Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 17., szombat 0 ■ f i ai i Berze Nagy János, a besenyőtel. ki születésű jeles néprajztudós ifjúsága idején gyöngyösinek vallhat. ta magát, hiszen 1889 szeptemberében a mátraalji város gimnáziumá. ban kezdte meg középiskolai tanulmányait, Az alma mater később az ő nevét vette fel, s a mai diákok is rendszeresen megemlékeznek ró. la. De a 353 éves intézményben tanult többek között Bugát Pál, Nagy Ignác, Vachott Sándor is. Összeállításunkban képeket villantunk fel Berze Nagy Jánosról és családjáról, néhány könyvéről, valamint a róla elnevezett gimnázium épületét, címerét, a hírneves öregdiákok disz. teremben őrzött arcképsorát is be. mutatjuk. (Koncz János reprodukciói) /V, - r..".... A hagyományok szelleme Arcok a gyöngyösi Berze gimnáziumból Büszkék arra a gyöngyösi Berze Nagy János Gimná. ziumban, hogy több mint három és fél évszázada alapították az iskolát. Ügy mondják: az ország tör. ténelmének harmadában már működött az intézmény, sokat tett azért, hogy a műveltség, a tudás a kisemberek számára is elérhető legyen. Nemcsak hangot adnak a hagyományok tiszteletének, de gazdagítják, ápolják is azokat. Ezzel együtt nagyon is a mában élnek, szeretnék minél több útravalóval elindítani diákjaikat. Néhány jellemző arcéi felvillantásával igyekszünk megmutatni ennek az alma maternek az életét. Az alapító- levél Fötisztelendő ,és becsületes Bíró Uraim az <egész (várossal és ikörnyékkel együtt. Kívánok Istentől kelméteknek hazánk békessége után minden üdvösséges áldást Istentől és egészséget. A Kelmétek ikegyes kívánságát gyakorta forgatván szemem előtt és magam indulatjából is viseltetvén szerzetünk ,főfeladata szerint azon. a kelmétek földjén föltermett ifjaknak Isten szerint való nevelésére és tanítására, egy tudós mestert rendeltem kelmétek kezeibe, a mi magunk szerzetéből, ki Péter Mag- daleniczszel együtt Gyöngyösön az idén elkezdje az iskolában a tanítást. Adja a sz. Isten, hogy }kelméteknek ilyen áhítatos iés közönséges jóra való szándéka az egész kereszténységnek nagy segítségére legyen, kegyelmeteknek pedig fejenkint lelki vigasztalásukra, Imit remélem, meg Hs ileszen az, mint egyéb városokban is látjuk naponkint a szerint való reménységünket díszes virágzásban lenni. Páter Sztako- vics ö ikegyelme leszen ezeknek gondviselő lelüljárójuk Gyöngyösön, kiknek békes- séges megmaradásukra, csendes állapotukra, (táplálkozásukra és »egyéb szükségleteikre, hogy kegyelmeteknek is gondja Jegyen, /kérem kelméteket. .Ha látom, hogy az három szerzetünkben személyeknek kelmetek előtt tekintete leszen, esztendőre az több következendő időkben azon kell majd lennünk, hogy 'az kelmetek kedves gyermekeiknek följebb való tudományára több az följebb való iskolabeli mestereket is küldjünk innét. Örömest akarom annak- okáért venni 'Kegyelmetekről legelőször is, ,hogy ezt a dolgot mint fontolja kegyelmetek és Püspök uram ő Nagyságának mily tetszésében leszen a mi ott lévő páterünknek és mestereinknek állandó rrfegmaradása és táplálkozása. Isten kegyelmeteket fejenkint kedves javaiban részesítse , és tartsa sokáig egészségben. Datum Viennae okt. H-án. (1634-ben) Kelméteknek fejenkint Krisztusban szolgája, Forró iGyörgy. Megszállottá válni Közismert szakmai körökben Kiss Lajos matematika-fizika szakos tanár neve. Mikola-díjas, ami tekintélyes elismerést jelent. Örökmozgó alkat, állandóan szervez: versenyeket, tehetséggondozó vetélkedéseket. Ügy fogalmaz, hogy nehéz manapság, mivel egyre kevesebb megszállottat talál a diákjai között. A túlterheltség, a főiskolai, egyetemi felvételihez fontos „pont- vadászat” nem kedvez a „monomániás” alkatoknak. — Alföldi, kisújszállási vagyok — beszél önmagáról —, s véletlenül kerültem Gyöngyösre. Ügy is fogalmazhatnék, hogy a térképről néztük ki a várost. A kezdés nem volt könnyű, mivel a hatvanas években alakúit ki az iskola jelenlegi arculata: sokan voltunk, sok volt a feladat. Szakmai lehetőségeim mindig sokat jelentettek s^kaomra: fizika tagozatong^Ptaníjhattam, részt vehetem a* Marx György-féle egységes természettudományos oktatási kísérletben, aztán jöttek a fakultációk. — Elégedett-e azzal, amit tárgyáról átadhat tanítványainak, esetleg van-e olyasmi, amit szívesebben csinálna másként? — A fizika az egyik legdinamikusabban fejlődő tudomány. Egyre többet és modernebbet kell átadni, miközben a fejek ugyanazok. A módszerek nem változnak elég gyorsan. Komoly problémák merülnek fel, de nincs idő megoldásukra. Érdemes volna azon gondolkodni, hogy a hagyományos humán-reál szakosodáshoz visszatérjünk. Mindenkit nem lehet mindenre megtanítani. — Mindig híresek voltak a magyar fizikusok. Akad-e majd utánpótlás? — Tehetségekkel és zsenikkel is lehet nagy ritkán találkozni. De én hiszek az átlagemberben, a képességek fejlesztésében. Ha az egész színvonal emelkedik, jobban kilbúkik a nagyobb képesség is. Ennek érdekében több vetélkedőt szervezünk már általános iskolásoknak is. Ha eközben találok kiemelkedő gondolkodású fiatalt, az olyan, mintha a kutató valamilyen szép ércre bukkanna. Nagy ellentmondás, hogy kevesen válhatnak megszállottá, pedig az ilyen személyiségek viszik előbbre a világot. Családias légkör Nem született gyöngyösi Farkas Béláné sem. Miskolcon érettségizett, majd a diploma megszerzése után került ide: férjét társadalmi ösztöndíj fűzte a megyéhez. Aztán meggyökeresedett, megszerette a települést, bár ahogy mondja: igazából még mindig nem érzi idevalósinak magát. — A matematikatanárom le akart beszélni arról, hogy nyomdokaiba lépjek, de végül én is a pedagógus pályát választottam. Nem bántam meg. Különösen azért, mert jól érzem magam ebben a közösségben, az iskola nagyon kedves számomra. Három fiam közül kettő ide jár, a férjem is itt tanít, így hát családom teljesen kötődik a Berzéhez. — Ügy tudom, hat házaspár van a tanári karban. Nem furcsa ez néha, hogy ennyire családias a légkör? — Ez számunkra nagyon jó. Amikor hat esztendeig a gyermekek mellett voltam, mindig tudtam, hogy mi történik idebenn. Nem volt könnyű persze visszaállni, amikor a kicsik betegek voltak, akkor egy néni vigyázott rájuk, hogy túl sokat ne hiányozzak az órákról. Sokszor gondolkodtunk azon, hogy a szüléink már idősek, nem ártana közelebb költözni hozzájuk, borsodi állást vállalni. Éppen a családias szellem tart itt bennünket, már a kisebbik fiúnk is — aki hetedikes — azon töri a fejét, hogy itt tanul majd. Minden család ismerőse A gimnázium egyik legidősebb pedagógusa Tóth Sándor igazgatóhelyettes. Ahogy hallgatom, úgy tárulnak fel az eltelt esztendők: korszakokat és nemzedékeket hasonlít egymáshoz. Ahogy mondja: nincs egyetlen gyöngyösi család sem, amelynek ne volna közvetlen ismerőse. — Sok minden változott 1958 óta, mióta katedrára léptem. Más volt a gimnázium szerepe, a szakközépiskolák később alakultak ki. Régebbi tanítványaim közül sok került műszaki pályára. Még emlékszem az 5 + 1- es szisztémára vagy a szak- középiskola indulására. Bármennyire ellentmondásosnak tartják ma ezeket, nagyon sok gyakorlatias ember nevelődött akkoriban. Meglátszott már abban is, hogy ki milyen adottságokkal rendelkezik, hogy miként nyúlt a munkadarabhoz. — Jó szívvel emlékszem ezekre az időkre. Amikor létrejöttek a szakközépiskolák, a fiúkat elszívták tőlünk. Ez különösen annak jelent gondot, aki — mint én is —, természettudományt oktat. Műszaki pályára kevés tanítványt indítunk. A tagozat szerepét nem sikerült helyettesíteni a fakultációval. A felvételicentri- kusság tovább deformálja a tanítás mindennapjait. — Mint régen a Berze Gimnáziumhoz tartozó pedagógus, hogyan határozná meg ennek az intézménynek az arculatát? — Mindig volt itt varázsa a kulturális munkának. Tanítványaink hamar megtanulnak szerepelni, s harmadikos, negyedikes korukban már legtöbbjük bátran kiáll nagyobb közönség elé is. — Szóba került a családiasság fogalma, ön szerint milyen szerepe van ennek? — Megvan az árnyoldala is: nem véletlen, hogy az iskoláknak egyre családiasab- bá kell válniuk. Otthon ugyanis egyre kevésbé kapják meg diákjaink ezt a hangulatot. Valahogy pótolni kell számukra. Ebben sokat tehet az iskola, a szülőkben is hamar felmerül az igény: jöjjünk össze, beszélgessünk együtt, kölcsönösen segítsünk egymásnak. Ezt másként nem is lehet, mert menet közben derül ki egy- egy tanítványról, hogy nem jó az neki, amire a szülei szánták. Az indíttatásnál úgy kell közösen gondolkodni, hogy ne érezze később, hogy valahol elrontotta az életét. Talán ebben könnyű a helyzetem; sok tizenévesnek anyját, sőt nagyanyját is ismertem. így könnyebben adhatok tanácsot. Aki visszajött — Hetedik éve tanítok a gimnáziumban — mondja Knábné Drelyó Zsuzsanna, orosz-francia szakos tanár. — Hazajöttem, mert gyöngyösi vagyok, s ebben az iskolában is érettségiztem. Előtte két évig Miskolcon tanítottam, de nem tudtam megvetni a lábam. Ezért jöttem haza: segítettek lakáshoz jutni, tavaly nyáron pedig férjhez mentem. Most már magamra találtam, s végre franciát is oktathatok. — Sok a panasz a közép- iskolás nyelvtanításra. Erről miként vélekedik? — Ha a diákot érdekli a nyelv, akkor könnyű tanítani. Különösen azok hajtanak, akik középfokú vizsgát szeretnének tenni. A gyengébbek, a lemaradók inkább háttérbe szorulnak. A tankönyv, s a segédanyag most nagyon jó, érdekes. — Milyennek ítéli meg a mai diákokat? — Manapság több információhoz jutnak az élet különböző területeiről, de a szülői gondoskodás hiánya is érződik. Alapjában véve jó- akaratú gyerekek kerülnek ide, inkább az a baj, hogy nem tudják, hogy viselkedjenek. ősi iskola — Hatszáz diák jár ide — mondja Márta Ferenc igazgató. — A lányok kétharmados többséget alkotnak. Büszkék vagyunk hagyományainkra: 1634-ben alapították Gyöngyösön a gimnáziumot. Iskolai ünnepségeink fényét a múlt patinája adja meg. Számon tartjuk a legjelesebb diákokat, így például Bugát Pál, Bajza József, Török Ignác, Du- kesz Artúr és mások emlékezetét ápoljuk. 1966-ban alakult ki a jelenlegi forma, amikor a Vak Bottyán Ipari Szakközépiskola különvált. Nagy szerepe van nálunk a tehetséggondozásnak, országos versenyeket rendezünk, erősségnek számít a fizika és a matematika, de a humán tárgyaknak is megvan a maguk bázisa. Különösen a nyelvtanítás áll magas szinten. Szép eredmények születtek különféle versenyeken. Ennek megfelelően sok diákunk bejutott egyetemekre, főiskolákra. A statisztika szerint a legjobb intézmények közé tartozunk ilyen vonatkozásban. — Jó környezetben dolgozhatunk. Támogat bennünket a város: a szülők, az intézmények, a vezetők. Ennek is köszönhető, hogy sok pályakezdő pedagógusunk lakáshoz juthatott, eredményesen lezajlott egy generációváltás. Jó kezekbe került az oktatás: helytállnak a pályakezdők. Pedig nem könnyűek a körülmények, magasak az osztálylétszámok. — Persze gondjaink is akadnak. Sok például a hiányzás. Olykor a zsúfoltság is nyomasztó. De mégis azt tapasztaljuk, hogy a tanárokat olykor magasabb fizetésért sem tudják máshová csalni. Ez a demokratikus légkör, a jó hangulat következménye. Az önkormányzat éppen ezért hamar kialakult a diákság körében. — összességében elmondható, hogy fontos diákjaink számára, hogy ehhez az intézményhez tartoznak, érzik a hagyományok szellemét, s tovább is szeretnék erősíteni ezt a kapcsolódást. Gábor László Kiss I.ajos Tóth Sándor Knábné Drelyó Zsuzsanna Márta Ferenc
