Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
8 NÉPÚJSÁG, 1987. november 3., kedd Ünnepi tiles a Kremlben (Folytatás a 7. oldalról) demokráciáért, többek között a termelésben megnyilvánuló demokráciáért vívott harcnak a kérdései is. A munkásoknak gyakran partneri viszonyt ajánlanak, de olyat, amely nem teszi lehetővé számukra, hogy beleszóljanak a legfontosabb üzleti kérdésekbe és szabadon válasszák meg a vállalatok irányítóit. A nyugati világban egy sor elmélet létezik arról, hogy a munkásosztály eltűnőben van, már teljesen felszívódott a középrétegben, társadalmilag teljesen átalakult stb. A munkásosztályon belül valóban nagy és jelentős változások mentek végbe. Az osztályellenség azonban hiába próbálja nyugtatgatni magát, hiába próbálja meg dezorientálni és félrevezetni a munkásmozgalmat. A munkásosztály, amely új körülményei közepette is számbeli fölényben lévő erő, képes döntő szerepet játszani, különösen a történelmi sorsfordulókban. Ennek indítékai különbözőek lehetnek. Az egyik lehetséges ok a gazdaság féktelen militarizálása. A technológiai forradalom új szakaszára való. katonai alapon történő áttérés erős katalizátorként szolgál, annál is inkább, mivel ez a háborúhoz vezető út, érinti a lakosság minden rétegét, s olyan tömeges tiltakozást vált ki, amely túlnő a gazdasági követeléseken. Ily módon az uralkodó osztály, a monopoltőke képviselői választás elé kerülnek. Meggyőződésünk — és ezt megerősíti a tudomány is —. hogy a termelés jelenlegi technológiai és szervezettségi szintjén igenis lehetséges a gazdaság demili- tarizálása. Ez a megoldás egyúttal a békét is szolgálja. Ugyanez a helyzet a fejlett és a fejlődő országok közötti kapcsolatokban meglevő válság következményeivel. Ha a helyzet a robbanás küszöbére jut, és lehetetlenné válik a harmadik világ további kizsákmányolása. akkor nagyon éles politikai kérdésként vetődik fel annak a rendszernek az elfogadhatatlansága és tűr- hetetlensége, amely nem képes e kizsákmányolás nélkül élni. A kapitalizmus ebből a szempontból is választás előtt áll: vagy a robbanásig élezi a helyzetet, vagy figyelembe veszi a kölcsönös függőségben élő, egységes, az érdekek egyensúlyát megkövetelő világ lényegéből következői törvényszerűségeket. Véleményünk szerint a kialakult helyzet alapján a törvény- szerűségek figyelembevétele nemcsak szükséges, de lehetséges is. Annál is inkább, mivel ebbe az irányba hatnak a „harmadik világban" működő erők is. Divattá vált a nemzeti- felszabadítási mozgalmak hanyatlásáról beszélni. Ám szemmel láthatólag itt is a fogalmak szándékos összezavarásáról, a helyzet új vonásainak figyelmen kívül hagyásáról van szó. Ha arra a lendületre gondolunk, amely a politikai függetlenségért folytatott harc szakaszában volt tapasztalható, nos, az valóban gyengül. Ám ez természetes is. Az új, a „harmadik világ”, jelenlegi fejlődéséhez szükséges lendület még csak most fórmá- lódik. Ezt pontosan látni kell, és nem szabad pesszimizmusba esni. Azok a tényezők, amelyekből ez a lendület kialakul, különbözőek. Közéjük tartozik az az erőteljes gazdasági folyamat, amely időnként paradox formákat ölt. Például néhány ország a gyengén fejlettség vonásait megőrizve a nagyhatalmak szintjére kerül a világgazdaságban és a világpolitikában. E tényezők közé tartozik a nemzetek kialakulása és a valóban nemzeti államok megszilárdulása során születő politikai energia. A megszilárduló nemzeti államok sorában jelentős helyet foglalnak el a forradalmi rendszerű országok. E tényezők közé tartozik a szegénység és a gazdagság kiáltó ellentéte, a lehetőségek és a valós helyzet eltérése miatti növekvő harag. A fejlődő országok államközi kapcsolatainak konszolidálódását tükröző szervezetekben egyre kifejezettebben és aktívabban érződik a sajátszerűség és az önállóság ereje. Többé-ke- vésbé ez minden ilyen szervezetre jellemző. s ezek száma nem kevés: az Afrikai Egységszervezet, az Arab Liga, az ASEAN, az Amerikai Államok Szervezete, a Latin-amerikai Gazdasági Szervezet, a Dél- csendes-óceáni Fórum, a Dél-ázsiai Regionális Együttműködés Szövetsége, az Iszlám Konferencia Szervezete és különösképpen az el nem kötelezettek mozgalma. Ezek a szervezetek az adott szakasz ellentmondó érdekeinek, szükségleteinek, követeléseinek, ideológiáinak, törekvéseinek és előítéleteinek sokszínűségét tükrözik. E szervezetek, jóllehet, máris a világpolitika jelentős tényezői, még nem tárták fel lehetőségeiket De hatalmas potenciálról van szó. és még az elkövetkező fél évszázadra is nehéz megjósolni, hogy milyen eredményeket érnek el. Egy azonban világos — ez egy egész világ, amely keresi az egész emberiséget érintő kérdések megoldásában való tényleges és egyenjogú részvételének szervezeti formáit. Ez a világ két és fél milliárd embert számlál. Megjósolható, hogy nemcsak a világpolitikára gyakorolt hatása fog rohamosan növekedni, hanem ugyanilyen mértékben növekszik a jövő világgazdaságának kialakításában játszott szerepe is Bármilyen hatalmas is az ereje, nem a transznacionális tőke fogja meghatározni a „harmadik világ” mozgásirányát. Sokkal inkább ő lesz kénytelen alkalmazkodni a népek már megtörtént, vagy most történő független választásához. S ezek a népek és az őket képviselő szervezetek életbevágóan érdekeltek az új gazdasági világrendben. És még egy fontos mozzanat. A kapitalista világon belül az elmúlt évtizedek fejlődése szintén új társadalmi ellentmondásokat és mozgásokat hívott életre. Ilyenek a nukleáris fenyegetés elleni, a környezet védelmében indított mozgalmak. a faji megkülönböztetés elleni küzdelem, az olyan politika elleni harc, amely sikeresekre és kitaszítottakra osztja a társadalmat, fellépés az új kapitalista modernizáció következtében egész ipari övezeteket sújtó bajok ellen. Ezekben a mozgalmakban milliók vesznek részt, ösztönzőik és vezetőik a kultúra és a tudomány nagy hazai és nemzetközi tekintélyt élvező kiemelkedő személyiségei. Továbbra is igen fontos szerepet játszanak több ország politikai folyamatában — s van. ahol befolyásukat növelik is — a szociáldemokrata, szocialista és munkáspártok, valamint a hozzájuk hasonló, vagy kapcsolódó tömegszervezetek. Tehát minden mutató — a gazdasági, politikai, társadalmi mutatók — tekintetében azt láthatjuk, hogy a mai világban mindenütt igazolódik az a megállapítás, amelyet Lenin az egyik legalapvetőbbnek tartott a marxizmusban, azaz: a történelmi cselekvés megalapozottságával együtt növekedni fog azoknak az embereknek a tömege, akiknek ezt a cselekvést véghez kell vinniük. Ez pedig a társadalmi haladás, s egyben a béke legmegbízhatóbb jele és legerősebb tényezője. Valóban, napjaink nagysága és újdonsága abban mutatkozik meg, hogy a népek mind nyilvánvalóbban és mind nyíltabban a történelem előterébe lépnek. Olyan helyzetbe kerültek már, hogy kikényszeríthetik, hogy ne csak végső soron, hanem közvetlenül számoljanak velük. Ezzel együtt egy új igazság is kiviláglik: a történelem mozgására a XX. és a XXI. század mezsgyéjén mind jellemzőbbé válik az állandó választás. A választás helyessége pedig attól függ, hogy miként és mennyire veszik figyelembe a milliók, százmilliók érdekeit és szándékait. Ebből fakad a politikusok felelőssége is. A politika ugyanis csak akkor lehet reális, ha figyelembe veszi az idők ezen új vonását: ma az emberi tényező nem az embertömegek életének és tevékenységének, valamint szándékainak közvetett és többé-kevésbé esetleges eredményeként kerül a politika szintjére. Az emberi tényező közvetlenül betör a világ dolgai közé. Ennek megértése nélkül, másként fogalmazva, az olyan új gondolkodásmód nélkül, amely a ma realitásain és a népek akaratán nyugszik, a politika beláthatatlan, a saját ország és más országok számára is kockázatos rögtönzéssé válik. Ilyen politikának nincs tartós alapja. Ezek alapozzák meg derűlátásunkat az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésének távlatait illetően. Teljesen logikusan kapcsolódik ehhez a védelem kérdésében elfoglalt álláspontunk. Amíg fennáll a hábo-' rú veszélye, amíg a társadalmi revans a Nyugat stratégiájának és katonai programjainak talpköve, továbbra is minden szükségeset megteszünk azért, hogy a védelmi képességet olyan szinten tartsuk, ami kizárja, hogy az imperializmus katonai fölénybe kerüljön a szocializmussal szemben. Elvtársak! Ezekben az ünnepi napokban méltóképpen emlékezünk meg a nemzetközi kommunista mozgalom eredményeiről. A nemzetközi ösztönző erejét most is őrző októberi forradalom a forrása e mozgalom életerejének. A nemzetközi kommunista mozgalom az egyes országok talaján fejlődik, de a kommunistáknak bármely nemzethez tartozzanak, és bármely országban dolgozzanak is, van egy közös vonásuk. Ez pedig a jobb, a kommunista társadalom eszméi iránti odaadás, hűség a dolgozókhoz, s elsősorban a munkásosztályhoz, az ő alapvető érdekeiért, a békéért és a demokráciáért vívott harc. Gondolom, hogy évfordulónkon méltó módon kell megemlékeznünk a harmadik, a Kommunista Interna- cionáléról is. Még hátravan a róla szóló teljes igazság helyreállítása, hiteles és teljes történetének megírása. Mozgalmunk nagy múltjának része a Komintern, bármilyen fogyatékosságok és tévedések is voltak tevékenységében, bármilyen keserű az emlékezés történelmének bizonyos szakaszaira. Az Október által életre hívott Komintern nem csak az internacionalizmus és a forradalmi testvériség iskolája volt. Az internacionalizmust a dolgozók érdekeiért, a népek és, a nemzetiségek társadalmi haladásáért vívott küzdelem gyakorlati fegyverévé tette. Soraiból a XX. század igazi lovagjainak csapata került ki, a kötelesség és a becsület, a nagy távlatok, a tántoríthatatlan bátorság embereinek csapata, olyanoké, akiknek fájt a világ kizsákmányolt millióinak sorsa, akik meghallották e milliók hívó szavát és akik harcba szólították őket. A kommunisták elsőként fújtak riadót a fasizmus veszélye láttán, elsőként vették fel ellene a harcot és elsőként váltak áldozataivá, ök voltak az elsők, akik a világ különböző sarkaiból érkezve, Spanyolországban fegyverrel szálltak szembe a fasizmussal. Elsőként emelték fel az ellenállás zászlaját népeik szabadsága és nemzeti méltósága nevében. És éppen a kommunistáké, mindenekelőtt a szovjet kommunistáké volt a döntő hozzájárulás a II. világháborúban a fasizmus megsemmisítéséhez. A kommunisták most is ugyanolyan határozottsággal és bátorsággal állnak a reakció és a népbutítás ellen folyó harc első soraiban. A legendás hősiesség és az odaadás emberei ők. Nem csak egyesek, hanem százezrek vannak, akiket egy akarat, vasfegyelem és kérlelhetetlen elvhűség szervez és tömörít egységbe. A Komintern, a Tájékoztató Iroda, sőt a kötelező döntéseket hozó nemzetközi tanácskozások időszaka elmúlt. De a nemzetközi kommunista mozgalom él. A pártok teljesen és visz- szavonhatatlanul önállóvá váltak. Mi már a XX. kongresszuson szóltunk erről. Igaz, hogy nem rögtön szabadultunk meg a régi beidegződésektől. Mára azonban ez már megváltozhatatlan realitássá vált. Ebben az értelemben az SZKP XXVII. kongresszusa véglegesen és megfordíthatatlanul szintén mérföldkővé vált. Ügy vélem, hogy az átalakítás során a testvérpártokhoz fűződő kapcsolatainkban ezt a gyakorlatban bizonyítottuk be. A nemzetközi kommunista mozgalom fordulópont előtt áll, ugyanúgy, mint a világ fejlődése és az őt mozgató erők. A kommunista pártok a századfordulón mélyreható változások közepette keresik új helyüket. Internacionalista mozgalmuk megújul, és a bizalom, az egyenjogúság és az őszinte szolidaritás ugyancsak megújuló normái iránti tisztelet forrasztja egybe. Ez a mozgalom nyitott a párbeszéd, az együttműködés, a közös tevékenység, a többi forradalmi, demokratikus és haladó erővel való szövetség előtt. Az SZKP-nak nincsenek kétségei a kommunista mozgalom jövőjét illetően: a mozgalom a kapitalizmus alternatívájának hordozója, a békéért, a függetlenségért és országuk haladásáért, a Föld valamennyi népének barátságáért legbátrabban és legkövetkezetesebben harcolók serege. Elvtársak! A világtörténelemnek a nagy október utáni legfontosabb mérföldköve — a szocialista világrend- szer megjelenése. Immáron négy évtizede, hogy a szocializmus számos nép közös sorsává, korunk civilizációjának meghatározó tényezőjévé vált. Pártunk, a szovjet nép nagyra értékeli a barátaival való együttes cselekvés lehetőségét, akik — csakúgy, mint mi — már több évtizede viselik az állami felelősséget a szocializmusért, a szocializmus előrehaladásáért, Minden egyes szocialista ország sok érdekeset és hasznosat halmozott fel a szociális, gazdasági és ideológiai feladatok megoldásában. az új élet építésében. A szocialista rendszer, a gyakorlat által ellenőrzött útkeresés, összegyűjtött tapasztalatai az emberiség egésze számára jelentősek. A szocialista rendszer felkínálta a világnak válaszait az emberi lét alapvető kérdéseire. bizonyította humanista és közösségi értékeit, középpontban a dolgozó emberrel. A szocialista rendszer a méltóságnak, az ország gazdájának érzetét oltja a dolgozó emberbe, szociális biztonságot és a jövőbe vetett hitet ad neki. Teret nyit a tudás megszerzése és a kultúra előtt, megteremti a feltételeket az egyéni képességek és adottságok kibontakoztatásához. A szocialista országok népei által elért vívmányok közös büszkeségünk tárgyai. Annál is inkább, mert sokéves gyümölcsöző együttműködés eredményei ezek, párt- és társadalmi szervezetek, termelő kollektívák, alkotó szövetségek és kulturális intézmények érintkezéseinek, családi és személyes kapcsolatoknak, sok ezer ember együttes munkájának és tanulásának. soha korábban nem látott szélességű és nyíltságú, valóban testvéri együttműködésének gyümölcsei. A megtett út végéről sok minden jobban látszik. Maga az élet helyesbítette a szocializmusra való áttérés törvényszerűségeiről és üteméről. a világszocializmus szerepéről kialakított elképzeléseinket. Távolról sem gondoljuk, hogy valamennyi, a világban végbemenő progresszív változás feltétlenül csak a szocializmushoz kötődik. De az. ahogyan az egész emberiség számára legfontosabb kérdések felvetődnek, s ahogyan a megoldási módozatok felkutatása folyik — megerősíti a világban végbemenő haladás és a szocializmus mint világméretű erő közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Ez a kapcsolat különösen jól látható az atomkatasztrófa megakadályozásáért folytatott harcban és a nemzetközi erőviszonyokban, amelyek lehetővé teszik a különböző népeknek, hogy nagy sikerrel védjék meg az általuk választott társadalmi-politikai utat. A felhalmozott tapasztalat révén jobban építhetők a szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatok az általánosan elismert elvek alapján. Ezek: a feltétlen és teljes egyenlőség; a kormányon lévő párt felelőssége a dolgok alakulásáért saját államában. s népének hazafias szolgálata; gondoskodás a szocializmus közös ügyéről. Ilyen elv — egymás tisztelete. a komoly hozzáállás a barátok által elért vívmányokhoz és kipróbált tapasztalatokhoz, az önkéntes, sokrétű együttműködés. Ilyen elv — a békés egymás mellett élés elveinek szigorú tiszteletben tartása. Ezen alapul a szocialista internacionalizmus gyakorlata is. A szocializmus világa napjainkban a maga teljes nemzeti és szociális sokféleségében áll előttünk. És ez jó, és hasznos is. Meggyőződtünk arról, hogy az egység korántsem jelent azonosságot. egyöntetűséget. Meggyőződtünk arról is, hogy a szocializmusnak nincs és nem is lehet semmiféle olyan „modellje", amelyhez mindenkinek fel kellene zárkóznia. A szocializmus fejlődésének kritériuma a különböző szakaszokban és országokban — a tényleges sikerek összessége és minősége a társadalomnak a dolgozók érdekeinek megfelelő átalakításában. Tudjuk, hogy milyen károkat okozhat, ha meggyöngülnek az internacionalista alapok a szocialista országok kölcsönös viszonyaiban, ha a nemzetközi tevékenységben eltérnek a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítségnyújtás elvétől, és figyelmen kívül hagyják a szocializmus általános érdekeit. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi időben a dinamizmus teret nyert és javultak az összes szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink. S természetesen még gyümölcsözőbbé, még gyakorlatiasabbá vált az együttműködés a Varsói Szerződés és a KGST keretein belül, ami egyéhként semmiképpen sem jelenti résztvevőik elvi elkülönülését a többi szocialista országtól. A XXVII. kongresszus pontosan meghatározta az SZKP álláspontját: a politikában és az egyes szocialista országokkal való együttműködés összes többi szférájában az a meghatározó,, ami biztosítja a kölcsönös érdekek összeegyeztetését a szocializmusnak, mint egésznek az érdekeivel. A szocialista országokhoz fűződő barátság erősítése és a sokoldalú együttműködés fejlesztése — ez a Szovjetunió nemzetközi politikájának legfőbb prioritása. Ha ma a szocialista országok küldötteit üdvözöljük, akkor személyükben a szocialista országok népeit üdvözöljük. Kedves elvtársak! Tisztelt külföldi vendégek! Eredményeinket, s elveinket a kommunista eszmék éltető ereje ösztönözte és ösztönzi. Ezeket az eszméket írtuk a forradalom zászlajára, ezek vezették harcra és termelési sikerekre az emberek millióit, akik szentül hittek bennük, s életük céljának és értelmének ' tekintették őket. A nép munkája és harca, a szabadon választott cél elérése iránti határtalan eltökéltsége, öröme és szenvedése — mindez testet öltött napjaink szocializmusában. amely a forradalmi átalakítás útján halad. S ebben van október ereje, a forradalom ereje, amely tovább folytatódik. A hetven esztendőn át mindvégig a szovjet nép élén állott kipróbált élcsapata — a lenini párt. A párt és a forradalom, a párt és október elválaszthatatlanok! A marxista—leninista elmélettel felvértezett párt nélkül nem győzött volna a szocialista forradalom. A párt nélkül, amely megtanulta az új társadalom építését. nem lett volna szocializmus, nem létezne a mi nagyszerű államunk. Nem létezne az az alap sem, amelyen most van folyamatban a társadalmi élet minden szférájának megújítása, az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének felgyorsítása. Az idő azt követeli, hogy a párt az új körülmények között is a forradalmi megújulás élén haladjon, kitartóan és következetesen növelje politikájának hatékonyságát. fejlessze a demokratizálást a társadalmi élet minden vonatkozásában és minden szintjén. A párt szerepének növelése — törvényszerű folyamat. Ezt a szerepet azonban a legkevésbé sem a szavak és a formális beidegződések határozzák meg. E szerep az elemzések és értékelések mélységében, a politika átgondoltságában, a cselekvések határozottságában, valamint a rész és az egész, a személyes és a társadalmi, a pillanatnyi és a hosszú távú dolgok összegyezteté- sének képességében rejlik. Ez a párt minden szervezete és minden egyes kommunista számára fokozottabb felelősséget jelent a társadalom ügyeinek alakulása iránt. Pártunk közel húszmillió kommunistát — országunk felnőtt lakosságának egyti- zedét.— tömöríti. Hatalmas erő ez. A párt hatóereje, az átalakításra gyakorolt befolyása azonban még nincs teljes mértékben kihasználva. A XIX. Országos Párt- konferencia előkészületei és lebonyolítása komoly ösztönzést kell, hogy adjon e bonyolult és fáradságos munka javításához. A mi kezünkben van a nagy forradalom ügye, a lenini ügy sorsa. Ismét járatlan úton haladunk; ez különleges felelősséget ró a pártra, s mindannyiunkra. Lenin szavaival élve: .... a forradalom ideje a cselekvés. a felülről és alulról való cselekvés ideje.” Ez az új típusú párt hagyományos jellemzője, legelső lépései(Folytatás a 9. oldalon)
