Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. november 21., szombat EGER ÉS AZ ORSZÁG „SZÍNEIBEN” A muzsika világjáró követe Váradi Lajos cigányprímás — ahogy mondani szokták — kistermetű, mokány ember. A pódiumon mégis nagynak látszik. Ha muzsikálni kezd, jókedvre deríti a hallgatóságot, vagy épp könnyeket csal a szemükbe. Az egriek közül mindenki ismeri, aki csak megfordult a Park Szállóban, egy-egy felejthetetlen estén, esküvői vacsorán, találkozón, fogadáson, bálon. Egész eddigi életét a szórakoztatóiparban töltötte. Azt hinné az ember, könnyű foglalkozást választott! Pedig hosszú út vezetett idáig. Sokéves kitartó munka és a zene sze- retete. Szakmai tudásának, virtuozitásának köszönheti, hogy külföldön is ismerik; Kelet- és Nyügat-Európában, sőt megfordult Izlandon, az Arab Emirátusban. Hosszabb időt töltött Düsseldorfban. A berlini Palast Hotel visz- szatérő vendége. .Finnországban az Arctia szállodalánc éttermeiben a magyar napokon öregbítette hazánk hírnevét zenekarával együtt. Idén szeptemberben Kemiben Wasaban, Poriban járt. ahol már ismerősként fogadták őket. — Amikor játszom, Magyarországot, de elsősorban Egert képviselem... — állítja, s kéri. hogy ezt sem. miképp se felejtsük ki a róla szóló írásból. Kötődése a városhoz nem véletlen, hiszen itt született, ötéves korában itt vette kezébe először a vonót, hogy édesapjától, idős Váradi Lajostól valamikor majd átvegye a családi hagyományt; ő is prímásként álljon a színpadra. — Apám zenekarában kezdtem még gyerekként — emlékezik vissza. — Akkoriban az is volt a szokás, ötödik, hatodik elemit végeztem, mikor bevontak a muzsikálásba. Tizennégy évesen pedig már önálló együttest alapítottam. Hálátlan lennék, ha nem említeném meg hegedűtanáromat, aki az egri zeneiskolában oktatott. Fogéi Elemérné tanított meg a kottais" meretre, s jelenlegi szaktudásom kilencven százalékát is tőle kaptam. Amikor már felnőttként sorban tettem le az OSZK-vizsgákat, ő készített fel a legnehezebbre, az A-kategóriásra is. — Ez már 1969-ben történt. Abban az esztendőben, amikor a Park Szállóba kerültem. Előtte már tizenhat éves munkaviszonyom volt. Dolgoztam a megyei vendéglátó vállalatnál. Szófiában, a Budapest étteremben. A HungarHotels önelszámoló egységében — a pesti központ miatt is — megnőttek a lehetőségek. A hetvenes évek végétől csere- kapcsolatok révén jutottunk ki külföldre. Több elismerést kaptam, három éve a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A memóriája, mintha végtelen lenne. Meséli, hogy a rádióból is lekottázza, megjegyzi az ismeretlen dalokat. — Vajon hány és hányféle nótát ismer? — Egyszer baráti körben megpróbáltuk összeszámolni. Nem sikerült. Talán ötszáz és ezer körül. Ha ismeretlen dalt hallunk, rögtön- zünk, a vendég észre sem veszi. — Gondolom nem csak a cigányzenét, magyar nótát kell játszania. — Vannak „sláger" darabok, például Brahms Magyar táncok. Liszt Második rapszódia. Ezeket külföldiek gyakran kérik és operett-, sőt operarészleteket, egyvelegeket, holland, német, osztrák dalokat. Persze a pálmát szinte minden publikumnál a magyar tüzes csárdás viszi el. Az ember azt hinné, a cigányzene és a klasszikus muzsika távol vannak egymástól. Vfáradi Lajos elárulja, kezdetben az Egri Szimfonikusokkal is játszott. Most pedig együttesével készül az országos népi zenekari versenyre, amelynek észak-magyarországi elődönA HungarHotels követeként Finnországban tőjét már megnyerték, a döntő jövő májusban lesz. Most egy előzetes meghallgatásra készülnek, ahol igen magasak a követelmények. — Muszáj a zenekart napi szakmai szinten tartani. Jó kollégáim vannak. Komoly munkát és fegyelmet követelek tőlük, és józanságot a színpadon és megújulást, amit csak folyamatos próbákkal lehet megőrizni. Következetessége nemcsak prímásként érvényesül, hanem társadalmi megbízatásaiban is. 1955-től párttag. Mint hangsúlyozza, ezt nehezebb időkben sem tagadta meg. — Tudom, mit köszönhetek a mostani rendszernek — állítja- Hiszen én már Horthy idejében is dolgoztam. Ha a felszabadító sereg csak két hetet késik, talán most nem vagyok itt, hanem Auswitzban vagy máshol végzem. A háború végén a cigányokat is deportálták. A mostani Unicornis helyén gyűjtöttek bennünket össze, és lefényképeztek, 147-es volt a számom. Megmaradtam. Ezért is tudom megbecsülni sorsom változását: — Az érdekvédelmi munkát mindig komolyan vettem, s haragudtam azokra, akik az értekezleten hümmögtek, csak utána a folyosón mondták el, mi nyomja a szívüket. Harminc esztendeig voltam a szórakoztató zenészek szakszervezeti bizottságának megyei titkára, másfél éve aztán lemondtam. De ma is pártcsoportbizalmi vagyok a vállalatnál. Ahol tudok segítek ... — Az ön foglalkozásában a kívülállókat azért mégis az izgatja legjobban, ami kaland, kuriózum. Kiknek húzta már a nótáját életében ...? Látszik. hogy töpreng. Annyi a neves ember? Vagy épp ellenkezőleg, a hírességek, ha kikapcsolódnak, szeretnek titokban maradni? — Előbb egy kedves élményemet mondanám el — kezdi. — Legutóbb Finnországban, Kemiben egy iskolaigazgató kért meg, játsz- szunk az ottani gyerekeknek — énekóra helyett. Az iskola minden diákja ott volt — ismerkedtek a magyar zenével. Jólesett a tapsuk, az örömük. — Aztán persze Izlandon, az ottani miniszterelnök rezidenciáján mulattattam a vendégeket vagy Lisszabonban a magyar nagykövet egyik fogadásán, de — talán ez érdekes — Schmidt kancellárnak és vendégeinek is „dolgozhattam”. — Ennyi helyen járt. Nem fordult meg a fejében, hogy a fővárosba vagy külföldre költözzön ... ? — Itt meggyökeresedtem. A családom, feleségem is itt él, a gyerekeim is. A munkahelyemen mindig megbecsültek, egyetértésben vagyunk a felettesekkel. Még egyszer mondom: ha külföldön vagyok is, Egert képviselem. és a Park Szállót. Ötvenöt éves vagyok. Ezt a bizonságot nem akarom feladni. Jámbor Ildikó AZ EGRI VÁRMÚZEUM ANYAGÁBÓL Magyar népművészet Poriban A testvérvárosi kapcsolatok jegyében október végén indult útnak a finnországi Poriba az a kiállítási anyag, amely több mint ötszáz tárggyal a magyar népművészetet hivatott képviselni. Az egri Dobó István Vármúzeum gyűjteményéből rendezendő kiállítás címe Magyar népviseletek, hímzések. Nemcsak a Palócföld remekeit mutatják majd be, hanem az egész magyar nyelvterület népművészéti kincseit, főként XVIII. század végéről származó térítőkét, ruhadarabokat, s a viseletek kiegészítő kellékeit. Ritkaságok is vannak a gyűjteményben: halotti lepedő, alföldi szűrhímzés, erdélyi terítő az ezernyolcszázas évekből. Mindezeket a pori Sa- takunnan Museo 400 négyzetméternyi termében láthatják először finn barátaink Csiffáryné Schwalm Edit rendezésében. A tárlatot november 25-én Peter' csák Tivadar, a Dobó István Vármúzeum igazgatóhelyettese nyitja meg. A tervek szerint a gazdag anyag továbbvándorol majd kél másik finn városba is. Kazári korona — a fiatal menyecskék ékes fejdísze fFotó: Tóth Gizella) Szép matyóhímzés R eggel még jólesett a kiskabát, de délre legcmbolta rólunk a napsütés. Még arra is elegendő volt, hogy ebéd után leheveredjünk egy pokrócra a háziasszonnyal. A fiatal férj ott kucorgott a féligkész lépcsőn. Álmosító ebédután. Elgondolkozva néztem a tető nélküli falakat; korábban kellett volna kezdeni, mert így beáztok, — dünnyögtem. — Korábban? — nevet a fiú. — Hiszen már tavaly elkezdtük. Tessék nézni, ezzel a két kezemmel ástam ki az alapokat. Jolikával ketten cementeztük. Szegénykém estére sokszor alig tudta kiegyenesíteni a derekát. mert ő volt később a téglaadogató napszámosom is. A falakat meg én raktam fel. Itt minden az én két kezem .munkája. Körülnézek a falatnyi kertben. A kis fák az idén dajkálták első termésüket. A szőlősorokból telt fürtök villannak ki. kitakargatták már széles leveleik alól a tőkék, hogy a késői nap még egy kis édességet lopjon a szemekbe. A málna, meg a ribizli már csak sövény. A bejárónál tenyérnyi pázsit, játszótér. Szélén igazi szakértelemmel rakott szalonnasütő hely. Mellette ácsorog a földbeszúrt szolgafa. Ha főzni akarnának. De most nem akarnak. Papírból falatozunk. — Hét végén jönnek a haverok, felrakjuk a tetőt — szólal meg. Afféle kaláka lesz, ahogy maguki mondanák. Baráti segítség. Elgondolkozva nézek rá. Barna hajába őszes szálakat csempészett az utóbbi két esztendő. Szeme körül megsűrűsödtek a ráncok. — öregedtél fiú! Nem hajtod te agyon magad? — kérdem. Tűnődve néz vissza. Hát... Az asszonyka bólogat: tetszik tudni maholnap csak vendég lesz otthon. Még szerencse, hogy van ez a kis kertünk. Hét végén itt találkozunk. Panaszkodik, de hangjában ott rejlik a büszkeség, megférve a sokszor egyedül hagyott asszony kis sértődöttségével. Legalább itt együtt vagyunk. A fiú szemrehányóan tekint rá. Aztán visszaadja a kérdést: Tessék mondani, any- nyi idős korában, mint én, mennyi volt a napi munkaideje? — Hm. Nem is tudom mit mondjak. Reggel mentem, este jöttem. Olykor vasárnapra is hiába ígértem közös sétát a gyerekeknek. A szabad szombatot meg ki sem találták még akkoriban. Kicsit behúzom a nyakam, de gyorsan kéznél a válasz: az azért akkor egészen más volt! Mi nem azért hajtottunk, hogy kocsi legyen meg ház! — És mi csak azért? Ilyen egyszerű lenne? — néz rám kutató tekintettel. Rajtam a sor ismét, hogy eltűnődjek a válaszon. — Na tetszik látni! — kap rajta a hallgatásomon. Aztán észre sem vesszük, nyakig vagyunk a vitában. Azaz már nem is vitázunk. ö mesél, ábrándozik, gondolatban előreszalad vagy öt évet. én meg hallgatom. Fantaszta lenne? Á nem! Nagyon is reálisak azok az ábrándok. Ismerősöm, noha alig múlt harminc, vezető. Akad, aki irigyli érte, akad aki sajnálja. A nagy többség várakozik. A fiatalja azzal, hogy vajon megmutatja-e mi van, ha ők jönnek. Az idősebbje olyasféleképpen: nagy a szátok gyerekek! Kéritek erősen a helyet a nap alatt, mire vagytok hát képesek? ö ilegalábbis így osztályoz. S felderül, ha akad egy-egy magamkorabeli, akiben megérzi a drukkert. Tulajdonképpen a barátságunk is ezzel kezdődött. Szóval vezető lett. Na nem ezres nagyságrendű vállalatnál, százat sem számlál a garnitúra, de ő nagyra tartja őket. Csupa fiatalok, alig akad egy-két ötvenes. Jobbak vagyunk, mint a kozmetikusok — szokta mondogatni. Nálunk az idősek is visszafiatalodnak. Olyannyira, hogy ha megtorpanok, ők sürgetnek. És biztatnak ... Ügy gondoltam, — fűzi a szót —. hogy első év az alapozásé. A második, harmadik évben „felhúzzuk a falat". Az ötödik évben tető alatt lesz minden. Lehet, már nem én leszek a vezető, mert akadnak ellendrukkerek bőven, de azt, hogy én hoztam létre majdnem a semmiből, azt senki sem veheti el tőlem. Tetszik tudni mi a legnehezebb? Az értetlenség. Hogy lehet az. hogy a partnereink — tíz, húsz éve vezetők — egyszerűen nem akarják megérteni, nem lehet várni a sült galambra. Meg arra, mit döntenek odafenn. Semmi sem jön ma a házhoz, minden után menni kell. írják maguk is — teszi hozzá csibészes mosollyal, — hogy egy életrevaló gazdaságnak több lábon kell állnia. Ha én csak azt hajtanám, amire megalakultunk, megnézhetnénk magunkat. Annál több kell. Mint például a mezőgazdaságban. Ha a jég elverte a barackot, legyen búza, ha azt is elvitte az aszály, legyen jószág vagy melléküzem- ág. vagy mit tudom én mi. De mindig legyen valami, ami kihúzza a szekeret a kátyúból. Hát így keveredek bele én sok mindenbe. Hallom, valahol van valami. Odamegyek, megnézem. Aztán társat keresek hozzá, körülnézek a piacon. Mikor összeáll minden, belevágunk. Azt kérdezték a múltkor tőlem, minek nekem annyi közgazdász? Kellenek, mint a falat kenyér. Ha nem tudnám, hogy egy dologban hányféle variáció lehet, meg sem mozdulhatnék. Persze nem kell hónapokig variálni! Dönteni gyorsan kell. És ebben van a rizikó. De hát kockázat nélkül nem megy. Vagy ott a differenciálás. Évek óta beszélnek róla. Nálunk csak azért, mert valaki bejár a munkahelyre nem fizetünk. Ezt kimondtuk az első napon. A pénzért dolgozni kell. Az első három hónapban mentek el tőlünk. Nem sajnáltuk őket. Jöttek a helyükbe olyanok, akik dolgozni is akartak. Nem csak a kezüket, az eszüket is használják. Az én ajtóm nyitva van az ötleteket hozók előtt. Le is venném a titkárnő fejét, ha elküldene valakit. Persze akad üresjárat, de legtöbbször bejön a dolog. Vannak nekem még távolabbi terveim is Ha beüt, majd elmesélem. Most még csak kóstolgatom a partnereket. Ügy néz ki. ők is látnak a dologban fantáziát. Egyre jobban belemelegszik, elfeledkezik róla hol vagyunk. Én meg azon kapom magam. elragadott a tervek áradata. Meg sem próbálom leinteni,. hogy lassabban a testtel fiú. Harminc évének lendületét úgysem foghatnám vissza. S ha tehetném is, miért tenném? Egy kicsit régi önmagamat látom benne. Csak az időben és a tennivalókban van különbség. Mi újjáálmodtuk és újjávarázsoltuk a háborúban tönkrement országot, tetőt szereztünk a hajléktalanok feje fölé. ök azt akarják újjávarázsolni, ami a négy évtized alatt, mi tagadás, megrokkant már. A mi álmunk a biztos napi kenyér volt. Az övéké a kalács, meg rá egy kis vaj is. Ahogy megváltoztak az idők, és benne mi magunk, úgy változnak a célok is. Ami nekünk az elérhető tető volt. az nekik az indulás. Innen hát sokszor a véleménykülönbség ébredek rá. A mérték, a tartalom változott, de a nekifeszülő erő nem. N em! Nem is olyan rossz ez az utánpótlás. Csak más kategóriákban gondolkozik. Na, de hát nem lehet a kétszoba-összkomfort annak az életcélja, aki már abban nőtt fel. A nagy beszélgetésben elszaladt a fél délután, Na most hajthatsz, míg utoléred magad — jegyzem meg. Semmi ez nekem. — gyürkőzik a dolognak. önkéntelenül is elgyönyörködöm benne Hja. ha az ember harmincéves, hegyeket tud mozdítani. Csak hagyják! Deák Rózsi Qjejzélqetéj délidében
