Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 383. szám 1987. november 7., szombat ARA: 2,20 FORINT Méltó tisztelgés Legyen az első a főhajtás. A tisztelgés. Az ünnepi megemlékezés a hét évtizeddel ezelőtti események végrehajtóiról, hőseiről, forradalmárairól. Nem az illendőség késztet bennünket erre, hanem az a belső meggyőződésünk, amely ma is áthat ^bennünket, ha azt mondjuk: 1917., ,ha azt mondjuk: Aurora, ha azt mondjuk: proletárforradalom, ha azt mondjuk: ,Lenin és a párt. De csak ünnepelni a Téli iPalota elfoglalását, mindazt, amit az \akkori november 7. elindított, amit ma mond mekünk, az — kevés, mert az eltelt hét évtized nemcsak történelmi eseményekben bővelkedett, hanem sok-sok tanulsággal is megtöltötte /gondolatainkat, cselekvésre indító elhatározásainkat. Ma nemcsak a szívünkkel közeledünk november 7-hez. hanem az eszünkkel is. Sok mindent elmondtak már az „új világ inyitányáról”, sokféle méltatás ismerte el korszakalkotó tényét, de valahogy mégsem hasznosítottuk eléggé sorsformáló erejét. IMert az igaz, hogy [vérével váltotta meg szcébad mindennapjait iaz orosz proletár 1917- ben és testvéri közösségébe vonta mindazokat a sorstársait, akik csatlakoztak hozzá, de \ezzel még nem ért véget ia nagy fordulat. Az új hataldmnak szolgálnia kellett a felszabadított milliók 'dolgos hétköznapjait, a nagyobb kenyeret, a kényelmesebb életkörülményeket. Példává kellett nőnie a világ minden munkása előtt. Olyan példává magasodnia, amelynek elérése szerte a világban tevékeny politikai életre ösztönöz mindenkit, taki a keze munkája után él, és keresi a boldogságot. Ilyen kifejletét céloztak meg az 1917-es ,pétervári forradalmi mapok. Szembesíthetjük-e mai valóságunkat az akkori elhatározásokkal? Igen. ezt kell tennünk. Ezt követeli meg tőlünk a hét évtizeddel lezelötti november >7. előtti tisztelgésünk, főhajtásunk, ünneplésünk* <Ha csak szép szavakkal, lobogó zászlókkal, dinamikus jelszavakkal. felszalagozott \koszorúkkal állnánk november 7. jubileuma elé, az ugyan nagyon tisztességes és elvárható megnyilvánulás lenne, de nem volna méltó sem az eseményhez, amelyet idézünk, sem magunkhoz, akik idézzük annak a sorsfordító ■történelmi 'dátumnak nemcsak a tényét, hanem a lényegét, a napjainkig kisugárzó tanulságait. Mi, ha azt mondjuk: szocializmus, memcsak az annak a lehetőségét megteremtő ágvúszóra és fegyver- ropogásra gondolunk, nemcsak a Téli Palota ostromára. nemcsak a rohamozok győzelmére, nemcsak a párt bebizonyosodott helyes stratégiájára és taktikájára, hanem ia szabad, a békés, a \boldog emberi életre. A dolgos hétköznapokból fakadó gazdasági biztonságra. kiegyensúlyozott [politikai közvéleményre, kamatozó szellemi műhelymunkára, a művészetek emberléptékű megifjodására. Egyszóval mindenre — a teljes élet e viláai örömére. Mert őrömtelenül élni lehet egy \ideig. ha a szükség azt követeli meg. áldozatot hozni lehet jó darabig. ha a lehetőségek imAst nem \kínálnak, de a normális állapotok csak a mindennemű kiegyensúlyozottságot nyújthatják felénk hosszú távra és á nem távoli jövő ígéreteként. Csak ez, icsak ilyen lehet a szocializmus kerete. Csak ez, csak az ilyen teljes emberi élet vonzhat szerte a világban minden dolgozó és gondolkozó embert. Ha tehát a hét évtizeddel ezelőtti november 7. előtt nyitott szívvel akarunk meghajolni, akkor fel kell fognunk a :mai napjainkig érvényes üzenetét: a jó cél csak az állhatatos, következetes, csügaedés nélküli küzdelmek útján érhető el. lA küzdelemhez pedig hozzátartozik a verejték is, hozzátartozik az áldozat is, hozzátartozik a lemondás is. Ha tehát a hét évtizeddel ezelőtti <november 7. előtt nyitott szívvel akarunk meghajolni, akkor szembe kell néznünk a mi magyar valóságunk utóbbi négy évtizedével is. Ki kell mondanunk: csak akkor érhetjük el ijó céljainkat, ha következetes, állhatatos és csüggedés nélküli küzdelmet folytatunk a bizonyossággal felrajzolható, reményteljes jövőnkért. Az elmúlt évek megtaníthattak bennünket arra, hogy félszívvel és félszándékkal nem sokra megyünk. Vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy nagyon sok olyan eredményt mutathatunk fel magunknak és a világnak, amelyre méltán lehetünk büszkék, de ez nem ment fel bennünket a felelősség alól: mire vihettük volna ‘még, ha a magyarázgatások helyett a tettek mércéjét vettük volna egyedül ikomolynak. Ebben a kis országban milliók élnek elégedetten, ha nem is gondok nélkül. Ebben a kis országban tízmillióra tehető azoknak a iszáma, lakik hisznek a holnapjaikban, ha olykor aggodalmasan néznek is szét maguk körül. Ebben a kis országban milliók érzi saját erejüket, értik tennivalóikat és .mindent el is követnek azért, hogy a Ijó elhatározások jó eredményeket szüljenek. November 7. [példája mellett saját magyar történelmi példáink is vannak arra, hogy mire képes az összefogott milliók akarata, cselekedete. \De arra . is, mit hozhat a meg nem értés, a közmegegyezés hiánya. Mi már sokat tanultunk, tanulhattunk történelmi életünk során. A legnagydbb tanulság pedig egy — ezt sugallja 1917 is —, csak akkor születtek [nagy dolgok, ha egymásra találtak az irányító elmék es a holnapjaikért aggódó milliók. Ma sincs ez másként. G. Molnár Ferenc Díszünnepség a Magyar Állami Operaházban A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága pénteken díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az elnökségben foglalt helyet Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Berecz János, Csehák Judit, Hámori Csaba, Havasi Ferenc, Maróthy László, övári Miklós, Szabó István, a Politikai Bizottság tagjai, Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. Fejti György, Lukács János, Németh Miklós, Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkárai, Kállai Gyula, a HNF Országos Tanácsának elnöke, Biró Gyula, az MSZBT főtitkára, valamint Borisz Sztu- kalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Központi Bizottság, a HNF Országos Tanácsa és az MSZBT Országos Elnöksége nevében köszöntötte a Politikai Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány tagjait, a diplomáciai testület, a ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport megjelent képviselőit, a társadalmi szervezetek vezetőit, a munkás- mozgalom régi harcosait. Ezt követően Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese, a díszünnepség szónoka lépett a mikrofonhoz. Lázár György beszéde Tisztelt ünneplő Közönség! Kedves Elvtársnők és Elvtársak! A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját ünnepeljük. Azok előtt tisztelgünk, akik a lenini bolsevik párt vezetésével megdöntötték a kizsákmányoló osztályok uralmát, életre hívták a világ első munkás—paraszt államát — kezdte beszédét Lázár György. Emlékezünk a százezernyi magyar internacionalistára, azokra, akik osztálytestvé~ reik oldalán részt vettek a forradalom vívmányainak védelméért folytatott harcokban. Köszöntjük igaz barátunkat, a hazánkat felszabadító Szovjetuniót, köszöntjük Lenin ügyének mai folytatóit. A hét évtized alatt elért eredményekhez szívből gratulálunk, az átalakítást, a további felemelkedést szolgáló tervek végrehajtásához sok sikert kívánunk! Az orosz proletariátus for' radalmának győzelme — mél' tán elmondhatjuk — az emberiség újkori történetének mindmáig a legjelentősebb, legnagyobb hatású esemé~ nye. A Nagy Október volt a kiindulópontja azoknak az évszázadunkban kibontakozó. a világ arculatát átformáló változásoknak, amelyek megtörték az imperializmus egyeduralmát, új távlatot nyitottak a társadalmi haladás számára, elindították a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet napjainkban is tartó folyamatát. Szovjet-Oroszország győzelmesen, erkölcsileg-politi- kailag megerősödve került ki a belső ellenség és 14 tőkés ország intervenciós csapatai ellen vívott élet-halál harcából. Am a megpróbáltatások ezzel nem értek véget. A nagy történelmi vállalkozás: az új társadalom építése előtt ott tornyosult a múltból örökölt elmaradottság, a sze. génység, és tudatlanság, a polgárháborúban szétzilált gazdaság minden — szinte leküzdhetetlenpek látszó — nehézsége. Tisztelet és megbecsülés illeti azokat a munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, akik a mérhetetlenül mostoha körülmények között, ellenséges környezetben, de igazuk tudatában képesek voltak rá, hogy úrrá legyenek a nehézségeken. Az erőfeszítés, az áldozatos munka nem volt hiábavaló. A szovjet hatalom, a szocialista tervgazdálkodás útjára lépve, példátlanul rövid idő alatt erős ipari bázist épített ki, megteremtette a nagyüzemi mezőgazdaság alapjait, nagy lépést tett előre az életviszonyok gyökeres átalakítása, az anyagi és kulturális felemelkedés útján, és minden haladó ember elismerését kiváltó eredményeket ért el a Szovjetunió népei és nemzetiségei egyenjogúságának megvalósítása terén. Megcáfolhatatlanul ténnyé vált Leninnek az az előrelá' tása, hogy a szocializmus egy országban is felépíthető. A történelem azonban rövidre szabta a békés építőmunka korszakát. 1941 nyarán, a villámháborús győzel_ mektől megittasult hitleri Németország hadigépezete orvtámadást indított a világ első szocialista országa ellen. A sok nemzetet, nemzetiséget egyesitő Szovjetunió ezt a megpróbáltatást is kiállta. Az antifasiszta koalíció tagjaként, a harcok fő terhét viselve, győztesen vívta meg honvédő háborúját. A szovjet nép hősi helytállása, a fasizmus felett aratott győzelem megbecsülést és tiszteletet váltott ki mindenkiből, aki szívén viselte az emberi civilizáció fennmaradásának sorsát. Soha nem látott mértékben megnövekedett a szocializmus vonzereje. Európában, majd Ázsiában — később pedig az amerikai és az afrikai földrészen —, a gyarmati elnyo. más alól felszabadult országok egész sora lépett a haladás útjára, és ma már csaknem egy és háromnegyed milliárd ember munkálkodik egy új társadalmi rend megvalósításán. Mindezek nyomán gyökeresen átalakultak a nemzetközi erőviszonyok. A Szovjetunió, a szocialista or. szagok és a békeszerető emberek kitartó erőfeszítései megteremtették a hidegháborús éveket felváltó enyhülési folyamat kibontakozásának objektív alapját. A világ népei nincsenek többé tehetetlenségre kárhoztatva, védtelenül kiszolgáltatva az imperializmus, a monopoltőke kényének-kedvének. A Szovjetunió, a világrendszerré vált szocializmus minden haladó erő megbízható szövetségese, támasza lett. Az igazsághoz az is hozzátartozik, ezért szólni kell ró. la, hogy a nagy sikerek és nagy győzelmek hét évtizedes útja buktatóktól, sőt tragédiákhoz vezető tévedésektől sem volt mentes. A marxi— lenini eszmék vulgarizálása. a törvénytelenségek, a demokratikus normák durva megsértése, a voluntarizmus és a dogmatizmus súlyos károkat okozott a szovjet népnek. a szocializmus ügyének. A Szovjetunió Kommunista Pártjának elévülhetetlen érdeme, hogy a történelmi jelentőségű XX. kongresz- szuson feltárta azokat, a szocialista rendszer lénye(Folytatás a 2. oldalon) VÁROSAINKBAN Folytatódtak a megemlékezések Kádár János látogatása a moszkvai magyar nagykövetségen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára —, aki a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának szovjetunióbeli ünnepségein részt vevő magyar párt- és állami küldöttséget vezeti — pénteken a kora .esti órákban a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségére látogatott. A párt főtitkárát és a küldöttség tagjait — Németh Károlyt, az Elnöki Tanács elnökét. Szűrös Mátyást, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát — Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete és a magyar kolónia vezető képviselői köszöntötték. A találkozón kötetlen eszmecserét folytattak a hazai építőmunka, a nemzetközi élet és külkapcsolataink Időszerű kérdéseiről. Pénteken folytatódtak megyénkben a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségek. Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban tartottak megemlékezést. A résztvevőket Kónya Lajos, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte, majd Haffnerné dr, Miskolczi Margit, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott ünnepi beszédet. Ezt kulturális műsor követte, amelyben fellépett a Szovjet Déli Hadseregcsoport fúvószenekara és a Vidróczki Néptáncegyüttes is. Hatvanban délután megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. A kegyelet virágait a város párt- és állami vezetői, _a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a fegyveres erők és a fegyveres testületek képviselői helyezték el. A körzeti ünnepségnek a petőfibá- nyai művelődési ház adott otthont, ahol Ander Lajos, a Lőrinci Nagyközségi Párt- bizottság titkára mondott megnyitó beszédet, majd Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára méltatta a Nagy Október jelentőségét. Ezután á Városi Pedagógus Énekkar és a zeneiskola kamarazenekara adott műsort. Hevesen, a művelődési központ nagytermében volt a városi díszünnepség. Sári Józsefnek, a városi pártbizottság titkárának megnyitóját követően dr. Asztalos Miklós, a megyei pártbizottság titkára szónokolt. Ugyancsak tegnap tartották a település szovjet hősi emlékművénél azt a koszorúzási ünnepséget, amelyen a városi pártbizottság, a városi tanács és a terület fegyveres testületéinek, tömegszervezeteinek képviselői helyezték el a megemlékezés virágait. Füzesabonyban pénteken átadták az új, 20 ezer kötetes könyvtárat. Ezután nagygyűlésen emlékeztek meg a 70 évvel ezelőtt történt eseményekről a település művelődési házában. A vendégeket — közöttük a Szovjet Déli Hadseregcsoport egyik alakulatának küldöttségét — dr. Bocsi József tanácselnök köszöntötte, majd Tóth Tibor, a Városi Jogú Nagyközségi Pártbizottság titkára mondott beszédet. Itt ugyancsak rendeztek koszorúzási ünnepséget, amelynek keretében elhelyezték a pártbizottság, a tanács, a tömegszervezetek, a gazdasági egységek, valamint a fegyveres erők és fegyveres testületek koszorúit. Pénteken volt Egerben a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága által szervezett ünnepi megemlékezés is. Az eseményen Mészáros Albert, a népfront megyei titkára szónokolt, majd a népfrontmozgalomban kiemelkedő munkát végző aktívák jutalmazására, kitüntetésére került sor.