Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-07 / 236. szám

J 4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. október 7., szerda ÍRÓK, TÁJAK, HANGULATOK (IX/3.) Badgasteini meditáció Ausztria számtalan természeti szépséget rejtő tájainak egyik legszebbike a Gasteiner Tal, vagyis a Gasteini-völgy. Nemcsak a Magas Tauern közelsége teszi azzá, hanem a pihenni vágyók kényelmét szolgáló települések is: a parányi Dorfgastein mesébe illő házaival, gótikus templomával, odébb a modern időkhöz igazodó Bad Hofgas- tein világhírű gyógyforrásaival, szállodáival, fürdőházaival, majd patinás, megint csak a császári kort felidéző Badgastein történelmi múltjával, a város közepén lát ható vízeséssel, sétányaival. Ragyogó napsütés ara­nyozza be az égbenyúló sziklákat, a sűrű fenyvesek haragos zöldje, mintha a rétek világosabb színváltoza­tát kívánná hangsúlyozni. A hegyoldali réteken szétszór­tan faházak, az útmenti falvakban számtalan penzió, Gasthof és Gasthaus várja a turistákat. Szálláshelyül magunk is egy Bad Hofgas- tein közelében levő falusi házat választunk, amely­nek tetején — itteni hagyo­mány szerint — toronysze­rű építményben kisebb ha­rang látható, valaha ezzel adták hírül a földeken, s az erdőkben dolgozó férfi­aknak az ebédidő érkeztet. Körös-körül a falusi élet­forma jelei; a házat körül­ölelő réten tyúkok kapir- gálnak, az utcán apró trak­tor pöfög, pótkocsiján fris­sen kaszált fű, távolabb, a falu és a hegyoldal találko­zásánál tarka tehenek lege­lésznek a dús füvű legelőn. Az erkélyszerű terasz, amelyre szobánkból kilé­pünk, a szemben levő he­gyekre néz. Alattunk kígyó­zik az országút, mellette a vgsút, hosszú szerelvény robog el épp Badgastein felé. A három fürdőtelep mindegyike gazdag progra­mot kínál, a helyhez illőt természetesen, hisz a láto­gatók többsége gyógyulást keresni jött ide, mások a csendes pihenés kedvéért. Augusztus például a folk­lór. a népzene hónapja, a badgasteini Kongresszusi Központban a stájer citera művészeinek muzsikájában gyönyörködhetünk. Dorf­gastein viszont pompás tér­zenét kínál. A muzsika egyébként láthatóan nagy szerepet kap a vendégsereg szórakoztatásában, érthetően, hisz hagyománya van. A múlt században nem kisebb egyéniség időzött itt, mint Franz Schubert, aki 1825- „ be- Pyrker érsek két német nyelvű versét (Die All­macht = A honvágy, Das Heimweh = A mindenha­tóság) itt zenésítette meg, s zenekari művet is írt, ám a Gasteini szimfónia kézira­ta sajnálatosan nem maradt fenn. Pyrker János László és Schubert badgasteini talál­kozása persze, korántsem az egyetlen magyar irodalmi vonatkozású emlék itt. Szo­bánk erkélyéről az ország­utat nézve jut eszembe: itt utazott — akkor még posta­kocsival természetesen — Bródy Sándor jeles művé­nek, A nap lovagja c. re­génynek hőse, Asztalos Au­rél, azaz hogy a modellje is. Gastein sétányait járva — csak természetes — azt kutatom, vajon melyik épü­let lehetett ama nagyhatal­mú, néven az írói szándék okán nem is említett her­ceg villája, amely a ma­gyarországi „papszabó fia” számára a képviselői karri­er színterének látszott. s vajon hol lehetett ama te­niszpálya, hol a regényhős, Asztalos az az ifjú Annie „komtesszt” meghódította, s hol a párbajozásra kijelölt hely, ahol a szeretett hölgy fivére, a fiatal gróf „sze­mét behunyva”, „célzásá­ban kegyetlenséggel”, s „nyugodt bizonyossággal” húzta el fegyverének rava­szát, s küldte a halálba a közéjük „betolakodni” aka­ró újságírót? Filológiai szor­gossággal bizonyára mindez kideríthető lenne, ám erre most nem igen van idő. Ám tűnődni lehet A nap lo­vagjáról, erről a korai mo- narohia-regényről, amely­ben — pályatársai közül so­kakat megelőzve — félelme­tes igazságokat mondott ki Bródy, Ferenc József biro­dalmáról. Amit ui. 1906-ban leírt az alattvalói mentali­tásról, azt az osztrák Joseph Roth csak a birodalom bu­kása után írja meg árnyal­tabban, s még Franz Wer­fel is csak 1920-iban készül el némiképp hasonló tárgyú művével, a Nem a gyilkos, az áldozat a bűnös c. kis­regényével. „Az újságírónak feltűnt — írja Bródy —, hogy a miniszter sohasem mond semmit, amiről nem biztos, hpgy kellemes a hercegnek- És bármit mond, abból az alattvalói devoció érzik ki. Valami katonai alárendeltség, mintha az államférfiú a herceget ma­gánál többcsillagos minisz­ternek tartaná ...” A Roth- regény Trottája, a második nemzedékbeli „megyefő­nök” is — civil mivolta el­lenére — hasonlóan fetisi­zálja a császári hatalmat, s a birodalom rendjét, s ma­ga is katonás fegyelmezett­séggel végzi hivatali mun­káját, s ez a mentalitás ha­tározza meg fia sorsát is, akit tiszti pályára küld ... Alkonyodik. Az előbb még oly tisztán kivehető házak a hegyoldalban lassan egy­beolvadnak a fenyvesek sö­tétjével. A sziklacsúcsokon még itt-ott megcsillannak a lemenő nap sugarai, de alant a völgyben már szür­külni kezd. Az utcák las­san elnéptelenednek, vala­hol harang szól, a házak ablakaiban kígyóinak a fé­nyek. Hűvös az este, s no­ha még csak augusztus ele­je van, benn a szobában jól­esik a meleg. A Gasteini- völgy vendégei számára ké­szülő lapot, a Gastein aktu- ellt lapozom. Igényes, szép újság, noha funkciója első­sorban informatív jellegű. Sok benne a hirdetés, a kü­lönféle rendezvényeket is­mertető írás, de jut hely — bőven — a turisztikai lehe­tőségeket felvázoló és a művelődéstörténeti vonat­kozású cikknek egyaránt. A Gasteini Múzeum igazgatója, dr. - Fritz Gruber professzor Wolf Dietrich salzburgi ér­sek 1591-es gasteini látoga­tásának eseményéről érteke­zik hosszan. Salzburg barokk érsekének fogadtatását je­lek szerint nagv elővigyáza­tossággal készítették elő. A XVI- századi parasztháború­kat követően katonai jellegű egységekké szervezett bányá­szok adták a fogadó töme­get, s Adam Schott bánya­bíró az ágyúkezelő személy­zetet is tizenkét főre korlá­tozta (valamennyien kato­likusok voltak!) a lőport szigorúan kimérette, s töl­tetként is csak oapírlövedé- ket használtak. Az elővigyá­zatosság — úgy tűnik — fölösleges volt, az érseki lá­togatást rendbontás nem za­varta meg. A látogatásnak később érdekes, művelődés- történeti szempontból je­lentős eredménye lett. 16Ó2- ben Wolf Dietrich lemon­dott az őt megillető, innen származó boradóról, s he­lyette az adófizetőktől éven­te egy kétszáz gulden ér­tékű aranytálat kapott, amelyek ma a salzburgi tar­tományi műkincsgyűjte­mény ritkaságai közé tar­toznak ... (Folytatjuk) Lőkös István Tátrai Vilmos 75. születésnapjára Köteteket töltene meg az a rengeteg elismerő kritika, amelyek a magyar, illetve a világ zenei sajtójában je­lentek meg Tátrai Vilmos hegedűművészről, az általa alapított Tátrai-vonósnégyes­ről és kamarazenekaráról. A Zeneművészeti Főiskola mindmáig kiváló professzora október 7-én ünnepelte 75. születésnapját. Ebből az al­kalomból beszélgettünk ve­le pályája kiemelkedő ese­ményeiről, mai tevékenysé­géről, és a kamarazene mű­fajának jelenlegi helyzetéről. A kispesti születésű művész a Nemzeti Zenede növendé­ke volt. Első vonósnégyes társaságát még akkor szer­vezte meg. A zenei életben hamar felismerték tehetségét. Az akkortájt nemzetközi hí­rű Waldbauer—Kerpely kvar­tett budapesti működésének utolsó két esztendejében e vonósnégyesnek is tagja le­hetett. Negyvenegy esztendő­vel ezelőtt szervezte meg mai együttesét, a Tátrai-vo­nósnégyest. Magától értető­dő tehát, hogy első hozzá in­tézett kérdésünk így hang­zott: — Hogyan látja ima a ka- maramuzsika helyzetét Ma­gyarországon és külföldön? — A családi kultúrában betöltött szerepe csökkenő­ben van — válaszolta. — Ez alól tudomásom szerint csak Ausztria, az NSZK, Dánia és Anglia kivétel Európá­ban. Az. itthoni helyzetet nem volna szívderítő rész­letezni. Sajnos, szinte meg­szűnt a házimuzsikálás. Ez persze kihat a hangverseny­életre is, hiszen ennek leg­igazibb értői azok a csalá­dok voltak, amelyekben ze­néltek, pedig általános ze­nei műveltségünk szempont­jából semmit nem tartok olyan fontosnak, mint a ka­maramuzsikát. Én magam a Zeneakadémián hegedülni tanítók. Ott viszont az egy­re kötelezőbb melléktárgyak miatt a kamarazenélés taní­tása teljesen háttérbe szo­rult. — Van-e olyan tanítványa, akire büszke léhet? — Jó néhányan vannak. Legtöbbjük már külföldön hangversenymester vagy szó­lista valamelyik zenekarban. És persze az itthoniak is ki­válóak. A felsorolást mellő­zöm. elvégre hirtelenében véletlenül is kihagyhatnék valakit. Ugyanakkor meg­említem a Rádiózenekar kon­certmesterét, Andrási Pált. — Közismert, hogy a Tát­rai-vonósnégyes addig há­romszázhatvan művet adott elő. Közülük hatvannégy volt a magyar ősbemutató és hatvankettő a külföldi mű­vek első előadása, ön szerint ősbemutatóként melyik ma­gyar szerző alkotása volt a legjelentősebb ? — Itt sem tudok megje­lölni csak egyet, hiszen mai komponistáink közül töb­ben írtak számunkra új al­kotásokat. Az előző nemze­dékből megemlítem Lajtha Lászlót, Szervánszky Endrét, de Sugár Rezsőt is. — Kik most a Tátrai-vo­nósnégyes tagjai? — Rajtam kívül: Várko­nyi István másodhegedű, Komád György mélyhegedű és Banda Ede gordonka. Az utóbbi jelenleg egyéves szer­ződéssel az Egyesült Álla­mokban működik. Helyette­sítésére Szilvási Lászlót hív­tuk meg Kertész Ottóval. — A felszabadulás óta hány hangversenye volt a Tátrai-vonósnégyesnek ? — Szerencsére sok. Vonós­négyesünk a tavaly betöltött negyven éve alatt 2500 al­kalommal koncertezett, s ak­kor nem is szóltam még a kamarazenekari estekről. — Tud-e mondani szemé­lyes emléket Bartók Bélával kapcsolatban? — Talán azt, hogy hallga­tagabb emberrel még nem találkoztam. Olyan volt, mint a gyémánt, s egészében nem is testi, hanem szellemi je­lenség. — És Kodály? — Sokszor voltam nála ebéden és vacsorán. Meg­esett, hogy vitatkoztunk, pél­dául az úgynevezett relatív -szolmizációról, melyről azt állította, hogy az mankó, s akinek nem kell, az dobja el. — Legutóbb hol volt hang­versenye? — A nyáron Assisiben a Maurice Ravel jegyében rendezett fesztiválon. — Tervei? — Két fővárosi hangver­senyünk, így a Bartók-ház- ban rendezendő Haydn-est. illetve a Vörösmarty utcai Liszt-ház termében tartandó Kodály-ihangverseny kivéte­lével vidéki szerepléseink lesznek. Készülünk az évad során vonósnégyesünkkel Székesfehérvárra, Győrbe, Pannonhalmára és Kisvárdá- ra. Az ilyen estéket vélem a mai magyar muzsikusok legfontosabb feladatának. Tátrai Vilmost 75. szüle­tésnapja alkalmából Buda­pesten a Fészek Művész- klubban köszöntötték. K. K. Sajtótükör, megyénkről Alkotmányunk ünnepe je­gyében, az új létesítmények gyarapodásából Heves me­gye sem maradt ki: a napi sajtó hírül adta az ország­ban, hogy Egerben 16 tan­termes középfokú iskola ké­szült el. MTI-fotón jelent meg a Mátraházán avatott szövetkezeti üdülő. Augusz­tus 19-én a rádió Déli kró­nikájában a Bükkszéki fa­luház birtokba vételéről hangzott el tudósítás. Kitüntetettjeink között, termelési nagydíjat kapott a Nagyrédei Szőlőskert Szö­vetkezet. Több lap cikkben méltatta a száz éve Eger­ben született Németi La­jost, a magyar internaciona­listák kiemelkedő harcosá­nak életútját, aki futárkül­detésben Leninnél járt. Közölték az újságok a megyeszékhelyünkön rende­zett fizikusok, majd CB-rá- diósok országos találkozóját, a néphadsereg Egerben sor­ra került országos sportnap­ját, s a könyvkötők gyön- gyöstarjáni táborozását. Be­számoltak lapjaink arról is, hogy borünnepre készült Eger. SZOVJETUNIÓ, augusztus Vetélkedők vonzereje. Az Utazzunk együtt szellemi erő­próba Heves megyei döntő­je Kiss Sándort gondolatai­nak megírására inspirálta. A magyar nyelvű szovjet lapok által közvetített is­meretek elősegítik népünk általános ismereteinek bő­vítését, politikai műveltségé­nek növelését. MAGYAR MEZŐGAZDASÁG, ’ augusztus Export a Mátrából, Heves megye területéről. Erdők, kertek gyümölcse a káli hű­tőházban. A nyugat-európai piacok a szárított magyar gombáért nagy összeget fi­zetnek. MUNKASÖR, 8. Rózsaszentmártoni hűség. A faluért, a bányáért, a ba­rátaimért. az elvtársaimért. Doner József és családjának portréja. — A buborék csak a fröccsben jó! A képes fo­lyóirat másik riportja a Pa- rádi Üveggyárból, ahol a munkásőrök negyedszer nyer­ték el a Kiváló Szakasz cí­met. TURISTA MAGAZIN, 8 Üj átjelzések a Mátrában, térképrajz. Kiemelkedő lát­ványosság lesz a feltárt Be- ne-vár. Egy harmadik anyag­ban a kisvasutak nyomában, a felsőtárkányi erdei neve­zetességről olvashatunk. NÉPSZAVA, augusztus 5. Újjáépült Eger vára. A harminc éve tartó helyreál­lítási munkák új szakasz­hoz értek, a Dobó-bástyát, a Füles-bástyát és a Gárdonyi- sír környékét renoválják. TV-HÍRADÓ 3., augusztus 12. Nőuralom a selypi ma­lomban, kihalóban van a férfi molnárszakma. Zsófia 180 millió forintért megifjo- dik. jövőre korszerűsítik az 1922-ben épített üzemet. AUTÓ—MOTOR, augusztus 15. A jó (egri) bornak is kell cégér. Az Egri Autójavító Ipari Szolgáltató Vállalat kitűnően sikerült ügyfélan. kétot rendezett a Lada- tulajdonosok számára, ily módon is igyekszik ügyfelei­nek a kedvében járni. w ŰJ TÜKÖR, augusztus 16. Szárnypróbálgatás. Az Éne­kes madár az egri Gárdonyi Géza Színház próbaévadjá­nak nyitódarabjául a Líce­um udvarán. NÉPSZAVA, augusztus 20. A diagnózist már ismer­jük, most már gyógyítani kell. Bakó Csaba a Finom- szerelvénygyár szb-titkára arról nyilatkozik, mit tehet egy jól prosperáló nagyvál­lalatnál a szakszervezet a kibontakozásért. Csúcs és technika. A lap másik ri­portja a» Mikroeletkronikai Vállalat gyöngyösi gyárában készült: jelenleg egy portál­robot kísérleti példánya áll közel a befejezéshez. NÉPSZABADSÁG, augusztus 25. A levegőből élnek. Hámor Szilvia a Finomszerelvény- gyár és svéd partnerének húszéves kooperációját szem­lélteti. Simon Imre MIHAIL GENYIN A bürokrata tízparancsolata 1. Ne higgy az em­berek szavának! A sza­vakat ugyanis írásba kell foglalni, és még pecsét is szükségeltetik hozzá. 2. Bármilyen teher könnyűvé válik, ha más vállaira helyezzük. 3. Munkával ne vesz­tegesd hiába az idődet: vigyázz minden egyes percedre! 4. Ne keress kibúvó­kat : azoknak mindig kéznél kell lenniük! 5. Ne fogadj olyan ügyfelet, aki nem vág­ja magát a megfelelő pózba! 6. Hg a tiszteletet nem tudod kiérdemelni, ak­kor követeld magadnak! 7. Vannak olyan ki­fejezések, amelyek meg­akadályoznak abban, hogy a szavakról át­térj a lényegre. Nehogy elfelejtsd azokat! 8. Csak akkor éld bele magad az emberek helyzetébe, ha az szi­lárdnak látszik! 9. Ne húzzad-halasz- szad azt, amit képes vagy elodázni! 10. Bízz meg a szóban — jobban mint a pa­pírban! De a papírban jobban, mint az ember­ben. Mizser Lajos fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents