Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-16 / 296. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 16., szerda REFORM, POLITIKA, INTÉZMÉNYRENDSZER Egymást erősítő lépések A hazánkban működő politikai intézményrendszer immár négy évtizedes múltra tekinthet vissza. A negyvenes évek végén alakult ki országunkban az a politikai szervezet, amelynek fő összetevői a társadalom életét irányító marxista—leninista párt, az államszervezet, a helyi önkormányzatok, a tömegszervezetek, társadalmi mozgalmak, érdekképviseleti szervek, a politikai tartalmat is hordozó egyesületek és szövetségek, valamint a nyilvánosság különféle fórumai. Ha csupán a politikai rendszer alkotóelemeit vesz- BEÜk szemügyre, könnyen úgy találhatjuk, hogy e négy évtizedben kevés változás történt. Akadtak bizonyos módosulások — megszűnt például a különálló nőmozgalom, új érdekképviseleti szervek keletkeztek, némely szervezetben azelőtt volt egyéni tagság, ma viszont nincs, — de a szereplők zöme lényegében ma is ugyanaz, mint korábban (még ha jó néhány közülük meg is változtatta nevét az évek során). Ám egy rendszer — tanítja a itudomány, figyelmeztet a dialektika elmélete — nem azonosítható pusztán alkotóelemeinek összességével. Mindenfajta rendszer tartalmát elsősorban az egyes részek viszonya, ennek mozgása határozza meg. S ha azt is megnézzük, miként alakult az egyes politikai intézmények kapcsolata, hogyan változtak funkcióik, a társadalmi élet különféle más szféráira (a gazdaságra, a kultúrára, a szociális viszonyokra) gyakorolt hatásuk — akkor már egészen más képet kapunk. Akkor azt látjuk, hogy az elmúlt négy évtizedből az utóbbi három ebben a tekintetben éppen hogy nem az egy helyben topogás, hanem a folyamatos mozgás, az egymást követő reformlépések időszaka volt. Hosszú lenne felsorolni e lépések mindegyikét, a párt irányítási módszereinek újragondolásától kezdve (ami már az MSZMP 1957 elején hozott határozataiban fontos helyet kapott), a társadalmi szervezetek önállóságának kibontakozásán át a választási rendszer módosításáig, egyebek között a nemzetközileg is nagy figyelmet keltett kötelező többes jelölés bevezetéséig. Ám tételes felsorolás nélkül is könnyű átlátni, hogy politikai intézményrendszerünk ilyen értelemben a legkevésbé sem volt valamiféle statikus, mozdulatlan képződmény, hanem folyamatosan törekedtünk korszer űstíté- sére, megújítására — úgy, ahogy azt az adott körülmények között az élet igényelte, megkövetelte. S amikor most napirendre kerül átfogó reformja, akkor az ehhez kapcsolódó lépések távolról sem előzmény nélküliek, hanem szervesen illeszkednek korábban megindult folyamatokhoz. Valamennyi ilyen — már megtörtént vagy most formálódó — lépés közös nevezője, meghatározó tartalma a szocialista demokrácia szélesítése és elmélyítése. Nem állóhelyzetből indulunk ezen az úton *(s kiváltképp nem visszafordulunk, nem eltérünk az eddig követett iránytól), hanem felgyorsítjuk haladásunkat. A gyorsításnak egyik lényeges eleme — ami bizonyos mértékig kétségtelenül új mozzanatot jelent —, hogy most átfogó, komplex lépésekre törekszünk. A kapcsolódások ugyanis oly szorosak, hogy amennyiben a reformlépések nem az intézményrendszer egészére terjednek ki, akkor előbb-utóbb bekövetkezik a visszarendeződés, vagy pedig bizonyos pontokon hiány támad a funkciók ellátásában, zavarok keletkeznek a működésben. Figyelmet érdemlő tanulságokkal szolgáltak ebben a tekintetben a legutóbbi választás kihatásai. Mint arra számítottunk is, a többes jelölés megnövelte a képviselet; testületekbe választottak felelősségérzetét választóikkal szemben. Ennek következtében e testületek egészének fokozódott az aktivitása és bíráló szelleme, ami szükségképpen változásokat eredményezett a kormányzati, államigazgatási szervekhez fűződő viszonyukban is. A képviselők és tanácstagok igényesebbé és kritikusabb á váltak, több az ellenvélemény, az ellen- javaslat, az elutasítás, erőteljesebb a végrehajtó szervek feletti kontroll. És ez szükségképpen érinti a pártszervek irányítási stílusát is: míg korábban a pártbizottság titkára számára gyakorta elegendő volt a tanácselnökkel megállapodni yalamely kérdésben, most sokkal nagyobb gondot kell fordítani a testület egészének meggyőzésére. S a kommunista tanácstag esetében sem elegendő pusztán a párt- bizottság állásfoglalásának közlése: igénylik a velük történő előzetes konzultációt, a részletes és kölcsönös tájékoztatást, az adott témával kapcsolatos párt- határozat meghozatalába való bevonást. A pártbizottságnak most sokkal inkább át kell gondolnia, hogy a tanács által eldöntendő kérdések közül egyáltalán melyikben foglaljon előzetesen állást, s milyen módon lépjen fel álláspontjával a népképviseletben. De ugyanez mondható el példának okáért a társadalmi szervezeték érdekképviseleti tevékenységének fellendüléséről is. Hiszen az érdekek a döntések révén érvényesülhetnek, azok meghozatalára pedig többnyire állami szervek hivatottak. S ez máris felveti a társadalmi szervezetek és az állami szervek viszonyának újragondolását, az érdekegyeztetés intézményes módjainak továbbfejlesztését. Kihat ez a nyilvánosságra is, mivel ma a társadalmi szervezetek tagsága igényli a részletes tájékoztatást a vezető szerveknek a részérdekeket érintő kérdésekben elfoglalt álláspontjáról. De érinti a párt vezető szerepét is — felvetődik immár, hogy indokolt-e afféle döntőbíróként fellépnie a különféle részkérdésekben, magára kell-e vállalnia minden esetben az igazságosztó, illetve az érdekéket és álláspontokat összehangoló „integrátor” funkcióját? Vagyis, ebben az esetben is a politikai intézményrendszer egészének működésére kiható kérdésekről van szó, mely csak úgy oldható meg helyesen, ha valamennyi alkotóelem funkcióját, egymáshoz fűződő viszonyát mérlegre tesszük, s mindegyikük működésére vonatkozóan levonjuk a szükséges következtetéseket. Ma ilyen szellemben közelítünk a politikai intézményrendszer működéséhez — komplex módon vizsgálva az egyes láncszemek kapcsolódását, dialektikus szemlélettel elemezve az öszefüggéseket és kölcsönhatásokat. Arra törekedve, hogy a megújítás ne elszigetelt lépések egymásutánja, hanem szervesen kapcsolódó intézkedések egymást erősítő komplexuma, valóban átfogó és szerves reform legyen. Gy. L. Köznapi jegyzetek O O Az eset, ha egyedi lenne, akkor is megérné, hogy írjanak róla. Dehát... Gazdaságpolitikai hetilapunk teszi szóvá, hogy egyik gyárunkban meghibásodott a japán gyártmányú gép, és nincs hozzá alkatrész. Illetve csak itthon nincs, a „szomszédban” Bécsben korlátlanul kaphaitó. Kapóra jött, hogy a gépet működtető külföldi cég egyik munkatársa éppen a szomszédos fővárosba készül, s vállalná, hogy a hivatalos valutaátváltási árfolyamon behozza a kívánt alkatrészt. Megy a telefon a központnak, ahol közlik, hogy szó sem lehet a tranzakcióról, rendeljék meg az alkatrészt az illetékes „impex’ útján. Az impex válasza: lehetséges, úgy fél év múlva, nyolcvanezer forint körül, de inkább többért. Az alkatrész ára egyébként alig valamivel több ezer schillingnél. A megrendelést nem adják fel. sokallják az árat. Üjabb lehetőség: egy szövetkezet negyvenezer forirjt körül szállítaná, ha kérik. A központ engedélyezi, csak hivatalos számla legyen. Aztán a csoda: a karbantartó szerelő közli, hogy az egyik cég gépet cserél, s a kívánt alkatrészt le tudná szállítani tízezer forintért. Üjabb telefon a központba, ahol közlik: mehet. Az ügyintéző kérdése: „Nem ejti önöket gondolkodóba, hogy így spóroltunk 70 ezer forintot? Nem. Vagyis, mindegy, hogy 80, 40. vagy 10 ezer forint? Mindegy. Csak hivatalos legyen.” És csodálkozunk rajta, amikor a nyugati üzletemberek azt mondják rólunk, hogy nagyon szimpatikus emberek a magyarok, csak éppen egy dologhoz nem értenek: a kereskedelemhez. Hiszen nekünk az a jó, ha „rendben” vannak a dolgok, ha ,.hivatalosan” folynak az ügyek, s közben óriási pénzeket ráfizetünk. Nem lenne jobb a „hivatalost” közelíteni az ésszerűhöz? Egyik nagy cégünk számítástechnikai szakemberével beszélgetek. Elmondja, hogy az év elején arra biztatták őket, hogy nyugodtan kössenek üzletet a fejlett ipari országok cégeinek képviselőivel, ha a behozott termékért, alkatrészért nem valutával kell fizetni, hanem valamilyen magyar termékkel, vagy termékekkel tudják ellentételezni a vásárlást. El is indult a nagy akció, megpróbáltak felkutatni olyan magyar termékeket, amelyek megnyerik a külföldi eladók tetszését. És sikerült is találni olyanokat, örültek, hogy az üzlet „összejött”, de az öröm korainak bizonyult. Ugyanis a végén kiderült, hogy a kívánt berendezéseket, alkatrészeket mégsem hozhatják be. viszont lehetőségük van a felkutatott magyar árucikkeket korlátlanul értékesíteni a partnereknek. Akik — mind elálltak az üzlettől. Furcsa megérteni őket. Q Megyénk egyik áfész-elnöke, vagy az apparátusa számolta össze: a cégnek működése során több, mint négyezer jogszabályt ikell figyelemmel kísérnie. Hogy ez kell-e, sok-e, vagy kévés? — jogász legyen a talpán, aki eldönti. A laikusnak úgy tűnik, hogy nem ismerni, tanulmányozni, de még címjegyzéket elolvasni is sok. Hát még, ha azt is hozzátesszük, hogy a szabályok jelentős része, évente mintegy hatszáz, még meg is változik. Tehát hat- százat ki kell húzni a jegyzékből, hatszázat pedig be kell jegyezni. Még az a szerencse, hogy a Mikes Kelemen-féle módszereket lassan felváltja az elektronika. Kaposi Levente ÉVADZÁRÁS A BÜKKI NEMZETI PARK TANÁCSÁNÁL Vizek és erdők jajkiállásai Az elmúlt hét végén Ipoly- tarnócon, az ottani 150 hektáros természetvédelmi terület és az ősmaradványok szomszédságában tartotta évadzáró ülését a Bükki Nemzeti Park Tanácsa. Az elnöki tisztet dr. Ig- mándy Zoltán, a Soproni Erdészeti Egyetem tanszék- vezető tanára, a Tanács elnöke látta el. Részt vett az ülésen többek között dr. Bartucz Ferenc, a BNP igazgatója, Sándor András, a baráti kör titkára, Bodó Mihály, megyei 'környezetvédelmi titkár. A napirenden lévő kérdések közül a rendelkezésre álló idő háromnegyed részét azok a viták töltötték ki, amelyek két feszültség- góc, a víz és az erdő körül zajlottak. A karsztvízfelhasználás és a Bükk hegység vízháztartása kritikus pontra érkezett. A megoldás lehetőségeiről Szlabóczky Pál, a Mélyépterv vízföldtani szakértője tartott . előadást. Érvekkel bizonyította: nincs valóságos ellentét a karsztvíz gazdaságos hasznosítása és a hegység vízháztartásának épen tartása között. A nehéz helyzet oka nemcsak a majd tíz év óta tartó száraz időszakban keresendő, hanem a mulasztásokban, a szükséges körültekintés hiányában, a műszaki hidrológiai megoldások alacsony színvonalában. A bükki patakok elapadása és kiszáradása az ezredfordulóra már aggasztó következményekkel fenyegetnek. A Bükki Nemzeti Park Tanácsa úgy foglalt állást, hogy nem lehet jóváhagyni az' utolsó ép karsztvízforrás, a Garadna üzemi célokra történő igénybevételét. A tanács szenvedélyes vitával tárgyalta meg a BNP és a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság közös előterjesztését a Bükki erdő katasztrofális állapotáról. A túlhajszolt és pillanatnyi nyereségérdekeltségű exten- zív kitermelés következtében a MEFAG területén az erdők korosztály-összetétele nem kívánt mértékben eltolódott a fiatalosok javára. A fatömeg komoly mértékben megcsappant, az új erdők minősége romlott. A tanács kimondotta véleményét, az ágazati vezetés az erdőnevelést elhanyagolhatónak tekintette és az észszerű mértéken túl erőltetett kivágásokból származó fatömeg bármi áron való gazdaságtalan értékesítését követelte és ösztönözte. Ez nemcsak a nemzeti parknak okozott alig jóvátehető kárt, hanem magát a vállalatot is súlyos helyzetbe hozta. Az előterjesztés két megoldási alternatívát tartalmazott: vagy a teljes irányítási struktúra generális megváltoztatása, vagy a nemzeti parkban gazdálkodó erdőgazdaságok számára külön szabályozók megállapítása, amelyek tekintetbe veszik a természetvédelmi és idegenforgalmi érdekeket is. A BNP Tanácsa az első álternatíva mellett foglalt állást. A huszonnegyedik órában csak a teljes irányítási struktúra megformálása adhat reményt. Meg kell tanulnunk: az erdő az elsődleges, nem pedig a fa. Füzes Hotel Füzesabonyban Heves megye városi jogú nagyközségében, Füzesabonyban magánvállalkozásban elkészült — közel hatmillió forint költséggel — egy komplex vendéglátóegység, a FÜZES MOTEL. A 33-as számú főútvonal mellett épült létesítmény az olcsó, kulturált vendéglátást hivatott szolgálni, s lehetőséget teremteni a külföldi vadász- turizmus fellendüléséhez. ★ Olasz vendégvadászok Milánóból és a Füzes Motel egyik szobája (jobbra, fent) (Fotó: Szabó Sándor)
