tökgyalu? Felhívja ugyebár azt a szolgáltató vállalatot, amelyhez a garanciális tökgyalu szervizének ellátását profi- iíroztálk. Az ikerállomás éppen nem beszél, vonal van, a csengetés kimegy, a szolgáltató vállalat telefon- központosa éppen a sor végén lehet a kötésben, mert pillanatok alatt bejelentkezik, egy kattanás, és már kapcsolja is a tökgyalu szervizcsoport vezetőjét, aki roppant készséges, udvarias, és mondja, hogy máris küldi a szerelőt. Az ember szíve örül, hogy milyen flottul megy minden, és beszól a fürdőszobába az asszonynak, hogy megveheti á tököt, estére már lehet gyalulni, s közben egy kis büszkeséget is érez, hogy hiába, ha intézkedni kell, akkor ő tud intézkedni. Este, hazafelé menet eszébe jut a tökfőzelék, a szájában összefut a nyál, miáltal igazolva látja a' feltételes reflexekről szóló .pavlovi tanításokat, csak akkor lepődik meg, amikor a felesége közli vele. hogy nudli lesz vacsorára, mert a szerelő nem érkezett meg. A szerelő nem jön másnap és harmadnap sem, mire az ember ismét telefonál a csoportvezetőnek. Elhangzik a bocsánatkérés, miegymás, s az újabb ígéret, ma aztán feltétlenül megy a szerelő. Persze az óvatosság ilyenkor miár nem árt, megbeszéli az asz- szonnyal, a tököt azért ne vegye meg előre. És milyen mélységes bölcsességről tanúskodik ezzel. A szerelő ugyanis nem jön sem aznap, sem másnap, sem harmadnap. És az ember ekkor ismét igazolva látja a feltételes reflexről szóló pavlovi tanításokat, mert amint megy az utcán, és meglát a kirakatban egy tökgyatut, abban a pillanatban érzi, hogy vérnyomása ötvenet ugrott felfelé, a feje elvörösödik, s a halántékán ütemesen pattogni kezd egy ér. Mit lehet ilyenkor tenni? Az ember fogja a telefont, de most már nem a csoportvezetőt kéri, hanem a szolgáltató vállalat igazgatójának fejti ki meglehetősen közvetlen hangon a vállalatról kialakult véleményét. Az igazgató elnézést kér, meg miegymás, s azonnali intézkedést ígér. Ismét eltelik három nap, 'de még jszerelőformájú ember sem mutatkozik a környéken. Az ember ilyenkor hajlamos lesz rá, hogy borba fojtsa a bánatát. Bemegy az első krics- mibe, s a harmadik nagy- fröccs után elpanaszolja bánatát az alkalmi ivócimborának: — Szóval elromlott a tökgyalu — sumázza amaz a summázandókat, majd elárulja, hogy ő éppen ama bizsonyos szolgáltató vállalat illetékes szervizcsoport. jában dolgozik. Megisznak még két-két fröccsöt, a szerelő elkéri a címet, majd búcsúzáskor úgy mellesleg odaböki, holnap este már eheti a tökfőzeléket. Az ember persze legyint rá, hiszi a piszi, mondja magában, hiszen sem a csoportvezető, sem az igazgató nem tudta keresztülvinni ígéretét. Különben is, már teljesen lemondott a javításról, beszélt is két kollégájával, akik a kezesei lesznek, hogy OTP-köl- csönnel új tökgyalut vágyén. Másnap este viszont ragyogó arccal fogadja a felesége. A szerelő eljött, s bizonyságul ott párolog az asztalon a tökfőzelék. Hogy miért mondtam el mindezeket? Tanulság nincs sok benne, de egy felismerés igaz. Rájöttem, hogy bizonyos esetekben korántsem az igazgató a legnagyobb ember a vállalatoknál. De pszt! Erről ne szóljanak senkinek, maradjon köztünk a dolog. Baloghy Zoltán Ünnepi pillanatok
