Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-12 / 267. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 12., csütörtök SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió élelmiszerhelyzete 1987-ben Állattenyésztő szovhoz Belorusziában A szovjet statisztikusok kimutatásai szerint 1986. októbere és 1987. júniusa között az állami és szövetkezeti tej felvásárlás 5 százalékkal, a hús- és tojásfelvá- sárlás pedig 4 százalékkal nőtt. Ily módon az állattenyésztésből származó élelmiszeralap növekedése meghaladja a lakosság gyarapodását (ami valamivel több, mint 1 százalék évente.) Lényeges az is, hogy az élelmiszeralap újabb bővülését az intenzív tényezők, mindenekelőtt a szarvasmarhák produktivitásának növelése révén sikerült elérni. Ami a növénytermesztést illeti, az idei év várhatóan nem hoz nagy sikereket. Az alapvető mezőgazdasági körzetekben, különösen pedig a Szovjetunió európai részén nem a legjobban alakultak az időjárási viszonyok, elhúzódott a tavasz, és hűvös volt a nyár. Mindazonáltal például a zöldségfelhozatal, különösen a szövetkezeti üzletekben és a kolhozpiacokon nem rosszabb a tavalyinál. Vagyis a szeszélyes időjárás ellenére mégis észrevehető javulás tapasztalható. Most azonban a kérdés már keményebben merül fel, ugyanis a minimális növekedés nem elegendő. „Az eddiginél nem rosszabb” elv nem a megfelelő közelítés a dolgokhoz, az élelmiszerproblémák megoldásának ütemét gyorsítani kell. Pontosan így értékelte a helyzetet a Szovjetunió politikai vezetése is; szerinte az élelmiszertermelés legrövidebb időn belül való jelentős növelése most a legfőbb, a központi politikai feladat. A fő részt természetesen a kolhozok és a szovhozok fogják magukra vállalni. Az agráripari komplexum társadalmi szektorában a fő Pori munkaerő-hivatalának vezetője, Kalevi Lippo- nen úgy vélekedik, hogy a munkakeresési rendszer a fiatalok részéről egyre bizonytalanabbá válik. Véleménye szerint számukra már nem marad elég idő a saját kiindulópontjaik reális megtervezésére, illetőleg tisztázására. Azt is megállapítja. hogy a munkaadóknak túlságosan magas követelményeik vannak az ifjabb dolgozókkal szemben. Ez az oka, hogy a magánszektor munkaadói nem szívesen vesznek fel közülük munkaerőt. Nehezíti a helyzetet, hogy Finnországban éppen elég dolgos kéz i SS*» hangsúlyt az önelszámolás bevezetésére, a munka szervezésének és ösztönzésének olyan haladó formái alkalmazására helyezik, mint a kollektív és a családi vállalkozás. Arról van szó, hogy szerződéses alapon (sőt még bérbeadással is) a kolhozparasztok és szovhozdolgozók kisebb kollektívái vagy egyes parasztcsaládok földhöz, gépekhez, haszonállatokhoz és más termelési eszközökhöz jussanak, és a munkájukat a kolhoztól vagy a szovhoztól kapott megrendelés teljesítésének mennyiségétől és minőségétől, és az értékesített termékmennyiségtől függően díjaznak. A gyakorlat azt mutatja, hogy csupán a vállalkozásra való áttéréssel a termelés volumenét (ugyanazokon a földterületeken és változatlan állatállománynyal) legalább 10 százalékkal lehet növelni, sőt esetenként 20—30 százalékkal is. Körülbelül ugyanilyen növekményt ígér a szállítással, tárolással és értékesítéssel foglalkozó szervezetek áttéakad, állás azonban ennél kevesebb. A fiatalok foglalkoztatása — a munkaerőhivatalon keresztül — elsősorban az állami és községi közigazgatásban történik. Jelenleg ez főként a 20—25 éveseket érinti, de az új munkatörvény életbe lépésével a foglalkoztatási kötelezettség már a 20 éven aluli. szakképzetlen fiatalokra is kihat. A nehézségek felszámolása végett Poriban különleges intézkedésekbe kezdtek. Pori munkaerő-hivatalának ifjúsági osztálya — ahol Heikki Kovero az egyetlen dolgozó — azon húsz éven aluliak részére működik, akiknek sem szakképrése az önelszámolási módszerekre. A gazdasági ösztönzés és az anyagi érdekeltség elveinek szigorú betartása akadályozza meg a legmegbízhatóbb módon a termőföldektől és az állattenyésztő telepektől a fogyasz-- tókig vezető úton keletkező veszteségeket, amelyek még mindig igen tetemesek. Az élelmiszeralap gyors növelésének másik forrása az iparvállalatok kisegítő mezőgazdasági termelése. Esetenként ezt közvetlenül a gyár és az üzem területén szervezik meg, vagy például üvegházi termelést valósítanak meg, és kisebb állattenyésztő telepeket alakítanak ki a hulladékok és a „kéznél levő” energiaforrások felhasználásával, vagy pedig a városhatáron kívül olyan földterületeken végzik, amelyeket az állam külön erre a célra biztosít az iparvállalatok számára. Az ily módon termesztett árukat gyakorlatilag önköltségi áron értékesítik (vagyis a szövetkezeti kereskedelemzettségük, sem munkatapasztalatuk nincs. Az osztály célja, hogy nekik segítsen a lehetőségeik, kilátásaik feltárásában. Kísérleteznek különböző munkatáborokkal is. melynek célja, hogy fenntartsák az ifjabb generációk érdeklődést a munka-élet iránt. Az egyik legérdekesebb terv a régi vitorlás hajó — a Koivisto kuunari — rendbehozása. Ezt utóbb Pori kikötőjébe viszik, véglegesen tatarozzák, s ezek után iskolahajóként működik. Gyakorlat az is, hogy a már elhelyezkedett fiatalok igyekeznek önállóan megvalósítani terveiket, azaz külső segítség nélkül. De ez ben és a kolhozpiacon érvényes áraknál jóval alacsonyabban), vagy az üzemi étkeztetés rendszerén keresztül, vagy pedig közvetlenül az iparvállalatnál folytatott kereskedelmi tevékenység révén. S végül pedig a falvak, az elővárosok és a kisebb városok lakóinak háztáji gazdaságai jönnek számításba. Ezek adják hozzávetőlegesen a Szovjetunió mezőgazdasági bruttó termelésének 25— 30 százalékát, azonban képesek lennének még többet is termelni. A szakemberek becslése szerint a 70 millió szovjet család körülbelül felének van háztáji gazdasága, s amelyiknek nincs, azoknak is legalább a fele szeretne ilyennel rendelkezni. A kollektív kertészkedés és konyhakertészet fejlesztési programja azt célozza, hogy évenként újabb egymillió munkás és alkalmazotti család kaphasson háztáji földterületet. Ezenkívül az idei évtől a városlakók a falusi tanácsoktól vagy a mezőgazdasági vállalatoktól bérbe vehetik az üresen álló házakat a hozzájuk tartozó földterülettel együtt, a városoktól messze eső és gyéren lakott vidékeken. Hatalmas népszerűségnek örvend a „dácsaépítészet” és az elhagyott falvak birtokbavételének sz a programja a városiak körében. Az állam minden módon támogatja mind a mezőgazdasági termelés bővítését a háztáji gazdaságokban és a „dácsaszövetkezetekben”, mind pedig az árutermelésük és piacorientáltságuk fokozását. Ez szintén a Szovjetunió élelmiszeralapja gyors növelésének nem kis fontosságú tartalékát jelenti. Lev Voszkreszenszkij Heikki Kovero az egyetlen dolgozó Pori munkaerő-hivatalának ifjúsági osztályán csöppet sem egyszerű. Pori Sokos Áruházának fiatal dolgozója Maria Luoma így vall a saját tapasztalatairól: — Az állásom számomra pillanatnyilag egyfajta „tőkegyűjtés” a tanulásra. Munkaviszonyom nem végleges, ennek ellenére igyekszem a megbízatásokat lehetőleg jól végezni. Janne Nurmi eladó — Maria kollégája — a tanülás mellett dolgozik. Jól érzi magát a munkában, hiszen az változatos és önállóságra ad módot. Ennek ellenére azonban ez mégis csupán átmeneti időszak, hisz az ismeretek gyarapítása az elsőrendű cél. Terve, hogy majdan kereskedelmi főiskolára megy. A két fiatal egyöntetű véleménye, hogy az iskolázottság nem könnyíti meg a munkahelyszerzést. A hivatal kínálata igencsak szegényes. A munkanélküliség pedig komoly probléma lehet, hiszen az 'emberben megrendíti a hitet, s a segélyekkel nem lehet mindent megoldani. Jete Kuusinen Maria Luoma és Janne Nurmi szerint a fiataloktól aktivitást várnak a munkahelyek megszerzésénél (A szerző felvételei) Az állam egyedül nem képes megoldani az ifjúságot érintő munkanélküliséget — mondja Pori munkaerő-hivatalának vezetője, Kalevi Lipponen FINNORSZÁG A fiatalok helyzete Poriban CSEHSZLOVÁKIA Mozart Prágában Bepillantás a kiállításra, amelyet a Prágai Nemzeti Múzeum a Mozart-évfordulóra készített elő A prágai Nemzeti Múzeum Mozart Don Gdovanni című operája prágai ősbemutatójának 200. évfordulójára kiállítást rendezett, amelyen Wolfgang Amadeus Mozart Prágában és az egykori cseh koronához tartozó országrészekben tett töhbszöri látogatását szeretné közelebbről is ismertetni. Megemlíti Mozart első látogatásait is a mai Csehszlovákia területén: Pozsony, Brno és Olo- mouc városokat kereste fel. Amint azt apja, Leopold Mozart egyik levelében írja, éppen Olomoucban kezdődött el Wolfgang fia életének egyik új időszaka. Az ottani Joseph Wolf orvosnak sikerült a tizenegy éves Amadeus életét megmentenie, aki himlőben betegedett meg. A hálás páciens az orvos lányának egy áriát írt. s Olomoucban kezdte meg a kis Mozart F-dúr szimfóniájának komponálását is. Ezek voltak a szerző cseh környezetéhez kapcsolódó első megnyilvánulásai. A prágai újságok 1786. január 11-én közölték a hírt, hogy Mozart Bécsből Prágába érkezett. Ekkor járt először a cseh fővárosban. A zenekedvelő prágaiak természetesen akkor már ismerték Mozart zongoraműveit, a Szöktetés a szeráfból című daljátékot, elsősorban azonban a Figaro házassága című operáját, amit nagy sikerrel mutattak be Prágában — fél évvel a bécsi premierje után. „Itt mindenki csak a Figaróról beszél, állandóan a Figarót játsszák, trombitálják, éneklik és fütyülik, ez nagy megtiszteltetés számomra” — írta Mozart Prágából az egyik barátjának. A mostani kiállítás emlékeztet első itt-tartózkodásá- nak fontosabb eseményeire: a D-dúr szimfóniáját bemutató hangversenyre, amelyet azóta Prágai szimfóniának neveznek, a Figaro házasságának előadására. ami! maga a szerző vezényelt, a Pachta grófnak ajánlott Hat német tánc megkomponálá- sára. A társaságkedvelő Mozart azonban más módon is kihasználta idejét Prágában — bálokra járt, ellátogatott az egyetemi könyvtárba, az arisztokraták palotaiba ... Amikor február 8-án visszatért Bécsbe. az ezer arany tiszteletdíjon kívül megrendelést is vitt magával egy új opera megírására az őszi prágai színházi évadra. Don Giovanni bemutatóját október 14-re tűzték ki. Október elején Mozart ismét Prágába érkezett, de a teljes operát nem hozta magával. Több jelenetet, elsősorban a második felvonás fináléját és a nyitányt közvetlenül a bemutató előtt írta meg. Az opera végül is 1787. október 29-én került a közönség elé. A feltételezések szerint Mozart a Don Giovannit a baráti Dusek házaspár nyári lakásában, az akkori Smichov elővárosban fekvő Bertramka nevű villában fejezte be. Egyébként a csehszlovák főváros számos épületén emléktábla hirdeti, hogy a nagy zeneszerző prágai tartózkodása során ott lakott, vagy gyakran járt ott. A kiállítás az említett opera első bemutatója körülményeinek ismertetésén kívül Mozart második prágai tartózkodásához fűződő több más eseményt is megemlít. például improvizálását a Strahovi kolostor orgonáján vagy a Bella mia Fiámmá, addio című koncert- ária megírását, amit Jozefina Dusková énekesnőnek ajánlott. Az az élénk érdeklődés, ami ezt a kiállítást kíséri, arról tanúskodik, milyen mélyen gyökereznek Csehországban a mozarti hagyományok, mennyire szeretik és tisztelik ezt az osztrák zeneszerzőt abban az országban, amely maga is számos jelentős zeneművészeti egyéniséggel dicsekedhet. A Don Giovanni 1787. október 29-1 prágai ősbemutatójának plakátja
