Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-18 / 272. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 18., szerda 1. Hit ér az ember, ha nem labdarúgó? Gyöngeségeim közé tartozik, hogy gyermekkoromtól fogva mindmáig vidít, szórakoztat, olykor keserűséggel áraszt el a labdarúgás. Valaha magam is csetlettem-botlottam focizó cimboráim között külvárosi grundokon, vagy osztályon aluli egyesületek sáros, gondozatlan pályáin. Így* talán nem furcsállja senki, hogy érdeklődést váltott ki belőlem az a sporthír, hogy meghatározták a legjobb labdarúgók átigazolásakor az őket átengedő együtteseknek fizethető összegeket. Másfél millió a legnagyobb summa, amit NB I-es játékosért kérni és adni lehet. Az 'NB II-esek esetében a plafon 800 ezer forint. Sok ez? Kevés? A vásárlóknak nyilván sok, az eladó meg kevesli. De minden futballrajon- gáscm ellenére is eretnek gondolataim támadnak az ilyen hírek hallatán .. . Effélék. Vajon nem kéne ezt kiterjeszteni a művészet területére is? Mondjuk, ha például Kaposvárott feltűnne egy tehetséges színész, és a budapesti Vígszínház szeretné átigazolni, miért ne mondhatná Kaposvár: jó, jó, de mi eljátszattunk vele eddig huszonegy főszerepet; amikor hozzánk került, pö- szén beszélt; úgy viselte a frakkot, mint tehén a gatyát; mi kezdőből vezető művésszé faragtuk — másfél millió az ára. Mi volna, ha a gazdaság is bevezetné ugyanezt? Mondjuk egy termelőszövetkezet, amely szanálástól szanálásig botorkál, fölfigyelne egy téesz-közgazdászra, aki ötleteivel fölvirágoztatott egy hozzájuk hasonlóan gyönge adottságú téeszt. A jelen szakember nászutasok paradicsomává varázsolta gazdaságunk erdőszéli fogadóját. Kóser bort és pálinkát állíttat elő izraelieknek, csa- dort készíttet az iszlám asz- szonyoknak Közel-Keletre, jó módú, ám magányos özvegyasszonyok részére hétvégi szabadidő programot szervez, amelyeken a harmincas évek elaggott tánc- dalénekesei adják elő a jól fizetni képes hölgyek kedvenc számait. Szóval ezt a közgazdászt is értékelhetné másfél millióra az a szövetkezet, amely lehetőséget nyújtott neki nem csekély kockázattal járó ötleteinek megvalósításához. Elképzelhető, hogy még a közigazgatásban is hasznosítani lehet ezt a káderátcso- portosítási módszert. Az olyan falusi tanácselnököt, aki személyes varázsával a teho könnyed elfogadására bírta a helység lakosságát; aki társadalmi munkában nemcsak művelődési házat, de búvár-világbajnoksághoz edzőpályát is építtetett a fér- finéppel; aki megrendezte szabadtéri színpadjukon az első magyar aggastyántalálkozót — megszerezhetné magának a harminc kilométerre lévő város. Az ugyanis kizökkent járásszékhelyi szerepköréből, s azóta már azon törik a fejüket a helyi vezetők, nem kéne-e csodatevő hírt szerezni a .körükben élő csontkovácsnak, mert pang, pang nálunk minden. Es az agyafúrt falusi tanácselnök megérne nekik akár kétmilliót is. Már kétmilliónál vagyok, holott arról még nem is szóltam, mit jelent egy üzemnek például egy olyan autószerelő, aki nem erőlteti minden csipcsup alkalommal az alkatrészcserét — még olyan esetben is, amikor mondjuk az a bizonyos darab hiánycikk —, hanem úgy bánik a kocsival, mint a jó állatorvos a gondjaira bízott jószággal. Az olyan szerelő, aki nem ácsorog a büfében, nem a totóesélyek mérlegelésével tölt órákat, aki ha szemtől szembe áll az ügyféllel, nem célozgat arra, hogy neki bezzeg csak Trabantja van, meg három gyereke, és Krisztus koporsóját se őrizték ingyért. Vajon hány százezret ér munkahely-változtatáskor egy ilyen szerelő? És mennyit egy műbútorasztalos, aki hódítóan szép egyedi darabokba öli be irigyelt szaktudását, végtelen türelmét, és az arcáról patakzó verítéket? Mit ér a bányász, aki egyik nap olvassa az újságban, hogy szaktársaira valahol megint ráomlott a fejtés, de ő másnap megcsókolja gyermekeit, és a hajnali busszal indul a tárnába ... Van-e árfolyama a bolti eladónak, aki nem csonkít súlyt, nem számol öt tétel helyett hatot, aki nem rejti a fölvá- gottak hulladékát két szelet friss párizsi alá, aki rámosolyog a vevőre. Van-e eszmei értékük azoknak, akik száguldó mentőautókon robognak a segítségre szorulók felé, és nem kérdezik az autóbuszroncsokból kikapaszkodóktól, számíthatnak-e hálájukra. Reménykedem, hogy labdát kergető barátaim nem értik félre gondolatmenetemet. Természetes, hogy helyénvalónak tartom: mint a népszórakoztatás munkásai, találjanak becsületes megélhetést, családot és otthont alapító- lehetőséget. Másoknak illenék azon gondolkod- niok, hogy az ember társadalmi hasznosságának megítélésére vagy pénzbeli értékelésére a focizok árazásán kívül kínálkozik-e lehetőség. Bonyolítja a dolgot, hogy míg a pályán nem sok szerep jut például egy válogatott söprögető lelkivilágának, bizonyos mesterségek kézügyességet, filozófiai tájékozottságot, esetleg történelmi ismereteket is megkívánnak. És vannak emberek, akiknek személyiségében akár három kartársuk szorgalma, képzelőereje, művészi adottsága egyesül. Olvastam Kós Károlyriak Benedek Eleknek születésem évében írott levelében a következőt: „ ... építek is. Bővítem a fészkemet; csak úgy a határból összeszedett kővel, akit sár közé raktam ... karácsonyra szeretnék egy Kaláka-kalendáriumot kiadni ... Nyomtatnám itt Sztá- nán. Erre a célra már szereztem egy kis ócska. kiselejtezett kézisajtót...” Ennyit a levélből. Hány ember volt Kós Károly? És volna-e olyan ázsiója manapság, mint egy fürge, labdaéhes jobbszélsőnek? Meg hogy a magam szakmájánál maradjak, egy jelesebb toliforgatóért, aki ma még Szegeden pusztítja a kéziratpapírt, adna-e annyi átigazolási díjat bármelyik budapesti napilap, mint amennyiért egy kiöregedett budapesti labdarúgócsillagot szerez meg egy falusi téesz, hogy vele díszítse csapatának összeállítását? B. N. E. HÁZTÁJI ÉS KISÜZEM A „nyúlháború” csataterén Tapsifülesek » ketrecek mögött Magyarországon szinte mindenkinek kapcsolata van a háztáji és kisegítő gazdaságokkal, ha legtöbben nem is földművelőként, vagy állattenyésztőként, hanem fogyasztóként találkoznak a húsokkal, zöldséggel, s a jó ebéd után a friss gyümölccsel. Heves megyében mintegy 75 ezer kisgazdaság működik, s ezek tevékenységéhez a lakosság kétharmad része valamilyen formában közvetlenül is kötődik. Az ott előállított termékek a mezőgazdaság termelési értékének egyhar- madát adják. Megyénkben tehát a kisáruterme- lés alapvető részei a háztáji és a főként áfész- keretek között működő mezőgazdasági szakcsoportok. Nyilván ehhez mérten kell őket kezelni. Ennek érdekében valamennyi önálló helyi tanácsnál megkezdték már munkájukat az ezzel a területtel foglalkozó szakemberek. Állattenyésztés a történelmi borvidéken Furcsának tűnik, hogy megyénk kistermelésében az állattenyésztés termelési értéke meghaladja a növénytermesztését. Az adottságok azonban azt teszik lehetővé, hogy a mostani tervidőszakban az utóbbi fejlődik dinamikusabban, míg az előbbinél mérsékeltebb előrehaladás tapasztalható. A kertészeti ágazat eredményeiben a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenysége megkülönböztetett jelentőségű, ezen belül a lakosság friss zöldség és primőr ellátásaiban meghatározó a szerepük. A nagyüzemekben évek óta kevesebben kopogtatnak, s a gépesítés lehetősége ezen a téren korlátozott. Ez is magyarázza, hogy a zöldsé' get adó földterületek közel fele magánkézben van. Kál nagyközség térségében a kisüzemek jelentős mennyiségben termelnek vetőmagvakat is. Olyan helyen alakult ez ki, ahol a nagyüzemeknek nem lenne kifizetődő dolgozni. Az ottaniak közvetlen kapcsolatot alakítottak ki a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Észak-magyarországi Központjával. s hatékony munkát tudnak végezni. Számottevő a megye kistermelőinek szerepe a dohánytermesztésben. Hevesben 320 hektáron terem dohány, s ebből 240-et egyénileg művelnek. A szőlőtermelésről talán meg sem kellene említeni, hogy országosan igen jelentős. Ennek ellenére kis részt vállalnak ebből a magánemberek. Azzal együtt, hogy az utóbbi évékben megélénkült a telepítési kedv. A közeljövőben 320 hektár szakcsoporti, s 500 hektár háztájibővítés várható. Annak ellenére, hogy az állattenyésztésből folyik be több pénz. Heves megye nem áll előkelő helyen ezen a területen. Szűkebb hazánkban a kisüzemi vágóállat-termelés az ágazat értékesítésének közel felét adja. Legfontosabb a sertéstenyésztés. Az árintézkedések hatására szerény mértékben javult a hizlalás jövedelmezősége, de még nem éri el azt a kívánt hatást, amelynek eredményeként a korábbi évek kimagasló mennyiségeit produkálnák. A húsnyúl- tenyésztés teljes egészében a kisüzemekre alapozott. Az időjárás az elmúlt években kedvezett a méhészkedésnek. Ezzel a területtel 750-en foglalkoznak, zömük mellékfoglalkozásként. 1986-ban 901 tonna mézet vásároltak fel, ez 15,4 százalékkal több, mint az azelőtti évben. Egyedül nem megy .. . A megye mezőgazdasági nagyüzemeiben 93 szakember foglalkozik a kistermelők tevékenységének szervezésével, irányításaival. A táp-, szemestakar- mány-szükséglet nagyobb részét a Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat biztosítja, de a beszerzés forrásai a me~ zőgazdasági nagyüzemek is. A legtöbb vemhes kocát a Heves Megyei Állatforgal. mi Vállalat helyezi ki. A gépeket, eszközöket, az egri Agroker. a Vasvill megyei kirendeltsége, valamint a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek biztosítják. Az ellátás megfelelőnek minősíthető, s bizonyos területeken javult is a korábbiakhoz képest. Esetenként előfordul uevan. hogy ősszel nehezebb beszerezni alapműtrágyákat s tavasszal is mutatkoztak már gondok. Rossz hatású •». kistermelők munkájára, hogy a partnerek érdekeltsége mostanában csökkent a termelés fokozásában, s némelyikük nem vállalja szerződésben a kockázatot. Ezek a körülmények gyengítik a szerződéses fegyelmet. bizonytalanná teszik az értékesítést, s így alakul ki a szakmai' körökben „nyúl”, vagy „sertésháborúnak” nevezett állapot. Ne- hézíti a helyzetet, hogy a jövedelem a kisgazdaságokban is változott, több termék esetében kedvezőtlenül. Jogosnak tűnik a feladat, amely szerint olyan szabályozási és szervezési intézkedések szükségesek, amelyek fokozzák a nagyüzemek érdekeltségét a támogatásban, s növelik a jövedelmet. A Népfront közbelép Heves megye középtávú tervidőszakában a mező- gazdasági kisüzemekre évi 3,5 százalék termelésnövekedést bíztak, hogy a megye ágazati célkitűzései valóra váljanak^ Ez 75—80 millió forintot jelent. Mivel a kertbarát- és kiste- nyésztő-mozgalom a megye lakosságának széles rétegét érinti, a Hazafias Népfront fontos gazdaságpolitikai feladata ennek támogatása, szervezése. Megyénkben 1977 óta működik a Kertbarátok és Kistenyésztők Helyi Szövetsége. A tagság nem túl népes, mindössze 37-en alkotják. Hogy egyre többen aktívan vehessenek részt a munkában. Hevesben mostanában 11 hasonló kör alakult a Népfront helyi bizottságainak ösztönzésére. Legfontosabb ezeknél az ismeretterjesztés, s a beszerzést segítő tájékoztatások. Gyakorlattá váltak a körök által szervezett termékkiállítások, tapasztalat- cserék, tanulmányutak. Idén 3 kör nevezett a pécsi országos bemutatóra. Tervezik, hogy a jó tapasztalatokon felbuzdulva újabbakat alapítanak. A kistermelőknek természetesen ez is nyújt segítséget. De újabb, támogatási lehetőségeken kell gondolkodni. s minél előbb meg is valósítani ezeket, hiszen munkájuk létfontosságú, s ■ körülményeik még nem érték el a kellő szintet. Kovács Attila Munkásmozgalmi hagyományok ápolása megyénkben Harminc évvel ezelőtt, 1957. október 18-án az MSZMP Központi Bizottságának Titkársága határozatot hozott: „A régi munkás- mozgalmi elvtársak elhelyezkedéséről, a társadalmi és az állami életben.” A dokumentum többek között megállapította: „A magyar munkásmozgalom történetének a személyi kultusz következtében kialakult torzításait a régi munkásmozgalmi elv- társak segítségével meg kell szüntetni, és azt a történelmi hűségnek megfelelően kell ábrázolni.” A határozat eme megállapítása országszerte ösztönzést adott a helyi munkásmozgalmi hagyományok ápolására, a hazafias és internacionalista nevelésben való felhasználásába. írásunk célja, hogy a munkásmozgalmi hagyományok ápolásának helyzetét áttekintsük, s utaljunk a jelenlegi feladatokra is. Az 1957-es határozat szellemében már 1958-ban emléktáblával látták el megyénkben az egykori munkásmozgalmi harcok színhelyeit, objektumait. Például Egerben ekkor látták el emléktáblával a Diófakút utcai munkásotthont, a Szarvas- laktanyát, az SZDP Marx utcai otthonát. Újabb jelentős állomása volt az emlékápolásnak 1959, amikoris az első Magyar Tanácsköztársaság győzelme 40. évfordulója méltó előkészítésének időszakában megindult az 1918-as polgári demokratikus forradalom és az azt követő 1919-es proletárforradalom történetének tüzetes feltárása, feldolgozása és publikálása. 1959-ben a megyei pártbizottság támogatásával emlékkönyv jelent meg az 1918 —19-es forradalmakról. Ezenkívül a füzesabonyi járásban is önálló kiadvány látott napvilágot „Emlékezz, proletár” címmel. A 40. évforduló alkalmából a megye városaiban emlékműveket lepleztek le. A határozat után megindult az egykori munkásmozgalmi harcosok életrajzának megírása, visszaemlékezéseik gyűjtése is. E munka első jelentős eredménye volt, Balázs lgnácnak, az egri munkásmozgalom kiváló harcosa életrajzának publikálása az Egri Pedagógiai Főiskola évkönyvében, 1958-ban. A munkásmozgalmi hagyományok helyi ápolásának újabb lépése volt 1961-ben az egri Dobó István Vármúzeum legújabbkori és munkásmozgalom történeti gyűjteményének létrehozása, amely Dancza János, 1919-es veterán nevéhez fűződik. Ezt követően szervezték meg a gyöngyösi és a hatvani múzeumok hasonló gyűjteményeit. Az 1964-es év témánk szempontjából fontos eseménye volt az MSZMP Heves Megyei Bizottsága archívumának létrehozása. Feladata a felszabadulás után keletkezett a pártra, a pártsajtóra, az ifjúsági mozgalomra, a munkásőrségre vonatkozó iratok, munkásmozgalmi hagyatékok és visszaemlékezések gyűjtése, tudományos-technikai feldolgozása, a helytörténeti kutatómunka művelése és támogatása. Az évek során helytörténészeink közül megyénkben is egyre többen választották témául a munkásmozgalom helyi múltjának kutatását. Ez a tény tette lehetővé, hogy 1969-ben a Tanácsköztársaság kikiáltása 50. évfordulója alkalmából megjelenhetett a „Polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság” című dokumentumgyűjtemény, 1970-ben pedig a Munkás- mozgalmi harcosaink című életrajzi gyűjtemény. A kutatók számának gyarapodása azt is lehetővé tette, hogy a megyei munkás- mozgalom történetének minden szakasza (1867-től 1918- ig, az 1918—19-es forradalmak időszaka, az ellenforradalmi rendszer évei, 1919— 1944, a népi demokratikus forradalom és a szocializmus építésének évei) kutatottá vált. E munka jelentős eredménye volt 1970-ben „A szocializmus építése Heves megyében 1944—1969” című monográfia megjelentetése, 1986-ban pedig „A munkás- és szegényparaszti mozgalmak Heves megyében 1848— 1918” című kandidátusi értekezés elkészítése. A kutatómunka koordinálására, a kutatási eredmények folyamatos közzététele érdekében 1981-től a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya a Heves Megyei Propagandista című kiadványsorozatában közreadja a „A Heves megyei munkásmozgalom története” című gyűjteményes kötetet, és a munkásmozgalmi életrajzokat. A munkásmozgalmi hagyományok ápolása jelentősen előrehaladt az emléktáblák, emlékművek elhelyezésének vonatkozásában, valamint az utcanévadásban is. 1980-tól az emléktáblák és emlékművek elhelyezése éves terv szerint történik. Tervszerű az utcanévadás is. E munka eddigi eredménye például Ankli József, Balázs Ignác, Kiss Lajos, Németi Lajos emléktáblájának elhelyezése Egerben, s a csányi 1919-es emlékmű felállítása. A felsorakoztatott adatok azt bizonyítják, hogy a Központi Bizottság Titkársága 1957-es határozatának megjelenése óta megyénkben is sokat tettünk a munkásmozgalmi hagyományok ápolásáért. De van még tennivalónk is bőven! Feladatunk az 1970-ben közreadott munkásmozgalmi életrajzgyűjtemény bővített és javított kiadása. Sokat kell még tennünk az 1919—1944 közötti időszak feltárásáért. Ugyanakkor egyre égetőbb a fel- szabadulás utáni korszak kutatása, különös tekintettel a szocializmus építésének időszakára. A soron következő feladatok megoldásához erőt adnak eddigi kutatómunkánk eredményei, az a tény, hogy munkálkodásunk gyümölcse a pártoktatásban, a közművelődésben és a közoktatásban, a hazafias és internacionalista nevelésben egyre jobban hasznosul. Szecskó Károly
