Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-06 / 235. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 6., kedd 3 Mire futja a nap 24 órájából? Hogyan élünk manapság? Nehezen — mondhatják sokan. Ám, ha azt vizsgáljuk, hogy mire futja a nap 24 órájából, látnunk kell: nemigen tudunk az idővel gazdálkodni, kapkodunk, „féloldalasán” élünk. Legalábbis a Központi Statisztikai Hivatal tavaly végzett felméréseinek tapasztalatai ezt bizonyítják. Az elmúlt tíz esztendőben nemhogy csökkent volna a munkával töltött idő, sok- ' kai inkább növekedett. Igaz, szerkezetében módosult, mégpedig úgy, hogy csökkent a főmunkaidő, ámn megháromszorozódott a különmunka. Csökkent az aktív keresők száma, ugyanakkor általánossá- és elfogadottá vált a szabad szombat. Azt gondolhatnánk, a felszabaduló időt a szervezet regenerálására, a tágan vett családi együttlétekre fordították az emberek. Hát nem. Ilyen-olyan-amolyan pluszmunkákat vállaltak. Sőt, még a korábbi pihenőidőből is lecsíptek valamennyit. Lényeg az, hogy a munka lett az alapvető elfoglaltság. Nyilván sok esetben a megélhetés érdekében, de alkamasint a további anyagi gazdagodás reményében. Iránymutató statisztika Kétségtelen, a népgazdaság nehezebb helyzete mindenkor kihat a családok körülményeire. Vagyis, tavaly sokkal több pénz kellett a megélhetéshez, mint teszem azt tíz esztendővel korábban. Ezek után adódik a kérdés: mire marad még idő? Pontosabban: a maradék időt mire fordítják az emberek? Itt kell utalnunk olyan meghatározó tényezőkre, mint a családi állapot, hiszen természetes, hogy más időbeosztással él a több-kevesebb gyereket nevelő családos, mint az egyedül álló. Vagy említhető az életkor, az, hogy a szóban forgó személy férfi-e vagy nő, melyik társadalmi csoportba tartozik, milyen településen él? Például a vidéken, elsősorban falun élő rengeteg időt kénytelen fordítani házépítésre, lakás- karbantartásra. Aligha kell tehát hangsúlyozni: egy-egy felmérés tapasztalatai általánosságban igazak, azonban nem feltétlenül helytállóak egy adott személyre. Mégis szükség van rájuk, mert megmutathatják a végbemenő változások irányát. Mindennapi gyakorlataink gyenge pontjaira utal, hogy sok időt köt le a tartós fogyasztási cikkek vásárlása és a különböző ügyek intézése. Általában — felmérések tanúsága szerint — ezt a férfiak végzik. Nyilván a kielégítetlen szolgáltatási igényekkel van összefüggésben az, hogy növekedett a karbantartásra, háztartásban végzett javításokhoz felhasznált idő. Amiben megegyeznek a férfiak és a nők, az az, hogy mindkét nem kevesebbet alszik, kevesebbet pihen, és több időt szán az étkezésre és kávézásra. A nők ugyanannyi időt fordítanak testi higiéniára, mint tíz esztendővel ezelőtt. A férfiak viszont kevesebbet. Vajon lehet-e mindezt az életritmus felgyorsulásával magyarázni? Alvás helyett tévézés Kevesebb a vendégeskedés,, a férfiak kevesebb könyvet és napilapot olvasnak és több hetilapot és folyóiratot. Ezzel szemben a nők több könyvet és hetilapot, magazint olvasnak. Ám, mindkét nem csökkentette a rádiózást. Tudni vélik a szakemberek, hogy az alvásnál „megtakarított” időt főként a televízió nézésére „áldozzák” az emberek. Már-már egyeduralkodóvá vált a televízió, néha még a háztartási munkát is háttérbe szorítja. Bár kétségtelen, a gépesítettség könnyíti, gyorsítja a család körüli teendőket, mégis figyelemreméltó, hogy a főzésre 18, a takarításra 24 százalékkal kevesebb idő jut, mint egy évtizeddel korábban. Érdemes megjegyezni még: e téren is szerkezetváltozás történt. A vezető és értelmiségi nők többet foglalatoskodnak háztartási munkával, mint korábban, ugyanakkor a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak kevesebbet. Legerőteljesebb csökkenés az időskorúaknál tapasztalható. Az egészen fiatalokat nem számítva, kevesebbet járnak az emberek moziba. Csökkent a színházba, a hangversenyre járók száma. A séta, a hétvégi kirándulás a perifériára szorult. A leg- fiatalabbaknak ítélt 15—19 évesek diszkóban eltöltött ideje csaknem megháromszorozódott. És ez mindenképpen figyelmeztető! A gyermekek javára Kedvező kép alakult ki a gyermeknevelésről, a gyermekgondozásról. Statisztikai adatok szerint most több idő jut a legfiatalab- bakra. Igaz, a felmérés elismeri, hogy elsősorban a GYED bevezetésével magyarázható a növekedés. Csaknem kétszer annyi időt fordítanak a szülők, elsősorban az anyák a gyermekekkel való tanulásra, mint tíz esztendővel korábban. Más megközelítésből viszont úgy látja a felmérés, hogy a vezető érelmiségi nők kevesebb időt juttatnak a gyermekeik számára, mint más csoportok. Mindenesetre, egy részletekbe menő felmérés tisztább képet mutatna a gyermeknevelésről és a gyermekgondozásról. Visszakanyarodva eredeti témánkhoz; a munkával töltött idő erőteljes növekedése valószínűleg előbb-utóbb kimerüléshez, az egészségi állapot romlásához vezet, amely negatívan hatna a társadalomra, a gazdasági életre. A statisztika időben jelez, az időmérleg negatív tapasztalatai pedig figyelmeztetöek: jobban kell sáfárkodnunk a nap 24 órájával. H. T. Kérdőjelek a szociális foglalkoztatäs körül Kinek milyen feltételekkel, miféle nehézségek árán biztosít munkát a szociális foglalkoztató intézet? Mi a célja jelenleg, és milyen jövő vár az intézményre? Többek között ezekre ,a kérdésekre kerestük la választ az Egri Szociális Foglalkoztató Intézetben. Az eredményekről, s a gondokról Papp László, az igazgató beszélt. — Az intézet 1983 óta működik. Célja, a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása. Eredményérdekeltségű költség- vetési intézményről van szó, tehát önfenntartóak vagyunk. Magunk termeljük meg a fenntartáshoz szükséges anyagi fedezetet. Mivel csökkent fizikai képes- ségűeknek teremtünk munkalehetőséget, természetesen számolnunk kell az alacsonyabb téljesítményekkel. Ebből adódik alapvető problémánk is. Arról van szó, annak ellenére, hogy a megyében található szinte valamennyi üzemet, vállalatot, szövetkezetét megkerestük munkavállalási szándékkal, viszonylag kevesen méltattak bennünket válaszra. Sze. retném hangsúlyozni, nem kölcsönökért, segélyekért fordulunk a termelőegységekhez, hanem olyan, munkáért, amit dolgozóink is el tudnak végezni. — Ennek talán az lehet a magyarázata, hogy a jövedelmezőségre koncentráló munkahelyeknek nem kifizetődő az intézetet megbízni bizonyos tevékenységek végrehajtásával. — Minden bizonnyal ez is közrejátszik, de azt hiszem. többnyire nem is veszik komolyan a kérésünket. Példa erre, hogy sok vállalat vezetői ígéretet tettek, amikor megkerestük őket, de aztán mintha megfeledkeztek volna rólunk. Egyébként állandó partnereink — például a Finomszé- relvénygyár, az Egri Háziipart Szövetkezet — bizonyíthatja. hogy a vállalt munkát jó minőségben, határidőre szállítjuk. — Jelenleg hány sze. mélyt foglalkoztatnak? Képesek-e a folyamatos munka biztosítására? — Pillanatnyilag 87 ember tartozik hozzánk. Közülük a többség otthon, bedolgozóként tevékenykedik. Itt a központi telephelyen körülbelül 15-en vállaltak munkát. átlagosan 4—6 órában. A fizetés a teljesítménytől függően 500-tól 5000 forintig terjed. A 87 alkalmazottunkból 54-et tudunk rendszeres munkával ellátni, a többieket csak alkalmanként. Épp ezért vállalnánk el minden kínálkozó lehetőséget, természetesen csak úgy, hogy az számunkra is gazdaságos legyen. Szükség van erre azért, mert egyelőre nem tudjuk, hogyan érint bennünket az új adózási rend. Nagyon reméljük, hogy a lehetőségekhez , képest kedvezőbb kulccsal adózunk majd, ugyanis ellenkező esetben az intézet léte forog kockán. — Hogyan egyeztethetők össze a munkaigények és a -lehetőségek? — Mint már mondtam, mi nem válogathatunk. Mindent el kell vállalnunk. Akadnak népszerűtlen munkák, amikért bizony nem tolakszanak az emberek, de másképp nem megy, ezt is meg kell csinálni. Számolnunk kell azzal is, hogy mi nem szabhatunk meg kötött munkaidőt, és semmiféle szankciót nem alkalmazhatunk, ha valaki például nem jelenik meg a munkahelyén, vagy éppenséggel hamarabb áll fel a munkapadtól, egészségi állapotára hivatkozva. Így néha szorult helyzetbe kerülünk, s ilyenkor mi magunk is a gépek mellé állunk ... — Gondoltak-e arra, hogy jövőre többen jelentkeznek önöknél jövedelemkiegészítő tevékenység reményében? — Elképzelhető. Ezért len. ne szükség többféle lehetőségre. A dolog talán úgy fest, hogy mi ölbe tett kézzel ülünk, és várjuk a vállalatok jelentkezését. Azért ez nem- egészen így van. Az az igazság, ha valami csoda folytán felkínálnának nekünk például egy ötmilliós üzletet, egyszerűen nem tudnánk elvállalni, hiányos forgóeszköz-állományunk miatt. Mi magunk is állandóan törjük a fejünket, hogyan tudnánk talpon maradni. A tervek szerint jövőre januárban olyan üzletet nyitunk, ahol az általunk készített termékeket értékesítenénk. Ez a kereskedelmi tevékenység is hozna valamit a konyhára, annál is inkább, mert olcsóbban tudnánk bizonyos árukat eladni, mint más üzletek. Gondolok itt például az ágynemű-garnitúrákra, amit a varrodánkban készítenek a lányok, asszonyok. Szeretnénk ezt a kis műhelyt is felújítani és kibővíteni a közeljövőben. A megyei tanácstól erre a célra kért összeget minden bizonnyal megkapjuk. Ettől ■ függetlenül tudomásul kell vennünk, hogy a szociálpolitikára, ezen belül a segélyekre is, kevesebb pénz jut a jövőben. A viszonylagos szociális biztonság feltételeit azonban továbbra is meg kell teremteni az arra rászorulóknak. Csak azt az egy mondatot tudnám feledni, ami szintén beszélgetésünk során hangzott el: „Jelentkezett már nálunk olyan ember is, aki 40 éves munka- viszony után szívinfarktust kapott. Mindössze két éve volt még a nyugdíjig, de a vállalata meg sem próbálta más, könnyebb munkakörbe helyezni. Ezt méltánytalannak érzem, s amíg ilyen dolgok is megeshetnek, akaratlanul is megkérdőjelezhető szociálpolitikánk eredményessége." Barta Katalin Hol tart ma az Interrobot-program? Beszélgetés Horváth Aladár főkonstruktőrrel Horváth Aladár: — A tudományos tanács legutóbb mintegy tizennyolc pályázatot kedvezően bírált el (Fotó: Perl Márton) Lassan két éve lesz — a dátum 1985 decembere —, hogy öt ország részvételével kormányközi megállapodást írtak alá az Interrobot-program felújításáról. A részt vevő államok: Bulgária, Csehszlovákia, a Szovjetunió és Lengyelország mellett hazánk is bekapcsolódott az együttes munkába Horváth Aladárt, a Gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalat főmérnökét, a program főkonstruktőrét arra kértük, szóljon róla, hol tart ma az együttműködés, — Elöljáróban hadd mondjam el, miért is volt fontos e kormányközi megállapodás, — kezdte a beszélgetést a főmérnök. — Meghatározott feladattal, céllal kezdtünk a tényleges munkához, méghozzá annak érdekében, hogy a robottechnikai eszközök fejlesztését célirányosan összehangoljuk az országok között. Természetesen, ebben a minőség javítása is nagy szerephez jutott. A kormányközi egyezményt követően 1986 márciusában került aláírásra az az okmány, amely lefektette: Moszkvában alakuljon meg az Interrobot-program igazgatósága, amely meghatározza többek között a szervezeti felépítést, a működési szabályzatot. Ezzel párhuzamosan valamennyi részvevő országban megkezdődött a robottechnikai tudományos társaságok kialakítása. — így tehát hazánkban is... — Az Ipari Minisztérium döntése alapján 1986 szeptemberében alakult meg a Robottechnikai Tudományos és Termelési Központ, amely a Tungsram Rt. keretében működik. — Milyen célokat tűztek maguk elé? — Mindenekelőtt magának a robottechnika fejlesztésének gyorsítását, a tevékenység összehangolását. A legfontosabb feladat, hogy a szerződő országok e tekintetben végzett robotépítéshez szükséges elemek választékát egységesítsük, a feltételeket korszerűsítsük. A társaság felkutatja a partnereket, akik valamilyen robotot meghatározott acélra akarnak alkalmazni, valamint azokat a cégeket, ame. lyek ezeket előállítják. Egyszerűen: megszervezi, hogy egymásra találjanak, együttműködhessenek. — Emellett azonban-... a szakemberek mást is magukra vállaltak: piackutatást végeznek, s gondoskodnak arról, hogy az országon belül a robotgyártásnak legyen érdekképviselete. A felhasználók részéről jelentkező igényeket kielégítik, ellátják őket információkkal. Egyebek .mellett továbbítják azt is, hol tart ma a KGST- országokon belül a robotfejlesztés. — Legutóbb április végén találkoztak az ezzel foglalkozó szakemberek. Milyen elhatározások születtek? — Amikor 1986-ban megindult a munka, igen széles volt a gyártás választéka. Most az ülésen harminchat robotra csökkentettük az előállítást, s mintegy hatvan- hetven komplettáló elemre, amely a program keretében 1990-ig szerepel. Megint csak az összehangolás fontosságát említeném: a 36 robot gyártásának, , fejlesztésének, egy- egy vezetője van. A Mikroelektronikai Vállalat például elvállalta az integrált áramkört adagoló gyártását, továbbfejlesztését. Meghatároztuk a paramétereket, hogy a tagországoknak megfeleljenek, s felelősséget vállalunk a minőségért is. Amennyiben a tagállamok be akarnak kapcsolódni, mi döntjük el, milyen segítséget nyújtsunk a gyártáshoz. — Vagyis egy-egy témának egy-egy ország a vezetője? — Igen, és egyben felelőse is. Magyar részről jelenleg négy fejlesztést vállaltunk. Említettem, hogy a mi vállalatunké az integrált áramkört adagoló és szabályozó berendezés gyártása, valamint a két és fél kilogrammos terhelhetőségű, hat szabadságfokú szerelőrobot fejlesztése. A Tungsram Rt. például az elektronikában, a mikroelektronikában szereplő robotok gyártására vállalkozott. Horváth Aladár elmondta azt is, hogy ismerik az országok fejlesztési elképzeléseit, s ez az információ be. folyásolja a fejlesztés irányát. Kemény a piaci verseny! Ezért csakis olyan műszaki termékeket bocsáthatnak ki, amelyek megállják helyüket. — A szervezeten belül ismerjük az igényeket. így export és import tekintetében .is készülni tudunk. Egyébként folyik a termékek közös szabványosítása, amely az importkiváltást hivatott elősegíteni. A Mikroelektronikai Vállalat aközé a 13 vállalat közé tartozik, amelyeket a kormányprogram kiemelt pénzügyi eszközökkel is támogat. A Magyar Robottechnikai Tudományos Társaság bizonyos előnyöket biztosít számunkra. A fő- konstruktőri tanács egyébként egyezteti, hol, milyen robot gyártható, fejleszthető. Egyben meghatározza azt is, mi a jövő tennivalója. A társaságokon belül felméri azokat az igényeket, amelyek a tagállamok részéről jelentkeznek, s gondoskodik a gyártók kapacitásáról. Csak. is az a kiépült rendszer biztosíthatja az Interrobot-program jövőjét. Mikes Márta
