Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. november 14., szombat 7 Mi foglalkoztatja a belgyógyászokat! ••• Beszélgetés dr. Szegedi Gyula orvosprofesszorral A Magyar Belgyógyász Társaság Észak­kelet-magyarországi szakcsoportja Egerben tartotta tudományos ülését. Dr. Szegedi Gyu­la professzort, a szakcsoport elnökét, a deb­receni III. sz. belklinika vezetőjét ezen a fórumon kerestük fel, hogy a találkozó sze­repéről, s belgyógyászokat jelenleg legin­kább foglalkoztató problémákról kérdezzük. M ilyen gyakran van al­kalmuk ilyen szakmai tapasztalatcserére? — Az Északkelet-magyar­országi Szakcsoport immár tizenöt éve ülésezik min­den esztendőben. Leövey András és Rák Kálmán professzorok után az idén vettem át az elnöki tisztet. Ez a fórum több célt szol­gál. A Heves, Szabolcs- Szatmár és Hajdú-Bihar megye szakemberei számára alkalom az őszinte és nyílt tapasztalatcserére. Tovább­képzés is. hiszen egy-agy te­rület legfontosabb hazai ku­tatás eredményeiről adunk számot. Jelentősége, hogy egymás munkájáról közvet­lenül értesülünk. Lehetőség nyílik arra. hogy klinikusok, megyei s a volt járási kór­házban dolgozók és a kör­zeti orvosok is — tehát a legkülönfélébb területekről érkezők — váltsunk szót tu­dományos igénnyel, Minden­ki jelentkezését elfogadjuk, előfordul, hogy a fővárosból és más megyékből is jön­nek. — Nyilván ez azt is je­lenti. hogy valamennyien egy-egy speciális téma jó ismerői, ön mivel foglalko­zik? — A klinikai immunoló­giával. Talán nem véletlen, hogy a mostani tanácskozá­son ennek a helyzetét vi­tattuk. Ez mindannyiunkat érintő kérdés. A diagnosz­tikától kezdve, a laborató­riumi vizsgálatokig meg­vitattuk e folyamat 'szer­vezését. az. ezt követő be­teggondozás feladatait. A munkamegosztásban úgy egyeztetünk, hogy a beteg is jól járjon, de gazdaságos is legyen az ellátás. Egyez­tetjük: melyik vizsgálatot hol végezzék, igyekszünk kiküszöbölni a párhuzamos­ságokat. — Ha jól értem, speciá­lis egészségügyi centrumo­kat hoznak létre. — Erre törekszünk. Pél­dául az immunológia terén a mi klinikánk regionális központként működik már most is. — Ez azt is jelenti, hogy bizonyos betegségekben szenvedő Heves megyeiek is önökhöz kerülnek. Debre­cenbe? — Ez már a jelenlegi gya­korlat szerint is így van. Ugyanakkor a megyei kór­házaknak is külön-fcülön megvan a sajátos munkakö­rük. Ezeket tisztáztuk most. — Emellett, gondolom, más is szóba került. . . — A klinikai immunoló­gián belül számos igen fon­tos betegség van: ismeret­len okból fellépő ízületi gyulladásos természetű el­változások, gyógyszer-túlér' zékenységek, allergiák. A szervezet védőrendszerének kisiklásából adódó következ­mény lehet számos kóros tünet, például az AIDS megbetegedés is. Előfordul, hogy egy szervátültetés kap­csán jövünk rá, az immun­rendszer hiányosságaira. A másik fő területe volt ennek a tanácskozásnak az úgynevezett ..gasztoentero- lógia.” Nagyon sok a feké- lyes beteg, a bél- vagy eve- hólyag rendellenességben szenvedő. S persze, érintet­tük az egész belgyógyásza­tot. hiszen a mi szakmánk­ban nem lehet tíz évet vár­ni egyetlen részterület fej­lesztésével sem. — Ha már itt tartunk: az utóbbi időben egyre gyakrabban hallunk a meg­felelő táplálkozás hiányá­nak a káros hatásáról. Ko­runk betegségéről, a túltáp- láltságról. — El kell árulnom, ma­gam is szenvedő alanya va­gyok. Az aktív sportolás abbahagyása után néhány kilót magamra szedtem, s nagyon erőszakosan kellett lefogynom 10 kilót. A mun­kám miatt ezt csak egyfé­leképpen tudtam megtenni. Nem reggelizem, nem ebé­delek, csak vacsorázom. Ezt persze nem javaslom a be­tegeimnek. De annyit igen, hogy bizonyos kalórián nem szabad túllépniük és vissza kell szerezni elvesz­tett mozgáskészségüket. Alapvetően kellene változ­tatni kényelemre hajló élet­módunkon. S ezt már gye­rekkorban el kell kezdeni. — Sokan mondják, az sem mindegy, hogy mit eszünk. — A legnagyobb gondot még mindig abban látom, hogy szándékosan tesszük tönkre az egészségünket. A területünkön is nagymérté­kű az alkoholizálás, a do­hányzás. S ennek természe­tes következményei a 40— 45 éves korban törvénysze­rűen jelentkező szív- és ér­rendszeri megbetegedések. — Kormányunk nemrégi' ben fogadta el az egészség- ségmegőrzés átfogó ■ prog­ramját. Hogyan kapcsolódik ehhez a belgyógyászat? — Mostani ülésünkön di­rekt formában nem szól­tunk erről. De én magam is tapasztalom, hogy az ügye- letünkön megjelenő tíz já­róbeteg közül hét olyan, aki maga tette tönkre az egészségét. Sürgős intéz­kedésre van hát szükség. Most tanácskoztunk a szű­rővizsgálatokról. azok mi­kéntjéről, megszervezésé­ről. amely, ha nem is része az országos programnak, de nagyon jelentős része az új betegek félderítésének. Jámbor Ildikó Egy élet — helytállásban Áprily Lajos emlékezete Az évfordulók ünnepi fé­nyeiből alighanem keve­sebb jut Áprily Lajosnak, ami nem is csoda, hiszen egész életében csendes, szerény, visszahúzódó em­ber volt. szívesebben járta és figyelte a természetet, húzódott meg családja kö­rében, mint ott, ahol sok ember volt. A történelem fordulatai mégis úgy hoz­ták, hogy e békességet és nyugalmat kedvelő ember, a szelíd érzések költője, kül­detést vállalt és teljesített: az első világháború után szétszórt, válságba került erdélyi magyar irodalomnak lett egyik vezéregyénisége, s átérezve e feladatának sú­lyát. jelentőségét elkötele­zett komolysággal, küldetés­tudattal teljesítette. Száz esztendeje született Brassóban. Ifjúságát Párái­don töltötte. Itt, a „titokza­tos temetőkert” melllett ala­kult ki benne a természet­tel való szoros kapcsolata, s a hétköznapi, egyszerű mesteremberek iránt érzett rokonszenve. Hamar meg­mutatkozott költői tehetsé­ge: édesanyja gyakran mondott meséket, énekelt népdalokat, s kezébe került egy Petőfi-kötet is. mely életre szóló indítását adta. Már felsős gimnazista volt Kolozsvárott, amikor csa­ládját súlyos anyagi meg­rázkódtatás érte, s a fia- tailemlbernek ki kellett ven­nie részét a kenyérkeresés munkájából is. A bölcsész­karon idegennek érezte ma­gát. annál szívesebben ol­vasta a vele rokonlelkű Turgenyevet, és mohón szív­ta be Reviczky Gyula köl­tészetének „édes mérgét”, az újabbak közül pedig Ady- ért lelkesedett. Élete úgy alakult, hogy követhette Ady útját: 1909-ben Párizsba ment, de hamarosan rádöbbent hogy igazán jól csak otthon érzi magát. Erdélyben. A nagyenyedi kollégium, taná­ri állását pályázta meg. s tizenhét esztendeig „a dús­hagyományú . . . kisváros”, volt az otthona, itt nősült, s itt szervezte tanítványai­ból azt a kis kört, melynek tagijai a Nyugat és a Husza­dik Század modern szellemi­ségén nevelkedtek. Az el­ső világháború alapjában dúlta fel életének idilli ke­reteit. Későn érő lírikus volt. költészetének kibom­lásában része volt az erdélyi magyar irodalom új szerep- tudatának is. Amikor 1928- ban megindult az Erdélyi Helikon, elvállalta szer­kesztését. Ám alkatához aligha illett az iyen jellegű munka, menekülni akart, szerényen visszahúzódni. Ezért 1929-ben elhagyta Er­délyt. 1934-ig Budapesten, a Lónyai utcában tanított, ám 1930-tól már újra szerkesz­tenie kellett, ezúttal a Ikéf világháború közötti korszak tekintélyes, színvonalas folyóiratát, a Protestáns Szemlét. „ ... a végzet les rám” — írta némi öniróniá­val, s mintha e végzet újabb próbának akarta volna alá­vetni: 1934-ben a nagy te' ikintélyű Baár-Madas Le­ánynevelő Intézet igazgatói teendőivel bízták meg. Ver­sek írására megint alig ma­radt ideje, az intézményt íviszont felvirágoztatta. Az ihlet ileginkább a Vi- segrád-környéki erdőkben köszöntött rá, egyre több -idejét töltötte itt. végül tel­ket vásárolt Szentgyörgy- pusztán, és házat építtetett rá. 1942-ben visszalátoga­tott Erdélybe, majd haza­térte után nem volt hajlan­dó a tanügyi hatóságok meg­különböztető intézkedéseit végrehajtani, inkább meg­vált igazgatói állásától. Most egyetlen vigasza ma­radt : Jön új világ, hatalmasabb a kornál, mely börtönében elvéreztetett. Rengéssel és viharral újraformál patakot, kertet, rétet, völgyeket. 1952-ben megbízták az Anyegin új.rafordításával. Tolmácsolása igazi esemény volt. a magyar műfordítás- történet jelentős állomása; sikerének jóvoltából saját kötetét is összieólilíthatta Abel füstje címmel. A kötet hetvenedik születésnapjá­ra jelent meg, és kedvező fogadtatásán felbuzdulva újult energiával folytatta irodalmi tevékenységét. Ekkor születtek remek Tur- genyev-fordításai, Ler­montov-tolmácsolása, ek­kor adta ki műfordításai­nak válogatott gyűjtemé­nyét Aranyszarvas címmel, s Jelentés a völgyből cím­mel verseskönyvét. Szívósan őrizte azokat a hagyományo­kat, melyeket az erdélyi magyar líra teremtett: er' kölcsi igényessége, csendes, Túl ötven erdőn Fogy az ösvény, fogy a napfény, hideg árnyék hull a hegyre. Áll mögöttem ötven erdő, ötven évem rengetegje. Torkomig ver csorba szívem, tűz a talpam, seb a térdem. Annyi rémtől megfutottam, míg a ritkulásig értem. Seb a szívem, seb az arcom, vadtövistől vér az ingem. Aki erdő-járni küldött, az ha megismerne engem. Sűrűségen átfutottam, avarának vért is adtam, ami bennem fiatal volt, rohanásban elhullattam. Szívem szárnya, szemem fénye, kurjantásos fiú-kedvem, férfi-sorsom mély zenéje elveszett a rengetegben. Csudaváró esti lázban fekszem itt a ritkulásban meglazulva, szerteesve, s nincsen, aki megkeresne. Járna értem, mint a hangya, mint a Lemminkejnen anyja: addig járna, felkutatna, kicsi méhvel írt hozatna, varázsszókkal összerakna, úgy siratna, úgy szeretne ... Fekszem itt a szürkületben, túl a rétnek nagy a csendje. S zúg mögöttem ötven erdő, ötven évem rengetegje. szelíd természetszeretete és humánuma melegítette át öregkori költészetét, mely­nek meghatározó szólama a búcsúzásé. 1967. augusztus 6-án hunyt el. Egész életét az alázat és a szolgálat jellemezte, pél­dája is. költészete is mara­dandó. R. L. Pécsi tömbrekonstrukció Tíz évi munka után befejezéséhez érkezett Pécs egyik legértékesebb műemléki épületegyüttesének, az úgyneve­zett Elefántos tömbnek a rekonstrukciója. Az épülettömb különböző stílusú tagjai szerves egységet alkotva átfogó ké­pet adnak Pécs építészettörténeti múltjáról. A több mint 100 millió forintos költséggel helyreállított épületegyüttes­ben üzletek, vendéglátó egységek és intézmények kaptak helyet. (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc — KS) Helyesírási gyakorlatunk bizonytalanságainak hátterérű I Elvileg helyesírási gyakor­latunkban a magyar he­lyesírás szabályainak elő­írásai az irányadók és kö­vetendők. Akkor miből, adód­hatnak bizonytalanságaink helyesírási gyakorlatunk­ban? Természetesen ab­ból, hogy nem forgatjuk szorgalmasan a magyar he­lyesírás szabályainak ti­zenegyedik kiadását, s ke­vés gondot fordítunk he­lyesírás-használatunkkal szemben támasztott előírá­sokra. követelményekre. Ennek következménye az, hogy társadalmunk helyes­írási közérzetében sem ta­pasztalhatunk minőségi változást. A napi sajtóban megjelent közlemények helyesírási gyakorlatában olyan jelenségek tapasztal­hatók, amelyek mindenna­pi írásgyakorlatunk csap­dáinak számát is megnöve­lik. Hogy miért és hogyan, áriról az a példatár bizony­kodik, amelynek beszédes példáit az október havában megjelent közlemények írás- gyakorlatából szedtük össze. A legkirívóbb csapda: a következetlenség. illetőleg ugyanannak a szóalaknak írásmódjában jelentkező eltérések megszaporodása. Az olvasók nagy tábora nincs abban a helyzetiben, hogy következetesen mérle­gelje, melyik is a helyes írás­forma, különösen akkor, ha az idegen nyelvekből átvett köznyelvi és szakmai sza­vak leírásában bizonytala­nodik el. Újságjaink és folyóirata­ink hasábjain újabban gyakran jut szerephez egy francia eredetű szócsalád néhány tagja. A művésze­tekben, az irodalomban je­lentkező újító törekvések, irányzatok, módszerek—ösz- szefoglaló neve az avant- garde (ejtése: avantgárd) leírásában különösen szem­betűnő a következetlensiég. Az eltérő változatokról ezek a szövegrészietek bizony­kodnak: „Megnyílt az orosz avantgarde kiállítás a Mű­csarnokiban” (Magyar Hír­lap, 1987. okt. 15.). — „A hú­szas években Rodcsenkó, Chagall az avantgárde leg­jelentősebb képviselői vol­tak” (M. Hírlap. 1987. Okt. 9. ). — „Az avantgárdot is fogyaszthatóvá. ugyanak­kor rendkívül drágává tet­ték (Magyar Nemzet, 1987. oktt. 9.). — „Magyarorszá­gon válójában nem létezett avatgárd. csak egy-'két köl­tő és Kassák Lajos” (M. Nemzet, 1987. okt. 17.). — „A Magyar avantgárd mű' vészét a század elején és ma címmel rendezett tízna­pos rendezvénysorozat Kassák Lajos születésének centenáriumához kapcsoló­dik” (Népszava. 1987. okt. 10. ). — „A művész sokban merít a korabeli avantgárd törekvések vívmányaiból” (Népszava, 1987. okt. lö.).. Az eltérő írásváltozatck: avantgarde, avantgárd, avantgárd mellett találkoz­tunk az avangard. avangárd írásmódokkal is. A helyesírási szótár az avantgárd változatot írja elő. A sajtó szakembereinek és az újságok korrektorai­nak lenne tiszte és feladata a bemutatott írásgyakorla- ti következetlenségek el­kerülése. Az sem segíti elő az írás- gyakorlat bizonytalanságai­nak " megszüntetését, ha új­ra és újra vitatni kezdjük a helyesírási előírás jogo­sultságát, helytálló voltát. Az Élet és Irodalomban megjelent cikkben olvashat­tuk ezt a szövegrészletet: ^Ezután neon avantgárdot, hanem avantgárdot muszáj írnunk. Az És egyik Szer­kesztői üzenete (1987. aug. 21.). az avantgárd írás- és ejtésmódot tartja elfogad­hatónak” . (1987. szept. 25.). így tálalva ez a kérdés, csak növeli az átlagolvasó elbizonytalanodását, és aka­dályozza, hogy a szabályzat javasolta írásforma a köz­gyakorlat szerves és állandó része legyen. Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents