Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. november 28., szombot

7,

KISEGÍTŐ ISKOLÁK MEGYÉNKBEN

Oktatás — a gyöngébbek felzárkózásáért

A Megyei Kisegítő (Foglalkoztató) Iskola és Nevelőotthon minisztériumi beruházással kapott új épületet

Az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek oktatását, nevelését a kisegítő iskolák hálózata végzi, ahová komplex vizsgálatok nyomán kerülnek a tanulók. Ezekben az intézményekben speciális tantervek segítik a felzárkóztatást. Megyénkben jelenleg egy bentlakásos megyei kisegítő iskola, négy önálló városi iskola, és tizenkilenc kisegítő osztály látja el a feladatokat. Emellett csaknem százhúsz gyermeket a szakszerű beiskolázási leheőtség hiányában heti hatórás korrepetálás formájában oktatnak.

Az enyhén fogyatékos gyermekek képzését a jelenlegi intézményrendszer nem tudja megnyugtatóan ellátni, annak ellenére, hogy a hálózat az utóbbi években bővült. Minisztériumi beruházásból új épületet kapott és közel ötven nevelő- otthoni férőhellyel bővült az egri Kisegítő (Foglalkoztató) Iskola és Nevelőotthon. Az intézet régi helyén létrejött az egri önálló intézmény. Ugyancsak önállóvá vált és nagyobb épületbe költözött a Gyöngyösi 1-es Számú Általános Iskola kisegítő tagozata is. A hálózat fejlesztése azonban kisebb mértékű volt, mint a létszám növekedése, mely 1980 óta megduplázódott.

A tárgyi feltételek, az adottságok erőteljesen különböznek. Optimális körülmények között működik a megyei intézmény. Megfelelőek az Eger városi és gyöngyösi iskolák feltételei is. Mostoha körülmények között dolgoznak viszont

Hatvanban és Hevesen. Az előbbi városban három,

utóbbiban két épületben folyik az oktatás. Az osztály- termek többsége kicsi, ennek következtében nagy a zsúfoltság. Hatvanban az anyaiskola a volt városi

börtönben kapott helyet, a tanulóknak nincs mozgástere sem az épületen belül, sem kívül. Mindkét helyen gondot okoz a szemléltetőeszközök tárolása, a bútorok, berendezések többsége elhasználódott.

Az igen szűkös költségvetési keret is elsősorban a hatvani és hevesi intézményeknél okoz gondot. Hiszen a régi épületek karbantartása önmagában sok pénzt felemészt. Ennek ellensúlyozására az iskolák széles körű kapcsolatokat teremtettek ipari és mezőgazdasági vállalatokkal. A szocialista brigádok jelentős segítséget nyújtanak a karbantartásához, a tanulók táboroztatásához.

Az iskolákban elegendő pedagógus dolgozik, a szak- képzettséget tekintve azonban már nem ilyen rózsás a helyzet. A gyógypedagógusok aránya mindössze negyven százalék, ugyanakkor háromszor annyi képesítés nélküli nevelő dolgozik ezen a területen, mintáz általános iskolákban. A tanulók csaknem hetven százaléka cigány származású, harmincöt százalékuk veszélyeztetett családokból kerül ki. Ez rendkívül indokolttá teszi, hogy az egész napos ellátás valamilyen formájában részesüljenek. A megnövekedett napközis térítési díjak beszedése egyre nagyobb problémát jelent. A tanácsok segélykerete azonban csak részben teszi lehetővé ezeknek a költségeknek az átvállalását.

Az iskolák fontos feladata a nevelő-oktató munkában a korrekciós jelleg maximális érvényesítése, a felzárkóztatás, a túlkorosok évnyerő, osztályozó vizsgára való felkészítése. Ez utóbbi legtudatosababan Egerben és Hevesen folyik, sokszor társadalmi munkában. Az oktatásban a hangsúlyt a továbbhaladáshoz nélkülözhetetlen alapkészségek elsajátíttatására helyezik. Az eredményesség érdekében keresik a minél hatékonyabb módszereket. A nevelés terén az alapvető magatartás- formák. erkölcsi normák kialakítása, az egészséges életmódra nevelés komoly erőfeszítéseket követel. A tanulók zöme olyan környezetből kerül ki, melynek hatása az iskola célkitűzéseivel ellentétes. Itt jelen~ tős szerepet kap a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység.

Mindegyik iskolában sokféle szakkör működik, mely a tehetségesebb és gyen- gébto tanulók képességfejlesztését egyaránt jól szolgálja. Kiemelt figyelmet fordítanak a kézügyességre, a praktikus tudnivalókra. A két egri iskola a „háztartási ismeretek” című fakultációt is bevezette.

Az új oktatási törvény értelmében a kisegítő iskolát végzett tanulók bármelyik középfokú intézményben továbbtanulhatnak, ha képességeiknél fogva erre alkalmasak. Ez azonban többnyire csak elvi lehetőség marad. Ezért tavaly létrehozták Egerben, a Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben a kétéves speciális tagozatot, mely jelenleg cipőfelsőrész-készítő, asztalos, varró, parkgondozó és szőlőtermesztő szakmákban ad betanított mun~ kási szintig tanulási lehetőséget.

K. J.

A modern létesítményben optimális feltételeket teremtettek a nevelőáoktató munka gyakorlására

(Fotó: Koncz János)

KÖNYV ÉS KIÁLLÍTÁS

Dante és Dali

Dali nevét és extravaganciáit ismeri a magyar közönség. Művészetét alig. Ami kevés publikáció itthon napvilágot látott, .az polgárpukkasztó, neurotikus megnyilvánulásairól szólt. Műveivel reprodukciókban is csak elvétve találkozunk. (Van ugyan a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményében egykét Dali-rajz.)

Ezért is érdemel megkülönböztetett figyelmet az a december 3-áig nyitva tartó kiállítás, amelyet a Budapest Kiállítóteremben (Bp. V., Szabadsajtó u. 5.) rendeztek Dali Dante-illusztrá- ciói címmel. Meg azért, mert a tárlat egy könyvpremierhez is kapcsolódik. A Helikon Kiadó pompás kötetben jelentette meg Dante Isteni szinjátékát, Salvador Dali 30 színes illusztrációjával. Ez a harminc festmény válogatás abból a százból, amelyet a művész az olasz kormány felkérésére 1952-ben készített.

Kormányfelkérés ide, kormányfelkérés oda, a műre akkor az olaszok nem tartottak igényt. Néhány év múlva Dali illusztrációit a francia Josep Fórét „fedezte fel”, és készítette el az első kiadást. 1955-től 1960-ig

tartott a nagyszabású vállalkozás. Azért ilyen soká. mert Dali akvarelljeiről két francia művész fametszeteket készített (ez rendkívül nehéz és időigényes munka). Dante művét aztán 12 kötetben jelentették meg a minden énekhez tartozó egy-egy illusztrációval. De közölték valamennyi fametszet külön minden szín- árnyalatának nyomatát is. Fantasztikusan szép és fantasztikusan drága kiadvány volt, mindössze 100 példányban. Ezt újabb négyezer fölötti példányos kiadás követte a Heures Claires kiadónál.

A második kiadás aztán mégis Olaszországban látott napvilágot. És a har. madik most, Magyarorszá' gon. Az illusztrációkat a párizsi Claires kiadótól kapta a magyar partner.

Megjelenésében, tipográfiai egyszerűségével elegáns, nem hivalkodó könyvet vehet kezébe a magyar olvasó. A vörös bársonykötés egy nevet emel ki a fekete mezőben arany betűkkel; az íróét, Dantéét. Körötte lángnyelvek — a pokol tüzére éppúgy utalnak, mint a mennyország fényözönére. Az egységesen szép Védőboritó, a kötés és a tipográfia Szántó Tibor munkája. A

nagyon gondos, szép nyomdai munka a Kner Nyom~ dát dicséri.

És mtíst vegyük szemre Dali illusztrációit! A szürrealizmus legszélsőségesebb képviselőjeként számon tartott mester egész életműve kibontakozik a festményeken. Az szinte természetes, hogy a dantei Pokol megjelenítésénél Dali sajátos megfogalmazású szürrealizmusa uralkodik. (Mintha Dali ecsetjére írta volna a költő e sorokat: „Emberek

voltunk, s fává kell lennünk”, vagy ... „Arcát igazi ember arcának hinnéd —

De teste végig kígyó teste innét”) „ A Purgatórium énekeiben már inkább a művész fantáz'adús rajzi bravúrja dominál. A Paradicsom illusztrálása meg szinte a reneszánsz hagyományt köpeti, tele árnyalati, rajzi finomsággal, lírával.

Ez a száz Dante-illusztrá- ció arról győz meg bennünket, hogy ' Dali fantasztikusan nagy művész, aki mélységes alázattal szolgálja az írott szöveget, s századokat tud átfogni, közel hozni egymáshoz.

K. M.

Új díszkút Csongrádon

Űj köztéri díszkúttal, Máté István szobrászművész alkotásával gazdagodott Csongrád város. A habkőből faragott alkotás talpazatán Nepomuki Szent Jánosnak, a vízi átkelőhelyek patrónusának szobra áll, bronzból készült, angyalfejes vízkifolyókkal

(MTI-fotó: Tóth Béla — KS)

iiiiiiiiiiliíiíiíiliiiW

Mindennapi nyelvünk

„Elégedett vigyorgással...”(!?)

A címül idézett jelzős szerkezetet ebből a szöveg- összefüggésből emeltük ki: „Az üzem nyugdíjas dolgozói elégedett vigyorgással ülték körül a szépen megterített asztalt.” Egy levélírónk üzemi újságjukban olvasta a megidézett szöveg- részletet, s nem tetszett neki: tiszteletlennek érzi a megfogalmazást és stílustalannak a vigyorgás nyelvi forma szerepeltetését. Arra kért, írjam meg, igaza, vame, s ha igen, miért.

Jó ízléssel, egészséges nyelvérzékkel, s a nyelvi finomságok iránti érzékenységgel „érzett rá” arra, hogy a vigyorog és a vigyorgás szavak nyelvi szerephez juttatása a megfelelő beszédhelyzetben nem jó megoldás, annál is inkább, mert mi úgy hisszük, hogy az idős meghívottak inkább derűt sugárzó jó kedvvel és meleg mosolygással vagy éppen jóízű, tréfáskodó so- molygással telepedtek le a vendégcsalogató asztalhoz.

Az ugyan igaz, hogy a vigyorog, vigyorgás, igyorog- vigyorog, vigyorgás szavak szervesen illeszkednek bele a jókedvet, a nevetést minősítő rokon értelmű megnevezések sorába: mosolyog,

somolyog, b azsalyog, kacag, kuncog, nevet, nevetgél, rö~ hög, röhécsel, röhent, haho- tázik, heherészik, vihog, vi~ csog, “hötyög stb. De az is igaz, hogy nem mindegy, melyik beszédhelyzetben, milyen szövegösszefüggésben melyik szóalakot használjuk fel az emberi derű, jókedv érzékeltetésére. Azt is illik tekintetbe vennünk, mikor, s mihez idomítsuk a derűt, a jókedvet kísérő néma vagy hangos nevetési módokat: a mosolyt, a kacagást, a röhögést vagy éppen a vigyorgást.

Sajnos, mintha napjainkban megszaporodtak volna a durva röhögések, a bárdo- latlan röhécselések, az ok nélküli harsány hahotázá- sok, vihogások, s különösen a gúnyos, a keserű, a ka- maszos, a csúfolódó vigyorgások. Azt még inkább sajnáljuk, hogy sokan nem is érzékelik e nyelvi formák rosszalló használati értékét.

Ezzel magyarázható, hogy a rostára tett szövegben, miért jutott szerephez az „elégedett vigyorgással” jelzős szerkezet.

A bántó élű és szándékú vigyorgást megnevező szócsalád : a vigyorog, vigyor~ gás, vigyorgó, vigyor, vigyo- ri, vigyorgózás napjaink nyelvhasználatában egyre táguló szerepkörben jelent, kezik. Ezek a szövegrészietek is bizonykodnak róla: „Az egyik fa mögül vigyor- gó gyerek bukkan elő” (Népújság, 1987. aug. 17.). —

„Olykor kajánul elvigyorod~ nak” (M. Nemzet, 1987. szept. 3.). — „A magnót or- díttató fiú szemtelen vigyor- ba varázsolja arcát, illet— lenkedik” (Népújság, 1987. szept. 28.). — „Gyermek- módra vigyorognak a sofőrre (Népszabadság. 1987. aug. 1).

Hogy a barátságos nyugdíjas-összejövetel hangulatához. az idős vendégek viselkedésének, jókedvének érzékeléséhez valóban alkalmatlan a vigyorgás szóalak felhasználása, jól példázza az a beszédhelyzet és szövegösszefüggés, amelyben szerepet kapott a vigyor megnevezés: „A jelen

embere keserves vigyorral küszködik a népnyelvtől idegen kifejezések kelepcéjében. Napjainkban azért szélesebb a vigyor, mert mindennapi életünk és boldogulásunk függ attól, hogy értjük-e, amit a csinálmány. szavak, felbruttósít, be- bruttósít, mondanak}’ (iM. Nemzet, 1987. okt. 13.). A bárgyú, az ostoba és az ok nélküli vigyorgást szólásaink is csak rosszalló minősítéssel emlegetik: Amolyan vigyorgás atyafi (golyhós, bugyuta ember) a szólás a palóc nép nyelvihasználatában is a gúny kifejezésének eszköze. Ugyanez mondható el erről a szóláshasonlatunkról is: Vigyorog, mint a fakutya. Ezeknek a nyelvi ismereteknek a C'-'tOKá- ban alig hihető, hogy a meghívott vendégek arcán a keserű, a torz, ?. 1 ’... vigyor jelent volna u. _0.

D-. Bakos

Dali-illusztráció a magyar kiadásból