Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-16 / 244. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1987. október 16., péntek Közlemény Kádár János kínai látogatásáról Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára a Kínai Kommunis­ta Párt Központi Bizottsá­gának meghívására október 10—14. között hivatalos, ba­ráti látogatást tett a Kínai Népköztársaságban. Kísé­retében volt Óvári Miklós, az MSZMIP Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Kö­tői Géza, a Központi Bizott­ság osztályvezetője, Med- gyessy Péter pénzügymi­niszter. a Központi Bizott­ság tagjai, valamint írón László, hazánk pekingi nagykövete. Kádár János találkozott Teng Hsziao-pinggel. a Kí­nai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Tanácsadó Testületének elnökével, tár­gyalásokat folytatott Csao Ce-janggal, a KKP KB meg­bízott főtitkárával, a KNK Államtanácsa elnökével, va­lamint látogatást tett Li Hszien-niennél, a Kínai Népköztársaság elnökénél, és Peng Csennél, az Orszá­gos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnökénél. Találkozott a kínai politikai, társadalmi és gazdasági élet több más vezető személyi­ségével. és ellátogatott Ti­en csinbe. ahol felkereste a gazdasági-fejlesztési öve­zetet. Kótai Géza és Med­gyessy Péter megbeszélést folytatott kínai partnerével. A Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkárát és kísére­tét mindenütt szívélyes, ba­ráti fogadtatásban részesí­tették. A tárgyalásokon mélyre­ható véleménycserét folytat­tak a két ország társadal­mi-gazdasági helyzetéről, az MSZMP és a KKP közötti kapcsolatok alakulásáról és távlatairól, a politikai, gaz­dasági, műszaki-tudományos és kereskedelmi együttmű­ködés fejlesztésének lehe­tőségeiről, valamint a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseiről. Az MSZMP főtitkára nagy­ra értékelte azokat a sike­reket, amelyeket a kínai nép a KKP vezetésével a szocialista társadalmi rend­szerben rejlő lehetőségek feltárása érdekében, a re­formok körültekintő alkal­mazásával a gazdaságfejlesz­tésben, a nép életszínvo­nalának emelésében, a szo­cialista demokrácia kibon­takoztatásában elért. A kínai vezetők elisme­réssel szóltak az MSZMP és a magyar társadalom meg­újulási készségéről, a szo­cialista gazdaságirányítás folyamatos korszerűsítésére irányuló intézkedésekről és sikereket kívántak az átfo­gó gazdasági és társadalmi kibontakozást célzó törek­vésekhez. A két párt vezetői megelé­gedéssel állapították meg, hogy a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, a két or­szág elkötelezettsége a bé­ke, a nemzetközi biztonság, a szocializmus és a társa­dalmi haladás ügye iránt, egyetértése több fontos nem­zetközi kérdésben, a napi­renden lévő kérdések nyílt, elvtársi légkörben történő megvitatása — az egyes té­mákban megmutatkozó né­zetkülönbségek ellenére is — szilárd alapot teremt a magyar—kínai kapcsolatok sokoldalú fejlődéséhez. A két ország közötti ál­lamközi kapcsolatok ren­dezettek, tervszerűen és sokoldalúan fejlődnek. A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt főtitkárának és a Kí­nai Népköztársaság párt- és állami vezetőinek tárgya­lásai további ösztönzést ad­nak a két párt, a két or­szág együttműködésének, ha­tékonyan járulnak hozzá kapcsolataik bővítéséhez, a magyar és a kínai nép ba­rátságának erősítéséhez. (MTI) Lemondott a belga kormány Wilfried Martens belga miniszterelnök csütörtökön benyújtotta lemondását, mi­után a koalíciós pártok nem tudtak megállapodni a bel­politikai válság megoldásá­nak módozataiban. A kor­mány előző éjjel hajnalig tárgyalt Fo.uron város és polgármesterének ügyéről, de nem talált megoldást. Baudouin király függőben hagyta válaszát arra, hogy a lemondást elfogadja-e. A minisztertanács előtt olyan javaslat volt, hogy a parlament változtassa meg a különleges státusú nyelv- területekre (amilyen Fouron is, azzal, hogy lakosságának többsége francia nyelvű, de közigazgatásilag flamand te­rülethez tartozik) vonatkozó rendelkezéseket. A vallon— francia keresztényszocialis­ta pártot ez kielégítette vol­na, a flamand Keresztény Néppárt (a miniszterelnök pártja) azonban „Jósé Hap- part fouroni polgármester fejét követelte”. Ezek után Wilfried Mar­tens miniszterelnöknek olyan csekély manőverezési lehe­tősége maradt még saját pártjában is, hogy jobbnak látta nem megvárni a par­lament csütörtök délutáni ülését. BRÜSSZEL Erich Honecker befejezte látogatását Erich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke csü­törtökön befejezte háromna­pos, hivatalos látogatását Belgiumban. Erich Honecker — aki kedden és szerdán tárgyalt Baudouin királlyal. Wilfried Martens miniszterelnökkel és a kormány több tagjával — csütörtökön befejezte hiva­talos megbeszéléseit. Az NDK és Belgium külügy- és kül­kereskedelmi minisztere alá­írta az NDK és a belga— luxemburgi gazdasági egye­sülés közötti gazdasági, ipa­ri és műszaki együttműkö­dés fejlesztéséről szóló prog­ram meghosszabbítását. Sajtótájékoztató a megyei tűzoltó-parancsnokságon (Folytatás az 1. oldalról) Teljesen jogos a tűzvé­delmi hatóságok vezetőinek az a megállapítása, hogy nagyobb gondossággal, a szabályok következetes be­tartásával elkerülhetőek let­tek volna a tűzesetek. A múlt év júniusában a Mi­nisztertanács külön határo­zatot hozott, amellyel a megelőzést igyekezett elő­mozdítani. Ennek kapcsán a megyei parancsnokság is fo­kozta ellenőrző tevékenysé­gét. s a vizsgálatok tapasz­talatai szerint sok vállalat­nál. illetve szövetkezetben még mindig nem fordítanak kellő figyelmet a tűzvéde­lemre. Elmulasztják a vil­lamos rendszerek felülvizs­gálatát, nem megfelelően tartják karban az öregedő gépeket, berendezéseket. E hibák pedig bizony sokszor vezetnek néha nagy kárt okozó tűzhöz. A tájékozta­tón arról is szó esett, hegy az év végéig szigorítják azo­kat a jogszabályokat, ame­lyek a megelőzéssel, a véde­kezéssel kapcsolatos előírá­sokat tartalmazzák. Az el­képzelések szerint azt a cé­get, amely nem a szabályok­nak megfelelően jár el, vár­hatóan több százezer fo­rintra is megbüntethetik, s az összeget a tűzvédelem fej­lesztésére fordítják majd. Említést tettek a megyei parancsnokság vezetői az idei tűzvédelmi hónap ta­pasztalatairól is. Különösen hasznosnak bizonyult, hogy Gyöngyösön a mezőgazdasá­gi főiskolán tanfolyamokat szerveztek. A megyei rendőr- főkapitánysággal közösen, közutakon ellenőrizték a tűz­veszélyes anyagokat szállító gépjárműveket. Vizsgálato­kat végeztek vállalatoknál és termelőszövetkezetekben is. Ennek nyomán 31 eset­ben adtak ki szignalizációs intézkedést, hívták fel a gazdaságvezetők figyelmét a hiányosságok megszünteté­sére. Három alkalommal fe­gyelmi felelősségrevonást, négyszer pedig szabálysérté­si eljárást kezdeményeztek. Fontos eseményei voltak a rendezvénysorozatnak az Eger. Gyöngyös és Hatvan lakótelepein, illetve iskolái­ban végrehajtott tűzoltási és életmentési gyakorlatok. A lakosság, a dolgozók ismere­teinek bővítése végett 35 elő­adást tartottak. Lehetőséget teremtettek arra is, hogy az állampolgárok a laktanyák megtekintésével szerezzenek minél több információt a tűzvédelmi hatóság munká­járól. Végül szóba került az is, hogy nagyon sokan társadal­mi munkában is segítik a tűzoltókat eredményeik nö­velésében: 114 önkéntes egye­sületben —, melyek mind ötvenévesnél idősebbek — kétezer-nyolcszázan. a válla­latoknál 1400-an, a megbí­zotti és felelősi hálózatban ezerkétszázan tevékenyked­nek. Ismét a Földön Ezekben a napokban alaposan megvizsgálják a sikeresen Földet ért szovjet bioszputnyik „legénységét”, Drema (jobb­ról) és Jerosa kismajmokat, akik az eddigiek szerint egész­ségesen vészelték át a 13 napos Föld körüli keringést. Mint ismeretes, Jerosa közben kiszabadította egyik „pracliját” és önálló kísérletekbe kezdétt az elérhető nyomógombokkal (Népújság-telefotó — TASZSZ — MTI — KS) —( Külpolitikai kommentárunk )~ Tigriscsapda BÉKEFENNTARTÓK ILY KEMÉNYEN még nem harcoltak, mióta egyáltalán ismerik ezt az intéz­ményt. Az indiai kormány által Sri Lankára kül­dött csapatok egy-két hónap békeőrzés után most példátlanul véres csatákban gyűrik le a tamil ge­rillákat Jafinában és környékén. Sri Lankán az egy­kori Ceylon-sziget legnagyobb északi települése ez a város, amely mindig is a tamilok fő bástyája volt. Az elszakadás jelszavát zászlóra tűző szélsőséges erőik Jaffnában látják a leendő független Tamil Köz­társaság fővárosát. A szakadárok álmainak azonban nincs nagyobb esélyük a valóra válásra, mint a szom­szédos, hatalmas Indiában hemzsegő megannyi sze­paratista mozgalom bármelyikének a sikerre. Jaffnában jelenleg házról házra törnek előre az indiai ejtőernyősök, elkeseredett közelharcról szól­nak a jelentések, s a jelek szerint a technikai és lét­számfölényben lévő indiai erők hamarosan beveszik a tamil tigrisek utolsó sáncait is. A leghíresebb és kegyetlen terrorakcióiról leghírhedtebbé lett tamil gerillaszervezet így vérzik el a tigriscsapdában, ame­lyet voltaképpen maga teremtett magának. MERT, AMIKOR A NYÁRON — hosszú évek ren­geteg áldozatot követelő polgárháborúja után — vég­re sikerült békeegyezményt kötni a Sri Lankát kor­mányzó szingalézek és a minimum nagy önkormány­zatot követelő tamilok között, akkor éppen a Tamil Tigrisek nevű csoport volt az, amely felborította a megbékélést. Nem csupán azzal, hogy nem adta át fegyvereit — a megállapodásnak megfelelően — az indiai békeellenőrzőknek, hanem főleg azzal, hogy e fegyvereket a politikailag versenytársnak tartott más tamil szervezetek ellen fordította. A korábbi terror­háborúból, amely a szingalézekből álló Sri Lanka-i hadsereg és a tamil gerillák között folyt, a megbé­kélési szerződés nyomán, éppen a tigrisek „érdeme­ként” tamil belharc lett, amelyet az indiai katona­ság csak egyre nagyobb erőbevetéssel volt képes korlátozni. így kerültek nyílt háborúba az indiai katonák és a tamilok legszélsőségesebbjei. MINDEZ NAGY KOCKÁZAT az indiai kormány számára. Hiszen éppen azért közvetített Delhi Sri Lankán, mert a dél-indiai Tamil Nadu államban 50 millió tamil lesi aggódva, hogy mi lesz ceyloni roko­naik sorsa. A Gandhi-kormánynak, a szeparatizmus okozta tengernyi gondja közt, nem hiányzik az „im­portált nyugtalanság” a délvidéken. Reményteli meg­oldás volt, hogy az erős India kompromisszumra ösz­tökélte a colombói kormányt, és a Sri Lanka-i tami­lokat. Ezt torpedózták meg a tigrisek. Gandhiék te­hát — mit volt mit tenni — harcba küldték elle­nük katonáikat. Csakhogy ettől még aligha lesz igazi megbékélés. Avar Károly A KGST ÜLÉSSZAKA UTÁN Határokon átnyúló vállalkozások A KGST 43. (rendkívüli) ülésszakának már a napi­rendje is jelezte, hogy a tag­országok kormányfői ezúttal a leglényegesebb kérdéseket akarják megvitatni úgy, hogy javaslataik a tagor­szágok közti kapcsolatok ér­demi javulásával járjanak. Az együttműködési mecha­nizmust, a gazdasági integ­ráció irányítási kérdéseit, a „tervezés és a piac” közti harmonikus kapcsolat meg­teremtését állították eszme­cseréjük középpontjába. Az ülésszakról kiadott köz­lemény is érzékeltette a ta­nácskozás tétjét: ha sikerül újfajta mozgási pályára ál­lítani a tagországok közti kapcsolatokat, változtatni an­nak rendszerén, akkor jó eséllyel vethetnek véget a KGST-térség elmúlt évek­ben bekövetkezett világgaz­dasági térvesztésének és ja­víthatják a nemzetgazdasá­gok hatékonyságát. A tag­országok többsége osztotta a magyar kormányfőnek az egyik, legnagyobb gondról kifejtett gondolatát. Grósz Károly elmondta, hogy nem korszerűsödött, nem bővült a szocialista országok közti kapcsolatok eszközrendszere olyan mértékben és ütemben, mint ahogyan azt az együtt­működés feltételeiben bekö­vetkezett változások igényel­ték. Más szóval, az árufor­galom és az integráció lé­nyegi kérdéseiben napjaink­ban is a tervhivatalok, mi­nisztériumok szintjén folyik az egyeztetés (a kapcsolatok részleteinek kidolgozása), mi­közben a termelés mai bo­nyolult szervezettségi fokán, a technika mai fejlettségi szintjén intenzív és igen ak­tív vállalati részvételre vol­na szükség. Szorosan kapcsolódik eh­hez az is, hogy az együtt­működés több évtizedes ha­gyományainak megfelelően, főként naturális feladatokat fogalmaztak meg a terve­zők. mint ahogyan Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterel­nök utalt erre: egyszerű áru­cserét valósítottak meg a tagországok. Amennyiben a vállalatközi kooperációt kí­vánja a közösség az integrá­ció meghatározó formájává tenni, képesnek kell lennie az „önelszámoló vállalatok” nyelvén megfogalmaznia az együttműködési feladatokat, vagyis árakon, valós árfolya­mokon elszámolt devizában. a hitelkamatok és a „piac” számos egyéb eszközén ke­resztül. Nos. az ülésszakról ki­adott közlemény ezt a hatá­rozott átállási szándékot tükrözi, amikor kimondja, hogy fokozatosan át kell ala­kítani a szocialista gazdasá­gi integráció mechanizmu­sát, a KGST tevékenységét — figyelembe véve az egyes tagországok gazdasági me­chanizmusait, továbbá e mechanizmusok tökéletesí­tésére tett eddigi erőfeszíté­seket. Hangsúlyt kell ezzel kapcsolatban a fokozatosság­ra helyezni, hiszen a tagor­szágok úgy képzelik, hogy a kilencvenes évektől az ez­redfordulóig terjedő idő­szakra dolgozzák ki az átál­lás koncepcióját. A nagy „kollektív koncepciónak” el­nevezett terv hivatott arra, hogy a munkamegosztást a mainál teljesebben építse „a valós értékviszony, a költ­ségtényezők és a tényleges árviszonyok alaposabb elem­zésére”. A jövő KGST-jében ter­mészetesen megőrzi alap­vető szerepét a tervkoordi­náció. a gazdaságpolitikai egyeztetés, de a KGST-toen folyó munkát — mint a köz­lemény írja — több vágány­ra helyezik a jövőben. A felső szintű, nagy hord­erejű programok, a stratégiai szintű, ágazati, ipari fejlesz­tési tervek mellett, a másik szint magának a KGST- szervezet munkájának kor­szerűsítése, a harmadik pe­dig a vállalatok közvetlen, szerződéses kapcsolatainak fejlesztése. A mostani tanácskozás je­lentősége abban rejlik, hogy megjelölte, mit keli tennie a mikroszintű kapcsolatok bő­vítése érdekében. Közös vál­lalatok, nemzetközi egyesü­lések, közös tudományos-ku­tatási szervezetek hatékony működtetése főként azon múlik, milyen közegben jö­hetnek létre, illetve dolgoz­hatnak ezek az országhatá­rokon átnyúló vállalkozások. Bár számos ország a szocia­lista piac szerepének növe­lésére tett erőfeszítéseket az elmúlt években, azért a tag­országokra még inkább a nemzeti gazdaságirányítási szabályok eltérése, semmint a gazdasági eszközök azo­nossága a jellemző. Ezt a helyzetet felismerve az át­állás sikeres végrehajtása érdekében javasolták a kor­mányfők: a tagországok te­remtsék meg a vállalkozá­sok működtetéséhez szüksé­ges gazdasági, szervezeti és jogi feltételeket. (KS)

Next

/
Thumbnails
Contents