Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-03 / 285. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 3., csütörtök 3. A KNEB ELŐTT A VETÖMAGUGY Elvetélt lehetőségek A legutóbbi tíz év alatt a termesztett növényfajták 10 százaléka új. nagyobb termöképességű és jobb minőségű fajtára cserélődött ki. Jelentősen bővült a választék. Az 1015. évi 46" államilag elismert fajtával szemben jelenleg 580 nemesített növényfajta közül válogathatnak a mezőgazdasági nagyüzemek. Ennek több mint kétharmada hazai nemesítésű. Az őszi búza. a napraforgó, a lucerna, a kender, a hagyma és más zöldségféle magyar nemesítői a világ élvonalában haladnak. Ahol a hazai nemesítés nem versenyképes — kukorica, burgonya, cukorrépa — ott külföldi licencre épül a vetőmagellátás. Verseny Újabb nagy. nemzeti vetélkedővel iparkodik megdobogtatni szíveinket a tv: országos Bongó-versenyre nevezhetünk rövidesen. Egyik legfiatalabb hazai játékunk a kelléke, amit a Skála-áruházak kínálnak az ünnepek előtt. Érdekességgel biztató mindkettő, ennélfogva aligha maradnak visszhang nélkül. Valószínű, hogy sikerül felkelteni irántuk az érdeklődést. lesz vásárló és jelentkező bőven. Talán kiszolgálni, s nevezéseiket elfogadni is alig győzik. Nem beszélve a csupán a látványra kíváncsiak, a pusztán szurkolni kívánók számáról! Azokról, akik lényegében alig, vagy semmit sem tudnak a Bongóról, s különösebben nem kíváncsiak arra. hogy valójában mi is, de rajonganak, lelkesednek érte, mint minden ilyesféle szokatlanért. Szóval, bizonyos, hogy tábort toboroz a játék és a játszás, lehet, talán annyi lesz a híve, mint mondjuk, néhány esztendeje a bűvös pockának volt. S akker megállapíthatjuk majd, hogy lám, megint csak történt valami ebben az országban, ismét megpezsdült a magyar. Kétségtelen, hogy egyféle eredmény ez is. Sőt, nem akármilyen, hiszen megint sikerült valami felé fordítani a közfigyelmet. új csillagok tűntek elő az ismeretlenség homályából, bajnokot avathattunk, s mellette feljegyeztünk, megjegyeztünk még jó néhány kiválóságot a „dobogóról” vagy körűié. Más dolog, hogy hiányzik-e nekünk ez a Bongó, pontosabban a tv jóvoltából már egész országban jó előre beharangozott Bongóiverseny? Nem tudnánk-e másban is összemérni okosságunkat, ügyességünket — mint egy újabb játékban? Nem jobb lenne-e, mondjuk, csupán a Bongó-félék, s más hasonlók kitalálására biztatni egymást a képernyőről? Mert valójában ezek a nagy dolgok, ezek szerezhetnek igazán hírt, elismerést. Bizony hasznosabb lenne, ha nem csupán a játékra próbálnánk rávenni egymást, hanem például arra, hogy legyen több Rubikunk is, nőjenek ki a sorainkból újabb ötletmesterek, feltalálók, találmányok egész serege kamatozzék — életünk megannyi területén, s valameny- nyiünknek. Az agytornászok követésében kellene verseny mindazok körében, akik képesek azt a bizonyos — napjainkban annyit emlegetett — szürkeállományt „mozgatni”, gondolkodásra késztetni, általa pedig leginkább cselekedni is. No, meg aztán versenyezhetnénk ezeknek az embereknek az őszinte támogatásálban, menedzselésében is, ha szükséges. Hogy ne legyenek elvetélt gondolatok, javaslatok, félbeszakadt, vagy a rossz tapasztalatok miatt el sem kezdett próbálkozások, elkeseredett, meghasonlott újítók sehol. Ostoba módon ne féltsék a presztízst, a hivatali, rossz szájíz, acsar- kodás. gyűlölet nélkül elfogadja itt is, ott is a vezető, ha netalán a beosztott többet tud vagy olykor olyanra ráérez. ráakad, ami a főnöknek eszébe sem jut. Versenyezzünk abban, hogy ki vesz észre több értékes embert, ki válogat jobban érzékkel, ügyesebben csapatot belőlük, s jut velük többre! Kell a játék, de fontosabb, sokkal fontosabb a munka, az értékteremtés. Az alkotás legyen az elsőbb, a játék inkább csak a pihenést szolgálja. Ujjongjunk a Bongóért, s a hasonlókért, vegyük csak meg. s próbáljuk ki azt a játékot! Ám ne feledjük: a gond- űzésre más is van. Gondjainkat nem a játék, hanem a tartalmas cselekvés űzi el igazán. Akarjunk, tudjunk is komolyan tenni munkapadnál, íróasztalnál, műszerek között vagy éppenséggel a mezőn, tanyán. Ne csupán beszéljünk arról, hogy miként lehetne könnyebb, jobb, szebb az életünk. biztosabb a jövőnk, gyermekeink holnapja, hanem mutassuk is meg, amire képesek vagyunk. S verseny nélkül is mérjük össze magunkat abban, ami csak tőlünk telik, okos, hasznos. S értessük ezt meg már gyermekeinkkel, akiknek a szívük ma még a játékra gyorsabban dobban, örvendezzenek kedvükre a játéknak, de hozza őket tűzbe már egészen fiatalon az is, ami értelmesebb dologra csak futja képességeikből. Azon legyünk, hogy minden felnőtt a jó példák egész sorával adhasson buzdítást a nemesebbre. Minden tekintetben olyan körülményeket teremtsünk magunk körül, amelyek a legkevésbé sem felhö- síthetik, fékezhetik soha senki játékos kedvét. Gyóni Gyula A TÉESZEK GAZDASÁGI MEGERŐSÖDÉSÉRŐL Ülést tartott a mezőgazdasági bizottság A magyar növénynemesí- tök és. -honosítok eredményei vitathatatlanok. Amióta kevesebb költségvetési pénz jut erre a célra, azóta visz- szaszorultak az öncélú, egyéni ambíciókat szolgáló fejlesztések, s az intézetek létét, boldogulását, a nemesi- tők anyagi elismerését minden eddiginél nagyobb mértékben meghatározza az új növényfajták elterjesztése, a szolgáltatások eredményessége. Születhetnek tehát csökkenő forrásból növekvő eredmények, a szükségből erény. Különösen nagy aktiválással és eredményesen tevékenykedik a kecskeméti és a szentesi zöldségnemesítő intézet — vállalatszerű gazdálkodás keretében. Drága külföldimádat A hazai növénytermesztés európai színvonalú eredményei nem utolsósorban annak tulajdoníthatóak, hogy a hazai nemesítés, a külföldi eredmények adaptálása jó színvonalú, a vetőmagtermeltetés, -ellenőrzés és -ellátás szervezett, megbízható. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata 65 mezőgazdasági nagyüzemben, tíz kutatóintézetben, a vetőmag. termeltető, -forgalmazó és szakirányító szervezetekben az eredmények mellett azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a gazdaságok nem hasznosítják megfelelően a nagy hozamú növényfajtákban rej. lő „biológiai robbanótölteteket”. A vizsgálat által feltárt kiaknázatlan tartalékok fel. sorolását kezdjük a fajtaki- választással. A döntéshez az információk igen sokrétűek. A saját termelési tapasztalatok összevethetők a Növénytermesztési és Minősítő Intézet, a termelési rendszerek, a kutatóintézetek faj. takísérleti eredményeivel, a termeltetőik és forgalmazók, a szakirodalom információival. Azért mégsem mindig igazán jó, az üzemi adottságoknak megfelelő a vetőmag-kiválasztás, mert a különböző fajták eltérő talaj-, termőtáji, sajátos agrotechnikai igényeit, az optimális ökológiai feltételeket a termelők rendszerint nem eléggé ismerik. A gazdaságok igen gyakran 2—3 év után — különösen az őszi búzánál, kukoricánál, a napraforgónál — új fajták vetésére térnek át. Esetenként a gazdaságok olyankor is import-vetőmagvakkal próbálkoznak, amikor a hazai fajták kiváló minőségűek. Táblatörzskönyvi adatok alapján dokumentálható, hogy az őszi búza vetésterületének 36 százalékán és a napraforgó 52 százalékán használt importfajták nem termettek többet, mint a hazai fajták, beltartalmi értékük sem volt jobb. Esetenként a „kísérletező és vállalkozó kedv” akadályozza a már használt fajták jobb megismerését, termőképességük teljesebb hasznosítását, az indokolatlanul gyors fajtaváltás többletköltségét, némelykor fölösleges deviza- kiadást okoz. Kizárt termelők A fajtakiválasztást gazdaságossági megfontolások vezérlik: minél kisebb ráfordítással, minél nagyobb terméseredmény, bevétel elérése a cél. Előfordul azonban szűk látókörű, illetve fizetőképesség hiányában kényszerű „takarékosság” is. A vetőmag költsége az ösz- szes termelési ráfordításoknak csupán 10—15 százaléka, egyes gazdaságok mégis ezen spórolnak s az olcsóbb és kisebb biológiai értékű vetőmagot vásárolják. Még gyakoribb, hogy vetőmagot termelnék saját célra, noha az igényes kultúrákhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek nincsenek meg. Amikor az egyik dunántúli megyében közvetlenül a vetés előtt ellenőrizték a vetőmag minőségét, kiderült, hogy a 40 tétel fele nem felelt meg a szabvány előírásainak: az őszi búza magas gyomtartalmú, vagy gyenge életképességű volt. A becslések szerint a vetés- terület körülbelül egyharma- dán kifogásolható minőségű vetőmag kerül a földbe, s emiatt évi mintegy százezer tonna a hozamkiesés. A tényleges veszteség az elérhető „költségmegtakarítás” többszöröse. Bár a hazai és az export vetőmagszükséglet zömét az immár hagyományos bázisgazdaságok magas színvonalon elégítik ki, mégis mellettük több száz gazdaság termel értékesítésre vetőmagot a szükséges műszaki, technikai és személyi feltételek hiányában. Jelzi ezt az is, hogy a vetőmagtermelő terület tíz százalékát még a betakarítás előtt kizárják a szerződésből, a megtermelt vetőmag 40 százaléka pedig csak ismételt tisztítás és kezelés után használható fel. Elherdált teljesítmények A vetőmagexport 80 százaléka úgynevezett bértermeltetés. Jól jövedelmező tevékenység, kedvező irányba alakítja a mezőgazdaság tér melési és exportszerkezetét, de a növekvő tengerentúli konkurencia miatt az 1987- re leszerződött terület a korábbi 72 ezer hektárról 47 ezer hektárra csökkent. így még élesebb megvilágításba kerül a kiváló magyar nemesítésű vetőmagvak alacsony exporthányada. A kutatóintézetek, a nemesítők, a vetőmag-előállítók és -forgalmazók nem találták meg a közös külpiaci érdekeltséget. Miközben a növénytermelés tömegproduktumai mind nagyobb ráfizetéssel értékesíthetők a világpiacon, a magyar nemesítők és vetőmagtermelők szellemiszakmai teljesítményét elherdáljuk. Mindössze 20 magyar fajta került állami elismertetésre a nyugat-európai országokban. Több kiváló fajtánk pedig külföldi márkával kerül értékesítésre. A hatásos anyagi érdekeltség hiánya egyébként másutt is a fejlődés fékje. A hosz- szú átfutási idejű, nagy munkaigényű nemesítőtevékenységet például gyakran kiszorítja a már bevált külföldi fajták gyors, biztos eredményt ígérő honosítása. A hazai intézetek és a nemesítők anyagi elismerése ugyanis jóval szerényebb, mint az importfajtákért fizetett díjazás. Vagy egy másik gond. A terméshozamok növelése mellett a fajtaválasztásban nem kap megfelelő hangsúlyt a termék minősége, a belfartalmi értékek javítása. Néhány növénynél és vetőmagnál, például a cukorrépánál, a napraforgónál megszűnt a termésmennyiség. a súly kizárólagossága. Legfontosabb növényeinknél, a búzánál, a kukoricánál viszont a vetőmagáraik nem tükrözik kellően a fajták termőképességét, beltartalmi értékeit, a vetőmagvak szaporítási fokát. A felvásárlási árak sem honorálják megfelelően a jobb minőséget. íme az európai színvonalú magyar növényterjesztésben és -nemesítésben is mennyi az elvetett, az elvetélt lehetőség. A jövedelmezőségért, a verseny- és exportképesség fokozásáért folyó kiélezett küzdelemben nem mondhatunk le hasznosításukról. K. J. Energiamegtakarítás a háztartásban Sarkallatos kérdés manapság az energiagazdálkodás. A nagyvállalatok, üzemek mellett ez feladatokat jelent a háztartásokban is. Ehhez nyújt segítséget az a kiadvány, amelyet az Energiafelügyelet adott ki a közeli napokban. A füzetkében szó esik az egyedi és a központi fűtések működtetéséről, a meleg víz energiatakarékos készítéséről, valamint a sütésről. főzésről. Megtudhatjuk azt is, hogyan használjuk ki jobban a háztartási gépeket, s olvashatjuk a figyelmeztetést: a fény nem fényűzés. Mindezt néhány oldalon, színes ábrákkal illusztrálva. Tegnap délután Egerben ülést tartott a megyei tanács mezőgazdasági bizottsága. A résztvevők először tájékoztatót hallgattak meg a Borsod megyei, valamint a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat szűkebb hazánk- beli tevékenységéről, a lakosság tej, tejtermékekkel való ellátásáról. Ezt követően dr. Kőházi István, a Heves Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás igazgatója szólt az általa vezetett egység munkájáról, továbbá a megye állategészségügyi helyzetéről. Végezetül Jurányi János, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának vezetője számolt be az alacsony hatékonysággal ténykedő termelőszövetkezetek gazdasági megerősödésének követelményeiről, lehetőségeiről. Hulladékból — hasznosat... A Füzesabony és Vidéke Áfész 91 millió forintén épített üzemében gyári textilhulladékból olyan -— a poliuretánhabot helyettesítő — alapanyagot gyártanak, amely iránt a bútor-, a jármű- és az építőiparban nagy az érdeklődés, a hazai és a külföldi piacokon egyaránt. Alapanyag, feldolgozás előtt... ★ A megmunkálósoron. .. (középen) ★ . .. s a késztermék (jobbra) (Fotó: Szabó Sándor)
