Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1987. október 31., szombat A Nap, a csillagok, a galaxisok, a kozmikus jelenségek az érdeklődés középpontjában állnak. Olvasóink !is szívesen veszik az ilyen irányú tájékoztatásokat. IA csillagászat újabb eredményeiről szólunk éppen ezért mostani összeállításunkban, amely néhány kutatási eredménybe nyújt bepillantást. Keringő kénbánya A 3300 kilométer átmérőjű Io-t láthatjuk a Voyager—1 űrszonda által 800 000 kilométer távolságból készített felvételen (KS) A csillagászati fizika, a kozmikus spektroszkópia és nem" utolsósorban az űrszondák által a Földre továbbított felvételek és mérések eredményeit hasznosítva a tudósok sikerrel kutatják a Naprendszer égitestjeinek felépítését. Ma már meglehetősen jól ismerik a Jupiter holdjait — 13 van belőlük —, közülük is a legérdekesebbet, a narancs- sárga Io-t, amely egész Naprendszerünk legfényesebb égiteste: a felszínére záporozó napsugárzás 60 százalékát visszaveri. A Föld Holdja csak 17 százalékát veri vissza. Ez a nagy reflexiós érték alapozta meg a csillagászoknak azt a feltevését, hogy az Io talaja nagyrészt nátrium- és káliumsókból, illetve szulfátokból áll. Minthogy felszíne a napsugárzástól viszonylag gyorsan felmelegszik, majd pedig — a Jupiter árnyékában — ugyanilyen gyorsan lehűl, bizonyítottnak tekinthető, hogy az Io testét por, illetve finoman szemcsézett ásványok viszonylag vastag rétege borítja. Az Io felszíne az eddig megismert legnagyobb kozmikus „kénlelőhely”. A kén aránya több mint 60 százalékos, így Naprendszerünk óriási keringő kénbányájának tekinthető. Az Io-t 115 kilométer vastag atmoszféra veszi körül, amelynek sűrűsége húszezerszer kisebb, mint a Föld légköréé, de így is az Io a jelenleg ismert legkisebb égitest, amelynek saját légköre van. A Jupiternek ezt a fényes holdját — felszínétől 700 kilométernyi távolságban — elektronokban változatosan sűrű ionoszféra is övezi, amely 805 ezer kilométer hosszú és 161 ezer kilométer széles hidrogénfelhőt „termel” az Io köré. A Jupiter e nevezetes holdján rendszeres tűzhányó-tevékenység is van. Kozmikus katasztrófa Izland helyén Az a feltevés, hogy 65 millió évvel ezelőtt óriási meteor csapódott a Földbe, olyan környezeti változásokat okozva, amelyek véget vetettek a dinoszauruszok korának, újabb bizonyítékhoz jutott. Az amerikai Smithso- nion asztrofizikai obszervatórium egyik kutatója azt állítja, hogy a becsapódás sebhelye most is látható — Izland formájában. .Egyes szakértők az óriási meteorit becsapódása melleti bizonyítéknak tekintik az iridium elem feldúsulá- sát is, a 65 millió évvel ezelőtt keletkezett üledékes kőzetekben. A dániai lelőhelyeken a normális értéknél 160-szor, Olaszország-ban 30- szor, Űj-Zélandon pedig 20- szor nagyobb iridium-kon- centrációt mértek az ilyen korú üledékes kőzetekben. Ez amellett szól, hogy a becsapódás az északi félgömbön ment végbe, de mindmáig sehol sem találták meg a megfelelő korú és méretű óriási „csillagsebet” a szárazföldeken. Ezért a kutatók arra a feltevésre jutottak, hogy a meteornak az Atlanti-óceánba kellett becsapódnia. Izland szigete abban a térségben fekszik, ahol a tengermélyi árokból előtörő anyagból szüntelenül új óceáni kéreg keletkezik. Csaknem teljes egészében vulkáni kőzetekből épül fel — egyikük sem idősebb, mint a feltételezett kozmikus katasztrófa óta eltelt 65 millió év. Ezért a kutatók arra gondoltak: egy tíz kilométer átmérőjű meteor száz kilométeres lyukat ütött a vékony óceáni földkérgen, s ezen a lyukon feltörő lávatömeg formálta ki Izland növekvő szigetét. Annak a valószínűsége, hogy egy óriás meteor éppen egy tengermélyi árok közelében csapódjék be, nem több négy százaléknál, de a kutatók szerint a statisztika nem sokat mondhat, amikor egyedülálló eseményt kell megítélni. A gyöngyösi Családi Intézet felvételt hirdet TECHNIKUSI munkakör betöltésére. Jelentkezés személyesen GYÖNGYÖS, Fő tér 8. sz. alatt. Napfoltok nyomában Nagy gyakorlati jelentősége miatt világszerte obszervatóriumok tucatjai kísérik figyelemmel — lehetőleg állandóan — a Napot, így ma már szinte minden percének történései ismertek. Bizonyos obszervatóriumoknak közvetlenül ez a feladatuk: az állandó és folyamatos adatgyűjtés. Ezt nevezik napszolgálatnak. Ezekből az obszervatóriumokból a megfigyelési anyag a Zürichben lévő világközpontba kerül, amely azután az adatokat feldolgozza és közzéteszi. A naptevékenység megértéséhez tudnunk kell, hogy a Nap aktív jelenségeiben igen nagy szerepük van a mágneses tereknek. Ennek az az oka, hogy a Napon a magas hőmérséklet miatt az anyag részben vagy teljesen ionizált, azaz plazmaállapotban van. Ez azt jelenti, hogy a különben semleges atomok elektronburkának külső elektronjai leszakadnak, így a plazma állapotú gáz pozitív töltésű „csonka” atomoknak — ionoknak — ás az atomokról leszakadt elektronoknak az elegye. A plazmára jellemző a jó villamos vezető- képesség, ezért hatnak rá a mágneses terek. A plazmamozgások leírásával az elméleti fizika egyik ága, a magnetohidrodinamika foglalkozik. Arra, hogy a mágneses tér milyen nagy jelentőségű, a naptevékenység legrégebben ismert jelenségei, a napfoltok a legszebb példák. Ezek a fotoszférában található sötétebb területek, amelyek rendszerint egészen sötét, umbrának nevezett központi magból és az azt körülvevő kevésbé sötét, szálas szerkezetű penumbra részből állnak. Századunk elején Hale amerikai csillagász fedezte fel, hogy a napfoltokban erős mágneses tér van, amelynek nagysága elérheti a 3—4000 gausst is. (összehasonlításuk: a Föld mágneses tere 0,5 gauss erősségű.) Az ilyen erős mágneses tér energiája jóval (több százszor) nagyobb, mint a fotoszféra anyagának mozgási energiája, ezért a mágneses tér teljesen megállítja a konvenciós áramlásokat. Ennek következtében az energia csak sugárzás útján tud a felszínre jutni, ami az adott körülmények között sokkal kevésbé hatékony módja az energiaszállításnak, így a mágneses tér megerősödése lehűléssel jár: megjelenik a napfolt. A napfoltok általában csoportokban fordulnak elő. Egy jellegzetes szabályos napfoltcsoport jól megkülönböztethető „vezető”, illetve „követő” foltrészből áll. A szabályos foltcsoportban a vezető és követő rész ellenkező mágneses polari- tású, ezért bipoláros foltcsoportnak nevezik őket. Egy-egy napfoltcsoport élettartama néhány naptól néhány hónapig terjedhet, a foltcsoportok megjelenésének gyakorisága ellenben periodikus változást mutat; ez a jól ismert 11 éves naptevékenységi ciklus. Ez azt jelenti, hogy két naptevékenységi maximum és minimum közt átlagosan 11 év telik el, de egy-két évnyi eltérés köny- nyen lehetséges, és a maximumok nagysága is változó. AMI A FÖLDÖN TÖRTÉNIK, KAPCSOLATBAN VAN VELE Éltető csillagunk: a Nap A Nap számunkra a legfontosabb csillag. Csaknem Minden, ami a Földön történik, közvetve vagy közvetlenül a Nappal van kapcsolatban. A Napon bekövetkező összes változás valamilyen módon kihat mindennapi életünkre. Érthető tehát az a nagy érdeklődés, mely már nemcsak a csillagászok, hanem a meteorológusok, geológusok, a geofizikusok és a biológusok részéről is megnyilvánul iránta. A nap két nagy tartományra osztható: a belsejére és a légkörére. Azokat a tartományokat, amelyekbe a Földről optikai és rádióműszereinkkel beláthatunk, nevezzük a Nap légkörének, a mélyebben fekvő tartományokait pedig a belsejének. Amit a Nap belsejéről tudunk, majdnem kizárólag elméleti spekulációk eredménye. A Nap belseje három tartományra osztható, egyrészt a centrális magra, itt mennek végbe azok az atom. magreakciók, amelyek a hideg külső térbe kisugár.' zott hatalmas energiát szolgáltatják. A sűrűség itt óriási, a hőmérséklet 10 millió C-fok körüli. Ez a tartomány főként az elméleti fizikusok „vadászterülete”. Másrészt a röntgensugárzási zónára, amelynek az a szerepe. hogy a magban keletkezett energiát a külsőbb tartományok felé továbbítsa. Az energiaszállítás — a nagy hőmérséklet miatt — főképp röntgensugárzás formájában történik; erre utal az elnevezés is. Harmadrészt a konvektiv zónára, amely a Nap felszíne alatt kb. 100 000 kilométerre kezdődik és felső határa belenyúlik a légkörbe. A konvektiv zónának igen nagy szerepe van a Nap légkörében megfigyelhető jelenségek kialakulásában. A Nap légkörét is három tartományra oszthatjuk. A fotoszférában a különleges segédberendezések nélkül is észlelhető napfény keletkezik. Ez a réteg viszonylag vékony, mindössze 400—500 km vastagságú, ezért szokás ezt a tartományt a Nap felszínének is nevezni; hőmérséklete 6000 C-fok. A fotoszférában, a konvektiv zóna felső határán figyelhető meg az úgynevezett granulá- ciós szerkezet. A mintegy 500 kilométer átmérőjű világosabb tartományokat az éppen felfelé áramló, magasabb hőmérsékletű konvektiv elemek alkotják. A fotoszférában figyelhetők meg a napfoltok, és a velük mindig valamilyen kapcsolatban lévő úgynevezett fáklyamezők. A kromoszféra a teljes napfogyatkozáson kívül csak különleges segéd- berendezésekkel figyelhető meg. Vastagsága mintegy 10 000 kilométer, hőmérséklete 10 000 C-fok. Itt figyelhetők meg a protuberanciák és a flerkitörések. A korona teljes napfogyatkozások alkalmával, illetve egy különleges műszerrel, a kro- nográffal észlelhető. Igen ritka, de rendkívül magas hőmérsékletű (kb. 1 millió C-fokos) anyag alkotja. Ismeretlen galaxis-szomszéd Olykor nem látjuk az erdőtől a fát. Különösen igaz ez az elferdített szólásmondás, ha az erdőt az égbolt képviseli fényesen csillogó objektumaival, a fa pedig egy törpegalaxis, amely egyetlen szuperóriás csillagnál sem fényesebb — alig valamivel fényesebb az eszményi éjszakai égbolt háttérfényénél. Ilyen az LGS—3 katalógusszámú törpegalaxis, a tejútrendszert kísérő galaxisok helyi alcsoportjának talán legtávolabbi tagja. 1978-ban fedezték fel amerikai csillagászok, de oly halvány, hogy nem lehetett behatóbban tanulmányozni a hagyományos fényképészeti módszerekkel. Elektro-op- tikai érzékelőkkel szereztek információkat róla, és az adatokat számítógéppel elemezték. Kiderült, hogy az LGS—3 nagyszámú vörös óriás csillagot tartalmaz, és ezek a csillagok 720 ezer fényévnyire vannak tőlünk. Ebből a távolságból ítélve nem lehet eldönteni, hogy az LGS—3 a tejútrendszer gravitációjának tagja-e, vagy pedig már a legközelebbi M 33 jelzésű galaxis-alcsoporthoz tartozik. Ilyen óriási távolságról szemlélve az egész galaxis nem fényesebb, mint egyetlen szuperóriás csillag. Mindenesetre ennek a fényességnek a létrehozásához körülbelül 800 ezer idős vörös óriás csillagra van szükség. Heves Megyei Finommechanikai Vállalat Kocsis Bernát utcai üzemében létesült steril részlegébe női munkaerőket könnyű fizikai munkára azonnali hatállyal FELVESZ. Feltétel? egészségügyi alkalmassági könyv. Jelentkezés; Kocsis Bernát utcai üzemvezetőnél. Telefon; 11-846, Eger. Napmegfigyelö obszervatórium Anacapriban; része a Napot világszerte kutató láncnak (KS) Kronográffal készült kép a napkoronáról (KS)
