Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-23 / 276. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. november 23., hétfő Pillantás a hétre HÉTFŐ: Hivatalos látogatásra Moszkvába érkezik Soares, portugál elnök. A két ország kapcsolatai a hetvenes években gyors ütemben javultak, ez a folyamat azonban az utóbbi időben érezhetően lelassult. KEDD: A tervek szerint befejeződnek Shultz amerikai külügyminiszter genfi tárgyalásai. A Reagan—Gorbacsov találkozó előtt, utolsó külügyminiszteri szintű előkészítő megbeszéléseken több fontos kérdést kell még tisztázni ahhoz, hogy a december hetediki, washingtoni csúcstalálkozó zavartalan és eredményes lehessen. SZERDA: Elnökválasztásokat tartanak Suriname-ban, a hajdani holland gyarmaton. CSÜTÖRTÖK: Rómában megkezdődik II. János Pál pápa merénylőjének, a török Ali Agcának fellebbviteli pere. Miután a hírhedt „bolgár szál” elmélet tarthatatlanná vált. s az olasz bűnüldöző szervek nem voltak képesek kideríteni, valójában ki áll az események hátterében PÉNTEK: Acapulcóban nyolc latinamerikai ország (a Conta- dora és a limai csoport tagjai) államfői kezdenek kétnapos csúcsértekezletet. A téma a közép-amerikai helyzet. SZOMBAT: Kuvaitban tanácskoznak az olajexportáló arab országok szervezetének, az OA- PEC-nek tagjai. A legutóbbi. jordániai arab csúcstalálkozó nyomán talán valamelyest közelednek egymáshoz az álláspontok. ESEMÉNYEK, KÉPEKBEN Intenzív tárgyalásokat folytattak a hét elején Genfben, a szovjet és az amerikai leszerelési küldöttségek vezetői. A képen balról jobbra: Julij Voroncov szovjet külügyminiszter-helyettes, Max Kampelman amerikai küldöttségvezető és Alekszej Obuhov, a szovjet delegáció helyettes vezetője (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) ii I« r a r* Párizsban beiktatták az UNESCO új főigazgatója, a spanyol Frederico Mayor Zaragozát, akit hosszas egyeztetések után választottak ebbe a tisztségbe. A képen: az új vezető első hivatalos beszéde az eskütétel után (Népújság-telefotó: EPA — MTI — KSj Amerikai művészek kiállítása nyílt a héten Moszkvában. A képen: Armand Hammer üzletember, s neves közéleti személyiség, valamint Valentyin Lebegyev szovjet űrhajós átvágják a szalagot (Népújság- telefotó: Reuter — MTI — KS) Shultz a találkozó után Brüsszelbe készül Sevardnadze Genfbe utazott VASÁRNAP: Lengyelországban az urnák elé szólítják a szavazókat, hogy referendumon mondjanak véleményt a kormány gazdasági reform- programjáról. Némileg leegyszerűsítve, a két választási lehetőség: gyorsított ütemben, akár áldozatok árán is, de bevezetni a reformot, vagy pedig vállalni a hosszabb stagnálást és csak fokozatosan életbe léptetni a tervezett intézkedéseket. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere vasárnap Moszkváiból Genfbe utazott. Sevardnadze a svájci városban George Shultz amerikai külügyminiszterrel találkozik, akivel hétfőn és kedden megtárgyalja a két hét múlva esedékes szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítésével ösz- szefüggő kérdéseket. Sevardnadzét a repülőtéren Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára búcsúztatta más hivatalos személyiségek társaságában. Az Észak-atlanti Tanács — amely a NATO-országok- nak a brüsszeli központ mellé akkreditált állandó képviselőit tömöríti — november 25-én ülést tart és ezen részt vesz a hétfői és keddi szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalásokról. Genfből Brüsszelbe érkező George Shultz amerikai külügyminiszter is.-( Külpolitikai kommentárunk Brüsszeli kérdőjelek KADAR JANOS BELGIUMI LÁTOGATÁSA kapcsán a közelmúltban gyakran szerepelt Brüsszel a magyar sajtóban. A tudósítások részletesen szóltak azokról a tárgyalásokról is, amelyet az MSZMP főtitkára a Közös Piac vezetőivel folytatott. Ha most mégis időszerű újra az EGK-ról szólni, az azért van, mert hétfőn kezdődik az Európai Gazdasági Közösség kétnapos külügyminiszteri tanácskozása, amelyen várhatóan napirendre kerül a hazánkkal kötendő megállapodás kérdése is. Hosszú tárgyalások előzték meg a legutóbbi megbeszéléseket és várhatóan még több fordulóra van szükség ahhoz, hogy Brüsszelben elismerjék a magyar igények jogosságát. Pedig hazánk nem tart többre igényt, mint mások. Csupán azt tartanánk igazságosnak, ha a GATT-tagság jogán járó lehetőségek éppúgy megilletnének minket is, mint más országokat. A mostani helyzetben a magyar termékek versenyképességét — hagyományos nehézségeinken túl — csökkentik azok a korlátozó intézkedések, amelyeket a Közös Piac foganatosított, ellentmondva a GATT általános elveinek és előírásainak. Természetesen minden államnak joga, hogy saját piacát úgy védje, ahogy akarja. Csakhogy a Közös Piac esetében a kinyilvánított szándékok és a gyakorlat között komoly szakadék tátong. Valószínű, hogy a brüsszeli gazdasági szakemberek nem a magyar termékek Nyugat-Európára zúduló dömpingjétől tartanak, hanem attól a precedenstől, amelyet a hazánkkal kötendő megállapodás szerintük jelentene. Pedig a helsinki folyamat logikájából és határozataiból egyenesen következik, hogy Európában nem mesterséges akadályokra, hanem az együttműködést elősegítő szabályokra van szükség. Érdekes megfigyelni, ahogy a Közös Piachoz tartozó országok vezető politikusai egymás után minősítik érthetőnek és igazságosnak a magyar álláspontot. A tárgyalásokon eddig mégsem sikerült teljesen megegyezni, Brüsszelben valamiért sorra megfeneklenek a kompromisszumokat kereső törekvések. Legalábbis eddig ez volt a helyzet. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK, az EGK-val kötendő megállapodás nem jelent közvetlenül kifejezhető, azonnali jelentős előnyöket a magyar gazdaságnak. Ettől még nem fogunk könnyebben megbirkózni a ránk váró nehéz feladatokkal, hiszen az előre látható közvetlen haszon nem éri el a százmillió dolláros nagyságrendet sem. Ennél fontosabb, hogy megteremtsük a kapcsolatok későbbi fejlesztésének lehetőségeit, annak feltételeit, hogy egyenlő társként vehessünk részt az európai gazdasági együttműködésben. Ennek reményében olvassuk most fokozott érdeklődéssel a brüsszeli tanácskozásról érkező híreket. Horváth Gábor ARGENTÍNA II tangó—politikai szerepben Az utolsó személyes élmény immár kétésztendős, mégis hozzá nyúlok vissza. hisz általa sok minden megérthető a mai Argentína politikai arculatából. 1985 novemberét írtuk, s Buenos' Aires egyfajta plakátháborúban állt. Időszaki választásokat tartottak, az első erőpróbát azóta, hogy 1983 decemberében Raul Alfonsin polgári kormánya hivatalba lépett. A mindent ellepő falragaszok nagyjából egyenlő arányban éltették Alfonsin elnök pártját, a Radikális Polgári Uniót (UCR), illetve a perónista (justicialista) párt képviselőjelöltjeit. Ugyanaz a két erő csapott tehát össze, amely 1983 októberében, a katonai diktatúra uralmát lezáró választásokon együttesen a voksok- nak mintegy 80 százalékát szerezte meg. S ebben nem volt semmi meglepő, hisz ez a két mozgalom határozza meg Argentína XX. századi történetét. A mai nemzedék a radikálisok és a perónisták kormányzásán kívül — rövid kivételektől eltekintve — csak az egyenruhások hatalmát ismerte meg. Nem árt visszapillantani Argentína század eleji történetére. amikor az ország fénykorát élte. A pampákról áramlott a gabona és a marhahús Európába, mindenekelőtt Angliába. A nagybirtokosak, a több ezer hektáros haciendatulajdonosok politikai irányító szerepét megkérdőjelezni, ekkoriban bátor cselekedetnek számított. Pedig ezt tette a Polgári Radikális Unió, a bevándorlók milliós seregének liberális, merkantilista nézeteit képviselve. A párt megalapítója és kimagasló egyénisége, Hipolito Irigoyen, 1916-ban került az elnöki székbe. A nagy világgazdasági válság az argentin fellendülést is derékba törte, és a 30-as, 40-es években. Argentínában is egyre felfelé ívelt a katonatisztek politikai csillaga Így vált ismertté Juan Domingo Perón ezredes is, de mire a csúcsra érhetett volna. vége lett a háborúnak, s a pacifizmus szele Latin- Amerikán is végighullámzott. Perónnak alighanem menni kellett volna, ha nem bukkan fel az életében egy nő: Éva Maria Duarténak, a hetvenes évek rockoperájá- ban is megörökített Evitának a történetírók szerint, döntő szerepe volt a fejlemények alakításában. A színésznőábrándokkal indult rádióbemondónő ugyanis hihetetlen népszerűségnek örvendett a városi proletár-tömegek körében, s nem volt nehéz meggyőznie a szakszervezet vezérkarát, hogy szerelme, későbbi férje. Perón, a jövő embere. A viták azóta is tartanak a perónizmus lényegéről: az antiimperializmus, a harmadik utas nacionalizmus, avagy a fasizmtis volt-e az indítéka, s fő jellemzője. Így vagy úgy. az ténykérdés, hogy az argentin munkásosztály döntő többségében ma is perónistának vallja magát. S bár Perón nélkül a mozgalom képtelen lábra kapni — az ezredes második felesége, Isabel ugyan megkísérelte feltámasztani —, a perónizmus ma is a legnagyobb tömegeket képes megmozgatni. (A perónisták justicialista pártja az őszi parlamenti választások győztese lett, s decembertől többségben lesznek az argentin parlamentben.) Isabel Perón rövid, de annál anarchikusabb kormányzásának katonai puccs vetett véget. A lakosság jelentős része üdvözölte ekkor az egyenruhásak szerepvállalását, nem gondolván, hogy a kegyetlen leszámolás nem csupán a montonérókra, a gerillákra vonatkozik majd. A terror fokozatosan átterjedt minden másként gondolkodóra, a kommunistákra, a perónizmus baloldalára, az érBuenos Aires — igazi világváros (Fotók: MTI Külföldi Képszerkesztőség — KS) telmiségre. A dühöngő katonák még a hagyományos zenét és táncot, a tangót is betiltották, politikai szerepet tulajdonítva a nemzeti folklórnak. Az utolsó katona-elnök, Galtieri, a növekvő belső feszültségektől, a gazdasági és szociális gondokról kívánta volna elterelni a figyelmet, amikor a Malvin-(Falkland)-szigetek fölötti szuverenitás megszerzéséért vitte háborúba az országot. A kaland drámaian zárult, s a kudarc magával rántotta a diktatúrát is. Argentína újabb sorsfordulójának történelmi személyisége Raul Alfonsin, aki saRaul Alfonsin elnök népszerűsége változatlan ját pártján belül is új mozgalmat indított el, „Megújulás és változás” néven. Azon kevés argentinok közé tartozott. akik ki merték mondani, hogy a falklandi háború kaland volt, s már elnökként volt bátorsága bíróság elé állítani a diktatúra idején atrocitásokat elkövető tiszteket. Alfonsin vezetése alatt Argentína az „újdelhi felhívás” aláírójaként síkra száll az atomfegyverkísérletek betiltásáért, elítéli a fegyverkezési hajszát. Seres Attila
