Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 17., szombat IHBrMbJL«89 GYEI PA N O RÁ M A c AHOL A TÚRAJELZÉSEK TALÁLKOZNAK Turistákra vár Errefelé ősidők óta lakott a környék. Néhány jelentékeny történelmi érdekesség is vár az erre járóra. Három vár is állott egykoron, a hasznosi, az Övár, és az Ágasvár. Az utóbbi sorsa hamar beteljesedett, hiszen már a XV. századból csak kőhalomként emlegetik.Ám az Ágasvár és Óvár közötti terület máig is Kétvár közének nevezi a környékbeli nép. Nos, az egykoron lovag- erősségből ma már csak néhány mohos kődarab maradt, de a hatvanas évek elején ez a vidék a túrázók igazi paradicsomaként lett megemlítve a Panoráma sorozatban megjelent Gyöngyös—Mátráról szóló bédekkerben. Elveszítettük volna gyaloglókedvünket annyira kificamodott ízlésű autós turistákká váltunk? Bízzunk benne, nem így van, néhány évvel ezelőtt lapunkban is foglalkoztunk az ágasvári turistaház áldatlan sorsával. Míg húsz évvel ezelőtt alig lehetett helyet kapni hétvégeken a létesítményben, ma már csak ritkán téved erre gyalogos túrázó. Pedig a Párád és Vidéke Körzeti Áfész közel egymillió forintot fordított a bakancsosoknak otthont adó létesítmény felújítására. A munkálatok be is fejeződtek akkorra, mikor leperdült idén az első őszi levél a fáról, de ezt igen kevesen tudják. Bevalljuk, írásunk szándéka az, hogy javasoljuk ezt a kies környezetet nemcsak a természet szerelmeseinek, hanem a „félcipös" otthonülőknek is! S ha már az utolsó mátrai betyár nevét idéztük írásunk elején, kezdjük képzeletben a sétát Mátraszentistvá. non. Ugyanis tájegységünk felől ide érkezik az autóbusz. A kék turistajelzésen elindulva öt és fél kilométeres hegygerinci séta után az ágasvári turistaházhoz, amely az erdőalji tisztáson helyezkedik el. Két fiatalember, egy testvérpár hódi István és András a létesítmény gazdái. A remetehajlamú ifjak asszonyokat megszégyenítő rendet és tisztaságot tartanak a rájuk bízott turistaszállóban. Négyágyas szobák várják a megfáradt vándorokat, és ágyanként nyolcvan forintot kell fizetni. Aki szállást rendel, természetesen kosztot is kap harmadosztályú éttermi árakon. A fiatalemberek persze jó néven veszik, ha idejekorán értesíti őket a hozzájuk igyekvő, az utóbbi időben az a néhány látogató is. aki érkezett, a szomszédos Nógrád képviselője volt. beliek úgy vélik, hogy a régi Ágasvár föld alatti helyisége volt. Reméljük, ez a néhány gondolat meghozza majd a lustábbak kedvét is egy-egy hétvégi túrára és hogy el ne tévedjenek, néhány javaslattal is szolgál a vendégváró ágasvári turistaház gondnoka. A Budapestről érkezők Hatvan, Pásztó érintésével Hasznoson át a zöld sávon jutnak el Ágasvárra. Mátra- keresztesről indulóknak a piros jelzést kell követniük, hogy ide érjenek. Salgótarján felől igyekvők Fenyvespusztán át a sárga úton haladhatnak. Mátraverebélyről pedig országos kék túrajelzés irányítja útba őket, míg Nagybátonyból a piros. Néhány évvel ezelőtt Ágasvárról csak sóhajtozva beszélhettünk. Most visszavette — legalábbis a turistaház — régi rangját. Rajta már nem fog múlni a környék: idegenforgalma! Soós Tamás A vendégváró turistaház Ez nem csoda, hiszen kétszáz méterre húzódik a megyehatár. De minden esetre itt a háborítatlan nyugalomban feledhetetlen órákat lehet eltölteni és ez egyfajta turistacentrum is, hiszen minden jelzés ide fut ösz- sze. A zöldövezet további túrákra csábítja a kíváncsiakat. Itt van a szomszédban Fallóskút, Mátra- szentlászló, Mátraszentim- re. Ideális hegymászóterep is várja a sportág kedvelőit, no meg a Csörgőlyuk barlang is, amelyről a környékié néhány éve annak, hogy a híres mátrai betyár. Vidróczki fokosával illette, talán épp a róla elnevezett mátraszentistváni ivó gerendáját. A romantikus igazságosztó hősök kora lejárt, de nem úgy maga a romantika .. Az erre különösen érzékeny lélek, pláne ha még túrázókedve is van, gyönyör ködésre, bolyongásra, elmélkedésre alkalmasabb helyet sem találhatna a vadregényes nyugati Mátránál. Az ősznek ezt az idejét nevezik a természet barátai „mókusaltató'' időszaknak. Ugyanis a fák vörös szőrű légtornászai, begyűjtve a télire valót az odúban, álomra hajtják fejüket, a többi rágcsálók vadász- és turistaházak kéményfalaihoz húzódva vagy avartakaróba burkolózva készülnek a fagyos időszakra. De még most barátságosan roppan az avar a bakancs alatt és vörös, rozsda, sárga levele kel üzennek a fák a távoli télnek. A hegyek közt ballagóra délután is harangvirágkék ég néz, s meg-megállva rácsodálkozik a vörös sziklákra boruló napégette füvekre. A hely, ahová bakancsosok is betérhetnek étkezni „A vadregényes nyugati Mátrában” Az ősz is virággal várja a turistákat A hegyoldalról csodálatos a panoráma (Fotó: Tóth Gizella) A MAGYAR VÁLOGATOTT ELÉGEDETT A MINŐSÉGGEL Vívópengék — Bodonyból A történetet egy ténnyel kell kezdenünk: a Bodonyi Mátraalja Termelőszövetkezet meglehetősen gazdaságtalan területekkel rendelkezik Hogy lépést tartsanak a fejlődéssel, okosan gondolkodtak a vezetők: az ipari melléküzemágban keresik a lehetőséget. Az már viszont ugyancsak kuriózumnak számít: nemrégiben létesítettek egy vivópengeüzemet is. Elöljáróban csak annyit, hogy Magyarországon jelenleg egyedül itl ké szülnek a vívósporthoz szükséges pengék ... Száznégy decibel a zajszint, elengedhetetlen az elektromos fülvédő ... (Fotó: Tóth Gizella) Nagy Csaba üzemvezetővel a születésről, az indulásról beszélgetünk: ■ — Hogyan is szánja magát rá egy termelőszövetkezet manapság, hogy ilyen kemény fába vágja a fejszéjét? — Nos, mindenekelőtt, tudni kell azt, hogy évek hosszú során át, 1983-ig a Szentgotthárdi Kaszagyár készítette e termékeket. Aztán, amikor beolvadtak a Rába Vagon- és Gépgyárba, megszüntették a gyártást. A jelentkezők közül mi voltunk a szerencsések, akik belefoghattunk a nem mindennapi vállalkozásba. A próbaüzem ez év márciusában indult. — Bizonyára meg kellett küzdeni a kezdeti nehézségekkel . .. — A „tanulópénzt” megfizettük mi is. A technológiát a szentgotthárdiak adták át. Itt is jártak az ottani szakemberek, mi is voltunk tanulmányúton. Jelenleg az üzemben tizenketten dolgoznak, az emberek Nógrád és Heves megyéből jöttek hozzánk. A kovácsok és a csiszolók szintén a szentgotthárdiaktól tanulták a szakmát, a hőkezelést viszont már „házon belül” oldottuk meg. Nem árulok el titkot, ha elmondom: ez utóbbi a legnehezebb, a legkényesebb mozzanat a gyártás során. Ám örülhetünk: jelen pillanatban a magyar piacot csak mi látjuk el olyan minőségű pengével, amellyel nemzetközi verse- seny is indulhatnak a versenyzők. Nos, ezt nemcsak az üzemvezető állítja. A nyár folyamán Bodonyban jártak a magyar vívóválogatottól. Kovács Tamás szövetségi kapitány és a csapat fegyvermestere szerint az itt készült penge olyan nagyszerű, ihogy egymás mellé lehet tenni a francia Prieur-cég által készített világhírű márkával. Nagy Csaba így folytatja: — A fejlődő országok A csiszolás nagy pontosságot igényel sportsegély-akciója keretében ötféle típusú pengét gyártunk. Száraz és elektromos tőrt, párbajtőrt, valamint kardot. A fejlődő országoknak ötszáz-ötszáz darabot, hazai piacra pedig mindegyikből ötezret. Július végén kész is voltunk valamennyivel. Az év végéig még 15 ezer darabot kell elkészítenünk, amelyből már több mint nyolcezret le is kovácsoltunk. — A sportegyesületek is megkeresik önöket? — Hogyne. Már tárgyaltunk a Honvéddal, a Dózsával, az MTK-val, szombathelyiek is jöttek. Pillanatnyilag C—60-as minőségi betonacélból gyártunk, de kipróbáltuk a Maraginét is. Külföldön ugyanis csak ezzel lehet vívni. S egy fontos dátum életünkben: ez év július 29-én álltunk rá az első elektromos tőr gyártására. Meglepő az üzem mérete. A helyiségek kicsik, annál nagyobb viszont a zaj. Száznégy decibel a zajszint, itt csak elektromos füldugóval lehet dolgozni. Izzik az acél, az Ajax-kalapács hatvanöt kilónyi súllyal csap rá, hogy megformálja az anyagot. Magyarországon napjainkban négy kardkovács van: Molnár István, Talpas Tibor, Oláh István, és Telek András. Közülük Molnár Istvánt kértük egy rövid beszélgetésre, természetesen az udvaron, hogy értsük is egymás szavát: — Februárban jöttem ide, addig a Peremartoni Vegyipari Vállalatnál dolgoztam — mondja. — Pétervásári vagyok. így örömmel vállaltam a közelebbi munkalehetőséget, amellett szeretem is csinálni. Eredetileg mezőgazdasági kovács voltam, itt tanultam meg kardot kovácsolni. Meg kellett szokni az Ajax-kalapácsot is, amelyet Salgótarjánból kaptunk. Meg kell mondjam, nagyon büszkék voltunk, amikor a magyar vívók dicsérték a munkánkat. Az üzemben már a távlati tervekre is készülnek. Az Artex Külkereskedelmi Vállalattal szeretnének szerződést köitni, s mivel a tsznek varrodája van, így a vívópengék mellett a sportruhát is gyártanák. Gondolkodnak az arcvédő maszkok készítésének tervén is. Amikor kérdezem, hová szállítanák Bodonyból a vívópengéket, Nagy Csaba egy világtérképet vesz elő, amelyen minden égtájon kis kardjelek állnak .. . Praveczki István, a csiszolók egyike: — Nemrégiben kerültem ide, Recsken lakom. A szakmunkásképzőt Nagybá- tonyban végeztem, még 1982-ben. Az üzemvezető hívott, hogy jöjjek. Már az első héten érdekesnek találtam a munkát. Azért döntöttem a csiszolás mellett, mert kifinomult mozzanatnak tartom, sok minden dől itt el a gép mellett. — Sportol? •— MHSZ-tag vagyok, a víváshoz közel álló ágat gyakorolok, lövészetre járok. De most komolyan mondom, a munka felkeltette az érdeklődésem e sport iránt is. Milyen érdekes lenne, ha azzal a pengével állnék pástra, amelyet magam csiszoltam ... ! Gálicz Árpád, a termelőszövetkezet főkönyvelője: — Azt reméljük, vállalkozásunk gazdaságos lesz. A kezdeti sikerek, az elismerő vélemény ezt támasztja alá. Tudjuk, nagy szükség van a vívópengékre, hiszen eddig tőkés importból származtak, amióta a szentgotthárdiak leálltak a gyártással. Mi nagy fantáziát látunk benne. Miután a magyar vívók hazaérkeztek Lausanne-ból, Bodonyban elmondták: az 1989-es budapesti világbajnokságon már az itt készült pengékkel lépnek a pástra. Mikes Márta Ágasvár
