Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

2.

NÉPÚJSÁG, 1987. december 19., szombat

Jó kilátások a szerződés ratifikálására

A PFSZ-iroda sorsa

„Számítok arra. hogy a szenátus republikánus frakcióvezetőjének támogatása biztosítja majd a szerződés ratifikálását” — jelentette ki szerdán Ronald Reagan amerikai elnök abból az alkalomból, hogy Robert Dole szenátor bejelentette: kész részt venni a szerződés ratifikálásában. Reagan, aki Dole társaságában jelent meg az újságírók előtt a Fehér Házban, elmondotta: bizonyos abban, hogy a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról kötött szovjet—amerikai szerződés

megkapja a szenátus többségének támogatását. A ratifikáláshoz a száztagú testületben 67 szavazat szükséges.

Reagan ismételten leszögezte, hogy a szerződés megfelel az Egyesült Államok nemzeti érdekeinek, s abban foglalt ellenőrzési rendszabályok teljes mértékben megbízhatóak.

Dole korábban fenntartásait hangoztatta, s azt mondotta: alaposan meg kell ismernie az új leszerelési szerződést ahhoz, hogy végleges véleményt mondjon. A Republikánus Párt elnökjelöltségéért harcoló jelöltek közül eddig egyedül Bush al- elnök támogatta egyértelműen a szovjet— amerikai leszerelési megállapodást. Hárman nyíltan ellenezték. Ketten, köztük Dole, nem foglaltak teljesen egyértelműen állást.

A szenátor most azt mondotta. hogy nemcsak megismerkedett a szerződéssel, de kormányon belüli és azon kívül álló szakértők véleményét is kikérte, s ennek alapján hajlandó támogatni a ratifikálást. Bár továbbra is azt hangoztatta, hogy a szenátusnak alapos elemzés alá kell vennie az előírásokat. az ellenőrzési szabályokat.

A szenátor állásfoglalását a kommentárok elsősorban saját választási küzdelmével, azaz politikai okokkal magyarázzák. Mivel Dole meggyőződött arról, hogy a ratifikálásra nagy esély van, s hogy az új leszerelési szerződés igen népszerű az Egyesült Államokban, nem akart a vesztes oldalra kerülni Bush alelnökkel szemben. Emellett hasznosnak ítélte meg, hogy az állásfoglalásért Reagan is megdicsérje — ez is jó pontokat hozhat neki a jelöltségért folyó csatában. Az elnök az újságírók kérdéseire válaszolva azonban kijelentette, hogy a maga részéről „teljesen semleges” kíván maradni a jelöltség körüli csatában.

Új döntések a Prágai Várban

A gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsításáról, az átfogó reformról és a szocialista demokrácia elmélyítéséről hozott párthatározatok megvalósulásáról csütörtökön előterjesztett jelentés megvitatásával folytatta munkáját pénteken a Prágai Várban a CSKP Központi Bizottsága.

A testület várhatóan megtárgyalja a reform átfogó intézkedési tervét is. Ez az általános célokat meghatározó dokumentumot, a vállalatokról, valamint a mezőgazdasági és más szövetkezetekről szóló törvény- tervezeteket, illetve az átalakítás gyakorlati útmutatóját foglalja magában.

Szakértők a helyszínen

Amerikai szenátusi küldöttség utazott csütörtökön a Szovjetunióba. A delegáció a helyszínen ellenőrizheti azokat a washingtoni állításokat, hogy a Szovjet* unió — két rakétaelhárító radarrendszer áthelyezésével — megsértette az ABM-szerződést.

A nyolctagú küldöttséget Manfred Eimer, a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatóhelyettese vezeti.

Az ENSZ közgyűlése csütörtökön határozatban helyezkedett szembe az amerikai kongresszusnak azzal a döntésével, hogy zárják be a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet New York-i irodáját. 145 tagállam képviselői szavazták meg a határozatot, s csupán Izrael

ellenezte. Az Egyesült Államok nem vett részt a szavazásban, mert Washington szerint az ügyben még nem ért véget a törvényhozási eljárás.

George Bush amerikai al- elnök nemcsak tudott arról, hogy fegyvereket akarnak Iránnak juttatni a Libanonban fogva tartott amerikai túszok kiszabadítása fejében, hanem támogatta ' is a tervet. Ez derül ki egy bizalmas fehérházi feljegyzésből, amelyet az iráni—kontra botrányt vizsgáló kongresz- szusi bizottság most hozott nyilvánosságra.

A feljegyzést az akkori nemzetbiztonsági tanácsadó, John Poindexter tengernagy készítette. Azt írta, hogy „bár Caspar (Weinberger volt hadügyminiszter) és George (vagyis Shultz külügyminiszter)” nem ért egyet a fegyvereladások tervével, „az elnök és az alelnök egyértelműen azt mondja, hogy érdemes megpróbálkoznunk”. Bush korábban azt hangoztatta. hogy nem volt alapos tudomása a „fegyvereket a túszokért” akcióról.

A washingtoni képviselőház kedden, a szenátus szerdán döntött a palesztin szervezet elleni intézkedésékről. Indoklásul azt hozták föl. hogy a PFSZ „terrorista szervezet”. Ha az általuk elfogadott törvénytervezetét Reagan elnök aláírja, s így az hatályos törvénnyé válik, tilosnak minősül a PFSZ tevékenysége az Egyesült Államok területén. Még New York-i irodáját is be kellene zárnia, jóllehet, egy 1974-es közgyűlési határoA feljegyzés egyébként nem állítja határozottan, hogy a fegyvereket túszok kiszabadítása fejében akarták átadni. Korábban a Fehér Ház fő érvelése az volt, hogy csak „befolyást akart szerezni” az Iránnak teljesített fegyverszállításokkal a túszok fogvatartóinál.

Bush rögtön így is magyarázta a feljegyzés tartalmát, mihelyt a dokumentum napvilágra került. „Ha az áll benne, hogy támogattam az elnököt, akkor az feltétlenül igaz” — mondotta.

Az iráni—kontra botrány másik új fejleménye az, hogy William Webster. az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) új igazgatója, fegyelmi büntetésben részesítette a kémügynökség néhány olyan vezető munkatársát, akiről bebizonyosodott, hogy az érvényben levő tiltó rendelkezések ellenére köze volt a nicaraguai

zattal maga az ENSZ kérte fel a szervezetet arra, hogy megfigyelői státussal részt vegyen a közgyűlés munkájában.

Áz ENSZ és a vendéglátó ország, az Egyesült Államok 1947-ben szerződésben rögzítette a világszervezet működési feltételeit. A szerződés értelmében az Egyesült Államok nem akadályozhatja a részvételre jogosult képviseletek működését a világszervezet székhelyén.

kontrák felfegyverzéséhez. A büntetés igencsok mérsékelt: eltávolítottak két alacsonyabb beosztású ügynököt: a CIA akkori hondurasi rezidensét — akinek nevét mindmáig nem hozták nyilvánosságra, — és egykori costa rica-i helyi főnökét, akit Joe Fernandez néven ismernek. Két magasabb rangú CIA-tisztségviselő: Duane Clarridge. a „terrorizmus- ellenes” részleg akkori vezetője és Alan Fiers. a közép amerikai titkos műveletek irányítója, csupán feddésben részesült. A négy CIA- alkalmazottról kiderült, hogy szorosan együttműködött az ügy főszereplőjével, Oliver North alezredessel. A névtelen hondurasi rezidens nem került a kongresszusi bizottság elé, a másik három ügynök pedig tagadta, hogy törvényellenes akciókban vett volna részt.

Bush szerepe az iráni ügyben

MÁSODSZORRA SIKERÜL?

Gary Hart a tékozló fiú szerepében

Gary Hart, volt szenátor bejelentette, hogy a Demokrata Párt színeiben mégis indul az amerikai elnökválasztáson, mellette a felesége

(Népújság- telefotó: — AP — MTI — KS)

DÉL-KOREA

Az ellenzék csalással vádol

„Ez a választási hadjárat minden eddigitől eltérő lesz” — ígérte Gary Hart, amikor a héten New Hampshire államban bejelentette: ismét indul a

Demokrata Párt elnökjelöltségéért vívott versenyben. Nemigen túlzott, hiszen alig hét hónappal ezelőtt az akkor éllovasnak számító, s mindenképpen legnépszerűbb jelölt kénytelen volt bedobni a törülközőt, mégpedig botrányos körülmények között. A The Miami Herald című lap, ugyanis kiderítette, hogy a volt szenátor — felesége távollétében — egy csinos modellt látott vendégül washingtoni lakásán egy éjjelre, s a kapcsolat nem is volt teljesen újkeletű: korábban

már találkoztak Miamiban, s egy romantikus kirándulást is tettek együtt Bikini szigetére. Hartról korábban is az a hír járta, hogy szoknyabolond, s az új botrány elegendőnek látszott arra, hogy eltávolítsa a versengők soraiból.

Hogy most másodszorra is kísérletet tesz, az kihívás az egész valódi, vagy mesterséges közgondolkodás ellen, a politikusokat körülvevő legendák ellen az Egyesült Államokban. Áz amerikai közvélemény szirupos történeteken, a western- mitológia fekete-fehér erkölcsi tanításain nevelődő tetemes része mindig is hajlamos volt a romantikus moralizálásra, arra, hogy a közéleti szereplőkkel szemben a közéleten kívül is különleges magánemberi követelményeket támasszon — más kérdés, hogy az elvárásokban gyakran csalódnia kellett. Táplálja e köz- gondolkodást az is, hogy az amerikai választási hadjáratoknak és a politikai életnek mindig is része volt a magánéletet firtató „mocs- kolódás”, akár valódi botlások felderítése, akár egyszerű rágalmazás formájában —. már Mark Twain

megírta egy keserű szatírájában ennek következményeit. A túlzásoktól eltekintve persze, jogos követelmény, hogy azokkal szemben, akikre a közszolgálatot bízzák,. magasabb fokú erkölcsi igényeket kell támasztani, mint másokkal. De az utóbbi időkben a jogos igény kielégítése már olyan eszközökkel történik, amelyek nem mindig jogosak és nem is rokonszenvesek. A Hart nőügyeit leplező lap riporterei például titokban megfigyelés alá vették a házat, elbújtatott emberei a legkorszerűbb technikát használták fel a felderítésre, s ez — az első meglepetés után — kicsit fordított a közhangulaton.

„A politikusoknak nincs joguk félrevezetni a közvéleményt — de a közvéleménynek sincs joga arra, hogy mindent megtudjon a közéleti szereplők magánéletéről” — jelentette ki kategorikusan a szenátor most, amikor újra benevezett a versenybe — s ez az álláspont nem teljesen népszerűtlen a politikusok körében.

Az elmúlt néhány hónapban sorjáztak a közéleti botrányok, de nem mindegyik volt olyan, mint a titkos iráni fegyverszállítások és a nicaraguai ellenforradalmárok még titkosabb segélyezésének ösz- szefonódó ügye. Csúfosan távozott a jelöltek sorából egy másik demokrata politikus, Joseph Biden is: róla azt derítették ki, hogy lekapírozta Neil Kinnock angol munkáspárti vezér beszédeit, ráadásul egyetemista korában is plagizált már egy dolgozata elkészítésénél. A lemondásba menekült Douglas Ginsburg, Reagan elnök jelöltje, a Legfelsőbb Bíróságba, amikor neszét vette, hogy egy lap készen áll leleplezni ifjúkori bohóságát: egyetemista korában — a divatnak engedve — megpróbálkozott a kábítószerrel. Országos botrány lett, amikor napvilágra kerültek egy „televíziós prédikátor”, a látványos hitterjesztésből milliomossá lett Jim Baker nőügyei.

Gary Hart nyilván abban bízik, hogy ennyi botrány után a közvéleménynek

már nyilván elege van, s

hajlamos lesz a megbocsátásra. Vagy — ha bocsánatos bűn nincs is —, legalább különbséget tud tenni a házi félrelépés és a politikai félrelépés nemzeti hordere- je között. E remény — legalábbis az első jelek szerint

— nem teljesen alaptalan.

A második jelentkezést követő napon Hart máris a

népszerűségi statisztika élére ugrott a demokrata párti önjelöltek között, s ha kevesebben támogatják,

mint a botrány előtt, azt nem sokan hiszik az első felmérések tapasztalatai szerint, hogy alábbvaló lenne versenytársainál, Legalábbis erkölcsi téren.

A vita jelenleg nem Hart képességeiről, politikai elgondolásairól folyik, hanem arról, van-e számára visz- szatérés, milyen lesz a közvélemény állásfoglalása. Sokan vélik úgy, hogy még akkor sem lehetne belőle elnökjelölt, ha utcahosszal vezetne az előválasztásokon

— amire egyébként e pillanatban kevés az esély —, mert a Demokrata Párt nem kockáztatná meg szem- beállítását az országos viadalon egy „feddhetetlen” és „tiszta jellemű” republikánussal. Csak az a probléma, hogy a pártnak Har- ton kívül nincs igazán olyan jelöltje, akinek neve országosan ismert volna, s akit a közvélemény azonnal azonosítani tudna.

Hart taktikája az lehet, hogy a megtért tékozló fiú mindig rokonszenvesebb azoknál, akik sohasem vétkeztek. A volt szenátor most egyetlen lépést sem tesz felesége nélkül, aki látványosan biztosít mindenkit: nem haragszik férjére, megérti kalandozásait. Az újkeletű „Isten, család, haza” magatartás, talán nem mindenben illik bele a Gary Hartról kialakult képbe, de még elegendő ideje van a nagy csatákig.

Kis Csaba

Az ellenzék megosztottsága erősen közrejátszott abban, hogy a dél-koreai elnökválasztásokon a kormányzó Demokratikus Igazságpárt jelöltje, Ro Te Vu szerzett többséget — hangsúlyozta pénteki kommentárjában a Pravda. A lap a szavazás nem végleges eredményét értékelte.

A szovjet lap emlékeztet arra, hogy a Jkét Kim” — Kim De Dzsung és Kim Jung Szám — szakítása, amelyre közvetlenül a választási kampány előtt került sor, egyáltalában nem tett jót az ellenzéki választótábor hangulatának. Az ellenzék két vezérének túlzott személyi ambíciói nem adtak lehetőséget a megegyezésre, s így a kormányzó párttal szemben nem tudtak közös jelöltet állítani. Pedig abban az esetben talán más lehetett volna a választások kimenetele — hangsúlyozza a Pravda, s utal arra, hogy a „két Kim együtt több szavazatot gyűjtött, mint Ro Te Vu, a megválasztott elnök. aki csák negyven száAlvis Mock osztrák al- kancellár és külügyminiszter pénteken befejezte kétnapos párizsi látogatását. A tíz év óta első osztrák külügyminiszteri látogatás alkalmából mindkét fél megelégedéssel méltatta a szoros kétoldalú kapcsolatokat, a tárgyalások egyik fő témája pedig Ausztriának a Közös Piac iránti növekvő érdeklődése volt.

A zavartalan kétoldalú kapcsolatokat pillanatnyilag csak az felhőzi, hogy a

zalékot könyvelhetett el magának.

Az ellenzék képviselői választási csalással vádolják a hatóságokat: ezt senki sem zárja ki, kivéve a megválasztott elnököt. Nem valószínű azonban, hogy az ellenzéki pártoknak sikerül semmisnek nyilvánít tatniok a választási eredményeket. Ugyanakkor a vesztesek is elismerik, hogy közös jelöltet kellett volna állítaniuk.

A szovjet lap kitér arra, hogy az elnökválasztással nem. fejeződött be a politikai küzdelem Dél-Koreá- ban. Az ellenzéknek még hosszú harcot kell folytatnia azért hogy az a „haladás”, amelyet a most megválasztott elnök ígért szavazóinak, valósággá váljon, s nemcsak a gazdaság terén, hanem a dél-koreai társadalom életének demokratizálódáséban is — írja a Pravda, majd emlékeztet rá: februárban parlamenti választásokat tartanák az országban, s azok kimenetele elsősorban attól függ, hogy milyen tanulságokat vont le az ellenzék az elnökválasztási kampányból.

francia hatóságok egy éve bevezették az általános vízumkötelezettséget az EGK-n kívüli állampolgárok vonatkozásában, ami alól mentesítették Svájc állampolgárait, de az osztrákokat nem.

Jacques Chirac francia miniszterelnök a tárgyalások utáni sajtóértekezleten kijelentette, hogy „az EGK tárt karokkal fogadja Ausztriát, ha egy szép napon felvételét kéri.”

Mock tárgyalásai Párizsban