Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-19 / 246. szám

NÉPÚJSÁG, 1967. október 19., hétfő

i.

SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ (X/1.)

Véletlen volt-e?

„Nincs még egy esemény, amely olyan nagy hatással lett volna a XX. századra, mint a bolsevik forradalom”. Ezt nem .szovjet tankönyvből vagy marxista műből Idéztük, hanem az Egyesült Államokban 1984- ben kiadott Politikai szótár a Szovjetunióról és Kelet- Európáról című könyv szerzőitől.

Ez az értékelés nyilvánvalóan feleslegessé teszi a címben szereplő kérdést. Valóban milyen véletlenről lehet szó olyan eseménynél, amely döntően hatott a modern történelem menetére. De a már említett szótárban az is olvasható, hogy az októberi forradalmat 1917-ben „fegyelmezett radikálisok kis csoportja” hajtotta végre, az ország viszont — úgymond, nem állt készen a forradalmi változásokra. Nem ez az egyetlen nyugati kiadvány, amely szerint a forradalom társadalmi bázisa vagy rendkívül szűk volt, vagy teljesen hiányzott. Dzewanovsky

amerikai professzor például a Szovjetoroszország története című, 1985-ben megjelent művében októbert „összeesküvők hatalomátvételének” minősíti. amit egy maroknyi, de jól szervezett kisebbség hajtott végre.

De valóban ilyen volt a helyzet Oroszországban 191(7- ben? Oroszország később lépett a kapitalista fejlődés útjára, bár igen gyors ütemben haladt. Nyilvánvaló tehát, hogy Oroszország Nyu- gat-Európához és az USA- hoz képest elmaradottabb volt társadalmi, gazdasági és politikai tekintetben. Ez azonban nem gyengítette, ellenkezőleg; fokozta az orosz társadalom ellentmondásait és forradalmi potenciálját. A proletariátus mun. kaideje Oroszországban hosz- szabb. a bér pedig alacso. nyabb volt. mint Európa más országaiban. A parasztok döntő többségének nem volt elég földje, sem felszerelése, jó részük pedig éhezett. A tömegek nyomorúságát csak elmélyítette az első világháború, amelyben az orosz hadseregnek nem volt elég lőszere, élelmiszere, gyógyszere, a katonákat járványok is pusztították. Az országban 1917. elejére a reálbérek 45—50 százalékkal csökkentek. Ráadásul 1917 márciusától júniusáig 586 vállalatot zártak be és több mint 100 ezer ember került az utcára. Mindez a cári önkényuralmat elsöprő februári polgári-demokratikus forradalom után!

A dolgozók szerteágazó oolitikai és más szervezetet építettek ki a jogaikért vívott harchoz. A legnagyobb tömeget összefogó szervezetek a szovjetek voltak, amelyeknek 1917 őszére több mint 20 millió választott tagjuk volt. A munkásosztály létrehozta a gvári bizottságokat, a vörösgárdát és a munkásmilíciát is. A munkások ellenőrzésük alá vonták a termelést, és nem vonakodtak erőt alkalmazni ott. ahol a gyártulajdonosok különösen mereven elutasították őket. A cárizmus megdőlte után a parasztok maguktól kezdték elfoglalni a földesúri földeket. A paraszt-szovjetek és földügyi bizottságok megszabták a földesúrnak végzett munka bérét, és ha nem teljesítették feltételeiket, akkor elvették a birtokokat.

Ezt a jelenséget Lenin úgy értékelte, hogy a forradalom idején milliók és tízmilliók egy hét alatt többet tanul' tak, mint más álmos időkben egy esztendő alatt. A legfőbb tanulság, amit az 1917-es februári eseményekben a dolgozók egyre inkább elsajátítottak, annak felismerése, hogy további forradalmi változásokra van szükség. A cárizmus megdöntése után napirendre került a tőkés-földesúri Ideiglenes kormány megdöntése, mert az nem hozta meg az országnak a békét, nem adott földet a parasztoknak. és nem vetett véget a munkások kizsákmányolásának.

A bolsevik párt 1917 szeptemberében kiadott

Minden hatalmat a Szovjeteknek! felhívása valóban megfelelt a dolgozó osztályok és rétegek érdekeinek. Először ezt a jelszót 1917 áprilisában hirdették meg, s az ideiglenes kormány, illetőleg a szovjetek kettős hatalma idején, vagyis július elejéig a forradalom békés fejlődését szolgálta. Erre az időre a szovjetek vezető szerveiben a bolsevikok kerültek többségbe. Fontos volt. az is, hogy élvezték a hadsereg mintegy felének támogatását, köztük a hátországi helyőrségek kétharmadáét.

Az október véletlen voltát és nem demokratikus jellegét hirdető nézetek egyidősek a szovjet hatalommal. Erről az álláspontról szemlélve azonban érthetetlen. hogyan állta ki a szovjet hatalom a kegyetlen polgárháborút; miért tudott az az ország, amely az első világháborúban a császári Németországtól vereséget szenvedett, döntő vereséget mérni a második világháborúban a náci Németországra; 40 évvel később hogyan tudta ez az orszá« — amelyben a forradalom előtt a Lakosság zöme nem ismerte a villanyt — megnyitni az utat a világűrbe az első szputnyik felbocsátásával. ..

Számtalan hasonló kérdést lehetne felsorolni. Ezek' re azonban a szovjet történelem 70 esztendeje válaszol.

Jurij tgrickij

Verseny a burgonyáért

Előre látott, ám arányaiban mégis minden várakozást felülmúló fordulatot hozott az idei ősz a szabolcsi burgonyatermesztőknek. Most a kereskedők versenyeznek értük, pontosabban a krumpliért, az ország minden részéből érkező felvásárlók egymás áraira licitálnak, ugyanis az utóbbi évtizedben már-már állandósult értékesítési gondok miatt a nagyüzemek csaknem egyszerre, sorozatban hagytak fel a növény termesztésével

A gyökeres változás szokatlan gondokat okoz a hajdan csaknem egyedüli felvásárlónak, a megyei Zöldért vállalatnak is. A tavalyi több tízezer tonnás termékfelesleggel szemben a raktárakban lévő készlet alig haladja meg a hatvan vagont. Ez a mennyiség töredéke a leszerződött hétszáz vagonnak, s még a megyebeli lakosság 250 vagonnyira becsült ellátásához sem elég.

A Zöldért a tavalyihoz képest duplájára emelt — kilónként nyolc forintot meghaladó — árait éppen ezért tovább már nem kívánja növelni. Más módon igyekszik a termelőket a szerződés teljesítésére ösztönözni. Meghirdette: a jövőben, amikor az idei kereslet hatására bizonyára ismét dömping lesz, csak azzal köt értékesítési szerződést, garantálva a biztos átvételt, aki most megbízható partnere volt. Ugyanakkor a közelmúltban tizenkét termelőszövetkezettel összefogva Nyíregyházán és Baktalórántházán gazdasági társulást alakított.

A répa zöme tengelyen érkezik

Mosás, vízágyúval

Cukorkampány Selypen

A Mátravidéki Cukorgyárak selypi üzeme a szeptember végétől december 22-ig tartó időszak alatt 275 ezer tonna répát dolgoz tel. A sely- piek törekednek az energiatakarékosságra is.

A feldolgozás technológiai folyamatát nagyrészt számítógépe« vezérlés segíti

A mellékterméket, a malátát az állattartó gazdaságok hasznosítják

(fotó: Szabó Sándor)

Rólunk van szó

Egy dolog világos: kényszerhelyzetben vagyunk. Azaz: lépnünk

kell, mert nincs időnk további merengésre, ta- nácsozgatásdira. Ott tartunk, hogy a szükségből kell erényt kovácsolnunk.

De ha valaki azt mondaná. mégsem olyan egyértel- ná, még sem olyan egyértelmű ez a helyzet, még vitatkozni sem tudnék vele. Nem vitatkoznék, ha a szomszédos országokat is beleképzelnénk az összképbe. A szomszédos országokat is? Melyeket?

Már abba is hagyom a fi- lozofálgatást, mert rádöbbenek. ez sem olyan „mindent elrendező” elv.

Mindez azért jutott az eszembe, mert arról szeretnék írni, mit tett a gyöngyösi városi pártbizottság azon az ülésén, amelyiken a város és a hozzá tartozó környezet jövőjének főbb vonásait kellett felrajzolnia. De nem akárhogyan. Nevezetesen úgy, hogy ez a jövőkép a kibontakozást fogja össze, helyezze keretbe.

Van ennek a tevékenységnek egy nagyon fontos és a számomra nagyon szimpatikus vonása. Méghozzá az, hogy az általánosítgatás helyett „névreszólóan” fogalmazott.

Hadd idézzek:

— A kényszerintézkedések hatására és a belső fogyatékosságok következtében nehéz helyzetbe került több vállalat, mint a Mikroelektronikai Vállalat Gyöngyösi

Gyára, a KGV 4. Sz. Gyöngyösi Gyára, a Gyöngyös— domoszlói Állami Gazdaság, a nagyfügedi és a domoszlói termelőszövetkezet.

Mindez: szembenézés a

tényekkel, ha nem is szívderítő kötelezettség a felsorolás elvégzése.

Van még egy tétel, aminek „szelleme” már régóta ott kísértett a gazdálkodási szférában, de nem illett hangosan kimondani. A pártbizottság most nem köntöría- lazott, amikor megállapította;

— A nem helyi központú gazdasági egységeknél felerősödött a központ és a telepített egységek közötti érdekellentét.

Az olyan kitételek, mint amilyen a szerződéses fegyelem lazasága, vagy a beruházások összehangoltságának a hiánya, már szinte „visszaköszönnek". Amiből az is kitetszik, hogy nem friss keletű jelenségekről van szó. Ha pedig régebbiek és ennyire meg tudták őrizni érvényességüket, mi a biztosíték arra, hogy nem fogjuk még további évek múltával is emlegetni ugyanezeket?

A biztosíték? Nem több és nem kevesebb, mintamit már említettem: kényszerhelyzetben vagyunk, lépnünk kell.

Mit? Lássuk válaszként a határozatot! Növelni kell a tőkés exportot a KGV. 4 Sz. Gyöngyösi Gyárában, a Mezőgép Gyöngyösi Gyárában, a Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalatnál, a Mátra Ruhaipari Szövetkezetnél, a Kékes Textil- és Cipőipari Szövetkezetnél, az élelmi- szeripari vállalatoknál és a

Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságnál.

Elegendő ehhez csupán egy pártbizottsági döntés ? Aligha. A „Muszály Herkulesek” kora lejárt. Ezért jegyezte meg a pártbizottság, hogy az említett gazdasági üzemekben az adottságok is kéznél vannak a feladat végrehajtásához.

Még közvetlenebbül fogalmaz a határozat, amikor azt szorgalmazza, hogy a Mát- raalji Szénbányák körültekintően készítse elő a Tho- rez Bányaüzem déli bányájának megnyitását és a gépi rekonstrukciót. A gyön- gyösoroszi körzeti üzemben az ütemtervnek megfelelően kell a Használt Akkumulátor Feldolgozó Üzemet kialakítani. A Gagarin Hőerőmű Vállalatnak meg kell valósítania az úgynevezett homogenizáló művet, amely- lyel az energiafelhasználást tudják ésszerűsíteni. De az erőműi hulladékok hasznosítására is törekednie kell, Hozzáteszem: milliós tételek megtakarítása forog kockán az előbbi teendők végrehajtásával.

Majd egy nagyon fontos kulcsszó következik a gazdálkodás mikéntjére vonatkozóan: piaci igények szerint.

Tehát csak azt szabad termelni, amit jó áron és megfelelő nyereséggel lehet eladni — itthon is. az ország határain túl is. Ha belegondolunk, ez nem is olyan egyszerű dolog. Például: erőltessék a búza termesztését és a sertések tenyésztését a mezőgazdasági üzemek? Ragaszkodjanak a szőlőhöz, a borhoz? Mennyire vagyunk „versenyképesek” ezekkel a világpiacon? Avagy: a tőkés bérmunka. Meddig lehet és érdemes „filléres" feladatokat vállalni csak azért, hogy dollárhoz jussunk? Milyen áron jutunk „kemény valutához”?

A kérdések sora itt nem ér véget. De azt sugallják, hogy a kalkuláció ezentúl nagyon fontos szerephez jut a vállalkozások esetében. A kérdések kérdése lesz; menynyi a hasznunk rajta? Érdemes-e erőltetnünk az előállítását, vagy keressünk más megoldást? Elhamarkodottan egyik kérdést sem szabad megválaszolni.

A városi pártbizottság mindenre kiterjedő határozatait még nagyvonalakban sem lehet felsorolni itt. De bizonyos sajátosságait talán már az elmondottak is érzékeltették. Például azt, hogy nem lehet ezentúl szemlesütve úgy tennünk, mintha bizonyos dolgok nem léteznének körülöttünk. Nem lehet szelíd mosollyal elsiklanunk a nehézségeink fölött.

Szeretnék még egy mondatot kiemelni a határozatból. A következőt:

— A tömegtájékoztató szervek és eszközök szóljanak bátran a kibontakozást gátló gyakorlatról és magatartásról.

A jó példa elsődlegessége, az természetes. De a rossz gyakorlat nyilvánosságra hozása szintén elengedhetetlen. Mert addig, amíg csak „jól- nevelten" az eredményeket emeljük ki az élet sokszínűségéből, csupán önmagunkat csapjuk be. Ennek pedig az elkényelmesedés lehet a logikus következménye. Aki kényelmes, az nem szereti a nehéz feladatokat. Márpedig a következő években csak nehéz feladatok várnak ránk. ha azt akarjuk, hogy nyugodt hétköznapjaink és jó kedélyű ünnepeink legyenek.

G. Molnár Ferenc