Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-11 / 266. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 11., szerda 3. MIT FELELNEK A KISVÁLLALKOZÁSOK? Adó és teljesítmény Zavarba ejtő ellentmondás. hogy ugyanakkor, amikor az ország egyik területén kevés munka jut az embereknek. másutt 12, 14, sőt 16 órát is dolgoznak naponta a munkások. Vannak, akik épp erre hivatkozva helyeselnék. ha a kisvállalkozási formákat — vgmk-t, gmk-t, pjt-t, szakcsoportot — adminisztratív korlátok szorítanák kisebb működési térre. Mondván, ha ezek kevesebb munkát szívnának magukhoz, több jutna máshová; egyenletesebb lenne a termelés elosztása. Igen ám, de a vgmk-kat foglalkoztató vállalati vezetők a dolognak a másik oldalát is látják. Szerintük: „nem mindegy, hogy ki végzi a többletmunkát!” Mégpedig amiatt, mert korántsem mindenki képes jó minőségű produkcióval kirukkolni. Elő-előfcrdul ugyanis, hogy a távolabb: kooperációban vagy bérmunkában gyártott alkatrészek elfogadhatatlan minőségben érkeznek be a késztermékgyártókhoz. Ezért inkább a helyi szakgárdának adják az alkatrészgyártás feladatát: kisvállalkozásban. Így szavatolt a jó minőség, egyszersmind embereiket is szorosabban a vállalathoz kötik a kiegészítő jövedelem lehetőségével. Hosszan lehetne sorolni egyéb — régi és új — ellentmondásokat a kisvállalkozásokkal kapcsolatban: egyik és másik oldalról egyaránt ésszerű érveket hozhatnak fel a vitapartnerek. Az azonban vitathatatlan: az országnak teljesítményre van szüksége, s a kisvállalkozásokban létrejöttek olyan teljesítmények. amelyek e formák nélkül „bennragadtak” volna az emberek kezében, fejében. Ma a nemzeti jövedelem 8—10 százaléka ezekben a kisszervezetekben jön létre. A mintegy ötvenezer kisvállalkozás fontos szerepet tölt be a szolgáltatásban, emellett immár pótolhatatlanul beépül az ipar szerkezetébe, részt vállal a gazdaságunknak vitaminként, oxigénként kellő exportban. E munkaközösségek nagyarányú megszűnése nemcsak amiatt okozna gondot, hogy ebből a szférából kevesebb befizetés áramlana az amúgy is nyomasztóan deficites költségvetésbe. Hanem amiatt is, hogy számos nagyvállalat fontos kooperációkat épített ki a kisszervezetekkel, így e nagyvállalatok termelése, exportja is jókora zökkenőket. fennakadásokat szenvedne. Minderről azért kell most szót ejteni, mert egyes becslések szerint a kisvállalkozásokat terhelő, jövő évtől várható elvonások miatt e szervezeteknek mintegy egy- harmada tönkremegy. E borúlátó jóslatok azon alapulnak, hogy a vállalkozói adó és a társadalombiztosítási hozzájárulás emelése, valamint az úgynevezett ellenér- tékadó — más néven a kisvállalkozói munkákat igénybe vevő vállalatokat sújtó különadó — fenntartása úgy megnöveli a kisvállalkozások terheit, hogy ezek elviselésére e munkacsoportok jelentős részének már nincs elég tartaléka. Ha az elvonások százalékait önmagukban nézzük: egyszerű matematikai műveletekkel kiszámítható, megéri-e folytatni a tevékenységet, vagy sem. Ám emellett más, matematikától független tényezők is befolyásolhatják a vállalkozók elhatározását. Nevezetesen: a tendenciák. Olyan folyamatok. amelyek évről évre fokozzák az e szférában dolgozók bizonytalanságérzetét. Elég csupán az említett vállalkozói — korábban társasági — adó történetét áttekinteni. 1982-ben ez még csak 3 százaléknál tartott. Később 10—12 százalékra ugrott fel, jövőre pedig több mint kétszeres emelkedéssel, 25 százalékra szakik. E változások nincsenek összhangban a vállalkozásra biztató szavakkal — állapítják meg a kisvállalkozók. A másik elbizonytalanító körülmény az említett ellenérték-. vagy különadó —, mélyet fanyar tréfával „büntetőadónak” is neveznek — fennmaradása. Ezt 1985-ben léptette életbe egy minisztertanácsi rendelet. Lényege, hogy a vállalat, mely vgmk-t alkalmaz, a munkacsoportnak kifizetett pénz 20 százalékát ráadásként a költségvetésbe fizesse be. (Később ezt kiterjesztették a gmk-kat, pjt- ket és a szakcsoportokat alkalmazó vállalatokra is.) Így a kisvállalkozások úgy érezték: nincs versenysemlegesség, hiszen munkájukat külső tényzők drágítják meg 20 százalékkal a felhasználók számára. Hogy versenyképesek maradjanak, tetemes mértékben engedniük kellett áraikból. Idén remény ébredt, hogy az adóreformmal az effajta — a kisvállalkozások szemszögéből érzékelt — hátrányos megkülönböztetés alapját veszti, s megszűnik. Ügy tűnik azonban, hogy ez hiú reménynek bizonyult: a 20 százalékos különadó egyelőre fennmarad. Az adóemelésekre, egyéb megszorításokra persze sok érthető indokot találni. Az említett különadó például azért jött létre 1985-ben, mert így akarta kisebbíteni a kormányzat a vgmk-mun- kára kifizetett pénzt: vásárlóerőt. Ez nem sikerült, hiszen a vgmk-k könnyen gmik-ká. pjt-vé alakultak, ezért is kellett a különadót rájuk is kiterjeszteni. Ám a vállalatoknak még ez ds jobban megérte, mintha a még nagyobb béradót kellett volna kifizetniük. Látható tehát, hogy egyfelől van egy kormányzati szándék, másfelől pedig a gazdálkodók reagálása. E kettő nem mindig esik egybe. Épp ezért vetődött felsokakban a kérdés: a kisszervezetekre nehezedő terhek alatt is megmarad-e a vállalkozókedv, továbbra is létrejönnek-e, sőt növekednek-e az e szférától remélt, s égetően fontos teljesítmények? Sok múlik ezen a stabilizáció szempontjából is. M. P. Hogyan közlekedjünk Egerben? A közlekedésbiztonsági tanács kérése Az egri közlekedésbiztonsági tanács felhívja a közúti forgalomban részt vevők figyelmét, 'hogy a Somogyi Béla és a Beloiannisz utcák kereszteződésében csúcsforgalmi időben előforduló dugók elkerülése végett vegyenek igénybe terelő útvonalakat. Természetesen akkor, ha úticéljuk nem a korlátozott forgalmú .belváros. A testület a 25-ös út megközelítésére a következő útvonalakat javasolja: az An- dornaktálya felől érkezőknek — Kistályai út—Sas út— Lenin út—Koháry utca— Vörösmarty utca. A zárt sorompót. illetve a vasúti átjárót kikerülni szándékozóknak: Sas úit—Ady Endire utca—dr. Münnich Ferenc utca—Lenin út—Árpád utca—Koháry utca—:Vörösmarty utca. A Klapka György utca felől érkezőknek: Klapka utca, Lenin út, Telekessy utca—Bartók Béla tér—Neumayer utca—Vörösmarty utca. A város közlekedésének biztonságosabbá, zavartalanabbá és gyorsabbá tétele érdekében kérik az ajánlott útvonalak igénybevételét. KÉT ÉVTIZEDE - KÖZÖSEN (IV/2.) Ahol a felhasználó diktál... Pereg a videofilm az AB Mecman stockholmi központjának vetítőtermében. A nagyobb magyarországi felhasználók közöl az Ikarus, a Csepel Müvek Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalata, a Tungsram Rt., valamint a Finomszerel- vénygyár képviselői előtt képernyőn is megelevenedik az a sokirányú tevékenység, amelyet a Mecman szakemberei végeznek. Aztán vége a vetítésnek, és egy fiatal mérnök, Johan Uhrstedt, a piactámogató osztály menedzsere veszi át a szót. A jelenről és jövőről beszél a Mecmannál. — Cégünk központja itt Alvsjöben, Stockholm déli részén található. A termelőüzemeink pedig innen száz kilométeres körzetben helyezkednek el, Vanghärad- ban, Nyköpingben, illetve Borlángeben. A pneumatika túlnyomó részét és az összes hidraulikahengert saját üzemünkben gyártjuk. Bizonyos kiegészítő termékeket ugyanakkor a világ szinte minden részében lévő gyártóktól szerezzük be együttműködés révén. Szeretném kiemelni a robot- gyártást, amelyben a Mecman leányvállalatán a Mecman Engineering cégen keresztül a világ vezető ipari robotokat gyártójának, a japán Hitachinak a skandináv képviselője. Termékeinket itthon nyolc helyi iroda közvetítésével értékesítjük. Az elektronikus vezérlő- és szabályozórendszerek növekvő felhasználása révén az elmúlt időszakban új alkalmazási területek születtek. Cégünk is rendelkezik az egyre bonyolultabb gépsorok számító- gépes irányításához szükséges szakértelemmel és szoftverekkel. Azt is megtudjuk, hogy a munkaidő húsz százalékát folyamatosan minőségellenőrzésre fordítják. Legfőbb feladatuk a kapcsolat felhasználóikkal, partnereikkel, akikkel rendszeresen megbeszéléseket, konzultációkat folytatnak annak érdekében, hogy azokat ne csupán megtartsák, hanem bővítsék is körüket. — A folyamatos műszaki haladásra rákényszerítenek bennünket a szigorú piaci követelmények. Ezért állandó megújulásban vagyunk — hangsúlyozza Johan Uhrstedt. — Termékeinkkel együtt megtervezzük a technológiai folyamatokat is. Mindezt számítógépekkel végezzük, hogy a pontosságnak, a magas színvonalú minőségi feltételeknek jól megfeleljünk. Tulajdonképpen üzletpolitikai elképzeléseinket szolgálja a Mecman szervezeti felépítése is. Itt a központunkban van az úgynevezett logisztikai részlegünk. Ez Johan Uhrstedt, a piackutató osztály menedzsere (középen) a pneumatikus hengerek családjáról magyaréi lényegében az anyagok, alkatrészek folyamatos beszerzésére és tárolására hivatott. Annak állandó felkutatására és nyilvántartására, hogy ezekből milyen igényük van a felhasználóknak. Azután van a műszaki részlegünk, amely a tervezéstől a gyártásig mindennel foglalkozik. Külön van a skandináv és külön az exportrészlegünk, amelyek bel- és külföldi marketingmunkáért felelősek. Természetesen szóba kerülnek a felhasználók, amelyek a gazdaság legkülönbözőbb ágazataiból kerülnek ki: így a nehézipar, a csomagolástechnika, az élelmiszeripar, a bányászat, a hajózás, az egészségügy területeiről. A Meeman-ter- mékék alkalmazása lényegében a társadalom szinte valamennyi területén fellelhető a színházaktól a kikötői dokkokig. — Manapság nemcsak a gyártásban, hanem a szerelésben is automatizációról beszélünk — mondja a fiatal mérnök. — A mi legfőbb törekvésünk, hogy termékeink magas színvonalát stabilizáljuk. Ennek rendeljük alá a kutató-fejlesztő munkát. Az évi hatszázmillió svéd korona forgalmunk 2—3 százalékát fordítjuk erre a célra, amely évi 12—13 millió svéd korona. Mindezt korszerű, nagy pontosságú műszerek segítik kísérleti laboratóriumainkban, amelyekkel rendelkezünk. Ezenkívül próbapadokon is rendszeresen vizsgáljuk termékeinket. Újdonságainkat először Svédországban hozzuk forgalomba, és miután kedvező tapasztalatokat szereztünk velük, azután szállítunk belőlük Európa és a világ különböző államaiba. Johan Uhrstedt büszkeséggel beszél a Mecman termékeinek fontossági sorrendjéről, amelyeket A, B és C betűkkel jelölnek. — Cikkeinket folyton elemezzük. A legfontosabbak az A-csoportba kerülnek,. amelyek kiváló minőségűek, a legversenyképesebbek a piacokon. Arra törekszünk, hogy vevőink a leggyorsabban és a legolcsóbban jussanak hozzájuk. Ennek viszont az a feltétele, hogy alacsony költséggel állítsuk elő, és rövid időn belül szállítsuk őket. A következő, B- és C-csőportba azok a termékeink tartóz— nak, amelyek nem új generációsok, de mégis fontosak. Valamennyi cikkünkről katalógust vezetünk, külön szervizalkatrész-nyil- vántartást és leírást, valamint árjegyzéket bocsátunk a felhasználóink rendelkezésére, megkönnyítve ezzel is vásárlási szándékukat. Termékeink piac- képességét a legjobb know- how-val és műszaki kiszolgálással garantáljuk. Végül az 1987-es újdonságaik egyikét, a minipneumatikus hengert mutatja be: — Ez konkrét példa az új- generációs termékeinkre. Teljesen eltér a többitől, hifizen miniatűr. Belső furata mindössze 2,5 milliméter. Elsősorban Japánban van belőle már, és az elektromos berendezések összeszerelésénél jól felhasználható. Az A-csoportba tartozó termékeink közé soroljuk és bízunk sikerében, a piac- képességében, hogy elnyeri felhasználóink elismerését. (Folytatjuk) Mentusz Károly Íme az újdonságok csoportja, közöttük jobbra a minipneumatikus hengerek (A szerző felvételei)
