Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-13 / 268. szám

4.

*

NÉPÚJSÁG, 1967. november 13., péntek

KAMERAKOZELBEN

É. Szabó Márta

Szerkesztő, riporter, beszélgetőtárs— ilyen jelzők mellett gyakran szerepel É. Szabó Márta neve. A Gyermek és Diák Főszerkesztőség szerkesztőjeként a több mint másfél évtizedes tévés munkája során nagyon sok műsort készített, szinte lehetetlen valamennyit felsorolni.

— Először az „előélete" iránt érdeklődnék — kezdem a beszélgetést a csinos (karcsú, szőke), fiatal (három fiú édesanyja), rokonszenves riportalanyommal.

— A bölcsészkar elvégzése után Veszprém megyében dolgoztam. 1968—1970- ben Balatonalmádiban voltam gyermekkönyvtáros, ebben a minőségemben „fedezett fel” Vargha Balázs, és lettünk később munkatársak. Az Egyetemi Színpadon is készítettem műsorokat, onnan hívott a televízióhoz Pápai Lajos. Ö volt az első főnököm, aki egy nagyon jó tanáccsal bocsátott szárnyra. Az volt a véleménye. hogy ha valaki mindennel akar foglalkozni: szerkesztés, műsorvezetés, riportok készítése — akkor egyik sem lesz igazán jó. Eleinte berzenkedtem emiatt. de később meggyőződtem róla, hogy igaza volt.

— Készítene egy hevenyészett leltárt eddigi munkáiról?

— A teljesség igénye nélkül. Csináltam több mint 50 Cimborát, ez 50x60 percet jelent. Mostanában az Esti mese előtt megismétlik őket. nagyon sokan nézik úgy. mintha új műsor volna. A rengeteg levél ezt igazolja.

— Majdnem minden műsorom a Cimborából nőtt ki — folytatja. — A magva az irodalom és a társművészetek. Szabados Árpáddal játékokat, sorozatokat készítettünk. Sebő Ferenc és a megzenésített versek — ez lett a Sólyomének. Aztán volt az Aprók tánca 24 részben, meg a Muzsikáló szerszámok. A műsorokban mindig bemutattam költőket, művészeket — ebből nőtt ki a Cimboraság. Ebben a sorozatban szerepelt a többi

között Illyés Gyula, Mándy Iván. Borsos Miklós. Kocsis Albert.

— Jelenleg a Cim-cim jelentkezik rendszeresen, és ismétlésként a Vár ál~ lőtt... sorozat.

— Igen. A Vár állott ban a legkorszerűbb történelemismeretet és -ismerőket vontuk be, főleg korabeli dokumentumokra támaszkodva. Az egyik legkedvesebb munkám a Kortársaink sorozat volt. Tizenkét évig harcoltam érte, és jó pár év eltelt, amíg adásba került. Megszólaltak benne olyan személyiségek, akik ismerték József Attilát: De- ry Tibor, Vas István. Örkény István. Marosán György és mások.

— Melyek a legközelebbi tervei?

— A Cim-cim előtt vers- pályázatot hirdettünk gyer- mekekneki. Háromezren jelentkeztek, köztük nagyon sok tehetséges gyerek. Közülük választottuk ki azt a néhány százat, akiknek a a verseit beleszerkesztettük a műsorokba. Dédelgetett tervem, hogy külön műsorba összeszerkesztem ezeket a verseket.

iMásik tervem — már a megvalósulás stádiumában —. hogy összeszedek olyan tehetséges embereket, mint Tokody Ilona, Benkó Sándor. Markó Iván, Bródy János. Kapnak mondjuk hatszor 25 percet arra, hogy megszerettessék a gyerekekkel azt, amit csinálnak, ami a mesterségük, művészetük. Markó Ivánnal kezdjük a sorozatot, és aminek nagyon örülök: a rendezésre ■sikerült megnyernünk Szabó Istvánt. Zárójelben jegyzem meg: jó lenne őt rávenni. hogy mondja el. mi is a filmrendezés.

Jövőre tervezek a Cimborában egy beszélgetést Arany Jánosról. Hétrészes lesz. sok megzenésített verssel. A századforduló szórakoztató prózairodalma címmel Ne- meskürty Istvánnal készítünk sorozatot. Olyan szerzőkről lesz szó, mint Bródy Sándor, Herczeg Ferenc.

E. M.

OLÁH JÁNOS:

Az idegen

II/2.

Megesik, hogy az egyetlen segítőkész hangot elengeded a füled mellett, és akkor ott maradsz az ájulás zöld zsi- bongással fűtött, tehetetlenséget sugalló göröngyös csapdájában, mindaddig, amíg valaki föl nem emel, le nem porolja a ruhádat, be nem kísér az üzemorvosi rendelő olajfestékkel lemázolt, külvárosi vizeldéhez hasonlatos előszobájába. Alapjában véve minderről nem tudsz. Eltűröd, mert képtelen vagy másra. Halvány sejtelmek vesznek körül, és nem egészen biztos, amiről beszélnek.

Sokáig ülsz a kényelmetlen lécpadon, félrebillent fejjel. Tudod, hogy itt vannak veled, de nem látod a fogfájós szomszéd arcokat, mintha teljesen, de teljesen egyedül volnál. A nővérek vihorászása, műszercsörgés zaja szűrődik ki a bezárt ajtók mögül az L.alakú várótérbe. Szeretnél így maradni, szeretnéd, ha sohase kerülne rád a sor, megúsznád kezelés nélkül. Igen, úgy érzed, nincs is már semmi bajod, akármelyik pillanatban fölállhatnál, elmehetnél.

A barátságos, megnyugtatóan öreg arc alighanem az orvosé. Beszél hozzád, és nem várja el, hogy válaszolj. Ez minden, ennél többet nem is szeretnél. Azért bízol meg benne, mert öreg. A káderlapja az arcára van írva. Nem firtatod, mi lehetett a bűne, pazarolta a vizet, a gázt, szabotálta a május elsejei felvonulást, vagy éppen a templomi esküvőjén vesztett rajta. Látszik, beletörődött a száműzetésbe.

Elhagyod magad, mélyet lélegzel a hűvös gyógyszer illatból. Aztán a fehér köpeny mord gyűrődéseire látsz. A szemed az ablakra téved. Egy vézna akác csapkodja mohó leveleivel a füstös üveget.

A gyárkapu vasrácsára kóbor újságcafatot ragasztotta szél. Az idegen visszanézett. Ez az önkéntelen mozdulat árulta el. Egyébként kínosan ügyelt rá, hogy ne gondoljon semmire. Nem volt kedve emlékezni. Kidobták, elengedték? Ezek most valahogy mellékes szempontnak számítottak. Esze ágában sem volt értékelni a váratlanul furcsa szabadságot.

Az inasok, mint valami régi jó ismerősre, úgy vigyorogtak rá a rács túloldaláról. Féktelen jókedvükben a nyelvüket is kioltották. Most is a szőke, köpcös járt elöl. Csak úgy virítottak a szeplői. Végül az üres sörösüveget is feléje hajította. Az idegen nem ugrott el. Föl sem merült benne a menekülés lehetősége, de szükségessége se.

Az üveg közvetlenül a lába előtt csattant szét az aszfalton. Hátat fordított a rács vasára tapadt, kárörvendő, .ifjú arcoknak, egykedvűségéből a trágár kiáltozás se zökkentette ki. S elindult a helyiérdekű üres megállója felé. A rozoga bádogbódé megvédelmezte az illetéktelen tekintetektől, módot adott rá, hogy belefeledkez- Ihessék az öntudatlan várakozásba.

Zeltner Imre

Kovács Magdolna

Ágoston Lászlóné

MAR 25 ÉVE

Életük a tánc

Amatőrök, magyarul: műkedvelők. Csak kedvtelésből táncolnak. Csak kedvtelésből hetente három alkalommal, három órán át „kínozzák” magukat. Lépéseket ismételnek, mozdulatokat gyakorolnak, izzadnak, lihegnek, szomjaznak, levegőt is alig kapnak néha.

Miért teszik mindezt?

— Csodálatosan nagy élmény, leírhatatlan mély öröm a tánc. Anélkül el sem tudom képzelni az életemet.

Nem egy tizenéves bakfis mondta ezeket, hanem Ágoston Lászlóné, aki 1971 szeptemberében nyitott be első ízben a Vidróczki Néptáncegyüttes próbájára.

— Alig múltam hároméves. amikor balettozni kezdtem — eleveníti fel a múltat. — De a gimnáziumban abbahagytam. Majd egy napon, magam sem tudom, miért, elhatároztam, hogy megint táncolni fogok. Nem minden szorongás nélkül mentem el a próbára, mert attól tartottam, hogy nem vagyok úgynevezett néptáncos alkat.

Mert ma is olyan karcsú, hogy sok lány megirigyelhetné az alakját, pedig 1975 óta asszony, két fia is született. A nagyobbik, László, már szintén az együttesben táncol, a kisebbik, Róbert, a maga 8 évével szintén próbálgatja a lábait.

A férj — hogyan is lehetne másként — ugyancsak a Vidróczki tagja, ösz- szetáncolták a házasságukat A szertartás is stílusosan, Vidróczki-módra zajlott: népviseletbe öltöztek mindany- ■nyian.

A következő megjegyzést már Ombódi András fogalmazta meg:

— Itt mindenki ismer mindenkit. Mindenki tud mindenkiről mindent. Egy nagy közösségben élünk.

Ö annak idején Gyöngyös- solymoson kezdte a táncot, de átjött a Vidróczkiba.

— Természetesen nagy a különbség a solymosi tánccsoport és az itteni között minden szempontból. Nem könnyű a próba, olykor kudarc is éri az embert, esetenként az is eszébe jut,

hogy talán már elég volt az egészből, de aztán másnap folytatja.

Az ipari szakmunkásképző intézetben karbantartó lakatos. amikor „civil”. Hogy mi lesz vele a „tánc után”, azzal még nem sokat foglalkozott. Odébb van, jegyezte meg. A nősülés? Otthon már biztatgatják. de az is „odébb van”. Van egy barátnője, de a házasság szóba sem jött még, nem is jöhetett, mert... ugyan, hol van az még ... ?

A klasszikusoktól hódította el a népzene Kováts Magr dolnát, aki most az együttes első hegedűse.

— Meg kellett szokni az új stílust, ami nagyon különbözik a klasszikus muzsikától. Mi a tájegységek zenei anyagát és előadásmódját szólaltatjuk meg.

Ha egyszer ennyire meghatározott a stílus, a zenekar tagjai feladják az egyéniségüket a muzsikálásban? A kérdés látszólag indokolt, de a felelet helyre tett min- • den 'kétséget. Azt hangsúlyozta az első hegedűs, hogy mindenki a saját érzéseit, hangulatát is beleszövi a zenélésbe.

— Tulajdonképpen a maguk muzsikájától függ. milyen kedvvel táncol az együttes. Kiszolgáltatott helyzetben vannak tehát a tánckar tagjai?

— Erről szó sincs. Az igaz, hogy a zene adja meg az előadás alaphangulatát, de olyankor mindenki csak egyetlen célt lát maga előtt: jó előadást kell csinálni.

öt is megkérdeztem, mi lesz vele a későbbiekben, ha ■már nem szorítja magához a hegedűjét? A válasz: ezen

még nem gondolkozott. Egyelőre kutatómunkát végez a Szilágyságban, ez tölti ki „szabadidejét”. Aztán ... ? Aztán majd — házasság. De ez sem olyan egyszerű, mert volt már komoly kapcsolata, amit azért kellett megszakítania, mert a fiú nem értette meg, 'hogy a partnernőjének „a zene az első”.

Mi lesz az utánpótlással? Ezt is meg kellett kérdeznem. Gond nincs, mert az ifjúságiaknál is már olyan táncosok vannak, mint például Godó Tamás vagy Kocsis Csilla, akik akár már holnap beléphetnének a „nagyok” közé. De még egy gyerekegyüttes is cseperedik a középcsoport mögött. Az úttörőházban pedig ugyancsak él és dolgozik egy másik csapat, amelynek tagjai mind a Vidróczki várományosai.

— Most jó lenni vidrócz- kisnak, mondják néhányan. Járják a külföldet, világot látnak, és csak táncolnak, szórakoznak. Csakugyan csupa üdülés egy külföldi turné?

— Csak a legkivételesebb esetben nyílik lehetőségünk egy-egy külföldi szerepléskor a pihenésre, a sétálgatásra, a lazításra — válaszolta Zeltner Imre, az együttes vezetője.

Ez a hivatalos tisztsége annak a Zeltner Imrének, aki még 1961-ben kezdte, majd folytatta 1962-ben a ... Hogyan is történt?

— A művelődési háznak és a kitérőgyárnak is volt egy-egy néptánccsoportja. Rájöttünk, úgy, ahogy van, az nem jó. össze keli fognunk. Így jött létre a Vidróczki, amelynek a vezetője a kezdet kezdetén Molnár Lászlóné volt. Én a szervezési kérdésekkel foglalkoztam akkor, azóta is. Nem éreztem magam „másodhegedűsnek” ebben a felállásban soha. Azt csináltam és azt csinálom, amihez kedvem volt, amihez kedvem van.

Nagyon röviden: az élete a Vidróczki. Legalábbis életének az a része, ami túlvan a napi nyolcórás főálláson. Pedig az elmúlt negyedszázad nála is okozott megbicsaklást, kételyeket is támasztott, talán még csalódást is előidézett, de ezek múló hangulatok voltak csupán. Elmúltak, ahogy keletkeztek. Maradt mindenekelőtt és mindenekfölött a Vidróczki.

— Milyen fordulópontok határozták meg az együttes útját?

— Az első ilyen fontos dátum 1970, amikor Ttmár Sándor vette át a művészeti munkát, öt a felesége követte ebben a beosztásban.

Vidróczkiék bemutatója a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban (Fotó: Szántó György)

majd a mai napig is Zsu- rávszki Zoltán áll az együttes élén. A második fontos évszám 1978. A fenntartóink körébe belépett az áfész. Ezzel a menedzselésünk élénkült meg. Innentől állandóan külföldi meghívásoknak tettünk eleget, és ismertettük meg a Vidróczki névvel, valamint Gyöngyössel a világ különböző tájain élő embereket.

— Azt már tisztáztuk, hogy akár egy afrikai vendégszereplés sem egyenlő az üdüléssel. De arról még nem beszéltünk, hogy a határon túl már valóságos diplomáciai missziót is teljesítenie kell az együttesnek. így van?

— Pontosan. Ezért minden elutazásunk előtt ismertetjük a fiatalokkal, hová mennek. mire vállalkoztak, mit találnak majd a vendéglátó országban és hogyan kell ott viselkedniük. Jólesik kimondani: eddig mindenütt hangsúlyozták a záró fogadáson, hogy milyen nagyra értékelték az együttes tagjainak magatartását.

A fellépéshez, a tánchoz szép, színes öltözékek is kellenek. Kiderült, hogy a ruhatáruk és az eszközeik értéke meghaladja a 750 ezer forintot. Ebből 10—12 féle teljes ruházatot tudnak ösz- szeállítani a műsorukhoz, a repertoárjukhoz. A pénz ... ! Honnan legyen mindenre pénze egy amatőr együttesnek?

— Mii nagy örömmel léptünk a támogatóik sorába — jegyezte meg Rőhánszky Ferenc, a Gyöngyszöv Áfész elnöke. — Jól tudjuk, hogy az anyagi támogatásunk busásan megtérül a művészi és erkölcsi értékekben a Vidróczki fellépései nyomán.

Kik tartoznak a mecénások sorálba még? A városi tanács, a Mészöv, a Vasutasok Szakszervezete, a kitérőgyár és legújabban a Mátra Volán, amelynek művelődési otthonában kezdik el a közeli időben a táncház- rendezvények megtartását.

A Mátra Művelődési Központ az együttes működtetője.

Az évek során számos elismerésben részesült a Vidróczki Néptáncegyüttes. A legrangosabb ezek közül a Kiváló Együttes cím elnyerése.

Sok segítséget kaptak még a Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalat és a Mátra Ruhaipari Szövetkezet szocialista brigádjaitól. Ezeknek a tagjai szorgos kézzel varrják a szoknyákat és blúzokat, ingeket és alsószoknyákat — társadalmi munkában.

Van abban a tényben valami nagyon szép és tiszteletre méltó, ahogyan szinte egy egész város fog össze azért, hogy a legendás mátrai „szabad legény”, Vidróczki nevét viselő együttes nyugodt körülmények között készülhessen a szerepléseire, jó légkörben lépjen dobogóra. és művészi erényeivel hívja fel a figyelmet nemcsak önmagára, hanem arra a szűkebb hazára, a Mátra- aljára, ahol élnek, ahol jól érzik magukat és ahol önmaguknak is, a közönségüknek is örömet tudnak szerezni.

Pedig csak műkedvelők. De a tudásuk — profi szintű. Mindig zúgó taps kíséri a szereplésüket. Megérdemelten.

G. Molnár Ferenc

Ombódi András