Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-06 / 262. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. november 6., péntek Inancsics Ági és Molnár Renáta a barátságpostán érkezett képekből kiállítást készítenek (Fotó: Pesti Erzsébet) Élő forradalom Az Egri 12. Sz. Általános Iskola Kiss Lajos Úttörőcsapata a Magyar Úttörők Szövetségének felhívására akciót kezdeményezett. — A megye testvérkapcsolatban áll Csuvasiával, ezért arra gondoltunk, hogy jó lenne közelebbről megismerni a szovjet pajtások életét. Kézenfekvő volt, hogy a csebokszáriakkal lépjünk bensőséges kapcsolatba — mondja Nagy Attila csapat- vezető. — Csomagot készítettünk, amibe belekerültek az életünk legjellemzőbb tárgyai, színes ceruzák, jelvények, tankönyveink, játékaink — teszi hozzá Inancsics Ági 6. B-s úttörő. — Jó nehéz, legalább 15 kilogrammos volt a pakk — így Molnár Renáta, Ági osztálytársa. Minden rajunk belecsempészett valami kedves dolgot, kék és vörös nyakkendőt, őrsi zászlót. Szépen ki is fejtettük a küldeményünket. — A hosszú utat bejárt ajándékot az épp városunkban tartózkodó csuvas pártdelegáció juttatta el a csebok- szári 46. Sz. Általános Iskolába. Mit tudtatok meg az ottaniak életéről? —. Nagyon vártunk, legalább egy válaszlevelet. Amikor érkezett a posta, mindig figyeltük, jön-e valami. Egyszer aztán orosz feliratú küldeményt kaptunk. Lázas izgalommal bontottuk ki. Ebben fényképek, levelek jöttek a távolból. Megtudtuk, hogy közel kétezer diák tanul abban az iskolában, van uszodájuk, koncerttermük, s különösen szeretik 'a virágokat, növényeket. Ba- rátkozásunk emlékére fákat ültettek a szovjet pajtások az udvarukon. Persze az lenne az igazi, ha egyszer együtt énekelhetnénk velük egy közös tábortűznél... (b. szabó) „Képek, tények, vélemények a szovjet múltról és jelenről” — ezzel az alcímmel sugározza a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából készített dokumentumfilmjét szombaton este a Magyar Televízió. Rendhagyó- an ünnepli a műsor a nevezetes dátumot, de éppen ezért tarthat számot fokozott érdeklődésünkre. A szovjet értelmiség képviselői: tudósok, írók, politikusok és művészek beszélnek a nyíltság politikájának szellemében a hét évtized alatt megtett útról. Nem hallunk a másfél órás interjú- füzérben egyetlen protokolláris, üresen kongó hiteltelen mondatot sem, annál több szó esik a múlt tanulságairól és a jelen kérdéséiről. Ez a történelem, mint Változó Balaton Talán nincs is olyan ember e hazában, aki számára ez a vidék, a Balaton, s a tavat körülölelő vidék ne bírna különös jelentőséggel. Aki még nem látta, annak számára a vágyakozást, hogy egyszer eljusson oda, aki pedig ismeri, annak a víz, föld, levegő különös, folyton változó egymásra találását, kapcsolatokat, barátságokat, valami mély tiszta lélegzetvételt abból, amit úgy hívunk, teljes élet. A Megyei Művelődési Központ és a Hevesi Szemle Galériája által közösen rendezett kiállítás ebből a gazdagságból, sokszínűségből hozott vissza valamit nekünk látogatóknak. Talán épp jókor így ősszel, amikor közeliek még a nyári élmények — amely többnyire a Balatonnal való találkozás ideje —, de megfelelő alkalmat szolgáltatva ahhoz, hogy saját benyomásaink mellé felsorakoztassuk azt a közvetett, ám erőteljes visszhangot, amelyet egy adott témáról Afanaszjev történész mondja, korántsem volt egyértelmű: a gazdaságban elért óriási eredményeket a hatalmi rendszer torzulása kísérte a forradalom kibontakozásának elsői évei után. Zaszlavszkaja szociológus szerint Sztálin despotikus hatalmat hozott létre. Kijelentését személyes példákkal árnyalják többen is. A legmegrázóbb történetet Fíak- szerman egykori népbiztos mondja el, akit bírósági ítélet nélkül 8 évig tartottak fogva. A hírhedt kolimai munkatáborba került, ahol 250 ezer fogoly dolgozott az aranybányákban. Évente 70 ezer elítéltet hoztak ide, az összlétszám mégis változatlan maradt. .. Poljakov történész szerint a második- világháború az újabb kutatások alapján 46 a képzőművészet adhat. A negyvenhárom alkotás mindegyike valamilyen formában kapcsolódik a jól ismert, mégis mindig új felfedezésekre váró tájhoz. A tárlat címe is ez: Balatoni tájak — Balatoni emberek. Élő, s már csak a művészet halhatatlansága által üzemelő festők, szobrászok, grafikusok mondják el nekünk érzéseiket, véleményüket. Több nemzedékből valók, több művészeti irány, stílus képviselői. Egerben ritka az ilyen tematikus összeállítás, s talán ezért hiánypótló is. Olyan klasszikusnak számító művészek, mint Csohány Kálmán, Amerigo Tot, vagy hogy az élőket is említsük, Varga Imre, Borsos Miklós, Würtz Adám, Szász Endre szerepel egy-egy művével. S a sor még itt sem ér véget! Ki-ki egyéni ízlése szerint válogathatja ki, zárhatja emlékei közé a neki legjobban tetszőket. Heitler László linómetszetei a hajdani békés vízi vimilliós emberáldozatot követelt a Szovjetunió népeitől, s ebben jelentős szerepet játszott, hogy a háború kitörése előtt Sztálin a hadsereg szinte teljes vezérkarát likvidáltatta. A XX. pártkongresszuson megkezdett reformfolyamat néhány év alatt semmivé vált, hatását vesztette. Kik, milyen erők akadályozták meg az előrelépést? — kérdezi Jefremov rendező, s hozzáteszi: erre mindenképpen választ kell kapni a jelen és jövő érdekében. Tisztázni a múltat, hogy biztosabban lehessen előrelépni — ez most a progresszív gondolkodás egyik mozgatórugója a Szovjetunióban. A társadalom és a gazdaság átépítésének, a peresztrojkának szükségességét még nem fogadta el mindenki, sőt olyan csoportok is vannak, amelyek ellenállást fejtenek ki a megújuló politikával szemben. Mint Fjodorov professzor mondja: a hatalmat a bürokrácia ragadta magához még a harmincas években, és képviselőivel most meg kell küzdeni. E harc élességére vetnek fényt Szmirnov filozófus szavai: „Ha valamit átalakítunk, egyúttal elpusztítunk valamit, ami nem felel meg nekünk.” Ehhez szükség van a nyilvánosságra, a gondolatok és nézetek nyílt ütköztetésére, lágot idézik. Jégvágók, nádvágók pontosan kimért mozdulatait, a beépítetlen végtelen partokat. Nagy Gyula Kikötője az opálos fényben, szélcsendben tükröződő vizet a mólóval. Horváth Lajos képén mintha csak hunyorgó szemmel fogadnánk ma. a tények őszinte feltárására is. Afanaszjev történész ,utal rá: Lenin szükségesnek tartotta, hogy a hatalomnak legyen bizonyos ellenzéke, ám halála után ezt a tételét kiirtották a pártéletből. Ma ismét az a kérdés került a középpontba, hogyan tehető a szocializmus építésének folyamata demokrati- kusabbá. A választ megtalálni és gyakorlatba ültetni nem lesz egyszerű folyamat, ezt jól érzékelteti a magyar televíziósok alkotása is. A néző is elfogadja Afanaszjev véleményét: „Ami ma folyik, forradalom”. Még a hamburgi Stern magazin szerkesztői is hasonlóképp vélekedhetnek, mert legutóbbi számukban Gorbacsov portréját Leniné mellett lengetik a friss szelek a vörös lobogón. A cikk címe: „Lenin unokája”. A dokumentumfilmből kitűnik: a játszma világtörténelmi jelentőségű, a tét óriási, mert bizonyítani kell végre a világnak. Marx is kimondja, hogy amennyiben a szocializmus nem demokratikus, úgy nem igazi. Ugyanezt fejezi ki egyszerű szavakkal a fiatal drámaíró, Gelman a magyar stáb kamerája előtt: „Ügy kell berendezni a társadalmat, hogy az ember rövid élete alatt minél többet adhasson és kaphasson." Koncz János gunkba a végtelen látványt. Felhősi István éppen ellenkezőleg, az erőteljes színek tobzódásában mutatja be a tavat. Bán Magdolna naiv képein egy mozgó, változó, élettel teli mesevidéket látunk. Vágfalvi Ottót — s ebben nincs egyedül — a téli Balaton ihlette meg. Csizmadia Sándor Szigligetről vall bensőségesen, König Róbert a Balatonfelvidékről. S ott a tájhoz már-már hozzánőtt egyéniségek portréi, például Egry Józsefé. Ki győzné sorolni? Somogyi Győző Parasztbiblia illusztrációja gyönyörű! S, aki látta Borsos Miklós légies nőalakját — Balatoni szél címmel — ismét és újra elcsodálkozik azon, hogyan lehet egyetlen mozdulatba sűríteni egyetlen természeti jelenség adta élményt? Milyen jó lenne, ha az igazi művészet többször jönne el hozzánk! Mim ahogy egy középiskolai rajztanárnő is lejegyezte a vendégkönyvbe; ezt minden fiatalnak látni kellene... S hozzátesszük: korhatár nélkül mindenkinek. Jámbor Ildikó BÁN ZSUZSA A másik ősz II 2. Hűvösödik. Eszembe jut, hogy múlik az idő. Nemsokára bealkonyodik. Ilyenkor nagyon hamar leszáll a sötétség. Először csak elsápad a fény, aztán sötét köd ülepszik a fák közé, a város távoli moraja is elcsitul. Csak a szél hangja erősödik fel. és szorongás támad a szívünkben. Az otthonomra gondolok, ahol várnak, arra, hogy neked is hamarosan lindul a vonatod. Hová mész haza, és milyen ott nálad? Mi minden köt oda. és választ el tőlem? Kik a barátaid, és beszéltél-e nekik rólam? Most lehajtott fejjel ülsz mellettem a pádon, egy kicsi, göcsörtös ággal rajzol- gatsz valamit a földön és hallgatsz. Nem tudom, mire gondolsz, félek is megtudni. Nem kérdezted, vár-e valaki rám, én sem merem ezt tőled megkérdezni. Látod, azt hittük régen, a múló idő sok mindent megold, eljön a nap, amikor csak te leszel és én, a nap, amikor minden egyszerű lesz. Itt vagyunk a sötétedő erdő szélén, szomorúság borong a szívemben, nézem kifürkészhetetlen arcodat. Mit jelentek én most neked? Megyünk az állomás felé, megborzongok, és te felajánlod .a kabátodat. Eszembe jut, hogy valamikor már megtörtént velünk ugyanez, elnevetem magam, és megrázom a fejem, imint akkor. Megyünk az állomás felé, olyan kötelességtudóan, ahogy illik. Az ember nem léphet ki az életéből csak úgy. Rendinek kell lenni," mert jól néznénk ki, ha mindenki azt csinálná, amihez éppen kedve van. Engem itt sokan ismernek, és ha meglátják, hogy fogod a kezemet menet közben, ki tudja, miket gondolnak ? Nem is illik már a mi korunkban. De nem mondom ki, amit gondolok, és nem húzom el a kezemet. Talán mégis megérzed ezt, mert úgy tűnik, azért is, még jobban szorítod az ujjaimat. Ez egy másik állomás, sok tekintetben mégis ugyanolyan, mint az a régi. A vonat indulásra készen áll, azt hiszem. másodpercek vannak már csak hátra, és elvisz téged tőlem. Nincs már idő erre, de nem tiltakozom, amikor csókolni kezdesz megint. Behunyt szemmel ölellek át, most nem akarok arra gondolni, mi illik és hogy mit szólnak, akik látnak bennünket. Arra, hogy mindjárt indul a vonat. Egész életünkben ilyesmik irányítottak bennünket, egész életünkben megpróbáltunk megfelelni mindennek, amit elvártak tőlünk, és olyan sok évet elveszítettünk, annyi szép órát és napot egymástól távol. Úgy csókolsz, ahogyan soha senki, ahogyan csak te csókoltál valamikor, régen. Nem, nem engedlek el én sem. Most fellázadok minden ellen, ami elválaszthat bennünket egymástól. Eszembe jut. hányszor hívtalak hangtalanul, hányszor sírtam vissza a szerelmedet. Még erősebben szorítasz magadhoz, pedig futnod kellene, mert elindult a vonatod. Én- sem engedlek el. Hűvös van, mint azokon a régi őszi estéken, az állomás is hasonló, de ez mégis egy másik ősz. Mi is sokat változtunk. Már tudjuk: nem éveket, napokat sem pazarolhatunk el az életünkből. Lehet, hogy millió kérdőjel veszi körül szótlan döntésünket, de azt is, hogy lesz elég erőnk. Most már igen. Ahogyan rám nézel, olyan a tekinteted, mint akkor, régen. Látom magamat a szemedben, látom magamat olyannak, mint valaha voltam. Hiszen te észre sem vetted. hogy elmúlt fölöttem annyi év! Ügy mosolyogsz rám, annyi gyengédséggel és olyan szerelemmel, mint akkor, teneked én most is ugyanazt jelentem. Mélyet lélegzem, amikor visszafelé indulunk, általad, úgy érzem, én is megtaláltam önmagamat. Már nem gondolok arra, mit szólnak, ha meglátják, hogy fogod a kezem. Mintha egy jó tündér letörölte volna arcomról az elmúlt évek fáradtságát. Valami régi dal motoszkál a fülemben, és a tiédhez igazítom a lépteimet. (Vége) Mit ajánl novemberre a Megyei Művelődési Központ? A hagyományokhoz híven ebben a hónapban sem lesz hiány kiállításokban. Az érdeklődők 16-ig — a Gárdonyi Géza Színházban — nézhetik meg a Heves megyében élő s alkotó képzőművészek munkáit. Az MMK és a Hevesi Szemle Galériája Fodor József festményeit az Egervin aulájában 18-tól, Návay Sándor szobrait a pe- tőfibányai bányász művelődési házban 17-től, Deák B. Ferenc egyedi hangulatú alkotásait pedig a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán 30-tól mutatja be. Kovács Tamás tárlata 20-ig tekinthető meg az MMK Kisgalóriájában. 27-én, este 7 órától — a folyóirat és az MMK Miniszínpadán Haumann Péter lép fel. Minden szombaton 10-től 1 óráig Miénk az emelet! címmel sokszínű programot kínál a Játszóház. Az ismereteiket gyarapítani vágyók sem csalódnak, számukra 9-én 18 órától dr. Zétényi Endre nyugalmazott főiskolai tanár az élet feltételeiről, 12-én 14/ órától Kovács Imre munkavédelmi felügyelő a háztartásról, mint veszélyes üzemről, 16- án 15 órától dr. Vajon Imre főiskolai tanár, az alkohol káros hatásáról, 26-án. 15 órától dr. Lőkös István kandidátus Eger irodalmi hagyományairól beszél. Tegnaptól 8-ig zajlik a megyeszékhely Park Szállójában a X. Agria-kupa bridzsverseny. 28-án a Szolnok Megyei Ifjúsági és Művelődési Központ ad ízelítőt a kikapcsolódni vágyóknak sokrétű tevékenységéből, Borsos Miklós: Balatoni szél (Fotó: Gál Gábor) Barátságpostán Csuvasiába
