Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 19., szombat 7 LENDÜLETBEN Pétervásárán lehetséges a közművelődés Izzó hangulatú estek színtere a kastély díszterme Pétervására nevét sokan akkor ismerték meg az országban, amikor kisebbfajta kulturális belháború alakult ki. Az Űj Tükör Baráti Társaság 1984-ben mint önszervező közösség, saját igényeinek megfelelő rendezvényekkel jelentkezett. Az akkori művelődési ház programjai valahogy nem fértek meg ezekkel. A községi vezetésnek sem sikerült beépíteni a mindennapokba az eddig szokatlan állampolgári kezdeményezést. A tévé kulturális magazinjában, a Stúdióban hangot kaptak az érdekeltek. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az azóta eltelt időszakban hogyan rendeződtek a viszonyok. A rendszeresen megjelenő községi műsorfüzetben ugyanis együtt szerepelnek már az egykori szembenállók. A község önbecsüléséért Felkerestük a helyi párt- bizottság politikai munkatársát, Dutkai Dénesi, akinek feladata volt ‘az észszerű kompromisszumok útján megkeresni a megoldásokat. — Magunk sem értettük tisztán akkoriban, hogy miért mérgesedett el ennyire a helyzet ’84-ben — kezdi a pártmunkás. — Én érdeklődésből és a munkám miatt is eljártam az. új tükrös rendezvényekre. Igen nagy kíváncsiság kísérte az indulást: jöttek a környékbeli falvakból is. A kezdeményezés újszerű volt. Az. hogy önmaguk igényei szerint hívták a művészeket, tudósokat, s nagy vonzerőt jelentett, a téma is. Az erdélyi magyarság kultúrájával az idő tájt nemigen foglalkoztak még helyi szinteken. Tompa László előadóestjei. Czine Mihály gondolatai. a Németh László- est maradandó nyomokat hagyott a hallgatóságban. Szerintem ezeken a találkozásokon kovácsolódott össze igazán a társaság. Sajnálatos, hogy az akkori művelődési házzal és az iskolával nem sikerült jobb viszonyt létrehozni. — Hogyan tudták rendezni a konfliktusokat? — A nagyközségi művelődési ház és intézményeinek új társadalmi vezetősége alakult 1985-ben. Ebben a helyi szervek döntési hatáskörű vezetői kaptak helyet. Létrejött az egymásra figyelés légköre, s több sikeres, közös műsor igazolta elképzeléseinket. (Nagy Bandó András telt házas estje, az irodalmi 'kávéház, karácsonyi hangverseny stb.). — Ügy tudom, hogy Dombóvári János szeptembertől már nem dolgozik a kör élén. — Családjával Sátoraljaújhelyre költöztek. Ez új helyzetet teremt, de a folytonosságot meg kell őrizni. Szeptember 29-én volt a társadalmi vezetőségünknek ülése, ahol értékeltük az elmúlt időszakot. Dombóvári bebizonyította, hogy lehetséges Pétervásárán a közművelődés. Személyesen toborozta az embereket, megkereste a színészeket, tudósokat, s sokszor barátságok jöttek létre. Nem véletlen, hogy rendszeresen visszajárt ide több neves személyiség. Mindez rengeteg erkölcsi és anyagi áldozat- vállalás eredményéként jött létre. Hogy a beindult kedvező jelenségek folytatódjanak, az a község köz- művelődési önbecsülésének mércéjévé vált. Az év végén lesz a kör vezetőségválasztó közgyűlése, ahol majd a tagok döntenek az új elnök személyéről... Új színt hoztunk A helyi OTP-fiók könyvelőjét, Papp Miklósáét, a baráti társaság gazdaság- vezetőjét kérdeztük az eddigiekről, s a tervekről. — Mi bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk az önszerveződésre, s az ön- fenntartásra. A körülbelül ötven tagunk évi 400 forintos hozzájárulása jelenti az anyagi alapunkat. Az induláskor egyértelműen hiányt pótoltunk. Nem mindennap találkozhattunk Czeizel Endrével, Faragó Laurával, Jancsó Adriennel stb. A mezőgazdasági iskola dísztermét használhattuk, s ez méltó környezetet biztosít mindezekhez. — Hogyan alakítják ki az éves programjaikat? — A létrejött eseményeinket pontozzuk a tetszés szerint. Akit alacsonyan értékelünk, azt nem hívjuk többé. összeülünk és nevek, témák, műfaj ck kerülnek felszínre. Egy rugalmas vonulat áll össze, s ebből megvalósítjuk a nekünk legjobban tetszőket. Figyelünk persze a könyvtárra, az iskolára, a művelődési házra is, s a végleges megoldás a velük történő közös egyeztetés után alakul ki. ★ Bocsi Sándorné. a könyvtár megbízott vezetője lelkes tagja az öntevékeny kö, zösségnek. — Elment a „vezér" — utal a köralapitó tái-ozásá- ra —. s ez mindenhol problémát okozna. Talpon kell maradnunk. Összekötnek minket a közös élmények. Tényleg csodálatos estéket nyújtott számunkra például Bánffy György. Cseh Tamás, vagy a Forrás kör irodalmi estje, az Erdőntúli táj. A vezető pótlása mindig fölmerül, ha a helyi ügyekről esik szó. Addig érdemes dolgoznunk. amíg értékeket tudunk közvetíteni közösségeinknek. s a községnek Amíg jó egymás szemébe nézni A művelődési ház hirdető- táblája irodalmi estet népszerűsít. A belső eligazító táblán könnyű a tájékozódás. A kisgalériában Borics Pál szobrai, igényes kiállításban, a nagyteremben az irodalmi presszót idéző berendezés: friss virágok az asztalon, ízléses térítők stb. Az első benyomás kellemes. — Ózdról jöttem ide 1985- ben, de ismertem az itteni körülményeket, hiszen fedé- mesi születésű vagyok — mutatkozik be Gál Sándor, a jelenlegi igazgató. — Mikor itt elkezdtem dolgozni, egyértelmű volt. hogy a szembenállásokat meg kell szüntetni. A friss összetételű társadalmi vezetőséggel konkrét, célirányos munkát terveztünk, s valósítottunk meg. A környező gazdálkodó egységekkel középtávú szocialista szerződések szabályozzák az együttműködést. Fontos, hogy akik a pénzt adják, pontosan tudják mire kell, s hogy le is mérhessék befektetésük eredményeit. A takarékszövetkezet a hagyományőrző csoportokat, a tsz, a KISZ, a vezeíkény- völgyi képzőművészeti alkotótábort és a kisgalériát segítette. Az áfész a propagandamunkában társunk. — Milyen viszonyt sikerült kialakítania a helyiekkel? — A legfontosabb volt számomra az, hogy megtaláljam a hangot az Új Tükör tagjaival. Kivívott autonómiájuk roppant szimpatikus volt számomra. Szerintem ilyen jellegű mozgalmak frissíthetik fel a közéletet. Hamar kiderült, hogy nélkülük lenne nehéz dolgozni, öntevékeny szervezet: addig létezik, amíg jó a tagoknak egymás szemébe nézni. Nekünk együtt nincsenek világmegváltó ötleteink, csak reális, megvalósítható feladataink. B. Szabó Pál Irodalmi presszó után a művelődési házban (Fotó: Tóth Gizella) Családi vasárnap December 20-án, délután ismét jelentkezik a televízióban a Családi vasárnap. Eddig ebben a műsorban rendszerint két család szerepelt, ez alkalommal — tekintettel arra, hogy a műsor témája, a nagy család — egyetlen famíliát, Márczié- kat keresték fel, ők állnak a hetvenperces program középpontjában. Márcziék kilencen vannak: a papa, aki az Iparművészeti Főiskolán tanít, a mama, aki jelenleg odahaza van a legkisebb gyerekkel, valamint a hét gyermek. Érdekesen indul az adás: sokgyermekes családok gyermekeinek rajzaiból láthatunk montázst. Ezt portréfilm követi Márcziékról. Ebből megtudhatjuk, milyen az ilyen nagy létszámú családban a munkamegosztás, ki kivel, hogyan foglalkozik. A film után beszélgetés következik a stúdióban, amelyen a Márczi szülőkön kívül részt vesz F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus, Fekete Gyula író és Varga Domokos. A beszélgetésből kiderül, milyen családból jöttek a résztvevők, kik miért vállaltak sok gyermeket, hogyan egyeztetik munkájukkal a nagy család gondjait. Felvetődik a kérdés: milyen megbecsülést éreznek a társadalom részéről? Mert az anyagi támogatás a megbecsülés jele, de vajon milyen a sok gyermeket vállalók megítélése? Megtudjuk, hogy a Hazafias Népfronton belül működő egyesületeken kívül is létezik Nagycsaládosok Egyesülete, amely spontán kezdeményezésre jött létre. Nyilván, mert tagjai szükségét érezték az összetartozásnak. Segítik egymást sok mindennel, kinőtt ruhák cseréjével. korrepetálással, közös ünnepek rendezésével. Nem siránkoznak, csupán azt szeretnék, ha a társadalom elismerné őket. A műsor készítői neves személyiségeket is maghívtak a stúdióba, olyanokat, akik nagy csalódban nőttek fel vagy akiknek sok gyermekük van. A meghívottak között van Medveczky Ádám, Balczó András, Czakó Gábor. Nevelési és érzelmi problémákról is szó esik majd, és újabb meghívottak — a tervek szerint Tahi Tóth László, Kőbán Rita, Melii György — vallanak arról: mit jelent számukra. hogy sokgyermekes családban nőttek fel. hogy sok testvérük van? Felelevenítik emlékeiket, emlékeznek régi karácsonyokra. Megtudjuk azt is, hogy a Márczi gyerekek hogyan készülnek az ünnepekre. Márczi papa zongorázik, a gyerekek közül többen zenét tanulnak vagy népdalkörre járnak. A Családi vasárnap programja ezért kán- tálással fejeződik be. A műsort december 20-án vetítik az 1-es programban, 14 óra 05 perces kezdettel. (A főszerkesztő László Jánosné. műsorvezető Feledi/ Péter, riporterek Iva- nics Lilla és Solti Márta. Rendező: Szélyes Zoltán). Ajkai kristály a világpiacon Az elmúlt évek gondjai után újra bővülő piacra számít hatnak az Ajkai Üveggyár dolgozói. Korábban ugyanis a gépi, a tömeggyártású termékek iránt volt nagyobb igény, most fordult a kocka, ismét a kézi csiszolású és drágább termékek iránt nagyobb a világpiaci érdeklődés. A képen: Karácsony Ildikó üvegcsiszoló, munka közben (MTI-fotó: Arany Gábor — KS) Egy új nyelvhasználati jelenségről és gyakorlatról Napról napra tapasztalhatjuk, hogy a sajtó nyelv- használatában sok olyan szó és kifejezés jut nyelvi szerepekhez, amelyek a szótári szócikkekben ezeket a minősítéseket kapják: hétköznapi szavak, az igényesebb szóhasználat kerüli, a lazább társalgási stílus jellemző kifejezései, a bizalmas nyelvhasználat közismert alakjai, a szóbeli közlések, a családias jellegű megnyilatkozások enyhén gunyoroskodó szóformái. Igen sok közöttük az idegen eredetű szóalak. Közéleti tevékenységem idején sok olyan hozzászólást. felszólalást hallottam, amelyek nyelvi formálásában sűrűn jelentkeztek az ilyen típusú szavak, nyelvi formák: saccol. forszíroz, snassz, slukk, szufla, sasszé, passz. trepni stb. Jegyzetfüzetem tanúsítja, hogy ma már ezek a szavak. nyelvi formák az írott nyelvhasználatban is gyakran jelentkeznek, s nemcsak a fülünk, hanem a szemünk is megszokja, hogy kifejező, közlő szerepkörük tágul, és stílusértékük is egyre árnyaltabbá válik. Néhány évvel ezelőtt még külön jelezték az írásos közlemények szerzői, hogy „közismert”, „hétköznapi" vagy éppen „közönséges”, „vulgáris”, „vulgarizáló" szavakkal élnek, s ezzel a gyakori sémával indokolták az ilyen típusú nyelvi formák fel- használását: „Hétköznapi szóval élve ...” Az ilyen típusú nyelvi formák használati gyakoriságának magyarázó okaira vonatkozólag is beszédes érveket kapunk, ha megfigyelj,ük, milyen beszédhelyzetekben, milyen témakörökben és milyen írói szándékkal vállalják nyelvi szerepüket: „A forgalmat csak találgatni lehetett. Most már saccolni sem merünk” (Élet és Irodalom, 1987. okt. 23.1. — „A legtöbb újságíró ezt akarta forszírozni’’ (Ti- szatáj, 1987. 9. sz.). — „Ez nem snassz csomagolás" (Magyar Nemzet. 1987. okt. 31.). — „Ma lép ki először pár óra szabadságot szívni. utolsó slukkot a nyárból” (Élet és Irodalom. 1987. ckt, 30.). — ,,A magyar oktatás tíz-tizenöt éves lépéshátrányát néhány jól sikerült sasszéval csökkenteni lehessen” (Magyar Hírlap, 1987. ckt. 27.). — „Akkor már ő volt jobb passzban" (Magyar Nemzet, 1987. okt. 27.). — „Csak néhányan kószáltunk a trepnikre felstócolt könyvhalmazok között" (Magyar Nemzet, 1983. dec. 3.). Hogy a népiesen tréfás szufla önmagában véve is milyen árnyalatú fogalmi és használati értékeket vállalhat magára, ezek a szövegösszefüggések tanúsítják: „Elfogyott a szufIájuk" (Népsport, 1987. ncv. 8.). — „Bizisten, belevágnák, ha lenne még szuflám” (Magyar Hírlap, 1987. okt. 30.). — „A Rádió Karinthy Színpadán elhangzó szatíra szerzője nem bírta szuflával az előadás hetven percét" (Magyar Nemzet, 1887. nov. 4.). „Szentkúthyból nem hiányzik sem a szufla, sem a dobhártyarepesztő harmonikus felhang” (Élet és Irodalom, 1987. nov. 13.). A bemutatott nyelvhasználati jelenségek egyre gyakoribb jelentkezését segítik elő azok a riportszerzők, akik az élet természetes élőszóbeli kifejezéseinek felhasználásával igyekeznek hitelesíteni riportjuk illetékességét, s mondanivalójuk igazságtartalmát. A szóbeliség és az írásbeliség határmezsgyéjének gyakori változásáról is árulkodnak közleményünk beszédes példái: Nyelvhasználatunk ugyanis állandóan változik, s ezt a változást érdemes az olvasóknak is nyomon követni. Dr. Bakos József
