Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 7., szombat 7. PEDAGÓGIAI MŰHELYEKBEN ... „Az ő óráin él a nyelv” „Az ö óráin él a nyelv" — ezt a mondatot munkatársa, felettese, Nagy Andorne, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium igazgatója mondta Forgács Béla orosztanárról, Így van-e? Erről magunk is meggyőződhettünk. (Fotó: Tóth Gizella) Nemzetközi ékszer-, és ötvösművészeti kiállítás A Pesti Vigadóban „AURIFEX '87” címmel nemzetközi nt- vösmü- és ékszerkiállítás nyílt a KIOSZ rendezésében. Képünk az egyik remekművet ábrázolja (MTI-fotó: Tóth István Csaba — KS) Folyamat szavunk szerepkörének bővülése Az általános gimnázium harmadik osztály fakultációs foglalkozását látogattuk meg. Váratlanul mentünk, egy hétköznapon. Nem volt hát idő semmiféle, még csak lelki előkészületre sem. A tanórát mindvégig kellemes feszültség, úgy is mondhatnánk, a megismerés izgalma jellemezte. Nem volt egyetlen elvesztegetett perc, kihasználatlan alkalom, hogy a témát — épp a Szovjetunió földrajza volt soron — ne a legkörültekintőbben járják körül. A társalgás tanár és diákjai között szinte mindvégig orosz nyelven folyt. Volt ott szó a folyók eredetéről, a környéken élő népekről, szokásokról, arról, hogy a „Volga anyácska”, e fogalom mit jelent az orosz ember számára. Aztán a hőerőművekről — a magyarokéról is, s még arról is, Bős—Nagymarosnál jelenleg milyen beruházásba kezdtünk. Történelem, földrajz, irodalom, napi politika és nyelvészet olyan egységben és természetességgel olvadt bele egyetlen beszélgetésbe, mint amire csak akkor van példa, ha két ember — mondjuk egy orosz és magyar valahol találkozik. A tanár úr nem mulasztotta el elmagyarázni, elemezni közben a szavak többféle jelentését, eredetét, belső logikáját. Ábrázolt, jegyzetelt, és jegyzeteltetett, visz- szakérdezett. magyarázott. S néha megkérdezte: elfáradtál? Dicsért, javított és bírált is. Nem történt nagy csoda, a gárdonyisok számára bizonyára minden oroszórán November elején, a szovjet filmek fesztiváljának díszbemutatóján nálunk is műsorra tűzik Tengiz Abuladze cannes-i különdíjas Ve- zeklését. Nemcsak Cannes- ban keltett nagy szakmai feltűnést a film. hanem Moszkvában is szenzációként emlegették a filmfesztiválra összesereglett nagynevű külföldi filmes vendégek, A Vezeklés, csakúgy, mint például a már nálunk is játszott Téma Panfilovtól, vagy Alekszej German két filmje, az Ellenőrzés az utakon és a most frissen megjelent Barátom, Ivan Lapsin, több-kevesebb időre dobozba volt zárva. Az úgynevezett polcos filmekről sok szó esik jó ideje, állandó beszéd- és sajtótémái voltak a moszkvai filmfesztiválnak is. Amikor tehát Alekszandr Trosinnal a szovjet filmintézet tudományos munkatársával Moszkvában leültünk beszélgetni a szovjet filméletben végbemenő átalakítás pillanatnyi állásáról, magától értetődően gyorsan eljutottunk a letiltott filmek felszabadításának témájához. — Ez annak köszönhető — mondta Trosin —, hogy a filmművészszövetségben megalakult az úgynevezett konfliktusbizottság, közvetlenül a gyökeres változásokat hozó V. kongresszus után. Ez a bizottság nagyon aktívan síkraszállt azért, hogy bemutassanak minden filmet. kivétel nélkül, amely a polcokon hevert. — Az Ellenőrzés az utakon tizenöt évig állt dobozban. a fesztivál eseményeinek egyik legnagyobb szenzációja pedig egy húsz évvel ezelőtti film, Aszkoldovez a rend. Ám a kívülálló magában megjegyezte: milyen jó lenne, ha minden nyelvtanár ennyire sokoldalúan, könnyedén csevegve, s nem tankönyvízűen adná át tudását! Talán nem lennénk még mindig nagy többségben „egynyelvű” nemzet. Az óra, amit láttunk, a hatodik volt. Forgács Béla mégis jó kedélyű, nem fáradt. Persze, harmincöt éve van a pályán! S annak is több mint húsz esztendeje, hogy ebben az intézményben kezdi mindennapjait. Az ember azt gondolná, ennyi idő után a kisujjából kirázza a tudnivalókat. Ezzel szemben érdekes, amit mond: — A tanítás mellett — most már több éve idegen- vezetést is vállalatok. Pusztán azért, hogy karbantartsam az ismereteimet, no meg azért is, ment sok barátom van az orosz emberek között ... A nyelvtudás olyasmi, ami, ha nem gyakoroljuk, kopik. Napról napra rengeteg új fogalom, kifejezés születik. Ezeket nekem is meg kell ismerni. A tanítványaim is segítenek! Ha külföldi csoport érkezik, ott vannak ők is. Kihasználják az alkalmat, hogy gyakorolhatják az élő nyelvet. Jól tudnak társalogni. Épp a napokban állított meg az egyitól a Komisszár premierje volt. Van még régebben lezárt doboz is. amely felnyitására vár? — Igen, van olyan is. amely több mint harminc éve. 1956-ban készült. Akkor kivágtak belelőle, megmásították, alig hasonlított az eredetire. A bizottság most minden film sorsát megvizsgálja, az eredetihez képest végrehajtott vágásokat, változtatásokat is. Tehát nem egyszerűen a filmek nyilvánosságra hozataláról van szó, hanem az eredeti mű visszaállításáról is. így kapja vissza eredeti mivoltát az imént említett film, Mihail Svejcer rendező műve. — Tarkovszkij Rubljovját is így, a kivágott részek visszaállításával láttuk már viszont, a moszkvai Tarkovszkij retrospektív vetítések programjában .. . — Vannak olyan filmek is. amelyeket korábban soha nem mutattak be. Közöttük nem egy elöregedett, elvesztette aktualitását, megjelentetésüket mégis nagyon fontosnak tartjuk, mert fontos. hogy visszaállíttassanak jogaikba. Ez nem annyira filmtörténeti, mint inkább erkölcsi kérdés. — Alekszandr Aszkoldov Komisszárja viszont igazi reveláció volt. Bemutatása egyike volt azoknak az eseményeknek. amelyek magasra emelték a moszkvai film- fesztivál tekintélyét... — Ez diplomafilmnek készült, 1967-ben. Soha nem mutatták be, Aszkoldovnak pedig ott kellett hagynia a fimrendezői pályát. Legutóbbi értesüléseim szerint egy kulturális cég gazdasági osztályán dolgozik. Nem ő az egyetlen, aki elveszett a film számára, s ezért is nakük édesanyja az utcán. Elmondta. hogy Csehszlovákiában üdültek, s a fiúk valóságos tolmács volt, a segítségével elboldogultak. A tagozatos osztályokban szorgalmazom is, hogy nyelvvizsgázzanak. Minden évben szép számmal van vállalkozó. — Manapság nem divatos kötött szöveget, úgynevezett memoritert követelni, ön mit gondol erről? — Mindig is fontosnak tartottam. Sck verset, s főként dalt tanítok. De az is megesik — mint legutóbb is —. hogy a nyelvi táborból hazaérkezők ismertetik meg egy-egy dallal társaikat. Szánunk rá időt, mert az az elvem, ami élményszerű, könnyebben, gyorsabban rögződik. Egyébként is nálunk, főként az orosz tagozatos osztályokban nem tudunk annyi lehetőséget, szakkört, különórát felajánlani a gyerekeknek, amivel ne élnének. Sokan felvételiznek e tárgyból egyetemen, főiskolán. Nem számoltam, de száznál is több olyan diákom volt, aki azóta az oroszt választotta hivatásul. — Ügy tudom, munkaközösség-vezető is ... — összesen tizenhatan vagyunk orosztanárok. 1979 óta a megyében a mi iskolánkban van speciális orosz gyón fontos, hogy legalább a filmeket visszahelyezzük jogaikba. —■ Véleménye szerint a polcokról levett filmek menynyire változtatják meg a szovjet filmművészetről eddig kialakított képet, értékrendet? Át kell-e írni a filmtörténetet? — Átírásra semmiképpen nincs szükség, de tény, hogy az új szellem értelmében újra kell gondolnunk bizonyos filmkorszakokat, és nincs kizárva. hogy korrekciókra lesz szükség. Egy távolabbi példát mondok. A 30-as évek szovjet filmművészetét egységes folyamatként fogta fel a szakirodalom. Ma már ismerünk olyan filmeket, amelyeknek az értékelése megváltozott, megváltozott tehát a helye is a korszakban. Ilyen például a Szigorú ifjú — Jurij Ole- sa. forgatókönyvéből Avram RÓmm (rendezte —, amelynek ironikus szemléletmódja elütött a kor szellemétől. Van még néhány film, amely a maga idején- hasonlóképpen kilógott a képből, s bár nyelvi képzés. Nagyon jó kollégáim vannak, így együttes erővel próbálunk mind jobban dolgozni. 1980-tól itt is megalapítottuk az MSZBT- tagcsoportot, aminek ügyvezető elnöke lettem. A Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőn pedagóguskollek- tívánk is indult, s helytállt a területi döntőn. Ezen a versenyen minden évben 120 —130 körüli a diák résztvevők száma. A másik nagy eseményünk az orosz nyelvi szépkiejtési verseny. Idén már negyedszer mi rendezzük a megyei fordulót. — Ahhoz, hogy tanítványait ilyesmire ösztönözze, a bizalmukba kell férkőzni. Mi ennek a titka ... ? — Bízom bennük, és követelek tőlük. Mindenkiben észre kell venni a jót, az értékest. Nevelői munkám legfőbb elve az eredményközpontúság. Mindig tudatosítom bennük: a tanulás kemény dolog, jóval keményebb, mint a fizikai munka. Sokszor és szívesen dicsérek, ha rászolgáltak. Akkor örülök, ha jó jegyet adhatok. — Mi az, ami elkeseríti, akadályozza? — Nem új keletű probléma. Már az Országos Pedagógiai Intézetnek is jeleztük. Sajnos a jelenlegi tankönyveink nagyon rosszak, elszakadnak a valóságtól, nem épülnek egymásra. Pedig az otthoni munkához szükség lenne rájuk! A tanterv szelleméhez igazodó segédeszközök kellenének . .. — Osztályfőnök is, az iskola ifjúságvédelmi felelőse. Ismeri a fiatalokat, mi a véleménye a maiakról? — Talán szertelenebbek, mint a korábbiak. Az is igaz viszont, hogy tudományos dolgokban tájékozottabbak. Szeretni kell, és megérteni őket. .. Jámbor Ildikó ezek kevésbé jelentősek, de mindenképpen átszínezik a 30-as évek korábban egyöntetűnek mondott filmkorszakát. — Nálunk is nagy feltűnést keltett a tévében bemutatott Könnyű-e fiatalnak lenni? című dokumentumfilm megdöbbentő őszintesége, kendőzetlen tényfeltáró nyíltsága. Egyedi jelenség vagy tendencia ez a szovjet dokumentumfilmben? — Nemrégen zajlott nálunk egy nagyszabású dokumentumfilm-program. Olyan filmeket mutattak be és vitattak meg, amelyek a legidőszerűbb és legkritikusabb kérdésekkel foglalkoznak. A dokumentumfilm jelenleg olyan, hogy megelőzte a játékfilmet sok tekintetben. Sok nagyon jó dokumentumfilm született a legkülönbözőbb stúdiókban, a Baltikumban, Grúziában, Szibériában. Ezek már nem rejtjelezve mutatják, be, hanem nevén nevezik a valóságot. B. E. Újabban mindennapi életünk szinte valamennyi területének jelenségeiről, történéseiről írott cikkekben feltűnően gyakran jelentkezik a folyamat szóalak. A nyelvi forma „előélete" sok olvasóban azt a meggyőződést erősíti, hogy a folyamat szó megterhelésével együtt jár a fontoskodó, a nyakatekert nyelvhasználat újraéledése is. Nem is oly régen a feleslegesen hiva- taloskodó stílus jellemző jegyeit, sajátságait példázó nyelvi formák között számolták el a folyamatban van, folyamatba tesz, folyamatba vesz nyelvi alakulatokat. Vannak, akik még emlékeznek Móra Ferenc „Mihály folyamatba tétetik” című írására, amelyben rostára tette a körmönfont okoskodás szülte hivatalos nyelvhasználatot. Azt sem tartjuk véletlennek, hogy napjainkban ezzel a szövegrészlettel példálóznak azokról, akik a fontoskodó bonyolultságok csapdáját állítják az olvasóknak: „A külföldi medicina folyamat- Ibatétele folyamatban van" (Magyar Nemzet. 1987. okt. 13.j. A folyamat szóval szerkesztett nyelvi formák mai nyelvhasználatunkban már nemcsak a hivataloskodó, terjengős kifejezések példáit szolgáltatják, hanem arról tanúskodnak. hogy használati értékükben és jelentésváltozataikban korszerű és hasznos kifejező formák és módok számunkra. Politikai, gazdasági és társadalmi életünk fejlődésének irányultságáról is vallanak pl. ezek a napjainkban oly gyakran hallott és olvasott nyelvi szerkezetek: demokratizálási folyamat, reformfolyamat, átalakulási folyamat, enyhülési folyamat, a helsinki folyamat, az európai biztonsági és együttműködési folyamat. döntéshozatali folyamat stb. Hogy politikai műveltségünk is egvre átalakulóban van, mi sem bizonyítja jobban. mint az a példatár, amely politikai nyelvhasználatunk mai állapotáról éppen azokban a szövegrész- letekben árulkodik. amelyekben a folyamat szó kulcsszerepet vállalt: „A pénzügymin iszter-helyettes az idei pénzügyi folyamatok elemzése után. az adó- és árreformról adott átfogó képet” (Népszabadság. 1987. okt. 3.). — „A műszaki fejlesztést nálunk sokáig pusztán technikai, technológiai folyamatnak tartották. s később világossá vált. hogy ez valójában összetett társadalmi folyamat" (Magyar Nemzet. 1987. szept. 29.). — „Az energiagazdálkodásban az egyik legfontosabb tennivaló a számítógépes folyamatirányító rendszerek bevezetése" (Magyar Nemzet, 1987. okt. 9.). — „Az államok közötti békés együttműködés híveiben reményt keltő folyamatok vannak kibontakozóban” (Magyar Hírlap. 1087. szept. 30.) stb. Arról is szólnunk kell azonban, hogy a folyamat szó nem éppen kívánatos szerepeltetésének sem nagyon örülünk. Különösen akkor nem. ha túl általánosított szerepekben jelentkezik. Használati értékében és jelentéstartalmában kiüresedett szerepet vállal a folyamat nyelvi forma pl. egy vezércikk címében: „A folyamat elindult". A túl általánosítás tipikus példáját nyújtja ez a szövegrész- let: „Helyileg lehet érzékelni a gazdasáai, társadalmi folyamatokat" (Népújság. 1987. okt. 8.). A divatszóvá válás útjáról. módjáról bizonykodnak ezek a sportnyelvi szöveg- részletek : „Az MLSZ-ben megindult egy átalakulási folyamat” (Rádió, Spo-rtvi- lág, 1987. okt. 5.). — „Az összerázás folyamata még tart a csapatnál” (Televíziós közvetítés, 1987. szept. 30.). — „Nem pillanatnyi rövidzárlat következménye volt a vereség, hanem egy hosszú ideig tartó folyamaté" (Magyar Hírlap. 1987. szept. 23.). Arra a nyelvhasználati jelenségre is rá kell mutatnunk, hogy a folyamat szó olykor feleslegesen és logikátlanul veszi át a fejlődés, az eljárás, az eljárásmód, a menet, a lefolyás szavak szerepkörét. Dr. Bakos József Filmek a dobozból Jelenet a Barátom, Ivan Lapsin című filmből
