Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-29 / 255. szám
4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. október 29., csütörtök Jelenet A fiatal zeneszerző utazása című filmből A szurámi vár legendája című film egyik pillanata A szovjet „új hullám” filmjei Igazán nem a „kötelező” lelkesültség mondatja velem: parádés válogatást láthat a szovjet filmekből a hazai mozilátogató a közeljövőben. A szovjet filmművészet jelen, s közelmúlt termésének azon alkotásai peregnek majd a vásznon, amelyektől napjainkban hangos az egész világsajtó, amelyeket a szovjet politikai megújulás filmes reprezentánsaiként tartanak számon a filmbarátok. A grúz Tengiz Abuladze 1984-ben forgatott, ám a dobozból csak a közelmúltban előkerült Vezeklés című filmje, az idei cannes-i filmfesztiválon a zsűri kü- löndíját nyerte el. A megrendítő történet hőse egy élet-halál ura diktátor, aki habozás nélkül küld halálba megszámlálhatatlan tömegeket, miközben farkas- mosolyával a megingathatatlan és megkérdőjelezhetetlen „igazság”, „rend” és „törvényesség” letéteményesének igyekszik festeni magát. Abuladze ezt az alakot, Varlamot — a név .grúzul Senkifiát jelent — időn és téren kívüli vonásokkal ruházza föl: külsejében, gesztusaiban egyaránt fölfedezhetők Sztálin, Be- rija, Mussolini és Hitler vonásai, az egyetemessé növesztett „vezér” cselekedeteiben az időtől és kortól elvonatkoztatott mindenkori zsarnok képe jelenik meg. A jelenben játszódó film a múltba vezeti vissza a nézőit s a végén nincs katarzis: Variam utódai, családjának tagjai tragikus életükkel, halálukkal sem válthatják meg a családi tisztességet, nem tehetik jóvá a zsarnok ezernyi kegyetlenkedését. Jóvátétel — ha késő is — az idén elhunyt Andrej Tarkovszkij utolsó, svéd— francia koprodukcióban forgatott Áldozathozatal című filmjének műsorra tűzése. A tavaly Cannes-ban díjazott lírai szépségű, keserű alkotás a szellem emberének ezernyi, kínzó kételyét, szorongását, a világ kormányoz- hatóságába vetett hit elvesztése fölötti bánatát jeleníti meg. Hőse a jeles svéd színész, Erland Josephson által játszott egyetemi tanár a háborús fenyegetettség szorításában kénytelen ráébredni: a sokezer éves emberi — európai — civilizáció egyetlen értéke sem képes megakadályozni az őrületet, a termonukleáris megsemmisülést; az emberi cselekvés előtt áthághatatlan korlátok emelkednek, az egyén szabadsága csak az önpusztítás szabadságára szűkült le. A keserű, már-már teljesen kilátástalan hangulatot Tarkovszkij lírai, szép képpel oldja fel: egy kopár, Vigasztalan északi tájban álló, kizöldülő fa képében, amelyet egy gyermek — a jövő ígérete? — oltalmaz a gyilkos szerektől. Nevezetes, díjnyertes film a Juris Podnieks rendezte Könnyű-e fiatalnak lenni is. amelyet már — igaz, hogy csupán egyetlen napig — láthattunk az idei tavaszon hazánkban is. Ez a kemény do* kumentumfilm azokról a rigai — s persze: nemcsak rigai — fiatalokról, tizen- és huszonévesekről ad megrendítő arcképvázlatot, akikből elemi, romboló erejű indulatok törnek ki a rockkoncerteken, akik elvetik — és megvetik — apáik világát, akik nem látnak célokat maguk előtt, akik punk-módra festik a frizurájukat, akik helyett mindig és midenkor mások döntöttek, s akik amikor először szembekerülnek az önálló döntésnek nemcsak a lehetőségével, hanem tragikus kötelezettségével is — például egy-egy afganisztáni bevetésen —, képtelenek felfogni a világ jelenségeit. A kábítószerhez fordulnak menedékért, vagy — mint leszerelt Arganisztán-viseltek — helyüket nem lelő, kiábrándult, cinikus emberekké lesznek. A céltalanság jellemzi az idei moszkvai filmfesztivál díjnyertes filmjének, A küldöncnek életét is. Karen Sachnaszarov alkotásának hőse, az érzékeny, sérülékeny lelkű Iván nem lát a felnőttek világában semmi olyat, ami számára egyértelműen elfogadható értéket képviselne. Megkísérli a maga módján fonákjára fordítani a helyzeteket, hogy így legalább azok abszurd humorát élvezhesse, ám ez is ezernyi konfliktus forrásává lesz. Az 1986-os nyugat-berlini fesztivál díjnyertes filmje Az egy fiatal zeneszerző utazása is, Georgij Sen- gelaja rendezése. A jó szándék és annak visszájára fordulása e film témája, az életidegen és a realitásokkal számot nem vető értelmiségi viselkedésmód okozta tragédiáké. Ehhez egy ifjú művész grúziai népzene- gyűjtő vállalkozása s az 1905-ös esztendő felidézése szolgáltat Sengelajának kerettörténetet. S ugyancsak Grúzia a színhelye Dodo Abasidze, s a hosszú ideig hallgatásra kényszerített Szergej Paradzsanov 1972- ben forgatott költői szépségű munkájának, A szurámi vár legendájának. A régi grúz legendában a magyar Kőmíves Kelemen motívumaira lelhetünk: az idegen támadók ellen emelt vár minduntalan összeomlik, mígnem egy ifjú vállalja, hogy — hazáját megmentendő — falazzák be őt a bástya kövei közé. Megrendítően szép, allegorikus fogalmazású alkotás. Vértessy Péter HARTMUT BERLIN: Nyílt levél magnóügyben Kedves Tröbner úr! Soha ne adja fel a reményt, mert biztosak vagyunk benne, hogy az ön számára is tartogat valahol a kereskedelem egy működőképes kazettás magnetofont. A kérdés csupán az, hogy vajon hol? Nyilvánvaló, hogy eddigi próbálkozásai nem sók sikerrel jártak. Az első berendezés a vásárlás után 24 órával felmondta a szolgálatot, vagyis többet meg sem szólalt. S ekkor kezdődött a szokásos hercehurca. Be a szervizbe, haza a szervizből, majd ismét a szerelő. A helyzet azonban nem sokat változott.Tröbner úr ugyan kapott egy másik készüléket, amelyik csodák csodájára már négy teljes hétig üzemelt, de utána azonban ez sem bírta tovább. Meg- némult örökre. Ismét a szerviz következett. A szerelők megadták magukat, nem tudták megfejteni a hibákat. így inkább azt ajánlották Tröbner úrnak, hogy kérje visz- sza a pénzét. A vásárlás helyén ez ellen nem is tiltakoztak, mindent gyorsan elintéztek. Így újra van Tröbner úrnak pénze, viszont nincs magnója. Egy régi közmondás szerint, aki egyszer megégette magát, az óvatosan bánik a tűzzel. De Tröbner urat nem ilyen fából faragták. Szerette volna meghallgatni kazettáit, így nyakába vette a várost, s felkereste az összes üzletet. Kér------------------------------------1 déseire a válasz mindenhol jj így hangzott: Sajnos ezek- I nek a készülékeknek vala- ' milyen rejtett hibájuk van. Ha a kedves vásárló szerencsés, akkor ezek már a garanciális idő alatt megmutatkoznak. Tröbner úr valamennyi hazai gyártmányú készülékről hasonló jellegű felvilágosítást kapott. Hozzátették az eladók azt is, hogy a japán berendezések természetesen kiválóan működnek, az áruk viszont ötször any- nyi, mint a hazaié. Tröbner úr nagyon szomorú lett, hiszen az a készülék, amelyet vett, így is egy havi fizetésébe került. Kedves Tröbner úr! Két javaslatunk van: 1. Szokjon le a kazettahallgatásról. Inkább sétáljon, | vagy sportoljon szabadidejében. 2. Keressen olyan állást, ahol legalább annyit fizetnek, mint amennyibe egy japán készülék kerül. Fordította: Szabó Béla Simonyi Imre, Bényei József, Polner Zoltán, Lehóczky Károly, Markó Pál és Lőrinczy István versei — Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma) — Makay Margit színművésznő életregénye — Szakonyi Károly történelmi játéka — Remenyik Zsigmond naplójegyzetei — Gárdonyi Géza szinonima-szótára — Bemutatkozik az egri Gárdonyi Géza Színház — Mérlegen az Agria Játékok ’87 — Tallózás Babits Mihály levelesládájában — Látogatóban Szalatnyay József festőművésznél Az újságárusoknál a Hevesi Szemle ez évi 5. száma Megyénk országos terjesztésű köziművelődési folyóirata ezúttal az önálló társulattal tevékenykedő Gárdonyi Géza Színház törekvéseinek bemutatására vállalkozott. Szecskó Károly a Tanács- köztársaság időszakának helyi próbálkozásait idézi. Kiss Sándor, a megyei pártbizottság ideológiai titkára azt taglalja, hogy a kezdeti lépéseket egy újabb szakasz követte, olyan minőségi szint, amelytől joggal várunk még itöbbet. Gáli László igazgató- főrendező és Balogh Tibor dramaturg a formálódó alkotóműhely titkaiba avat be bennünket. Gábor László az egri színészek portréit villantja fel. Az Agria Játékok ’87 rendezvényeit Farkas András méltatja. Változatos olvasnivalót kínál a többi rovat is. Simonyi Imre, Bényei József, Polner Zoltán, Lehóczky Károly, Markó Pál és Lőrinczy István versekkel jelentkezik. Folytatódik Kerényi Grácia Kötélhúzás című iskoladrámája, Makay Margit szín- művésznő életregénye és Szakonyi Károly történelmi jáHevesi Szemle kiizminvlálpsi folyni mi , , ,XV. évfolyam C A tandemből 1987. október 9 Símooyí Imre Bényei Jót*ef Polner Zoltán Lehócxky Károly Marfco Pál Lőrinc*? István versel Kerényi Grácia: Kőtáihúrás {isicolaáráma} Makay Margit színművésznő életregénye Szakonyi Károly történelmi játéka Remenyik Zsigmond naptéjegyzetei Gárdonyt Géza szinonima'szótára Bemutatkozik az egri Gárdonyi Géza Színház Mérlegen az Agria Játékok ’87 Tallózás Babits Mihály tevelestádájában A betűk nem hottgatnok Látogatóban Stalotnyoy József festőművésznél töművészt kereste fel. Homa János a Megyei Művelődési Központ tevékenységét mutatja be, Kovács János többek között arra keres választ. hogy a fiatalokra miként hatnak a tartalmas színházi előadások. A folyóirat fotóit, illetve reprodukcióit Gál Gábor és Pesti Erzsébet készítette, a belső illusztrációk Banga Ferenc munkái. téka. Remenyik Zsigmond naplójegyzetei a neves író vívódásait érzékeltetik. Gárdonyi Géza szinonimaszótára az igényes stílus iránt vonzódóknak nyújt maradandó élményeket. Sípos Lajos Babits Mihály levelesládájában tallózott. Szüle Rita Rákosáé Ács Klára pszichagra- fológus egri nyilvános szerepléséről tudósít. Pécsi István Szalatnyay József fesKiss Sándor: Thálla emberformáló szerepkörben Munkába állt egy új vezetés. amely megértette elképzeléseinket. Olyan programot hirdettek meg. amely figyelembe veszi az igényeket, olyan kínálatot ígértek, amelynek célja az elkötelezett emberformálás. Azt vallják, hogy a színház igazi értelme a közönség, illetve annak igényes szolgálata. Arra törekszenek majd. hogy kiérlelt, magas szintű előadásokkal nyerjék meg az embereket, népszínházi profilt óhajtanak, vagyis azt szeretnék elérni, hogy minden közönségréteget ellássanak élményt nyújtó produkciókkal. Befogadnak bármit, ami szellemben gazdagulást, a jellem csiszolódását, a lélek megtisztulását segíti elő, elutasítva mindent, ami idegen a félreérthetetlen humánus alapállástól. Ennek megfelelően működik majd a három művészeti intézmény összevonása révén létrejött újfajta egység, amely integrálja a jogelődök funkcióit, persze úgy, hogy őrzi is azok eredeti arculatát. Az első vizsga sikerrel zárult, elég csak az Énekes madár kedvező fogadtatásá- sára célozni, kiemelni azt az érdeklődést, ami az Agria ’87 rendezvényei iránt megmutatkozott. S a „szálláscsinálókat” követték a színészek. Újra önálló társulata van az egri Gárdonyi Géza Színháznak! Az intézmény így még jobban beépül a megye köz- művelődésének egészébe, s vezetői arra törekszenek, hogy eljussanak mindenhová, kapcsolatot teremtsenek azokkal a rétegekkel — nem utolsósorban az ifjúsággal —, amely várja a művészi értékek nívós tolmácsolását, azaz a mindnyájunkat nemesebbé nevelő színházat. TháJiát. emberformáló sze. repkörben. Nevet keresnek 10 ezerért A Kincskereső októberi számából Az 1848-as szabadságharc irodalmi művekben „Micsoda tűz van! Micsoda tűz! Körös-körül az erdő csupa láng*..” — az Erdélyben élő Markó Béla szép őszi versét olvashatjuk a Kincskereső októberi számának első oldalán. Csa- la Károly művészi igényű „képregénye” a tizenhárom adari vértanúnak állít emléket. A Haynau-korszakot idézi Tompa Mihály két híres költeménye (A gólyához; A madár fiaihoz) és Farkas Árpádé. A méltatlanul elfelejtett Tolnai Lajos két novellája közül az egyik (Az ozorai csata) a szabadságharc idején játszódik, a másik (A Tógyer farkasa) egy pásztor és az általa felnevelt farkas tragikus végű kapcsolatáról szól — ma is meggyőző művészi erővel. Az Ez fantasztikus sorozatban James Causy: Tejfo- gú szövetséges című írását olvashatják a sci-fi-kedve- lők, a Nevető irodalomóra pedig két állattörténettel kacagtatja meg az olvasókat (Durian: Egy bájos kis állat; Filip Gabriella: Vallomás). Az interjúrovatban Ágh Istvánnal beszélget a költőbarát Bella István az Olvasólámpa Tótfalusi István vallomását közli. Az illusztrációkat ezúttal Csala Károly, Szegszárdi Ildikó, Szyksznian Wanda, Sohéner Mihály és Orosz István készítették. Pályázattal keresnek jól hangzó nevet egy leendő kulturális intézménynek, amelyet a jövő év elej;én alakít meg a KISZ Központi Bizottsága. Az intézmény — az elképzelések szerint — többek között arra lesz hivatott, hogy a fiatal művészeket, az amatőr művészeti csoportokat támogassa, művészeti csoportokat tartson fenn. Együtteseit itthon és külföldön menedzseli majd, és a fiataloknak művészeti és szórakoztató rendezvényeket, 'komoly és köny- nyűzenei koncerteket is szervez. Vállalkozik majd az ifjúság érdeklődésének megfelelő kiadványok és kulturális termékek terjesztésiére, valamint különféle, működési körébe'' illő szolgáltatások szervezésére. A pályázat feltétele: a fantázianév magyar legyen, érzékeltesse az intézmény feladatkörét és további feltétel a jól csengő és a nemzetközi használatban is könnyen kiejthető név. A legjobb elnevezés alkotc; 10 ezer forintos díjban részesül. A pályázatot a KISZ KB kulturális osztálya címére (XIII. kér. Kun Béla rkp. 37—38., 1133), 1987. november 10-ig kell beküldeni.
