Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 3., szombat TjT^f JvJ 3. A szakszervezetek a kibontakozásért Interjú dr. Nagy Sándorral, a SZOT titkárával Az Országgyűlés őszi ülésszakát megelőzően a kormány és a SZOT sorozatos konzultációkat tartott. A stabilizációs és kibontakozási program elvi kérdéseiben és végrehajtásának minkéntjében összevetették álláspontjukat, egyeztették a véleményeket. A kormány és a szakszervezetek közötti párbeszéd lényeges pontjai a nagyobb nyilvánosság elé is kerültek. A nemrég az Építők Székházában megtartott SZOT-nagy- aktívát közvetlenül megelőzően megyénkben a szak- szervezeti napok keretében került sor Egerben is arra a fórumra, amelyen dr. Nagy Sándor, a SZOT titkára találkozott a mozgalom aktíváival. Ez alkalommal kértük őt beszélgetésre. (Fotó: Perl Márton) — Gazdaságunk, társadalmunk nagyformátumú változás időszakában van. E változás, amint az a kormány munkaprogramjának elfogadásakor kitűnt, találkozott a közvéleménnyel. Ám kényszerszülte lépések előtt is állunk, amely több konfliktus forrása lehet. Hogyan látja ön a jelenlegi gazdasági helyzetünkből fakadó feladatokat, s azoknak végrehajtását? — Mindazok a kérdések, amelyek a gazdaság oldaláról megfogalmazódnak napjainkban, a szakszervezetek szemszögéből is felmerülnek. Az tény, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetünk egy hosszabb ideje tartó kedvezőtlen tendencia következménye. amelynek mindany- nyian tanúi vagyunk. Az okok nemcsak az 1985-ös, ’86-os év problémáiban keresendők. A kormányprogramnak az a legfőbb ereje, hogy tisztán, világosan felméri a helyzetet, s meghatározza a reális terveket. Mindez elmondható a szak- szervezetek nézőpontjáról is. Azzal a gyakorlattal szakít a program, hogy bármilyen tervet leírhatunk. Helyette felvállalja a nehézségeket, s valósan meghatározza. milyen követelményeket léhet állítani a gazdaság elé. Megteremti a stabilizáció és a kibontakozás lehetőségét. Véleményem szerint e két elemnek a végrehajtás során állandóan jelen kell lennie, természetesen, az első időszakban a stabilizáció kerül előtérbe. — A jövő év nagy feladata az egyensúlyi problémák megoldása. Az adósság, a költségvetési hiány mérséklése. a nemzeti jövedelem és a belföldi felhasználás egyensúlyának megteremték se. Hogyan fogadják a szak- szervezetek a fogyasztás csökkentését, visszafogását? — Számunkra szimpatikus a terv, mert világos, következetes. Ám ez nem azt jelenti, hogy bárkinek örülnie kell a belföldi felhasználás visszafogásáért. Ezt a programot nekünk csinálni kell és nem szeretni, hisz ki szeret életszínvonal-csökkenéssel számolni... A jövő évi népgazdasági terv megvitatásakor több ellentétes pont is felmerült. A SZOT feltette a kérdést: a restrikció mellett hol a kibontakozás? Hol a biztosíték arra, hogy nem mechanikusan fogjuk vissza a gazdaságot? Jelentős kérdés a kereset- szabályozás, amelynek sokféle funkciót szán a program. A szakszervezetek szerint is az elmúlt évtizedekben az út hibás volt, ezen már nem lehet továbbmenni. A jövő év januárjától bevezetésre kerülő két új adónem közül az egyik a fogyasztói árszínvonalban érezteti hatását, a másik a bruttó kereseti arányokat érinti. A SZOT véleménye szerint az év elején szigorúan kézben kell tartani a bérkiáramlást, másrészt keresni azon vállalatok körét, ahol fel lehet szabadítani a keresetszabályozás korlátját. Hiszen ha van olyan- vállalat, amelyik nem emeli árait, lényeges tőkés exportot termel — miért kell keresetszabályozásra szorítani? A harmadik vitakérdés a konzultációk során azt volt, hogyan jöjjön létre a kívánatos költségvetési egyensúly? Valljuk, hogy az átrendeződés nehéz periódusában elkerülhetetlen a jövedelemszabályozás. Mármost a jövedelemtulajdonosok — a vállalati kör, a költségvetés és a lakosság — közül ki vállaljon nagyobb részt? A kormány a költségvetési kiadás csökkentésére törekszik. Nem tekinthetjük befejezettnek a témát. Az oktatás és az egészségügy például pénzhiánnyal küzd, másrészt pazarlás is tapasztalható, mert nincs normatív költségvetés. Tehát nem csak adóreformra, hanem költségvetési reformra is szükség van. — Az egész ország lakosságát érdekli, hogy milyen filozófia érvényesül az 1988- as szabályozások során ... — A kétféle elhatározás: hozzá lehessen jutni a jövedelemhez. de azt elvonjuk, vagy szigorúbb feltételek mellett szerezhessünk jövedelmet, de azt fel is használhassuk. Mi az utóbbi álláspont oldalán állunk: a megszerzett jövedelmet ne korlátozzuk. A bérek bruttósítása kulcskérdése az; új adórendszernek. A kormány és a SZOT közös irányelveket ad ki ezzel kapcsolatosan. A feltétel, hogy egyként értelmezzük a bruttósítást. A SZOT álláspontja, hogy a fő munkaviszonyból származó nettó keresetek azonos teljesítmények mellett nem csökkenhetnek. Ez személyre szóló követelmény, s ebben megfelelő módszertani segítséget vállalunk. A szakszervezeti mozgalom felelőssége óriási, ha egy órabér vagy alapbér rendezéséről van szó. A bizalmiakat fel kell készíteni, hisz a vál. tozás olyan mértékű, hogy aprólékos munkát követel a munkahelyeken is. Véleményünk szerint az ösztönző bérrendszeren keresztül kell eljutni a jövedelemteremtő gazdaságig. — Mi a szakszervezetek álláspontja a foglalkoztatáspolitikát érintően? — Nem tudjuk elfogadni, hogy a bérbruttósítás bármilyen munkanélküliség forrása legyen. Nem hiszünk annak vélt hatásában a munkafegyelem javítására. Tény. hogy „mesterséges" munkahelyet fenntartani nem lehet, de munkanélküliség még soha nem termelt nemzeti jövedelmet semmiféle relációban. Véleményem szerint a foglalkoztatáspolitika lesz a jövőben az egyik legfontosabb kérdés. Bármilyen összetett feladat, csökkenteni kell a konfliktusokat. Mindez nem hagyhatja érintetlenül a szakszervezeti mozgalmat. Itt társadalompolitikai kérdésekkel is szembe kell néznünk. Partnerszerepet kell vállalnunk, együtt dolgoznunk a vállalatokkal. Ez markánsabb szakszervezeti mozgalmat igényel, ha kell, vitára, egyet nem értésre is kerüljön sor. Megfelelő foglalkoztatást kell teremteni, helyben. — A szociálpolitikai intézkedések mennyiben segíthetnek a nehéz helyzetben? — A konzultációk során voltak véleménykülönbségek, főként a családi pótlék összegében. A szakszervezeti mozgalom a családi jövedelemadó bevezetése mellett voksolt, de a kormány a kezdeményezést elutasította. A családi pótlék összegében kétmilliárd forint volt a különbség a két álláspont szerint. Szerintünk minimum ötszáz forintot kellett volna juttatni pluszban, a kormány 400 forintig jutott el a gondolkodásban. Ezt az összeget odaítélte a három- és több- gyermekes családoknak. A nyugdíjjárulék viszont egységesen 10 százalékra növekszik, hiszen progresszív jövedelemadó mellett progresszív nyugdíjjárulék nem lehet. A kiszámítás szerint ez az a szint, amely a társadalombiztosítás színvonalához szükséges. Az elkövetkezendő időszak mindenesetre differenciált szociálpolitikát követel. — Miben látja a szak- szervezetek helyzetfeltáró feladatát a munkahelyeken? — A változások szükség- szerűségéről meg vagyunk győződve. A mozgalom célja, hogy megértesse az emberekkel a lényeget, azt, hogy mit ígér a program. Garanciát kell vállalnunk arra, hogy mindenhol addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. És a konfliktusokkal terhes időszakban világos, markáns érdek- védelmi munkát kell végeznie a mozgalomnak. — Köszönjük a beszélgetést. Mikes Márta Véleménycsere a többgenerációs családról Manapság egyre több szó esik a sokgeneróciós együttélés előnyeiről. Hogy csak egyet említsünk, a fiatalok ápolhatják a nagyszülőket, akik viszont vigyáznak az unokákra, míg a szülők kikapcsolódnak. Ez a kérdés volt a témája az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Heves Megyei Bizottsága által rendezett csütörtöki rétegtalálkozónak is. Dr. Szegő Imre főorvos beszélgetett a fiatalokkal, kiemelve több nemzedék együttélésének praktikus és mentálhigiénés előnyeit, figyelmeztetve ugyanakkor a megfelelő lakáskörülmények és a tolerancia szükségességére. Az előadást konzultáció, együttgondolkodás követte, ahol a fiatalok feltették kérdéseiket a főorvosnak, elmondták véleményüket, megvitatták nézetei *»et. Vidám szünetet tartanak a III. cések DIÁKSZÜRET AZ EGRI CSILLAGOK TSZ-BEN Telnek a putt... Kora délelőtt indultam a noszvaji Pipis-hegy dűlőjére. Az Egri Csillagok Tsz szőlőjében szüreteltek ott második napja az Egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola diákjai. Mivel fogalmam sem volt. hogy a helyszínt hol találom, a község központjában szálltam le az autóbuszról, arra gondolva, hogy itt majd valaki úgyis útba igazít. Így is történt. Idős néni tette meg, irányított Szomolya felé, mondván, hogy néhány perces gyaloglás után elérem a célomat. Szerencsémre két melegítőbe öltözött lány jött a házikó felé. Harczos Mária és Üveges Andrea elsősök éppen ládáért igyekeztek. Azonban zárt kapukat találtak. Így üres kézzel kísértek a többiekhez. Üjvári Zoltán igazgatóhelyettes már messziről észrevett bennünket. A kölcsönös üdvözlés után bemutatta Kósik Zoltán telepvezetőt, aki ezen a helyszínen ügyelt a rendre. Ö elmondta, hogy a „kerisek" már tavaly is itt szüreteltek, s jó kapcsolat alakult ki közöttük. Meg voltak elégedve a teljesítményükkel is. az elmúlt évben 20 ezer mázsát takarítottak be a diákok. Továbbsétálva találkoztam Göböly Endrével és Handó Péterrel, akik szintén elsősök. Feltűnt, hogy ők nem puttonnyal, hanem négy vödörrel hordták ki a fürtöket. Megvolt ennek a magyarázata is. A „hátyi” nemrégen szétment, a lyukon át bizony még a nadrágba is befolyt a szőlőlé. A tarthatatlan állapotot megszüntetendő választották a jelenlegi megoldást. Ismét tovább ballagva, láttam meg a fiatal osztály- főnököt, Kovács Józsefet, amint egy szőlővesszővel a kezében adott útmutatásokat. Kérdeztem, hogy ez a „szerszám” vajon a fegyelmezés eszköze-e. Nemleges választ ad, azt mondja, ez csak olyan szimbólum nála, ráadásul a tanítványaitól kapta. Ennek a nyomába kellett eredni. A tőkék között találkoztam is az említett brigáddal. Ök a III. C. osztály tanulói, név szerint Barabás Zita, Vancsó Attila. Pálffy István, Molnár Éva, Barta Krisztina és Kovács Kornélia. Elmesélték, hogy ezzel a bottal nagy Tóth István: „Meghatározó a betakarításban a diákszüret” csatát vívott Zita és Attila. Mindez sokáig fel sem tűnt. Azonban, amikor a teát kí- nálgatták egymásnak, akkora zajjal voltak, hogy az általuk csak Józsinak nevezett pedagógus is felfigyelt, s miután odament, a botot elkobozta. Zita hozzáteszi, hogy utána „rabszolgák vagyunk” — felkiáltással menekült, miközben a tanár úr tréfásan „kergette”. Közben valaki odaordít: „Mindenki hazamehet, Pálffy Pisti mondta.” Nagy derültség fogadja az elhangzottakat. Pálffy Pistihez fordulok magyarázatért. Elmondta, hogy egyszer nem volt kedvük a hetedik órához, őt kérték meg, hogy ezt az óhajukat közvetítse a tanárnak. Ellenben ő nem találta az illetékest és így „hasból” közölte, hogy mindenki hazamehet. A büntetés persze nem maradt el. De azóta Pisti mondása szállóigévé vált a III. C-ben. Már távozóban vagyok, mikor társukkal. Herczeg Zoltánnal találkozom. A „Kid” becenévre hallgató fiút úgy definiálják, hogy ő az „a molnyi mennyiség, aki egy nap alatt egy vödör szőlőt szed le”, ö ennek ellenkezőjét bizonygatja, kért, hogy írjam meg, ő a kereskedelmi éltanulója és példás magaviseletű diák. Íme. meg is teszem ... A szemerkélő esőben egy Egerbe tartó teherautóra ké- redzkedtem fel. A sorok között utazva nem éreztem biztonságban magam, állandóan attól tartottam, hogy felborulunk a földúton. A sofőr mondta, hogy egy napon ötször-hatszor teszi meg ezt az utat. Ha pedig jól megpakolják a konténert, egyszerre 40—45 mázsát szállít. Hátranéztem, a konténer: dugig rakva, én pedig úgy éreztem magam, mint repülőgépen ülve. ★ Hallgattassák meg a másik fél is — tartja a mondás. Így a földön szerzett tapasztalatokkal felvértezetten beállítottunk az Egri Csillagok Tsz elnökéhez, fóth Istvánhoz. Első kérdésem még nem szorosan a témához, hanem általában a terméshez kapcsolódott. — A tél megviselte a szőlőt — mondta az elnök. — De a rossz előrejelzések nálunk. szerencsére nem teljesen igazolódtak be. Úgyhogy jó közepes termésre számíthatunk. Ráadásul az első két hét betakarítása többet mutat, mint az előzetes becslés volt. Van még néhány fajtánk veszélyeztetve, de ha nem lesz tartós eső, ezek is megmenekülnek. — Sok diák szüretel. Mennyire van szükség a munkájukra? — Meghatározó a betakarításban a diákszüret: 31 ezer mázsát tervezünk, s ennek csaknem a felét tanulók szedik le. összesen mintegy 2700-an. Minden iskolától 5 napot kértünk, de már látjuk, hogy többre van szükség. Vannak, akik már vissza is jeleztek, hegy ezt vállalják. — A szükség viszi rá a tsz-t. hogy őket foglalkoztatja, vagy a diákmunka minősége? — Is-is. A domborzati viszonyok miatt mi nem tudjuk megoldani a gépi betakarítást. Ráadásul csak 220 dolgozónk szüretel, s ők sem tudnak minden fürtöt leszedni. Emellett a diákok igen jó munkaerőnek bizonyulnak. — Néhányan panaszkodtak. hogy a hideg ellenére nem kaptak teát, vagy hogy nincs mindig ivóvíz. — A munkavédelmi szabályzat azt írja elő, hogy 4 foknál kell teát adni. Ilyen eddig még nem volt... A kérdés másik részére- azt felem, hogy az említett esetben az történt, hogy a diákok feldöntötték a tartályt és a víz kifolyt. De előfordult az is, hogy belemosták a kezüket az ivóvízbe. — Hogy fizetik a diákokat? — Ugyanúgy, mint felnőtt dolgozóinkat. Különbséget jelent, hogy nem adunk nekik munkaruhát, hanem napi tíz forintot emiatt pluszban. Konkrétan: átlagosan 50—60 forintot fizetünk egy mázsa leszedett szőlőért. Visszagondolok Noszvajra. Ügy tűnik, van akinek ez elég. van akinek kevés: a munkaidő lejárta előtt ugyanis néhányan békésen feküdtek a szőlőtábla szélén. Mások viszont még csattogtatták a metszőóllót. Első ránézésre az utóbbi tábor volt többségben .. Kovács Attila Minden puttony szőlőért jár egy zseton (Fotó: Tóth Gizella)
