Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. december 18., péntek BOLGÁR TÁRSULAT EGERBEN Nekünk szóló gesztusok Kettős kíváncsisággal fogadta a magyar közönség a Szófiából. Bulgária fővárosából érkezett Szatíra Színház vendégszereplését. Az egyik oka ennek, hogy — valljuk meg őszintén — e balkáni álfám színházi teljesítményeit kevéssé ismerjük. A másik, hogy a társulatot megelőzte USA-beli, nicaraguai, franciaországi és szovjetunióbeli vendégszerepléseinek híre. tégy vérző pontossággal hajtva végre az öncélú, apró játszmák bonyolult koreog ráfiáját. Az időnként paródiába hajló előadás'korántsem engedett könnyed kacagást: túl sok nyugtalanítót mondott el az emberi természetről és — bár 1932-ben íródott — az ezredvégről áhhoz, hogysem a megérdemelt vastaps után felszabadultan távozhassunk. Tizedikén egy magyar darabbal kedveskedett a Szatíra Színház a közönségnek: Kertész Ákos Huszonegy című vígjátékát adták elő. Ezúttal elmaradt az előző estihez hasonló forró siker. Az író Özvegyek és Névnap című alkotásait több bolgár színház is nagy érdeklődés mellett játszotta, ez az újabb választás azonban nem bizonyult telitalálatnak. Az író egy meglehetősen banális háromszögtörténetet kívánt „megemelni”, de ez a mutatvány csak félig sikerült. A három eltérő jellem: a jó indulata, de buta sofőr, a ravasz, de mégis pitiáner szerelő és a talpraesett, de csapodár feleség összecsapásai, folyton felbomló időleges szövetkezései a színészek . minden igyekezete ellenére sem töltötték ki a színpadot. A játék időnkénti felcsillanásainál, a jó poénoknál több, volt az üresjárat. Számunkra valószínűleg tanulságosabb és érdekesebb lett volna, ha egy bolgár drámával szembesülünk autentikus előadásban, annál is inkább, mert két ilyet is hozott magával a társulat; lliev: Odüsszeusz Ithakába utazik című darabját és Sztratiev: Az élet, bár oly rövid című groteszkjét. Ennek ellenére is egyértelművé vált a két estén, hogy egy magas művészi színvonalon dolgozó társulattal találkoztunk, mely kiugró teljesítményekre is képes. Ez a tapasztalat tovább erősítette azt a reményt, hogy talán valóban nincs messze a kultúra várva várt, nemzetközi elismerést is keltő felvirágzása a szocialista országokban. Koncz János Egy, a sok apró játszma közül: bekerítő hadművelet A művészek a Gárdonyi Géza Színház meghívásának eleget téve magyarországi turnéjuk során Egerbe is eljöttek, ahol két egymást követő napon, december 9-én és 10-én léptek színpadra. Az első este Elias Canet- tinek, a Ruszéban született, kalandos életű, jelenleg Angliában élő írónak Lakodalom című darabját mutatták be. A legapróbb részletekig átgondolt és kidolgozott előadást láttunk, melyben egyenrangú szerepet kapott a színészek arcjátéka. és tervei, az önösségük nyomán bennük lappangó kegyetlenségük. Könnyű szívvel szórakoztunk a rovásukra, hiszen úgy éreztük, semmi szeretnivaló nincs bennük. Ezért volt különös tapasztalni, hogy amikor Bunuel híres filmjéhez, az Öldöklő angyalhoz kísértetiesen hasonló színpadi tálalásban ez a pusztulás logikusan bár, mégis valamely befolyásolhatatlan és meg- ismerhetetlen irracionalitás magasából megérkezett, felébredt bennünk a szánalom, és ott visszhangzott bennünk a szereplőik által sorban megválaszolt, mégis eldöntetlen kérdés: „Te kit választanál?" A társulat óriási invencióval és energiával játszotta el nekünk ezt a huszonnegyedik órában, halk tangó mellett folydogáló diszkrét haláltáncot. Margita Mlade- nova rendező egyetlen másodpercnyi üresjáratot sem engedett, a színpadi történések mindvégig lekötötték a figyelmet. Gyákran egyszerre 15 egyenrangú szereplő mozgott és beszélt, leVajon nekünk szól ez a mozdulat? (Zseni Filipova) gesztusai, szövegmondása, a kosztümök és maszkok, a díszlet és a világítás. A lakodalmi estély kavargása ürügyén az író sorra vette emberi hibáinkat, erkölcsi és gondolkodásbeli torzulásainkat, melyeket szívesen veszünk észre másokban, ám magunknak könnyedén elnézünk. Egy összeomlani készülő világba tekinthettünk be, ahol mindenki már csak a saját túlélésével törődik, így rohanva a közös pusztulásba. Felszínre kerülték a szereplők kicsinyes ábrándjai A közelmúltban jelent meg Szegedi László miskolci költő harmadik verseskötete. A költő Szerencsen születeti munkáscsaládból. Első verse Falusi este 1944- ben jelent meg Budapesten. Azóta foglalkozik irodalommal. Miskolcon több mint harminc éven keresztül nyugdíjba vonulásáig újságíró-szerkesztőként tevékenykedett. A felszabadulás utáni első országos irodalmi pályázaton versével és novellájával díjat nyert, Veres Péter javaslatára felvették a Magyar Írók Országos Szövetsége fiatal írók munkaközösségébe. Versei, elbeszélései különféle lapokban jelentek meg. Első verseskötete A csillagok alatt címmel 1957-ben. ■második A hívnak tűzrakó ■hajnalok címmel 1983-ban jelent meg. Most megjelent könyve az utóbbi két évben írott verseit tartalmazza. A kötekedő élet vezérciklusának kemény hangnemét a közélet, költő szigorúsága és indulatai formázzák meg. Szegedi László lírájának talán a legszebb koloritját viszont azok a táj versek festik, melyek a Rákóczink ősi földje, s a Fürdenek a csillagok ciklusokban kapnak helyet. Életpályája három tájegységgel fűzte szoros kapcsolatba, Zemplén, .Tokaj-Hegyalja-, az, Avasalja—Diósgyőr—Lillafüred thárpmszcig természeti csodáit festi meg verseiben. A kötet tartalmazza a pályatársakról szóló vallomásokat. Ezekben Moldvay Győzőt, Hollj Jánost. Feledy Gyulát mutatja be. De elmélkedik az emberi civilizációról, bolygónk jövőjéről is A szép verskötetet a * zempléni szájhagyományokból táplálkozó balladák, románcok, a munkát, a mesterségeket dicsérő himnuszok, versminiatűrök teszik még teljesebbé. A kötetből ezúttal a Moldvay Győzőről szóló verset mutatjuk be. A vers címe: Moldvay. a költő. Sebeket vágó, ;s \elrejtett nádasok mélyéről tört fel ég jött e tájra. mint ■ az éhség hajszolta farkasok. Már nem Sinka kottyanós útját járja. Minden gyémántnál mesésebb álmokat hordoz ősei szép tarisznyája, jogot követel, s nem szór átkokat: legyen a háza: hazája, s tanyája. A sovány szegények erős haragját Ű már a sírig vérében hordja. őrzi puszták lriasztó haragját. s vágyait versében is eldalolja. Tiszta lelkében élteti a lángot. merész magasból vigyáz e tájra. s ha megtaposnak embert, s virágot, perrel támad e tébolyult világra! (k. I.) ízlések és pofonok Hatvani jubileum, szereplőcserével Tizenöt éves a Hatva- , ni Galéria. E szép jubileum jegyében rendezi meg 21-én, hétfőn este, 7 órakor a Damjanich Szakmunkásképző Intézet nagytermében hagyományos karácsonyi gálaműsorát is, amely előtt I.évai Ferenc, a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsának titkára mond ünnepi kö- • szöntöt. A gazdag program szereplői között találjuk László Margitot, Schütz Ilát, Sólyom Ildikót. Balázs Pétert, Bordás Györgyöt, fellép a Galéria Trió, továbbá a hódmezővásárhelyi Promenade-dixieland együttes, a beteg Agár- dy Gábort Lukács Sándor helyettesíti, a műsorvezető tisztét pedig Bajor Nagy Ernő látja el. Az est ünnepélyességét fokozza, hogy a jubileum alkalmából többen elismerésben részesülnek, a közönség számára pedig könyvsorsolás teszi izgalmasabbá a hétfő estét. Bizonyára látott már a nyájas olvasó fülhallga- tós, övön hordható készülékeket mindkét nembeli ifjúságunk birtokában. Ezek az úgynevezett walk- man-ek rádiós kivitelben is készülnek, s rajtuk annyi zenét hallgathat a tulajdonos, amennyit akar. Ilyen készülékeket hallgatott egy fiú és egy lány a városka főterén. A fiú zenedobozán éppen a Szeretlek is meg nem is kezdetű népszerű szerzemény hallatszott, legalábbis az ő számára, mert a külvilág legfeljebb csak cincogást hall a más fülhallgatójából. Amikor odáig ért a népszerű énekes, hogy Engem a szerelem mindig bolonddá tesz, egymásra néztek a lánnyal. A fiú szíve környékén kis bizsergés támadt. Aki már érzett ilyet, tudja, hogy ezt nem valami kóbor áram okozza, A srác fejében világosság gyúlt: „Hiszen mi ugyanazt hallgatjuk!” Mi ez, ha nem szerelem első vérig, akarom mondani, első látásra? Mindezeket megerősítette, hogy amikor azt panaszolta az énekes, hogy „Ma is úgy, ma is úgy szeretem” a lány szemén szomorúság futott át. A fiú ekkor határozta el, hogy megszólítja a lányt. Majd ő elfeledteti vele a^t, aki cserben hagyta. Mert biztosan cserben hagyta, különben itt ülne vele, s egymást néznék. így aztán, amikor ismét elkezdődött a „Szeretlek is meg. nem is”, férfias mosolyt küldött a lány felé, aki viszonozta a barátságos gesztust. Nagyszerű, nagyszerű, ujjongott magában a fiú, miközben új számot kezdett játszani a magnója. A Szeress gyöngéden című El- vis-dal hangjai áramlottak fülébe. Erre a dalra lehet igazán a másik szemébe nézni — gondolta, s a lányhoz lépett. Megfogta a kezét. A lány szabadon maradt kezével oda-vissza két nagy pofont adott a fiúnak. Nem is az ütés fájdalma volt a legmegdöbbentőbb, hanem a kérdés: Miért? Miért? S éppen ezért nem a megtorlás futott át a fején, hanem a kíváncsiság késztette cselekvésre. Lekapta a lány fejéről a fülhallgatót, és sajátjára szorította. A kis hangszóróból Bach Hatodik brandenburgi versenye hallatszott... Gőz József
