Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 24., csütörtök 3. HEVES, MA „Optimista vagyok a jövő megítélésében” Beszélgetés Juhász Lajossal, az MSZMP Heves Városi Bizottságának első titkárával Heves lakóinak száma, a vonzáskörzetében lévő községekével együtt csaknem harmincezer. Ügy ezekben a községekben élőknek, máit a helybelieknek emlékezetes dátum 1984. január 1. Az egyenletesen fejlődő település ekkortól város. Mondhatnánk úgy is, hogy a legek városa. Merthogy a legkisebb, a legfiatalabb, s megyénkben a legdélebben fekszik. A leginkább ebben a városunkban meghatározó a mezőgazdaság, s a városi struktúra kialakításában itt adódik a legtöbb munka. Folytathatnánk a legeket, de ezek már nem biztos, hogy csak Hevesre lennének érvényesek. A sikereknek talán a legjobban tudnak örülni, viszont gondjaik nagyon is hétköznapiak. Olyanok, mint bárhol máshol az országban, így közvetlenül a nagy reformokat megelőzően. Erről vallott Juhász Lajos, az MSZMP Heves Városi Bizottságának első titkára. Juhász Lajos nem ráncolja össze a homlokát, amikor az idei esztendőről kérdezem. Annál is inkább nem, mert jó néhány jelentős eredményről, fejlődést jelentő tettről adhal számot. — Mindenekelőtt azt kell említenem — mondta — , hogy Heves és a városkor, nyék gazdasági-társadalmi fejlődése nagyobb részt az 1985-ben megtartott pá/rt- értekezleten [elhatározóitoknak megfelelően alakult. A i mezőgazdasági tüzeme- ink a gabonaprogram megvalósításiában, a melioráció, ban, az állattenyésztési telepek Tiekonstrukcíójában, a zöldségfélék növekvő tér. melésében úgy a nagyüzemben, mint ia háztájiban to. vábhi eredményeiket értek el. Az iparban a termelési szerkezet jó irányban változott, a termékek minősége javult, kiegyensúlyozott volt a munkaerő-ellátottság. A kiélezett piaci körülmény ajk között is mejgáUták a helyüket, sőt valamelyest emelkedett az innen származó tőkés export. Az infrastruktúra területén bővült és korszerűsödött a telefonhálózat. Ez év december 27-tői a várost bekapcsolják az országos távhívóhálózatba. Átadásra került az új, 16 tantermes középiskola. a Finomszerelvénygyár és a Mezőgép Vállalat pedig közösen korszerű tanműhelyt létesített. A lakosság Juhász Lajos áruval való ellátása általában kielégítő volt, a városban bővült a szakibolthálózat, a községek jobb ellátására való törekvést pedifg igazolja Pélyen, a Hevesi Afész által átadott új élelmiszerüzlet. — Gondolom, mem volt teljesen felhőtlen az ég... — A pozitív példák mellett mindenképpen szólni kell arról is, hogy a gazdálkodó szervezetek egy részének fejlődése az indokoltnál lassúbb. Ebben közrejátszik a rajtuk kívülálló tényezők mellett — a mezőgazdaságban az időjárás, vagy általában a (közgazdasági környezet — munkájuk gyengesége is. Ilyenek például a vezetési, irányítási hiányosságok, a igépek magas elhasználtsá- gi foka, az, hogy nem emelkedett kielégítő mértékben az exportképes termékek köre. Nem valósult meg következetesen a teljesítmények és a keresetek közötti kívánatos összhang. — Ebben i a helyzetben mit itettek ia Ipártszeíjpek és -szervezetek, s milyen főbb feladatok megvalósítását tartják ma elsődle. gesnek? — A gazdasági gondok aktívabb gazdaságpolitikai munkára kényszerítették a pártot. Ez egyfelől azt követelte, hogy világos, reális helyzetismerettel rendelkezzen a tagság. a jelenlegi állapotokról és a soron levő feladatainkról. .Ugyanakkor viiszont tudatosítani kívántuk, hogy a helyi tennivalókban önállóan döntsenek, mozgósítsanak. Megítélésem szerint ezen a téren is vannak eredmények, de nem teljesen kielégítöek. — Mi nehezítette leginkább a politikai munka hatékonyságát? — Munkamódszerünk hiányossága mellett mindenekelőtt az. hogy felgyorsultak a gazdasági és társadalmi események, a nép- gazdasági csoport- és egyéni érdekek között pedig nőttek a feszültségek. Céljainknak nem minden .esetben tudjuk ,megnyejni la dolgozó embert, felkarolni a kezdeményező, jobbító szándékú egyént, kollektívát, érdekeltebbé tenni a meglévő szellemi Ikapagitást. — Milyen célokat tűztek maguk elé? — A népgazdasági feladatok végrehajtásában a lehető leghatékonyabban kívánunk részt vállalni. Segíteni akarjuk a vállalati, intézményi önállóságot, a teljesítmények növelését, szolgáltatói érdekeltségi rendszer mind szélesebb elterjesztését. — Kikre számítanak leginkább, s mit tesznek azért, hogy megnyerjék őket? — Természetesen mindenkire számítunk, de az idén szeptember 30-án a városi pártbizottság feladattervében konkrétumokat is megfogalmaztunk. Így exportképes termékeket várunk a Finomszerelvénygyár \hevesi gyáregységétől, a népművészeti és háziipari szövetkezettől, a íMezögép Váillalat ' hevesi gyárától, a iBudagant Szövetkezet hevesi, a Ramona Szövetkezet erdőtelki és az Egri Cipőipari Szövetkezet tiszanánai részlegétől. Megítélésünk szerint a mező- gazdasági üzemek exportja a termékek minőségét és feldolgozottságát javítva növelhető. Minden gazdálkodó egységnek számolni kell a kistételes megrendelésekkel, a fokozott minőségi követelményekkel. Elmondtuk azt is, hogy a termelési szerkezetnek az eddigieknél jobban kell igazodni a piaci igényekhez, a mezőgazdaságban pedig a tájjellegű Isajátosságokhoz. Elhatároztuk, hogy fokozzuk a munkában, a társadalmi életben élenjáró vezetők, dolgozók és aktivisták erkölcsi megbecsülését is. A vezetők megítélésében a programhoz való viszony, a program végrehajtásának eredményessége lesz a mérce. Minden bizonnyal többünknek változtatni kell majd munkastílusán, módszerein, esetleg szemléletén is. Úgy ítélem meg, hogy a vezetők többsége teljes bizalmat élvez környezetében, alkal- tmas feladatai ellátásában. Várhatóan lesznek olyanok is, akik nem tudnak megfelelni a megnövekedelt körülményeknek, azok helyzetét emberségesen éfe megfelelő módon kell megoldani. — Milyen [a hangulat Hevesen, mi foglalkoztatja leginkább a közvéleményt? — A figyelem egyre inkább a következő évre irányul. Mindez óvatos várakozással párosul. Türelmet- ilenség I 'is tapasztalható amialtt, hogy a gazdasági folyamatokban lés legyfáfta. lán a társadalmi <életben eddig nem történt látványos fordulat. Ebben a helyzetben továbbra is tudatosítanunk kell, hogy a meghirdetett tervek hosszú távú érvényesítése és betartása a kitartó, következetes, szorgalmas munka hozhat eredményt. A célok megvalósításához nem elég a központi akarat, ne csak felülről várjuk a határozatokat, útmutatást, hanem saját tapasztalatainkra, gondolatainkra, kezdeményezéseinkre alapozva keressük a kibontakozás lehetőségét. A következő évekre a városban és környékén megtörtént az elhatározás a feladatokat illetően. Ezeket ismerve bízom abban, hogy nagyobb zavarok nélkül valósulnak meg az 1988-ra szóló elképzeléseink. Ügy látom, hogy minden eddiginél nehezebb körülmények között kell majd végeznünk munkánkat. Nem lesz könnyebb a gazdasági egységek helyzete, a számítások ezt igazolják, s itt elsősorban az új szabályozásra, az adórendszerre gondolok. Ugyanakkor nem lesz könnyebb az egyén helyzete sem az áremelkedések, s a személyi jövedelemadó hatására Ezért is szükséges hangoztatni, hogy a pártszervek és ialapsze »vezetek által elfogadott hdlyi cselekvési programok megvalósítása létfontosságúvá vált. Ezek végrehajtása biztosíthatja a munkahelyi közösségek és egyének boldogulását és hozzájárulnak az ország gondjainak a megoldásához is. — <A meglévő nehézségek ellenére is optimistán nyilatkozik. Mire alapozza ezt? — Meggyőződésem, hogy a város és környékének kommunistái, lakossága a kételyek ellenére is készek a feladatok megvalósítására. Állításomat erősítik a párttagokkal folytatott egyéni elbeszélgetések is. Ezek nyílt. őszinte légkörben, kritikus és önkritikus hangnemben zajlanak. Nagyon sok hasznosítható tapasztalatot hoznak felszínre. Én bátran ki merem jelenteni, hogy a meglévő gondjaink, nehézségeink ellenére optimista vagyok a jövő megítélését •illetően... Kis Szabó Ervin Heves — ma... (Fotó: Perl Márton) Ideológia és politika Köznapi vitáinkban gyakran találkozunk olyan véleménnyel, hogy az ideológia nem más. mint a politika valamiféle magyarázata. Kétségtelen, hogy minden ideológiának volt és van is ilyen, a politikai viszonyokat, eszmeileg igazoló, törvényesítő — gyakran használt idegen szóval: legitimáló — szerepe. Ezt azonban korántsem lehet egyedüli vagy akár a legfőbb ideológiai funkciónak tekinteni, s különösen nem jelenti azt, hogy az ideológiát a politikai apparátusok — úgymond — .kitalálják”. Ha így volna, az ideológia léte és hatása pusztán attól függne, mennyire működnék eredményesen a politika hivatalos szócsövei, „beszélnek-e vagy éppen hallgatnak” mindazok, akiknek feladata a politika „magyarázata”. Már pedig ez nincs így, a valóság tapasztalatai más törvényszerűségre utalnak. A történelemben számos példa van arra, hogy hosszabb-rövidebb időre sikerrel 'hallgattatták el a társadalmi haladás szószólóit, a haladás ideológiái mégis tovább éltek a nép tudatának és erkölcsének mélyrétegeiben. Igaz ennek ellenkezője is: a reakciós ideológiát sem lehet „betiltani”, csak megnyilvánulási lehetőségét korlátozni, az emberek tudatából, eszmei harcban, fokozatosan kiszorítani. Az ideológia forrásvidéke a társadalom eszméinek világa. Marx szerint az emberek először az ideológiában élük át és vívják meg társadalmi konfliktusaikat. Amikor a társadalom életének megszokott formáit, a kialakult gyakorlatot kezdi túlhaladni az idő, de amikor még nem vette át a régi helyét az új, a társadalom tagjaiban vágyak, tervek, nézetek születnek, miként szakíthatnának megrögzött szokásaikkal, hogyan változtathatnának adott viszonyaikon. A régi ellentmondásainak kiéleződése, az új érlelődése élőbb-utóbb eljut arra a fokra, hogy a haladás, a változás objektív igénye életre hívja az ehhez szükséges eszméket és azok tudatos képviselőit. Színre lépnék azok a tehetséges elmék, akik a sokféle képlékeny gondolatnak határozott formát tudnak adni, az ösztönös és bizonytalan nézeteket, egyéni eszményeket — a gondolkodásnak egy magasabb szintjén — egységes nézetté, összefüggő eszmerendszerré, azaz ideológiává képesek formálni. És természetesen — a társadalmi tagoltságnak, az ellentétes érdekéknek megfelelően — fellépnek azok az ideológusok is, akik a változatlanság eszméit ön- tik ideológiai formába, akik szembeszállnak a változás szükségességének gondolatával. A mai kor ideológiáit persze már nem, vagy nem elsősorban kiemelkedő személyiségek testesítik meg, hanem főként mozgalmak, pártok, politikai intézmények képviselik és terjesztik. Eltérően a régebbi idők — általában vallásos köntösben megjelenő — ideológiáinak közvetlen személyes természetétől, erkölcsi célzatosságától a modern ideológiák szinte kivétel nélkül politikai karakterűek, társadalmi mondanivalót hordoznak. Nem az egyes emberről, hanem az osztályok, a tömegék történelmi szerepéről, küldetéséről szólnak. A fejlett társadalmak bonyolult viszonyai és a magas fokú belső szervezettség mellett ugyanis semmilyen komolyabb emberi problémát nem lehet megoldani a leglényegesebb társadalmi kérdésék felvetése, a tömegek megnyerése nélkül. Ennék következtében az ideológiák hagyományos alapfunkciói is politikai töltetet kapnak: a változás szükségességének b izonygatása egyet jelent a meglévő viszonyok, az adott berendezkedés kritikájával, a stabilitás képviselete pedig a társadalmi-politikai rendszer védelmében, legitimációjában fejeződik ki. Az ideológiák politikai jellegével magyarázható, hogy a mai ideológiák jobbára társadalomelméleték és politikai stratégiák. Vajon képesek-e napjaink ideológiái olyan gondolati sugallatra, érzelmi hatásra, amely az egyén számára is eszmei többletet nyújit, a gondolat erejével mozgósítja az emberi személyiséget? Erre a kérdésre azért lehet egyértelmű igennel felélni, mert nemcsak a modem ideológiák fonódtak össze a politikával, hanem ezzel együtt, sőt e folyamat előfeltételeként a modern ember is — a szó mai értelmében — politikai lénnyé vált. A mai ideológiák hozzá, a társadalom minden korábbinál tudatosabb tagjához, az állampolgárhoz szólnak. Éppen ezért az ideőlógia csak akikor lehet korszerű, ha hűen tükrözi a társadalmi fejlődés igazi kérdéseit, a mai ember valódi politikai problémáit. A szocializmus ideológiájának korszerűsége, hitele és hatása nem kis részben azon múlik, mennyire sikerül megteremteni benne a legitimációs és a kritikai funkció egészséges belső egyensúlyát. Ez a mi ideológiánk történelmileg teljesen újszerű és kivételesen nagy jelentőségű feladata. Mert természetes, hogy a szocializmus ideológiája is védi. támogatja, szolgálja a rendiszer stabilitáséit, de mivel a szocializmus építése nem egyszer s mindenkorra lezárt folyamat, maga a szocializmus nem befejezett alkotás, hanem olyan társadalom, amely folytonos san változik. a szakadatlan fejlődés állapotában' van, az ideológiának a megújulást segítő kritikai, önkritikái funkciójára is elengedhetetlenül szükség van, ennek is természetessé kell válnia. Csak e két funkció együttes jelenléte és érvényesülése biztosíthatja, hogy az ideológia — a szocializmus időt álló értékelt tudatosítva egyszersmind a meghaladottat, az elavultat nyíltan bírálva — egyszerre táplálja a maradandó értékék iránti bizalmat és a megújuláshoz energiát adó kritikus szemléletet, egyszerre erősíti az elért eredményök miatti jogos öntudatot, és a problémák megoldásához nélkülözhetetlen reális önismeretet. Más szóval az ideológia csakis így maradhat meg a személyesség hullámhosszán, így képviselhet és közvetíthet emberhez szólóan társadalmi-politikai érdekeket és célokat. Ismeretes, hogy milyen nagy tehertételt jelentett éhből a szempontból a dogmatikus politika időszaka. A dogmatizmus az ideológiát a politika szolgálóleányának tekintette, feladatát a napi taktikai célok agi- tációjára és propagandájára szűkítette, s úgyszólván teljesen kiiktatta belőle az elemző-kritikai vonásokat. Az ideológiai munka tekintélye a dogmatizmus leküzdése után sem állt helyre azonnal, annál is inkább, mert az időnként fel-felbuk- kanó dogmatikus tendenciák is az ideológiában kerestek maguknak kifejezési lehetőséget. A bizalom és a presztízs visszaszerzésének egyetlen módja az ideológiai szféra valóságra való nyitottsága, az ideológiai tevékenység megújulása volt. Az elmúlt évtizedek elemzései és értékelései tanúsítják: az ideológiai munka változó sikerrel tett eleget ennek a követelménynek. Miközben a megújulás útját járó politika gyakorlati eredményei erőteljes tudati hatást gyakorolták, az ideológia sokszor csak fáziskéséssel követte a társadalmi változásokat, gyakran csak utólagos, s ezért általános, formális válaszo kát tudott adni fejlődésünk sokasodó kérdéseire. A tapasztalatok azt mutatták, hogy nemcsak a politikának való mechanikus alárendeltség, hanem a politikától való elmaradás, a társadalmi- poilitiikai viták iránti alacsony fokú érzékenység, a keletkező új társadalmi ellentmondások elméleti feldolgozásának lassúsága vagy elmaradása Is felidézi az ideológiai sematizmus veszélyét. Az ideológiai munka szemléletében, stílusában, elméleti-tudományos színvonalában mutatkozó hiányosságok akikor kerültek élesebb megvilágításba, amikor a gazdasági-társad almi fejlődés üteme lelassult, s a politika is útkeresésre, kísérletezésre kényszerült. Az egész társadalom .számára égető szükségletté vált az értékeket és fejlődési irányokat, a kényszerpályák szülte taktikai megoldásokat és a valódi kibontakozási lehetőségeket elemző- értékelő korszerű ideológiai orientáció. Ez az oka annak, hogy a párt Központi Bizottsága ez év november 11-én tartott ülésén egyértelműen a szocializmus ideológiája megújításának szükségessége kapott hangsúlyt. Nagy horderejű feladat ez azért, mert a marxizmusnak ma különösen érzékeny, sokféle hatásnak kitett közegben kell helytállnia. B. K.
