Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
Özséb és a pálosok keresztnek nevezik. Ezzel megvetette alapját az „Első Remete Szent Pál” szerzetesrendnek, amelyet Szent Pál után hívtak pálosrendnek, tagjait pálosoknak. Szerzetes az, aki a római katolikus egyház által jóváhagyott testületben fogadalmat tett, mégpedig az evangéliumi tanácsok követésére. A török megszállás idején a rendek kolostorai zömmel elpusztultak, de a XVII. század végétől, újból felvirágzott a rend. Iskoláik népszerűsége és keresettsége rohamosan emelkedett. Különösen a nemzeti irodalmat karolták fel, hiszen pálos volt Ányos Pál, Verseghy F.erenc. Virág Benedek. Több püspök, az első magyar bibliafordító, Báthori László, valamint egv tragikus sorsú politikus, Fráter György került ki soraikból. A pálosoknak csak két rendházuk maradt, az is Lengyelországban. A két háború között aztán sikerült őket újratelepíteni Budapesten és Pécsett. A szerzetesrendek itthoni feloszlatásakor Boldog özséb fiai ismét vándorbotol vettek a kezükbe. S napjainkban megkezdődtek alamizsnás Boldog özséb szentté avatási körének előkészítő munkái. Magányosan növekedett az erdőben a kis fenyő. iA langyos, nyári esőkben megfü- rödve, zsenge, új hajtásokat hozott, s ha kisütött a nap, boldogan nyújtogatta élénkzöld rügyecskéit a meleg sugarak felé. Szelíd, csendes kis fácska volt, és csak az szomorította el, hogy a mellette terpeszkedő, gőgös tölgy néha túlságosan is leereszkedően bánt vele. — Csúnyácska vagy, és szúrnak a leveleid — sértegette terebélyes társa. — Nézd meg az én erős törzsem, a gyönyörű lombkoronám. Hiába, az emberek csak engem szeretnek. Dicsérik a szépségem, ámulnak n hatalmamon. Nem csoda, hiszen a záporok elől hozzám menekülnek, a tikkasztó melegben is az én ágaim alatt keresnek menedéket. De te ugyan mit tudsz adni nekik? Ha hozzád érnek, a tüskéiddel csak fájdalmat okozol. Elszomorodott a kis fenyő, és még az sem derítette fel. amikor a büszke tölgy a télhez közeledvén napról napra csupaszabb lett. Nem örült annak sem, amikor fennhéjázó társa egy reggelre végleg megkopaszodott. Az ő levelei hiába zöldelltek, szégyellte azokat, s magányosabbnak, boldogtalanabbnak érezte magát. mint eddig bármikor. Egy dermesztő téli napon fejszés ember közeledett felé. — Bárcsak kivágna és véget vetne az életemnek — sóhajtott bánatosan a kis fa, — és néhány pillanat múlva valóban vékony törzsébe hasított az éles szerszám. Szótlanul tűrte, hogy megkötözzék, és elhurcolják. A fájdalomtól el- alélt, s csak jóval később, egy meleg szobában tért magához. Kis testéről leoldozták a kötelet, ágait féltő gonddal kiegyengették, és kisvártatva ezüstösen csillogó díszekkel öltöztették fel. Megszeppenve nézte új ruháját, azt hitte, álmodik. És ekkor hirteien kinyílott egy ajtó, és három gyerek lépett a szobába. — De gyönyörű karácsonyfa! — suttogta az egyik. Az ámulatot hamarosan vidámság váltotta fel, s a kis fenyő bánata is egy-kettőre szertefoszlott. Most végre igazán boldognak érezte magát, és' ezért a szépségén kívül más ajándékkal is meg akarta lepni az embereket. S miközben azon töprengett, mivel kedveskedhetne még, észrevétlenül va- rázsos illattal töltötte meg a kis szobát. Ne felejtsd el te se! Karácsonykor mindig az a fenyő a legillatosabb, amelyik a legtöbb szer etetet érzi maga körül. Ányos Pál szerzetes tanár és költő emléktáblája a székesfehérvári jezsuitái később pálos, majd ciszter- íimnázium falán. (I. Józsefet ő gúnyolja először Kalapos királynak hasonló című versében Az előre elkészített halfejet, a lefejtett gerincet, az aprólékot feltesszük főni. Hozzárakjuk a paradicsompürét, a szeletekre vágott hagymát, sót. Lassú forralással főzzük. Egy másik fazékba szűrjük, a sűrűjét átpasszírozzuk. Ismét feltesszük főni. hozzákeverjük a piros aranyat, a pirospaprikát, a halszeleteket, amelyeket /előzőleg besóztunk, továbbá a belsőségeket. Mindezt 10—15 percig főzzük. Bográcsban vagy tálban adjuk asztalra. Kacsasült aszaltszilvával. Hozzávalók: egy pecsenyekacsa, fél deciliter vörösbor, egy-két fej vöröshagyma, só, bors, majoránna. 20—30 deka aszaltszilva, rozmaring. A 'megtishtí tott kacsát sózzuk, borsozzuk, a hasüregébe majoránnát szórunk, majd beletesszük a jól megmosott aszaltszilvát. öntünk rá egy kevés bort, és a hasüreg nyílását hústűvel összetűzzük. Tepsibe tesszük, mellé rakjuk a gerezdekre vágott vöröshagymát. Egy pohár vizet vagy két merőkanál húslevest öntünk alá és megsütjük, s közben állandóan lo- csolgatjuk. Hozzáadjuk a maradék vörösbort is. ízlés szerint tehetünk rá rozmaringot, ettől különleges, jó ízt kap. Tálaláskor a kacsát feldaraboljuk, és minden adaghoz adunk aszaltszilvát. Köretként főtt burgonyát kínálunk. A RÉGIEK KARÁCSONYI VACSORAASZTALA Ünnepi étkek — étkek ünnepe ra kellett gondolnia, akikkel együtt ette meg a gyümölcsöt. Az ünnepi finomságokból a háziállatok is kaptak, így erősek és termékenyek lettek az új esztendőre. A karácsonyi kenyérből a vetésig félretett darab pedig majdani tömött kalászokkal kecsegtetett. A ma este remélt bőséghez járuljon hozzá az alábbi két recept. S ne feledkezzünk meg régmúlt szokások jó tanácsaiból sem: a mai vacsoHalászlé karácsonyestére. Hozzávalók: másfél kiló ponty, 3 fej vöröshagyma, egy evőkanálnyi paradicsompüré, 1—2 mokkáskanálnyi pirospaprika, só piros arany. „özséb testvér az istenfélő ember, a remeteség kiváló kedvelője, a hármas barlang közelében, ahol hat társával lakott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére megalapította a Rend Főmonostorát. Itt erényekben és vallásosságban gazdag, életszentségben feltűnő, testileg sápadt és lesoványodott állapotban, de minden dolgában alázatos, józan és szerény életet élt... ” E sorokat Gyöngyösi Gergely, pálosrendi szerzetes vetette papírra, valamikor a XVI. század első felében. Ki volt özséb és kik a pálosok? Születésének évét a XIII. század első évtizedére tehetjük, helyét pedig Esztergomba. Halálának időpontja bizonytalan. A pilisszentkereszti kolostorba temették el. Gyöngyösi így ír rpla: „özséb felserdülvén, papi pályára lépett, s hamarosan esztergomt kanonok lett. Elhatározta, hogy elhagyja a világot, otthonát, vagyonát, hogy nagy alázatossággal az Űr táborában harcolhasson.” Lemondott tehát a kanonoki méltóságról, s a pilisi erdőkben remeteéletet élt. A környékbeliek köréje csoportosultak, s 1250-ben templomot és kolostort építettek Esztergom közelében. Ezt a helyet azóta PilisszentA hagyományok a római korba nyúlnak vissza. A téli napfordulót, a legyőzhetetlen Napot ünnepelték kiadós lakomákkal, a remélt következő évi termékenységet felidézve. A szegényes, bojtos és a gazdag, sokfogásos karácsonyi vacsora kettőssége volt jellemző a római és a görögkeleti vallású népesség e jellegzetes ünnepi szokására. Az ételek ünnepélyes elfogyasztása napjainkig megőrizte fontosságát, s bár ma már nem, vagy alig-alig használjuk a kifejezést: bővedeste, bövödeste, a különleges bőség ugyanúgy jellemző ma is. A szokáskörhöz tartoztak egyes sajátos megszorítások is, mint az asztalra könyöklés szigorú tilalma. Az asszonyoknak pedig ezen az estén végig kellett ülniük az étkezést, máskülönben kottásai nem költöttek jól a következő évben. Fűződtek hiedelmek az egyes ételekhez is. Ha bab vagy lencse került a tányérokba, akkor az pénzt, anyagi bőséget biztosított a családnak.- Az alma szerelmi jóslásra volt jó, és a szépség, egészség megőrzésére. A dióval halálról jósoltak. A rontást, a betegséget sült tökkel, mézzel, fokhagymával 'próbálták elkerülni. Szokás volt néhol az almát közösen elfogyasztani, mert így, ha aztán eltévedt egy családtag. j>. későbfa^hazataláJt,, csak azokról ülje végig türelemmel, nyugalomban a háziasszony is, s ha csak ennyi kell, hogy épségben, szeretetben visszataláljunk egymáshoz: együnk meg egy almát közösen. Jlíítél illatos
